- Részletek
- Találatok: 61920
Hiszitek, hogy én azt megcselekedhetem?
Két vak követi Jézust, amint hazafelé tart. Hangosan sikítozva mondják a magukét:
- Szánj meg minket, könyörülj rajtunk!!!
Még a házba is utána mennek. Jézus mégis megkérdezi tőlük:
- Hiszitek, hogy én azt megcselekedhetem?
Naponta ugyanazt kérjük Istentől. És naponta ugyanazt is fogjuk kérni - sokáig.
Tapasztalatom szerint három dologtól függ, hogy mikor történik meg a változás.
* Az első, hogy mekkora (hadd mondjam így): "átéléssel" sikoltozom ki a fájdalmamat. Az átélés nem azt jelenti, hogy újra és újra arra a szenvedésre gondolok, amit addig el kellett viselnem, vagy arra a problémára, amiben változást szeretnék. Hanem azt, hogy milyen hőfokú a jelenlétem Jézus előtt.
* A második dolog már kimozdít önmagamból. Mert az meg annak a biztos tudata és átélése, hogy Jézus jelen van és tud segíteni.
* A harmadik körülmény nem tőlünk függ. Az kegyelem. Azt már Jézus cselekszi. Adott pillanatban odafordul hozzánk, és önmagunk bajáról teljes egészében önmagára irányítja a figyelmünket. Kizárólagosan önmagára. Ez olyan, mint egy erőteljes:
- NÉZZ RÁM!
És ekkor szemtől szemben megkérdezi: - Valóban hiszed, hogy .....?
Ha erre a kérdésre - nem a szavainkkal! -, hanem teljes lényünkkel igent bólintunk; ha ettől a kérdéstől hirtelen megnyugszik a szívünk, és átforrósodik egész bensőnk, akkor tudhatjuk, hogy Jézus cselekedni fog. Akkor megtörténik a csoda.
Azt hiszem, mindebből már kiderül, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy megkapjunk valamit Istentől. Mégis hadd fűzzek hozzá néhány gondolatot!
Az első dologgal kapcsolatban: amíg nem állunk készen a változásra, addig nem tudunk szívből sikoltozni. Addig csak nyavalygunk. Úgy tessék-lássék.
A másodikkal kapcsolatban: néha, amikor imádkozunk, nagy intenzitással érezzük Isten jelenlétét. Van, amikor nem. Ha ez utóbbi történik, akkor el kell indulnunk Felé... ahogy Mózes Sion hegyén tette. Mert különben nagyon távolinak fogjuk Őt érezni. Szinte leküzdhetetlen ez a távolság.
Mi legtöbbször a hegy aljáról szoktunk felkiabálni Istenhez. Kényelmes karosszékben ülve mondjuk el neki a problémáinkat. Közben azt gondoljuk: - Majd egyszer biztosan meghallgat bennünket.
De ez egy lusta védekezés!
Felmenni a hegyre Istenhez azt jelenti, hogy időt és energiát szánok arra, hogy imában - a pillanatnyi állapotomból kiindulva - haladjak egyre magasabbra: Őfelé.
Míg egészen meg nem szabadultam önmagamtól. Akkor érek fel, amikor már szép sorjában letettem mindent és csak Őt látom. Az Ő látása pedig megrendít. A hála, a dicsőítés és a csodálat érzését kelti bennem. Nem szavak! Érzések. A szavak csak ennek az érzésnek a feltolulásai a szívemből. Mert Isten jelenléte olyan intenzív, hogy másképpen nem bírnám elviselni. De van, aki ott megnémul.
A harmadik dologgal kapcsolatban: - Valóban hiszed?
Erre a kérdésre akkor válaszolunk "igen"-nel, ha belegondolva, el tudjuk képzelni, hogy azonnal megvalósul, amit kértünk. Ha nem tudjuk elképzelni az azonnali megvalósulást, akkor még növekednie kell a hitünknek.
Akkor még Jézus kérdezget egy darabig.
Forrás: adonai.hu
53675. 04.19
