A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: "Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban.

"Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18).

"Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik.

Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.

---

Október 26. Miértünk

"...de a választottakért megrövidülnek azok a napok"
(Mt 24,22)

Választottaiért megrövidíti az Úr az egyes ítéleteket, másokat visszatart. A nagy nyomorúságok idején mindenkit megemésztene azok súlya, ha az Úr nem mérsékelné a nyomor terhét a választottak kedvéért. Miközben pedig Isten, Krisztus érdeméért megszabadítja választottait, megszabadítja az egész emberiséget a választottakért.

Milyen tisztesség ez a szenteknek! Milyen szorgalmasan fel kellene használniuk befolyásukat az Úrnál! Hiszen Ő meg akarja hallgatni a bűnösökért való imádságainkat és meg akarja áldani a mások üdvösségéért való könyörgésünket. Ő megáldja a hívőket, hogy azok áldássá legyenek a hitetlenek számára. Sok bűnös ember annak köszönheti, hogy él, hogy hívő anyjának, feleségének vagy leányának közbenjáró imádságát kegyelmesen meghallgatta az Úr.

Élünk ezzel az Úrtól kapott különleges erővel? Könyörgünk hazánkért, más országokért, korunkért? Háborúk, éhség, járvány idején az Úr elé állunk-e mint közbenjárók, és könyörgünk-e, hogy rövidüljön meg a szenvedés ideje? Panaszkodunk-e Istennek a hitetlenség, a tévelygés és az eluralkodott szabadosság miatt? Könyörgünk-e, hogy rövidítse meg a bűn uralmát és siettesse az Úr dicsőséges visszajövetelének napját? Boruljunk térdre, és ne nyugodjunk, míg újra el nem jön Krisztus!

---

Október 25 - Először Isten, azután minden más

"Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek"
(Mt 6,33)

A Biblia ezekkel a szavakkal kezdődik: "Kezdetben... Isten." Legyen ez a te életed nyitánya is. Törekedjetek teljes szívetekből, minden más előtt arra, hogy Isten országának polgárai legyetek, és hogy az Ő igazsága jellemezze egész életeteket. Amire ezenfelül szükségetek van, azt megadja az Úr nektek, nem kell különösebben aggódnotok érte. Minden, amire az istenfélő élethez szükségünk van, "megadatik nekünk".

Milyen drága ígéret ez! Az Istent kereső embernek megadatik az eledel, ruházat, otthon és a többi mind. Te csak törődj az Ő dolgaival, Ő majd törődik a tiéddel. Ahogyan az értékesebb dolgok bevásárlásánál ráadásul kapjuk a csomagolópapírt és a zsineget, ugyanúgy nyerjük el a földi dolgokat ráadásul a mennyek országának kincseihez. Az üdvösség örökösének nem kell félnie a szükségtől. Aki Isten igazságába öltözteti a lelkét, ne aggódjon, hogy a testét Isten mezítelenül fogja hagyni. Tedd félre a mardosó gondokat! Keresd minden igyekezeteddel az Urat! A kapzsiság - szegénység, az aggodalmaskodás - nyomorúság; az Istenbe vetett bizalom viszont - kincs, az Istenhez való hasonlatosság pedig - mennyei örökség.

Uram, én kereslek Téged, add, hogy megtaláljalak.

---

Október 24 . Isteni biztonság

"Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr" (Jer 15,20)

Az istenfélelemben és a hitben való állhatatosság olyanná teszi az embert, mint az erős ércfal, amelyet senki sem tud lerontani vagy áttörni. Az Úr ajándékai az ilyen emberek, akikre rendkívül nagy szükségünk van a gyülekezetben és a világban, de különösen a szószéken.

Ez a mai, hamis világ foggal és körömmel harcol az igazság meg nem alkuvó bajnokai ellen. Úgy látszik, semmi nem bántja úgy a Sátánt és seregét, mint a határozottság. Olyan dühösen támadja a szent elszántságot, mint ahogy az asszírok ostromolták a fallal körülvett városokat. Mekkora öröm számunkra, hogy nem tudja legyőzni azokat, akiket Isten a maga erejével erősített meg. Akiket a különféle tanítások szele hajt ide-oda, egy fuvallatra megdőlnek és elvesznek, de akik szeretik a kegyelemről szóló tanítást, mert már övék a kegyelem ajándéka, úgy állnak, mint a sziklák a háborgó tengerben.

Honnan ered ez a megingathatatlanság? "Én veled leszek" - mondja az Úr, és ez a helyes válasz. Az Úr megsegíti és megmenti hűséges szolgáit az ellenség támadásaitól. Seregek lehetnek ellenünk, de a Seregek Ura velünk van. Ne próbáljunk meghátrálni egy kicsit se, hiszen maga az Úr tart minket helyünkön. Maradjunk ott az Ő erejével.

---

Október 23 - Fény és öröm

"Fényözön árad az igazakra, és öröm a tiszta szívűekre"
(Zsolt 97,11)

Sokszor drága árat fizet az igazságért, aki mindent kockára tesz érte, de a végén gazdag jutalmat nyer kárpótlásul. A szent élet olyan, mint a vetés. Látszólag elvész a mag a földben, nem lehet újra összeszedni. Naiv dolog volna azonnali aratást várnunk. Ez a naivitás azonban érthető, hiszen itt a fényről van szó, és lehetetlennek látszik, hogy a fényt a földbe temesse valaki. Igehelyünk mégis arra utal, mintha a fény el lenne rejtve. Valahol megvan, de senki nem látja, mintha el lenne takarva. Mi azonban egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy napon ez a fényözön egyszer csak áradni fog.

Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy az Úr elkészítette az aratás idejét a világosság magvetői számára, és aratni fogunk, ki-ki magának. Akkor jön el boldogságunk korszaka. Örömkévéket arathatunk az áradó fényben. Szívünk tiszta volt az Úr előtt, még ha az emberek ezt nem is akarták elhinni, sőt, szidalmaztak bennünket. Igazak voltunk az Úr előtt, bár sokan vaskalaposaknak csúfoltak. Még várnunk kell, ahogyan a gazda várja a föld termését, de egyszer majd fényözön fog áradni ránk, és az Úr által elkészített örömet élvezhetjük.

Bátorság, testvéreim! Ne kapkodjunk és ne türelmetlenkedjünk. Hamarosan a megígért fény és öröm lesz lelkünk osztályrésze.

 

---

Október 22 - Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!

"Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!"
(2Sám 7,29)

Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.

Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: "Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.

Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.

Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.

 

---

Október 21 - Isten szorzótáblája

"A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt"
(Ézs 60,22)

Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: "Megsokasítalak". Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.

"A kevés". Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.

Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: "Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt". Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül. 

---

Október 20. - Szabadító

"Ő szabadítja meg népét bűneiből"
(Mt 1,21)

Uram, szabadíts meg bűneimből! Az Úr Jézus neve bátorít fel arra, hogy így merészeljek imádkozni. Ments meg korábbi bűneimtől, hogv ne legyek egyiknek se a rabja. Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne legyek gyengeségeim rabszolgája. Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat. Szabadíts meg rejtett bűneimtől, amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság. Szabadíts meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak. Óvj meg Uram minden bűntől. Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhassék rajtam.

Egyedül Te teheted ezt meg. Én képtelen vagyok lerázni belső láncaimat, legyőzni természeti emberemet. Te ismered a kísértést, hiszen Te magad is megkísértettél. Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét. Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában. Te meg tudsz óvni, hogy ne vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj. Már a neved is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító. Kérlek, add, hogy megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz. Add, hogy ne engedjek az indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak. Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítesék bennem! Ámen.

---

Október 19 - Szeretettel fenyít

"Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül"
(Jer 30,11)

Végzetes jel lenne, ha az Úr nem fenyítene minket. Azt jelentené, hogy lemondott rólunk, mert bálványimádók lettünk. Isten óvjon minket ettől. Ha állandóan csak jól menne a sorsunk, az félelemmel és rettegéssel kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen akiket az Úr szeret, azokat megfeddi és megfenyíti. Akiket viszont semmire sem becsül, azoknak engedi, hogy gondtalanul hizlalják magukat, mint a barmot hizlalják a vágóhídra. Mennyei Atyánk szeretetből használja a vesszőt, amikor gyermekeit neveli. Isten fenyítése azonban mértékkel történik. Szeretetét határtalanul árasztja ránk, de fenyítése bizonyos határok között marad. A régi törvény szerint az izráelita ember csak negyen botütést kaphatott egy híjával. Ehhez az ütéseket gondosan számlálni kellett, nehogy túlságosan meggyötörjék az elítéltet. Így számlálja Isten a hívő gyermekeire mért csapásokat. A büntetés mértékét Isten bölcsessége, együttérzése és szeretete szabja meg. Ne jusson eszünkbe, hogy fellázadjunk az ellen, amit az isteni bölcsesség a mi javunkra rendel el.

Uram, ha Te állsz mellettem és Te számlálod poharamba a keserű cseppeket, akkor örömmel kell elfogadnom ezt a keserű poharat, hiszen az a kívánságod, hogy kiürítsem. Szeretném tudni azt mondani rá: "Legyen meg a Te akaratod " Ámen.

---

Október 18 - Mert intelmeiden elmélkedem

„Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem. Értelmesebb vagyok a véneknél," Zsoltár 119,99-100

Amikor ezt az Igét olvassuk, úgy tűnik, mintha egy hencegő, felfuvalkodott ember szavai lennének. Talán meg is lepődtünk, hogy ilyen mondatokat találunk a Bibliában.

Ha azonban figyelmesen olvassuk ezeket, megtaláljuk a kulcsszót. A Zsoltárosnak megvan a jó oka erre a kimagasló értelemre. Azt mondja: „Mert intelmeiden elmélkedem". Más szavakkal: több bölcsessége van neki, mint a tanítóinak, akik nem ismerik a Szentírást. Több mindent ért meg, mint az öregek, akiknek a bölcsessége csak világi természetű. Önmagát tehát nem a többi hívőhöz hasonlítja, hanem e világ embereihez.

És így természetesen már igaza van! A legegyszerűbb hívő is többet láthat térdre borulva, mint a legtudósabb hitetlen, még ha lábujjhegyen ágaskodik is. Hadd világítsuk ezt meg néhány példával:

Egy ország vezető politikusa rádióbeszédében biztosítja népét afelől, hogy békesség lesz a világon, ha egy bizonyos utat követnek, és ha ezt meg ezt cselekszik. Egy távoli falucskában egy hívő keresztyén parasztember hallgatja ezt a beszédet a rádióján. Ő azonban tudja, hogy ezen a világon nem lesz békesség mindaddig, amíg el nem jön a Békesség Fejedelme, és meg nem alapítja a földön az Ő királyságát. Csak akkor kovácsolnak majd az emberek ekét a kardból, és akkor szűnnek meg hadat viselni. Lám, itt a paraszt okosabb, mint a diplomata.

Vagy lássuk a híres természettudóst, aki azt a tant hirdeti, hogy ez a világ, úgy, ahogyan ismerjük, minden isteni közbeavatkozás nélkül állt elő. Egyik hallgatója egy fiatalember, aki nemrég tért meg Jézus Krisztushoz. Ő a hite által megérti, „hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatóból állt elő a látható" (Zsid 11,3). Ennek a hallgatónak olyan ismerete van, amilyen a professzornak nincsen.

Vagy gondoljunk a pszichológusra, aki megkísérli megmagyarázni az emberi viselkedést, de nem hajlandó elismerni az ember bűnös természetének tényét. A hívő ember, aki ismeri Isten Igéjét, jól tudja, hogy minden ember már romlott természetet örökölt, és amíg valaki ezt be nem látja, addig csak látszatmegoldásokra juthat el az ember problémáival kapcsolatban.

A Zsoltáros tehát nem volt nagyképű, amikor azt mondta, hogy „minden tanítómnál okosabb lettem". Akik hitben járnak, jobban látnak, mint azok, akik csupán testi szemeikre hagyatkoznak. Akik Isten intelmein elmélkednek, olyan igazságokat látnak meg, amelyek el vannak rejtve e világ bölcsei és értelmesei elől.

 

---

Október 17 - Ne add el az igazságot!

„Vedd meg, és ne add el az igazságot." Példabeszédek 23,23

Gyakran áldozatot kell hoznunk Isten igazságáért, és késznek kell lennünk megfizetni érte az árat, akármi legyen is az. És ha egyszer megkaptuk az igazságot, akkor soha többé nem szabad elszakadnunk tőle.

Nos, ezt az igeverset nem úgy kell értelmeznünk, hogy annyi Bibliát és keresztyén irodalmat vásároljunk össze, amennyit csak bírunk, és azokat semmi körülmények között nem szabad ismét eladnunk. „Megvenni az igazságot" azt jelenti, hogy áldozatot vállalni annak érdekében, hogy Istent és az Ő akaratát egyre jobban megismerjük, és aszerint éljünk. Ez magával hozhatja a családtagok ellenséges magatartását, munkahelyünk elvesztését, korábbi kapcsolatok megszakadását, anyagi veszteségeket.

Az igazságot „eladni" pedig annyit jelent, megalkuvó kompromisszumot kötni, vagy az igazságot egészen föladni. Erre sohase legyünk hajlandók.

Arnot írja „A gyülekezet otthon" c. könyvében: „Az emberi természet általános szabálya az, hogy ami könnyen jön, az könnyen el is megy. Amit azonban kemény küzdelemben szerzünk meg, ahhoz szívósan ragaszkodunk, legyen az a vagyonunk vagy a hitünk. Azok, akik különösebb gond és fáradság nélkül jutottak nagy gazdagsághoz, többnyire eltékozolják azt. Ritkán esik meg viszont, hogy akik erőfeszítések árán szerezték meg vagyonukat, azt egyszerűen eltékozolnák. Ez a helyzet a keresztyén emberrel, aki kiküzdötte a hithez vezető útját. Ha tűzön és vízen kellett keresztülmennie, hogy megtalálja, akkor ezt a drága örökséget nem adja fel könnyelműen."

Minden korban voltak hű emberek, akik elfordultak családjuktól, hírnevüktől és vagyonuktól, hogy bemenjenek a szoros kapun, és elinduljanak a keskeny ösvényen. Az ilyenek Pál apostolhoz hasonlóan minden mást értéktelen szemétnek tartottak Jézus Krisztus megismerésének dicsőségéhez képest. Mint Ráháb, lemondtak a pogány világ bálványairól, elismerték az Urat mint egyetlen igaz Istent, még ha úgy is látszott, mintha ezzel tulajdon népük árulóivá lettek volna. Vagy mint ahogy a három zsidó ifjú nem volt hajlandó eladni az igazságot, még ha ez azt is jelentette számukra, hogy a tüzes kemencébe vettetnek, amely oly forró volt, hogy még a vasat is megolvasztotta volna.

Ma olyan időket élünk, amikor az emberek inkább feladnák hitüket, semhogy szenvednének érte. A próféták szava nem hallatszik többé. Aki szilárdan ragaszkodik a hitéhez, azt dogmatizmussal vádolják. S hogy a nagy egység képét ne zavarják, készek az emberek még az alapvető tanításokat is feladni. Eladják az igazságot.

Istennek azonban mindig is lesz néhány választott embere, akik az igazság elrejtett kincsét oly nagyra értékelik, hogy készek mindenüket eladni, csakhogy azt megtarthassák.

 

---

 

Október 16 - Számonkéri

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18

A történelem különleges időiben Isten hirtelen számadást tartott az emberek fölött, hogy megmutassa nekik ítéletét az általuk elkövetett bűnök miatt. Nyilvánvaló, hogy Isten nem üti azonnal agyon az embereket a bűn elkövetése után. De bizonyos alkalmakkor világosan tudomására hozta az embernek, hogy istentelensége és igazságtalansága nem marad büntetés nélkül!

Amikor Isten látta, hogy az emberiség gyökerében romlott, és megtelt a föld erőszakossággal, özönvizet bocsátott a földre, és elpusztította az egész élővilágot (1Móz 6,13). Mindössze nyolc ember menekült meg.

Később Sodoma és Gomora a homoszexualitás központjaivá lettek (1Móz 19,1-13). Sodoma azonfelül „bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része,... de a nyomorultat és szegényt mégsem támogatta" (Ez 16,49). És Isten mindkét várossal éreztette haragját a mennyből, amikor kénköves tűzesővel őket mindörökre megsemmisítette.

„Nádáb és Abihu meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában" (4Móz 3,4). A tüzet az oltárról kellett volna venniük, ahogyan az elő volt írva (lásd 5Móz 16,12), ők azonban elhatározták, hogy másként járulnak az Úr elé. Isten azonnali halállal sújtotta őket, ezzel óvta a következő nemzedékeket is: sohase próbáljanak másként közeledni Istenhez, mint ahogyan azt Ő meghatározta.

Nebukadneccár, Babilónia királya nem volt hajlandó elismerni, hogy a Magasságos irányítja a népek történelmét. A saját érdemének tulajdonította Babilon virágzását. Isten őrültséggel büntette. A királyt kivetették az emberi társadalomból. „Füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmata áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sas tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak" (Dán 4,30).

Anániás és Szafira azt állították, hogy minden vagyonukat az Úrnak áldozták, holott titokban félretették a maguk számára egy részét (Csel 5,1-11). Mindketten ott a helyszínen meghaltak. Komoly figyelmeztetés volt ez a gyülekezetben.

Nem sokkal ezután Heródes király elfogadta, hogy a nép Istenként tisztelje őt, ahelyett, hogy egyedül Istennek adta volna a dicsőséget. Férgek emésztették meg, s így pusztult el (lásd Csel 12,22-23).

Mi, bűnös emberek, ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy Isten látszólag hallgat, és nem tesz semmit. Ha Isten nem büntet meg azonnal bűneinkért, ez nem jelenti azt, hogy sohasem von felelősségre értük. Isten bizonyos helyzetekben az évszázadok folyamán többször kimondta az ítéletét, és kijelentette a bűnt követő büntetést.

---

Október 15 - De ti nem akartátok

" Jeruzsálem, Jeruzsálem... hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!" Máté 23,37

Ezt az eseményt sokan úgy értelmezték, mint az egyetlen lehetőség elszalasztását. Ez azt jelenti: Isten megajándékozta az embereket a Maga csodálatos látogatásával, nagyszerű alkalommal, ők azonban nem éltek ezzel, és hagyták, hogy kihasználatlanul elmúljék.

Ez történt Jeruzsálemmel. Isten testet öltött Fia ott járt a poros utcákon. A város sokszínűre festett házaiból láthatták az egész világ Teremtőjét és Megtartóját. Az emberek hallhatták szavait, és láthatták, ahogyan olyan csodákat visz véghez, amelyeket soha ember még nem tett. De nem ismerték fel. Nem akarták befogadni.

Pedig minden sokkal jobb lett volna számukra, ha befogadják Őt. Helyzetük olyan lett volna, amilyennek azt a Zsoltár 81,14-17 leírja: „Bárcsak rám hallgatna népem, az én útjaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól."

Ézsaiás is leírja, hogyan történhetett volna: „Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem. Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem" (Ézs 48,18-19).

Bret Harte írta egyszer „Valamennyi leírt és kimondott szó között a legszomorúbb: »Lehetett volna«."

Gondoljunk csak azokra, akik az evangélium hívását visszautasították. A Názáreti Jézus elhaladt mellettük, ők azonban elszalasztották az alkalmat. Így azután örök kárhozat előtt állnak.

Vagy gondoljunk azokra a hívőkre, akiket az Úr egy bizonyos szolgálatra hívott el, de nem törődtek vele. Ezeknek fogalmuk sincs arról, mennyi földi áldást és mennyi örök jutalmat szalasztottak el!

Kétségkívül igaz, hogy van alkalom, amely csak egyetlen egyszer kopogtat. Meglehet, hogy egy ilyen alkalom - jóllehet tele van isteni ígéretekkel - pillanatnyilag nem egyezik terveinkkel, vagy pedig áldozatot kíván tőlünk. A legjobbat tárja elénk, amit Isten kijelölt számunkra, de önző okokból hagyjuk az alkalmat kihasználatlanul elmúlni. Elutasítjuk Isten ajánlatát, és helyébe tesszük a „második" legjobbat. Pedig egész idő alatt így szól hozzánk az Úr: „Én szerettem volna, de ti nem akartátok."

---

Október 14 - Soha ne szégyelljük Őt!

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt" (Mt 10,32).

Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én Uramról. Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a keresztről szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba a Te igazságodat.

Nagyszerû dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg szolgáját. Nincs kétségem afelől, hogy az Úr a magáénak tart, hiszen új meg új zálogát adja szeretetének. De eljön a nap, amikor meg kell majd állnom az Atya előtt. Milyen öröm tudnom, hogy Krisztus akkor majd vallást fog tenni rólam. Azt mondja majd: ez az ember bízott bennem és kész volt bántalmazást is szenvedni nevemért, ezért én is a magaménak vallom őt. Régen, ha valakit lovaggá ütöttek, a királynő gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy megtiszteltetés volt az összegyûlt sokaság előtt átvenni ezt a kitüntetést. Mi ez azonban ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall bennünket a magáénak a magasságos Isten trónusa előtt, a mennyben. Ezért soha ne szégyelljem, hogy az Úré vagyok. Soha ne hallgassak gyáván, se ne alkudjak meg félszívvel. Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki megígérte, hogy kezeskedik az életemért Isten előtt?

---

Október 13 - Háromszoros ígéret és a föltétel

„De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krón 7,14).

Tévelygő emberek vagyunk, még ha az Úr nevét viseljük is. Milyen nagy kegyelem, hogy az Úr mégis kész megbocsátani nekünk. Ezért valahányszor vétkezünk, siessünk Isten kegyelmének trónusához és kérjük bocsánatát.

Meg kell aláznunk magunkat. Hát nem szégyen ránk nézve már az is, hogy újra és újra vétkezünk, pedig Isten annyi szeretetet árasztott már ránk? - Ó Uram, porig hajolunk meg előtted, és megvalljuk, nagyon hálátlanok voltunk. A bűn gyalázatos dolog, de hétszeresen gyalázatos, ha olyanok követik el, akik kegyelmedet már annyiszor megtapasztalhatták, mint mi.

Azután könyörögnünk kell irgalomért, megtisztulásért, a bűn hatalmából való megszabadulásért. Ez a kívánság kell, hogy vezessen, amikor keressük az Úr orcáját. Isten vétkeink miatt hagyott magunkra minket, kérnünk kell, hogy térjen vissza hozzánk. - Ó Uram, tekints reánk Fiadban, Krisztus Jézusban, és fogadd el kegyelmesen szolgáidat!

Ugyanakkor el kell fordulnunk a bűntől, mert Isten nem fordulhat újra felénk, ha mi nem szakítunk a bűnnel.

Mindezek után beteljesedhet a háromszoros ígéret: Isten meghallgat, megbocsát, meggyógyít.

Atyánk, kérünk, add, hogy megértsük ezt most, hogy beteljesülhessen rajtunk ígéreted.

---

Október 12 - A kegyelmi szövetség jele

„Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6).

Íme, ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője „Istened, az Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismeretetőjele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.

Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: „élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessünk.

---

 

Október 11 - Az Úr ereje szabaddá tesz

"Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek - így szól az Úr"
(Zak 10,12)

Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is. Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket. Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban. Az Úrban való erő megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak büszkeséget szül. Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalán távlatokat nyit meg előttünk.

A hívő használja is az Úrtól kapott erejét: felserken és jár az Ő nevében. Micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár. Milyen gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban. Az Úr felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és belső készséget is ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal. Szabad emberekké tesz bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.

Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből, Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban. Engedelmeskedj szeretete szavának!

---

Október 10. Nyitott ajtó előtt állunk

"Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be ..."
(Jel 3,8)

Az Isten igazságához hűséges szentek előtt nyitva van az ajtó. Én lelkem, mivel te már eldöntötted, hogy az Úr kijelentett Igéjét követed életedben és halálodban, nyitott ajtó előtt állsz.

Be akarok lépni ezen a nyitott ajtón az Istennel való közösségbe. Ki tilthatná meg ezt? Krisztus Jézus eltörölte bűneimet, megajándékozott igazságával, ezért bátran beléphetek. Meg is teszem, Uram, a Te kegyelmed által.

Ezen a nyitott ajtón át beléphetek az Ige titkaiba, Isten mélységes titkaiba: a kegyelemből való kiválasztás, a Krisztussal való közösség, az Ő második eljövetelének megértésébe. Mindez előttem van, és örvendezhetek benne. Minden ígéret, minden tanítás feltárulhat előttem, egy se marad többé rejtve a számomra.

Belső szobámban is nyitott az ajtó: szabadon Isten elé járulhatok. Az emberek között a szolgálat nyitott ajtaja áll előttem. Isten meg akar hallgatni és fel kíván használni. Nyitott ajtón át haladhatok előre a szentek mennyei gyülekezete felé, és nyitott ajtó vár a földi gyülekezet közösségében élő szentekre. Lehet, hogy egyesek megpróbálják bezárni ezt az ajtót előttem, vagy kizárni engem mindebből, de ez sohasem fog sikerülni nekik.

Nemsokára megnyílik előttem a menny kapuja. Átmegyek majd gyöngykapuján az én Uram, az Úr elé, és mindörökké Istennél lehetek.

---

Október 9 - A mi oltárunkon Krisztus vére van

"Azután kenje meg a pap vérrel az Úr színe előtt az illatszerfüstölő oltár szarvait..."
(3Mózes 4,7)

Füstölő oltár minden hely, ahol a szentek könyörgéseiket és hálaáldozatukat mutatják be. Jó dolog arra gondolni, hogy ez az oltár a Nagy Áldozat vérével van meghintve. Ez teszi istentiszteletünket elfogadhatóvá Isten előtt. Egyszülött Fiának vérére tekint, és ezért fogadja el hódolatunkat.

Fontos számunkra, hogy megértsük a bűnért való egyedüli áldozat vérének jelentőségét, hiszen bűnnel szennyezettek még legszentebb cselekedeteink is, és Isten legbuzgóbb megtérésünket, hitünket, imádságunkat sem fogadhatná el, ha nem volna bűneinkért való engesztelő áldozat. Sokan kigúnyolják a "vért", számunkra azonban ez a vigasztalás és a reménység egyetlen alapja. Az oltár szarvaira hintett vér legyen világosan a szemünk előtt, mikor Istenhez közeledünk. A vér ad erőt az imádságnak, ezért van az oltár "szarvain". "Az Úr színe előtt" van, ezért előttünk is ott kell, hogy legyen. Krisztus vére már az oltáron van, mielőtt mi tömjénnel oda járulnánk. Ott van, hogy hálaáldozatunkat és könyörgéseinket megszentelje.

Gyertek, könyörögjünk bizodalommal, hiszen Jézus Krisztus, a nagy áldozat, megáldoztatott, érdeme a miénk. A vér a kárpiton belül van, és a hívők imádságai ezért lehetnek kedvesek Isten előtt.

---

Október 08 Soha nem hagy magunkra

„Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4).

„Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az „elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy „elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: „Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

Ézs.62.4 Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje.

---

Október 7. Mindig első a közösségben

"...előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek"
(Mk 16,7)

Jézus Krisztus idejében ott lesz, ahol tanítványaival találkozni szeretne. Ő mindig megtartja szavát és megjelenik a találkozón. Ha ígérte, hogy találkozni fog velünk a kegyelem trónusánál, a nyilvános istentiszteleten vagy a kenyér megtörésénél, biztosra vehetjük, hogy valóban ott is van. Mi, bűneink miatt, elmulaszthatjuk a Vele való találkozást, Ő azonban soha nem tesz ilyet. Azt ígérte, "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük"(Mt 18,20). Nem azt mondta, hogy "majd ott leszek", hanem hogy: "ott vagyok".

Jézus Krisztus mindig elsőnek van ott a találkozón. "Előttetek megy". Szívből szereti népét, öröme van az övéiben, nem halogatja a velük való találkozást. Minden összejövetelünkre elsőnek megy el.

Krisztus ki is jelenti magát az Őt követőknek. "Meglátjátok Őt." Milyen örömteli érzés ez! A híres embereket nem nagyon kívánjuk látni, de ha lelki szemeinkkel Krisztust láthatjuk, az örömmel és békességgel tölt el bennünket. Valóban meglátjuk Őt, mert megígérte, hogy eljön a benne hívőkhöz és kijelenti magát nekik. Legyünk biztosak abban, hogy ez így is lesz, mert Ő mindent ígérete szerint cselekszik: "amint megmondta nektek". Ragadjuk meg ezt az ígéretet, és bízzunk abban, hogy végül velünk megcselekszi azt, amit megmondott nekünk.

---

Október 6. A mi vezetőnk

"De amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes valóságra..."
(Jn 16,13)

A valóság olyan, mint egy mélységes barlang, amelybe be szeretnénk hatolni, de amelyet egyedül nem tudunk végigjárni. A bejárati rész még teljesen világos, de ha beljebb akarunk hatolni és járatait fürkészni, vezetőre van szükségünk, különben eltévedünk. A Szent Szellem, aki az igazságot tökéletesen ismeri, minden hívőt el akar vezetni a teljes valóságra. Ő aszerint vezet minket, ahogyan meg tudunk birkózni a valósággal, egyik barlangüregből a másikba, hogy egyre jobban megismerjük Isten mélységeit és feltáruljanak előttünk Isten titkai.

Drága ígéret ez az alázatosan tudakozódó léleknek, mert mi nagyon is szeretnénk megismerni a valóságot, és annak a méhére hatolni, de tisztában vagyunk azzal, hogy milyen könnyen eltévedünk benne, és érezzük a vezető szükségességét. Ezért örvendezünk, hogy a Szent Szellem eljött közénk, és velünk is marad. A vezetőnk akar lenni, és mi hálásan elfogadjuk vezetését. Meg akarjuk ismerni a teljes valóságot, hogy ne legyünk egyoldalúak, és el ne veszítsük egyensúlyunkat. Nem szeretnénk tudatlanok maradni a kijelentés egy részletében sem, hogy el ne mulasszunk áldásokat és ne legyünk valamely bűn áldozatává. Isten Szelleme azért jött, hogy elvezessen minket a teljes valóságra: hallgassunk engedelmesen szavára és kövessük vezetését.

---

Október 5. Harmattá lenni, záporrá

"Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik" (Mik 5,6)

Ha ez az ígéret érvényes Izráelre, mennyivel inkább érvényes (a szellemi népre) Isten hívő népére. A hivatásukat hűséggel betöltő hívők valóban kimondhatatlan áldást jelentenek mindazok számára, akik között élnek.

Olyanok, mint a harmat; csendes, nem tolakodó lényükkel felüdítik a körülöttük élőket. Szinte észrevétlenül, de hasznosan szolgálják azok életét, növekedését és örömét, akikkel együtt élnek. Mint friss, égből jött harmatcseppek ragyognak, mint a gyémánt a napon. Szeretettel telve gondozzák a szegényeket és megvetetteket, míg minden egyes "fűszál" megkapja a maga "harmatcseppjét". Személy szerint nem is jelentős emberek, de az Úrban egyesülve elég erősek ahhoz, hogy Isten szeretete áradhasson rajtuk keresztül. A legtágasabb mezőt is felfrissítik ezek az apró harmatcseppek. Uram, tégy minket is olyanná, mint a harmat!

Isten népe hasonló tud lenni a záporhoz is, amely Isten parancsára hull, és nem az emberek kénye-kedve szerint. Isten népe Istenért munkálkodik, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Munkálkodásukhoz éppúgy nem kérnek engedélyt az emberektől, mint a zápor sem ahhoz, hogy zuhoghasson. Urunk, tégy minket bátrakká és szabadokká a szolgálatban, bárhová is vezérel akaratod.

---

Október 4. A hatalmas mágnes

"Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok"
(Jn 12,32)

Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek, hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb "vonzerő", amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy "hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni "hitedet". De ha Krisztus lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért kételkedett tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani? Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.

Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd az embereket önmagához.

  

Október 3. Az Úr lényének visszatükröződése

"Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek"
(Zsolt 17,15)

A világ fiait a földi javak gazdagítják és boldogítják, ezeket hagyják örökül gyermekeiknek is. A hívőknek azonban másféle kincseik vannak. Mi nem e világ gazdagsága után törekszünk, hanem magasabbra és távolabbra nézünk.

A mi gazdagságunk kettős gazdagság. Itt örvendezhetünk Isten jelenlétének, odaát pedig hasonlóak leszünk majd Őhozzá. Itt mint igazak nézhetünk Istenre, mert Krisztus Jézusban megigazultunk. Milyen nagy öröm a kiengesztelődött Úrra tekinteni! Isten dicsősége, ahogyan az Krisztus arcán tükröződik, valóságos földi mennyországot varázsol körénk, és ebben van eljövendő mennyországunk ígérete is.

De nem elég csupán nézni, át is kell formálódnunk annak a képére, akire tekintünk. Ha reggel felébredünk, eszméljünk rá, hogy Urunk szépségeit kell visszatükröznünk. Ha hittel tekintünk Istenre, annak átalakító hatása lesz önmagunkra nézve is. Jézus Krisztus ábrázata mélyen belevésődik a szívünkbe, és az Ő lénye átformálja szívünket. Ez a legnagyobb öröm: meglátni Istent és Hozzá hasonlóvá válni. Mi többet kívánhatnék mégy Dávid vallástétele a Szent Szellem által itt ígéretté válik a számunkra. Hiszek benne és várom beteljesülését.

Uram, teljesítsd be azt rajtam is! Ámen.

---

Október 2. Vigasztalás a hazatérni készülő számára

"Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak" (1Móz 50,24)

József a testet öltött gondviselés volt fivérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.

De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez! Micsoda vigasztalás! Szinte a földre jött mennyország!

Ó Urunk, kérünk, tekints ránk ma! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj ránk!

Az ígéret azonban még többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. "...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Tesz 4,17-18).

 

Október 1.  Megemlékezik szövetségéről

"Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére" (Zsolt 111,5)

Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak. vagy a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.

A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban örökkön-örökké el fog halmozni bennünket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem cselekszik úgy, mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékezik szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes szavára és részletére emlékezik, és soha egyetlen szava sem marad beteljesületlenül.

Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra: pedig Ő szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem felejtkezik el sem egyszülött Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szent Szellemről, akinek a működése révén jött létre a szövetség, sem saját becsületéről, amellyel elkötelezte magát a szövetség mellett. Ezért "az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll" (2Tim 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget, amelyet Isten a szövetségben biztosított számára.

 

Szeptember 30. - Nyisd fel a szád!

"Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!"
(Zsolt 81,11)

Milyen nagy buzdítás ez imádságra. Mi magunktól csupán kicsiny dolgokat kérnénk, mert nem is érdemlünk nagyokat. Urunk azonban arra biztat, hogy kérjünk nagy áldásokat. Legyen az imádság életünknek olyan természetes cselekedete, mint az, hogy kinyitjuk a szánkat. Ugyanolyan természetes és őszinte megnyilatkozás. Ha valakinek nagyon fontos mondanivalója van, jól kinyitja a száját, igehelyünk is arra biztat, hogy legyünk igazán buzgók a kérésben és könyörgésben.

Ez az Ige azt is jelenti, hogy bátran kérhetünk Istentől nagy áldásokat. Olvasd el az egész verset, és lásd meg, hogyan érvel: "Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, nyisd ki a szádat, és én megtöltöm". Mivel az Úr már annyi mindent tett velünk, most arra bátorít minket, hogy kérjünk még többet, sőt számítsunk még többre.

Nézzétek a madárfiókákat a fészekben: hogy kitátják a csőrüket, amikor anyjuk közeledik a táplálékkal. Csináljuk mi is ugyanezt. Fogadjuk be a kegyelmet minden lehetséges alkalommal! Szívjuk be a kegyelmet, mint a szivacs a körülötte levő vizet. Isten kész arra, hogy megtöltsön bennünket Szellemével, csak mi is legyünk készek arra, hogy befogadjuk azt. Szükséget látunk? Indítson ez arra minket, hogy megnyissuk Isten felé a szánkat! Már-már összeroskadunk? Serkentsen ez arra, hogy elpanaszoljuk Istennek erőtlenségünket. Tele vagyunk félelemmel? Legyen belőle segélykiáltás az Úrhoz! Mint egy gyermek, kiáltsunk Atyánkhoz! Szánkat megtölti az Úr, higgyed ezt!

 

Szeptember 29.  Hogy megdicsőítsük Krisztus Jézust

"Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek"
(Jn 16,14)

Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus Krisztus. Krisztus legjobb ajánlólevele Ő saját maga. Nincs rajta semmi más dísz, mint tulajdon lényének dicsősége.

A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi soha semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már kijelentette nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást érthetővé tenni a számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja nekünk Urunkat. Nagy művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a Szent Szellem azonban a legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a dolgokat a maguk valóságában mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek a megszentelt látás osztályrészük lehetett.

Törekedjünk azért a Szellemtől nyert megvilágosodásra. Ne kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy saját magunkat vigasztaljuk meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a megdicsőült Krisztust. Ó, bárcsak lennének hozzá méltó elképzeléseink róla, és ne gyaláznánk méltatlan gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan elevenen élne bennünk lénye, munkássága és dicsősége, hogy teljes szívvel és lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve a Szent Szellem vezetése által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül megdicsőíti. - Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk Krisztust, a mi Urunkat!

Szeptember 28. Nyugalmunk Krisztusban van

"Megvan a nyugodalma (szombatja) az Isten népének" (Zsid 4,9)

- a Károli fordítás szerint:
"Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének." 

Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje hiába kínálta azt; csak a hívőknek lehet részük benne.

Jöjj tehát, igyekezzünk bemenni ebbe a nyugalomba! Ne küszködjünk tovább a bűnnel és régi önmagunkkal. Ne bízzunk tovább saját cselekedeteinkben, még ha azokat "nagyon jók"-nak tartjuk is. Mert ugyan vannak-e egyáltalán ilyen "nagyon jó" cselekedeteink? Hagyjuk abba a magunk erőfeszítéseit, ahogyan Isten is "megpihent a hetedik napon". Legyen az Úr Krisztus elvégzett munkája egyedüli vigasztalásunk. Ő mindent tökéletesen elrendezett; az igazság nem követel többet. Krisztus Jézusban nagy békesség lett az osztályrészünk.

Ami a gondviselés dolgait illeti, mint a kegyelem munkáját bennünk, vagy az Úr munkáját másokban, vessük ennek terhét az Úrra és találjunk benne nyugodalmat. Ha az Úr igát tesz ránk, azt azért teszi, hogy annak hordozásában megtaláljuk a nyugalmat. Hit által munkálkodjunk azon, hogy belépjünk Isten nyugodalmába, és mondjunk le az önelégültség és tunyaság hazug nyugalmáról. Jézus Krisztus maga a tökéletes nyugalom, és benne mi is teljes nyugalmat találunk.

Szeptember 27 - Isten fénye a sötétségben

"Mert Te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben"
(Zsolt 18,29)

Megtörténhet, hogy lelki sötétségben ülök, és ha ez egyben szellemi sötétség is, akkor semmilyen emberi erő nem adhat nekem világosságot. De áldott legyen az Isten, aki képes megvilágítani életemet és meggyújtani "mécsesemet". Még ha akkora is körülöttem a sötétség, hogy már szinte tapintható, az Ő fénye át tudja törni a feketeséget, és képes azonnal világosságot támasztani körülöttem.

Az a nagy kegyelem ebben, hogy ha Isten gyújtja meg a lámpásomat, azt senki el nem olthatja, nem is fogy ki belőle az olaj, sem nem alszik el magától. A fény, amelyet az Úr a világ hajnalán teremtett, még ma is árad. Isten olykor talán tisztogatja lámpásait, de kialudni sohasem hagyja őket.

Ezért énekelhetek a sötétben is, mint a fülemüle. Vágyakozásom dallamot formál, reménységem adja a hangot. Hamarosan örvendezhetek az Isten által meggyújtott lámpás fényének. Most még komor és elcsüggedt vagyok. Talán az időjárás okozza, talán testi gyöngeség, vagy egy hirtelen támadt baj. Bármi is okozta sötét hangulatomat, tudom, hogy egyedül Isten gyújthat ebben a sötétségben világosságot. Csak Őrá nézek. Nemsokára itt lesz lámpása, és az Ő világosságában ítélhetem meg a dolgokat. Egyszer pedig, ha majd eljön az ideje, ott leszek, ahol nem lesz már szükség sem lámpásra, sem napfényre; mert az új Jeruzsálemet Isten dicsősége fogja megvilágítani (Jel 21,23).

Szeptember 26. Megváltottak idegenben

"E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé"
(4Móz 23,9)

Ugyan ki szeretne pogányok között lakni úgy, hogy közéjük számláltassék? Hiszen még nekünk is, akik magukat keresztyéneknek mondók között élünk, sokszor olyan nehéz közöttük teljes odaadással szolgálni az Urat. Akkora a keveredés, hogy az ember sokszor szeretne valahol magányosan élni.

Az az Úr nyilvánvaló akarata, hogy népe más úton járjon, mint a világ fiai, és az övéi határozottan és félreérthetetlenül különbözzenek a világtól. Isten megváltott és elhívott bennünket, és szellemi életünk alapján lényegesen különbözünk a világ fiaitól. Semmi keresnivalónk tehát a "hiúság vásárában" és a "romlottság városában". Helyünk a keskeny úton van, amelyen minden igazi zarándoknak az Urat kell követnie.

Ez adjon nekünk békességet, amikor a világ kinevet vagy megvet bennünket, sőt, segítsen abban, hogy egyenesen örömmel tudjuk elfogadni a gúnyt, mint ami Istennel való szövetségünk velejárója. Nevünk egy másik könyvben van felírva, nem ugyanazon magból valók vagyunk, a mi otthonunk máshol van, mint ahol ők laknak, nem ugyanazon úrnak szolgálunk. Ezért érthető, hogy a világ megvet bennünket, és nem számlál saját fiai közé. Ha egyszer már bizonyosak vagyunk afelől, hogy Isten a megváltottak közé sorolt bennünket, akkor nem bánjuk többé, ha a világ különcnek tart és magányosságra kárhoztat bennünket.

Szeptember 25. Isten elfogadta az áldozatot

"Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent"
(Bír 13,23)

Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.

Mennyei Atyánk elfogadta a golgotai nagy áldozatot és kijelentette, hogy az kedves a számára. Hogyan akarhatna hát most megölni minket? Mire való lett volna az engesztelő áldozat, ha a bűnösnek mégis meg kell halnia? Nem kell meghalnia! Jézus Krisztus áldozatát elfogadta az Atya, és ezzel minden félelmünknek vége kell legyen.

Az Úr megmutatta nekünk, hogy kiválasztott és elfogadott bennünket, közösségünk lehet Krisztussal, szeretett Fiával, akivel eljegyzett bennünket: hogyan is pusztíthatna el mindezek után? Ígéretei annyira telve vannak áldással, hogy azokból bizton következtethetjük, hogy az örök életre meg fog tartani minket. Ha elvetne bennünket, hogyan teljesíthetné be a velünk kötött örök szövetséget? Mindaz, ami a múltban történt, biztosíték számunkra Isten hűségéről, a jövő pedig igazolni fogja, hogy ez így van. Nem fogunk meghalni, hanem örökké élni, mert megismertük Krisztust, és megláttuk a Szent Szellem világosságánál benne az Atyát. Mivel ebben az életadó felismerésben részünk lehetett, részünk van az örök életben is.

 

---

Szeptember 24. Az életadó folyam

"Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz"
(Ez 47,9)

A próféta látomásában az éltető víz a Holt-tengerbe ömlik, és még ebbe a halott tóba is életet visz. Amerre Isten kegyelme jár, ott azonnal maradandó szellemi élet támad. A kegyelem szabadon áramlik Isten akaratának engedelmeskedve, amiképpen a folyó is jótetszése szerint kanyarog. Amerre csak halad, nem azt várja, hogy az élők menjenek hozzá, hanem Ő teremt életet a maga megelevenítő áradatával. Bárcsak végigfolyna utcáinkon és sikátorainkon is! Bár beáradna a házamba és addig emelkedne, amíg minden egyes zug megtelne vele.

Uram, áraszd az élő vizet barátaimra, családomra, és add, hogy engem se kerüljön el. Már ittam belőle, de kívánok belemerítkezni, sőt úszni benne. Ó, Megváltóm, szeretném, ha gazdagabb lenne az életem. Kérlek, jöjj hozzám, tölts el, míg teljesen megelevenedem és megerősödöm a szolgálatra. Kérlek, Uram, Istenem, tölts meg a belőled áradó élettel!

Nyomorult, száraz és merev vagyok. Jöjj és eleveníts meg, hogy kirügyezzem, virágot hozzak és gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre. Eleveníts meg, Krisztusért kérlek. Ámen.

 

---

Szeptember 23. Szabadulás a portól és polyvától

"Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre"
(Ámos 9,9)

A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a legrosszabb, maga a hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a rostáláshoz.

Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a búzától. A tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. De milyen nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy: "egy szem sem esik a földre". Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megőrzi. A legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívő sem szenved olyan veszteséget, ami igazán kárára lenne. A rostálásban úgy megtartatunk, hogy azt a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk majd.

 

Szeptember 22. Széles folyók hajók nélkül

"Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók"  (Ézs 3,21)

"Ott" az Úr lesz legfőbb javunk, éspedig minden olyan hátrány nélkül, amely még a legjobb földi dolgokkal is szükségszerűen velejár. Ha egy város széles folyamoknak örvendhet, az azzal a kockázattal jár, hogy az ellenség hajókkal támadja meg. Mikor azonban az Úr egy messze elágazó folyammal jelképezi szeretetének kiáradó gazdagságát, gondosan elejét veszi a félelemnek, amelyet ez a jelkép ébreszthet bennünk: "nem kelnek át büszke hajók" rajta. Áldott legyen mindenre gondoló szeretete!

Uram, ha gazdagság folyamával ajándékozol meg, kérlek, ne engedd, hogy megtámadjanak a büszkeség, vagy a világias lelkület "hadihajói". Ha jó egészséggel és derűs kedéllyel áldasz meg, ne hagyd, hogy a könnyelműség vagy lustaság díszes bárkája beevezzen a szívembe. Ha a Neked való szolgálatban olyan áradó sikereket adsz, mint egy nagy folyó, kérlek, hogy hullámain sohase találkozzam az önteltség és az elbizakodottság gályáival. Ha végtelenül boldog vagyok, mert évről évre tapasztalhatom kegyelmed erejét, ne tűrd, hogy ezért megvessem a gyengébb hívőket, sem azt, hogy saját tökéletességemben gyönyörködjem! Uram, kérlek, add nekem az áldást, amely gazdaggá tesz, de ne engedj semmi olyat tennem, ami megszomorít Téged, vagy bűnbe visz engem! Ámen.

Szeptember 21.  A próbatétel áldása

"...a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot" (Róm 5,3)

Ez is ígéret, ha nem is formájára, de lényegére nézve. Türelemre van szükségünk, és ez az Ige megmutatja, hogyan juthatunk hozzá. Maga a béketűrés tanít meg a türelemre, ahogyan úszás közben tanulunk meg úszni. Szárazföldön nem tanul meg senki úszni, nyomorúság nélkül sem tanul meg senki tűrni. Hát nem érdemes elszenvedni a nyomorúságot, ha ezáltal miénk lehet az a nagy belső békesség, amellyel el tudjuk fogadni Isten akaratát?

Igeversünk azonban valami olyasmit állapít meg, ami nem felel meg az emberi természetnek, hanem természetfeletti. A nyomorúság önmagában csak türelmetlenséget, hitetlenséget és lázadást szül, de a kegyelem titkos kohójában béketűrés lesz belőle. Amikor mi csépeljük a gabonát, a por felkavarodik; ha Isten próbatételével csépel minket, a por szépen leülepszik. Mi, ha felrázunk valakit, nem azért tesszük, hogy annak békessége legyen, az Úr azonban ezért teszi ezt gyermekeivel. Ez valóban nem emberi cselekvésmód, hanem a bölcsesség kútfejét, Istenünk dicsőségét szolgálja.

Uram, kérlek, kegyelmed tegye számomra is áldássá a próbatételt! Nem akarom magam kivonni annak kegyelemteljes áldása alól. Kérlek azért, hogy vedd le rólam a nyomorúságokat, de sokkal inkább arra kérlek, hogy szabadíts meg az állhatatlanságtól. Krisztusom, vésd szívembe keresztedet, a Te béketűrésed képét!

 

Szeptember 20.  Teljes készség

"Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz..." (Zsolt 110,3)

Áldott legyen a kegyelem Istene, hogy ez így van. Öröktől fogva kiválasztott népe természettől fogva éppen olyan makacs ugyan, mint Ádám többi maradéka, de amikor eljön az Úr sereggyűjtésének napja, és a kegyelem kifejti hatalmát, ezek készek megtérni és hinni az Úr Jézusban. Senki sem erőszak hatására tér meg, de Isten Szelleme addig munkálkodik bennünk, míg készek vagyunk meghajolni az Ő akarata előtt. 

Milyen csodálatos hatalom az, amely soha nem kényszeríti, de mégis irányítja akaratunkat. Isten nem töri fel a zárat, hanem mesteri módon kinyitja azt. Erre egyedül csak Ő képes. 

Ezek után már készek vagyunk úgy élni, cselekedni és szenvedni, ahogy az Úr akarja. Ha olykor lázadásra hajlunk, csak újra meg kell mutatnia hatalmát, máris sietünk szívből engedelmeskedni parancsainak. Szeretnénk ma Isten hatalmának a tudatában élni, és az Ő dicsőségére és embertársaim javára igaz cselekedeteket végrehajtani. 

Uram, én kész vagyok erre, és bízom abban, hogy Te ma gyűjtesz seregeket. Teljesen rendelkezésedre állok. Készen vagyok, sőt vágyom arra, hogy használj fel szent céljaidra. Add, hogy ne kelljen így kiáltanom: "arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs" (Róm 7,18). Istenem, aki az akaratot kiművelted bennem, Tőled kérek most erőt a teljesítéséhez is.

 

Szeptember 19. Ok az örvendezésre

"Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked" (Zofoniás 3,17)

Micsoda nagyszerű Ige ez! Az Uraknak Ura népével van, hatalmának királyi felségében! Jelenléte már önmagában is békességgel és reménységgel tölt el bennünket. Végtelen erő rejlik Istenünkben. A hívők gyülekezetében lakozik, ezért népe ujjongva örvendezhet.

Isten nemcsak köztünk van, hanem kegyelmével állandóan munkálkodik is közöttünk. "Megsegít" mindig. Innen a neve is: Jézus, a Szabadító. Ne féljünk ezért semmi veszedelemtől, hiszen Neki van hatalma arra, hogy megmentsen.

Ez azonban még mindig nem minden. Jézus Krisztus mindvégig ugyanaz marad, mert szeret, és szeretetében találunk nyugalmat.

Sohasem fog megszűnni szeretni. Abban találja örömét, hogy szeret, sőt, ujjongva örül azoknak, akiket szeret. Mindez csodálatos. Mikor Isten befejezte a teremtés munkáját, nem énekelt, egyszerűen csak azt mondta: "Íme igen jó!". Amikor azonban a megváltás műve fejeződött be, a Szentháromság olyan örömöt érzett, amelyet csak az ujjongás szó tud valamelyest kifejezni. Gondold ezt meg és álmélkodjál! Krisztus menyegzői dalt énekel választottai felett. Ők a szerettei, bennük van öröme, nyugalma, éneke.

Úr Jézus, taníts minket mérhetetlen szereteteddel, hogy mi is tudjunk szeretni Téged, és örvendezve Neked szenteljük életünket.

Szeptember 18.  Teljes biztonság

"Benjáminra ezt mondta: Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik"
(5Móz 33,12)

Nincs ahhoz fogható biztonság, mint amikor valaki az Úr közelében élhet. Ennél biztonságosabb helyet legkedvesebb gyermekének sem talál Isten. - Uram, engedd, hogy mindig árnyékodban lakozhassam, megsebzett oldalad mellett maradhassak. Egyre közelebb kívánkozom hozzád, Uram, és ha egyszer egészen a közeledben érezhetem magam, szeretnék mindörökké ott maradni.

Csodálatos ez az oltalom, amelyben az Úr választottait részesíti! Ez nem szép háztető, nem bombabiztos fedezék, még csak nem is egy angyal szárnya, hanem maga az Úr. Semmi sem árthat nekünk, ha az Úr a védelmezőnk. Ezt az oltalmat Isten egész napon át biztosítja számunkra, akármilyen hosszú is a napunk. - Uram, add, hogy a mai napon megérezzem, hogy szereteted oltalma alatt, végtelen hatalmad védelmében élhetek.

A harmadik mondat azt jelentené, hogy az Úr templomában fog lakozni választottai hegyein? Vagy azt, hogy az Úr az övéivel lesz, ha azok terhei hegyekké tornyosulnak? Vagy talán azt, hogy az Örökkévaló vállai fognak hordozni bennünket? Annyi bizonyos, hogy mindhárom esetben az Úr az Ő szentjeinek támasza és erőssége.

Uram, add, hogy mindvégig örvendezhessek segítségednek, akkor nem fog ellankadni a karom a szolgálatban.

 

Szeptember 17 Mint a pálma és a cédrus

"Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus"
(Zsolt 92,13)

Ezeket a fákat nem az ember gondozza és metszegeti: a pálmák és cédrusok az "Úr fái", az Ő gondozása nyomán virulnak. Az Úr szentjei éppígy az Ő gondoskodó keze alatt növekednek. Ezek a fák örökzöldek, minden évszakban egyformán szépek. A hívőknek sincsenek hol szent, hol pedig istentelen időszakaik: minden életkörülmény között az Úrtól nyert szépségükben állnak. Ahol ezek a fák nőnek, szépségükkel azonnal szembetűnnek. A táj szemlélője mindenütt azonnal felfigyel a pálmák és cédrusok királyi szépségére. Jézus Krisztus követői sem rejtőzhetnek el a megfigyelők elől, mert olyanok, mint a hegyen épített város, amelyet nem lehet nem észrevenni.

Isten gyermekének növekedése is hasonló a pálmáéhoz: teljes erővel fölfelé tör, törzséből egyetlen oldalágat sem növeszt. Olyan, mint egy csodálatos oszlop, oszlopfővel a tetején. Nem ágazik sem jobbra, sem balra, minden erejével a menny felé törekszik, és az éghez legközelebb érleli gyümölcsét. - Uram, kérlek, formálj engem, hogy ilyenné legyek én is!

A cédrus dacol minden viharral. Az örök hó határán nő, de az Úr gondoskodik arról, hogy a törzsében meleget és erőt adó nedvek follyanak. - Uram, add, hogy én is a Te melegeddel és erőddel tudjak dacolni a hideggel és a viharral szemben! Ámen.

09.16 A jutalom biztos

„Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet is ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát" (Mt 10,42).

Ennyit igazán megtehetek. Valami jót az Úr szolgáival. Az Úr tudja, hogy szeretem mindannyiukat, és tisztesség lenne számomra, ha a lábukat megmoshatnám. A Mesterükért szeretem a tanítványokat.

Milyen kegyes az Úr, hogy ilyen jelentéktelen dolgot említ: mindössze egy pohár vizet adni! Ezt megtehetem vidáman, akármilyen szegény, akármilyen alacsonysorsú is vagyok. Az Úr a mégoly semmiségnek látszó dolgot is megjegyzi. Látja, ha tanítványai közül a legkisebbnek a legkisebb szolgálatot tesszük is meg. Nyilvánvalóan nem az árat nézi, nem a végrehajtás ügyességét, sem az adomány mennyiségét, hanem cselekvésünk indítékát, azt, hogy valakinek azért adunk, mert tanítvány, azt jegyzi meg és azt viszonozza az Úr. A jutalmat sem az adomány mértékével méri, hanem kegyelmének gazdagsága szerint.

Én adok egy pohár friss vizet valakinek, az Úr pedig élő vízzel oltja szomjamat. Inni adok tanítványai egyikének, ő pedig úgy tekint rám, mint aki szintén tanítványaihoz tartozik. Azért ilyen nagylelkû velem, mert az ő kegyelme indított engem arra, amit megtettem, és ezért ígéri, hogy: „semmiképpen sem fogom elveszteni jutalmamat".

 

Szeptember 15. A legbiztosabb menedék

"Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején..."
(Ézs 32,2)

Hogy ki ez, mindnyájan tudjuk. Az utolsó Ádám, a mennyből jött Úr, a fájdalmak férfia, az Emberfia. Milyen biztos rejtekhely Ő népe számára! Saját magát teszi ki a tomboló szél teljes erejének, csakhogy megvédje a benne rejtőzőket. Így menekültünk meg Isten haragjától, és meg kell menekülnünk az emberek dühétől, az élet gondjaitól és a halál rettenésétől is. Miért állunk hát kint a szélben, amikor olyan könnyen biztos menedéket találhatunk az Úrnál? Meneküljünk hát hozzá, és találjuk meg nála a teljes békességet.

A bajok szélfúvása gyakran mindent elsodró viharrá fokozódik. Ami erősnek és állandónak látszott, meginog a szélviharban, és földi reménységeink egymás után omlanak össze. De a mi Urunk Jézus, a dicsőséges Emberfia olyan biztos menedék a számunkra, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el bennünket. Benne elrejtőzve biztonságban várhatjuk meg a vihar elvonulását.

Rejtőzzünk el ma nagy Menedékünkben, és szívünkben hálaadással énekeljünk védelme alatt.

Áldott Úr Jézus. Te vagy menedékünk a viharban!

Szeptember 14. Az Isten jótetszésének jele

"Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek"(Jak 1,12)

Igen, boldog, még a kísértés ideje alatt is. Ezt azonban csak az veszi észre, akinek mennyei "gyógyító írral" kenték meg a szemét. De el kell tűrnie a kísértést, mégpedig úgy, hogy közben nem lázadozik Isten ellen, sem a jó útról nem tér le. Áldott az az ember, aki már átment a tűzön, de a tűz nem emésztette meg, mint a pelyvát.

Mikor a próbatételnek vége, jön Isten jótetszésének jele: "az élet koszorúja". Ez annyi, mintha az Úr azt mondaná: Hagyjátok élni, mert megméretett a mérlegen, és nem találtatott könnyűnek. A jutalma élet, mégpedig nem csupán létezés, hanem szent, boldog, igazi élet, Isten velünk való szándékának a megvalósulása. Már most egy magasabb rendű szellemi élet és öröm koszorúzza meg azokat, akik győzelmesen mentek át a legnagyobb kísértéseken is.

Az Úr azoknak ígéri az élet koszorúját, akik Őt szeretik. A kísértések tüzében ugyanis csak az Urat szeretők tudnak megállni, a többiek elsüllyednek, elkeserednek vagy visszatérnek a világba. Nos, én szívem, szereted az Urat? Szereted Őt igazán, mélyen és teljesen? Ha igen, akkor szereteted próbatétel alá fog kerülni, de ne félj, nem sodor el a próbák legmélyebb árja sem.

Uram, táplálja a Te szereteted az enyémet mindvégig!

 

Szeptember 13  Mennyei harmat

"...ahol az ég harmatot hint"  (5Móz 33,28)

Ami a harmat a növényvilágban, az a Szent Szellem áradása a kegyelem világában. Milyen nagy szükségem van erre a mennyei harmatra! Isten Szelleme nélkül kiszárad, összezsugorodik az életem. Elkeseredtem, elbágyadok, meghalok. De milyen édes ennek a harmatnak az üdítése! Ha Isten megáld vele, vidám leszek, életem megelevenedik, megerősödöm. Ennél többre nincs szükségem. A Szent Szellem életet ad belém, mi többet kívánnék, hiszen minden élettelen számomra a Szent Szellem harmata nélkül: hiába hallgatom az Igét, imádkozom, énekelek és járulok az Úr asztalához, nem találok egyikben sem áldást, míg Isten Szelleme meg nem látogat. De amikor harmata megöntöz, a kegyelem minden eszköze drága és hasznos lesz számomra.

Milyen nagyszerű ígéret ez: "Az ég harmatot hint." A kegyelem meglátogat. Nem hagy meg kiszáradt mivoltomban, nem tesz ki a világ perzselő hőségének, sem a sátáni kísértések forró szelének. Bár megérezném már ebben az órában az Úr szelíd, csendes, életető harmatát. Miért is ne érezném meg? Aki úgy éltet engem, mint a mező füvét, miért ne adná nekem is meg azt, amit a fűnek megad. Felülről fog felüdíteni. A fű nem kiált harmat után, mégis megkapja. Az Úr pedig, aki így megáldja néma növényét, hogyne áldaná meg hozzá könyörgő gyermekét is.

Szeptember 12. És a házam népe?

„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Csel 16,31).

Ez az evangélium olyan emberhez szólt először, aki a kardot már a torkára tette, de szól nekem is. Ha haldokolnék, ez volna a legjobb hír a számomra, de benne van mindaz is, amire szükségem van, amíg élek. Nem nézek se magamra, se bűneimre, sem pedig érdemeimre, egyedül az Úr Jézusban, mint Megváltómban bízom, akit Isten adott értem. Benne hiszek, rá hagyatkozom, benne találok nyugalmat, ő az én mindenem. Tudom, hogy meg vagyok váltva és örök életem van, mert hiszek a Krisztus Jézusban. Áldott legyen ezért az ő neve! Bárcsak mindennapi életem valóban bizonyítaná, hogy meg vagyok váltva az önzéstől, a világiasságtól és a gonosz minden formájától.

Itt azonban van még egy ígéret a házam népéről: Uram, nem akarom ígéretednek csak az egyik felét megragadni, amikor te egész ígéretet kínálsz nekem. Kérlek, üdvözítsd egész családomat és azokat, akik egészen közel állnak hozzám és nekem annyira kedvesek! Adj új életet gyermekeimnek és unokáimnak! Légy kegyelmes mindazokhoz, akik velem együtt laknak vagy dolgoznak! Te személyesen nekem ígéred, hogy megteszed ezt, ha hiszek az Úr Jézusban; kérlek, cselekedj ígéreted szerint.

Hadd soroljam fel naponta imádságaimban mindazok nevét, akik közel állnak hozzám, testvéreimét, szüleimét, gyermekeimét, barátaimét, rokonaimét, munkatársaimét, és hadd zaklassalak téged, Uram, az értük való könyörgéssel, míg megvalósul az ígéret: „üdvözül a házad népe".

 

---

Szeptember 11.  A szenvedés erős hitet nevel

"Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz" (JSir 3,27)

Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután is jó lesz nekem, ha igát kell viselnem.

Fiatal koromban sokszor nehéz volt számomra a lelkiismeret terhét viselni, azóta ezt már lelket gazdagító tehernek tekintem. Vajon szeretném-e ennyire az evangéliumot, ha keserű tapasztalataim nem tanítottak volna meg arra, mennyire rá vagyok szorulva a kegyelemből való megigazulásra. "Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt!" (1Krón 4,9) - akik sok szenvedés közepette születnek újjá, azokból erős hívőket alakít Isten határtalan kegyelme.

A feddés, a megrovás kellemetlen dolog, de előkészíti az embert a későbbi elismerésekre. Aki nem szenvedte el a megaláztatás vesszejét, abból soha nem lesz jó vezető. Akik küzdelem nélkül emelkednek magasra, rendszerint elbuknak.

Nyilván senki nem áhítja a szomorúság, a kiábrándulás vagy a nehéz munka igáját. Ha azonban az Úr már ifjúságunkban reánk teszi azt, olyan jellemmé fejlődhetünk, amely Istent dicsőíti, és áldás a gyülekezet számára.

Jöjj én lelkem, hajtsd meg kemény nyakadat és vedd fel keresztedet! Jót tett ez neked ifjúságodban, most sem fog ártani. Hordozd vidáman az Úr Jézusért!

  

Szeptember 10.  Bejöveteled és kimeneteled

"Áldott leszel, amikor házadba bemész, és amikor kijössz"
(5Móz 28,6 - Angol bibliafordítás)

A törvényben megírt ígéreteket és áldásokat nem törölte el Isten. Amikor Jézus Krisztus elhordozta értünk a büntetést, az ígéretek érvényessége csak erősödött. Így, ha megtartom az Úr parancsolatait, számíthatok a fenti ígéret beteljesedésére is.

E mai napon is rossz hírektől való félelem nélkül jöhetek majd be házamba, és jó hírt várva vonulhatok el csendességembe, hogy az Úr szavát hallhassam. Nem félek a szívem legmélyét feltáró önvizsgálattól, de attól sem, hogy a munkahelyemen való viselkedésemet őszintén megvizsgáljam. Sok tennivalóm van hát önmagammal, bárcsak valóban áldás lenne házamon és belső szobámon, az Úr áldása, aki ígérete szerint megadja azt.

Most azonban ki kell mennem a világba, bár a szorongás bennem azt kívánja, bárcsak maradhatnék mindig házamban, és ne kellene többé kimennem a bűnös világba. Követnem kell azonban elhivatásomat, és mennem kell, hogy segítségére legyek testvéreimnek és hasznára a hitetleneknek. Ki kell mennem, hogy védjem a hitet és harcoljak a gonosz ellen. Ó, bárcsak áldásos lenne mai kimenetelem!

Uram, engedd, hogy oda menjek, ahová vezetsz a Te megbízásodban járjak, parancsodat kövessem és Szellemed által cselekedjem!

Uram Jézus, térj be hozzám és légy mindig velem. Légy velem, ha útra kelek, és add, hogy szívem akkor is érted lángoljon, mikor velem akarsz beszélni az úton.

Szeptember 9.  Olykor helyénvaló a félelem

"Boldog ember, aki mindig istenfélő" (Péld 28,14)

Az Úr félelme minden igaz hit kezdete és alapja. Isten komoly félelme és tisztelete nélkül sohasem gyökerezhet meg bennünk a tiszta élet. Aki szellemében nem imádja Istent, az képtelen szentül élni.

Az boldog, aki szent istenfélelemmel mindig ügyel arra, hogy ne cselekedjék rosszat. A szent félelem meggondolja nemcsak a komolyabb döntéseket, hanem szinte minden mozdulatát. Aki így féli Istent, ügyel arra, nehogy tévedés áldozata legyen, nehogy elhanyagolja kötelességét, vagy bűnt kövessen el. Tart a rossz társaságtól, a feslett beszédtől, a ravasz életmódtól. Az ilyen félelem nem rontja meg az ember életét, sőt boldogságot ad. Boldogabb az éber őrszem, mint az, aki elaludt őrhelyén. Aki a gonoszt észreveszi és kikerüli, az boldogabb, mint aki nemtörődöm módon továbbmegy és tönkreteszi saját magát.

Az istenfélelem kegyelmi ajándék, amely olyan úton vezeti az embert, amelyen semmiféle ellenség nem árthat neki. Aki fél a gonosznak még a látszatától is, azt szüntelenül megtisztítja Isten, és a Szent Szellem segítségével képessé teszi a kegyelem által nyert "ruháját" tisztán megőrizni ebben a bűnös világban. Salamon megpróbálta a világiasságot is és a szent félelmet is: az egyikben merő hiábavalóságot talált, a másikban a boldogságot. Ne kövessük őt a próbálkozásban, de hagyatkozzunk ítéletére!

Szeptember 8.  Megtört nád - füstölgő mécses

"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."
(Ézs 42,3) Károli ford

 http://havannacsoport.hu/images/sajat_kepek/megrepedt_nd.jpg

Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál. Valaki azt mondta nekem: "Mit sem érsz a szememben!" Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt. Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam. De Krisztus nem tör össze, és ha Ő ezt nem teszi meg, akkor mit bánom én, ha mások próbálnak összetörni. - Ó, én kegyelmes és irgalmas Uram, védelmedbe menekülök és elfelejtem minden bánatomat.

Talán illik rám a "füstölgő mécses" hasonlata is, ez csak füstöl, de már nincs fénye. Attól tartok, nem vagyok senkinek hasznára, csak bosszúságára. Félek, hogy az ördög elfújta lángomat, otthagyott füstölögve, és az Úr csakhamar rámteszi a gyertyaoltó kupakot. De mégsem: hiszen a törvény alatt is csak megtisztogatták, de nem oltották ki a mécsest. Akkor hát az Úr sem olt ki engem: ez a reménységem.

Uram, légy hozzám kegyelmes, tisztogass meg, gyújtsd meg bennem újra a világosságot, hogy áraszthassam dicsőséged fényér!

 

Szeptember 07 A mindenható kegyelem hatósugara

„...akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!" (Hós 2,1).

 

A szabadon munkálkodó kegyelem fiakká teheti az idegeneket. Az Úr itt kijelenti, hogy ezt szándékozik cselekedni a lázadókkal, és tudtukra is adja majd, hogy mit cselekedett velük. Kedves olvasóm, velem is így cselekedett az Úr; veled is megtette már ezt? Ha igen, fogjunk kezet és egy szívvel dicsérjük Urunk imádásra méltó nevét.

Közülünk egyesek annyira elidegenedtek, hogy joggal szólt az Úr Igéje a lelkiismeretünkhöz és szívünkhöz: „Nem vagytok népem". Amikor Isten házában, vagy otthon a Bibliát olvasva megszólalt Isten szava szellemünkben: „Nem vagytok népem", bizony rettenetesen szomorú és kárhoztató volt ez a számunkra. De azután minden megváltozott. Most ugyanott ugyanaz az Ige azt mondja nekünk: „Az élő Istennek fiai vagytok". Tudunk-e elég hálásak lenni ezért? Nem tölt-e el reménnyel bennünket, ha mások megmentésére gondolunk? Mert létezhet-e olyan valaki, akit a kegyelem ne érhetne el? Hogyan mondhatnánk le valakiről, amikor az Úr bennünk is ilyen csodálatos változást tudott véghezvinni?

Urunk, aki ezt a nagy ígéretét már teljesítette, teljesíteni fogja minden más ígéretét is. Ezért énekelve folytassuk utunkat, Istent imádva és bizalommal telve.

 

Szeptember 6.  Az erős szív

"Reménykedj, az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!" (Zsolt 27,14)

Szüntelenül reménykedjél! Az Úrban reménykedjél! Érdemes reménykedni benne. Soha nem hagyja cserben azt, aki Őbenne bízik.

Ne csüggedj el a reménykedésben! Számíts nagy szabadulásra és légy készen, hogy Istent dicsérd érte.

Az Ige biztat, hogy "légy erős és bátor szívű", mert erre van leginkább szükséged, amíg várnod kell. Ha a szíved egészséges és erős, minden rendben lesz. A szívnek nyugalomra és derűre van szüksége, és ezt akkor kapja meg, ha erőt nyer. Az erős szív megnyugszik, tud örvendezni és így erőt ad az egész embernek.

Senki sem képes az életnek ezt a titkos mozgatóját, a szívet megerősíteni, egyedül Isten, aki teremtette, Ő erősítheti meg. Isten maga az erő, így adhat erőt mindazoknak, akiknek erre szükségük van. Ezért légy bátor, az Úr kiárasztja rád erejét, nyugodt leszel a viharban és örvendezel a szomorúságban. Én, aki ezeket a sorokat leírtam, Dáviddal együtt bátorítalak, hogy "reménykedj az Úrban!" Hosszú és mély tapasztalat tanított meg arra, hogy az a jó a számomra, ha az Úrban reménykedem.

 

---

Szeptember 5. - Akárhova megyek, Ő velem van

"Veletek lesz az Úr" (2Krón 20,17)

Komoly biztatás volt ez Jósáfát királynak, mivel nagy sokaság támadt ellene. Nagy biztatás ez nekem is, mert nagy szükségben vagyok, és legyőzésére nincs se hatalmam, se bölcsességem. Ha az Úr velem lesz, győzni fogok az élet csatájában, és minél nagyobb a megpróbáltatás, annál dicsőségesebb lesz a győzelem. De honnan tudhatom bizonyossággal, hogy az Úr velem van?

Kétségkívül mellettem van, ha én vele vagyok. Ha bízom benne, hűségében, hiszek szavának és engedelmeskedem parancsának, akkor kétségkívül velem van. Ha azonban a Sátán oldalán állok, akkor Isten ellenem van, ez nem is lehet másképpen. Ha viszont úgy élek, hogy életemmel Isten dicsőségét szolgálom, akkor biztos lehetek abban, hogy Isten is megbecsül engem.

Biztos lehetek abban, hogy Isten velem van, ha életem Megváltójának és Üdvözítőjének vallom. Ha életemet Isten egyszülött Fia kezébe tettem, feltétlenül számíthatok arra, hogy az Atya teljes hatalmával mellém áll, és megtart, hogy Fia meg ne szégyenüljön.

Bárcsak meg tudnám ma hittel ragadni ezt a rövid, de drága ígéretet!

Ó Uram, teljesítsd be ezt az Igét szolgádon! Légy velem otthonomban, az utcán, a mezőn, a munkahelyemen. Légy velem ha emberek között vagyok, vagy egyedül a magányban. Légy mindazokkal, akik szeretnek Téged.

 

 

---

Szeptember 4.  Győzelem harc nélkül

"Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket"
(Hóseás 1,7)

Milyen drága ígéret ez: az Úr maga akarja megszabadítani népét nagy irgalmából, de ezt nem emberi eszközökkel teszi. Az emberek ugyanis vonakodnak megadni Istennek az Őt megillető dicsőséget. Mikor felfegyverkezve harcba indulnak és győznek, Istenüknek kellene dicséretet mondaniuk a győzelemért, de nem ezt teszik, hanem saját erejüket dicsőítik, lovaikkal és lovasaikkal kérkednek. Ezért az Úr igen gyakran minden emberi eszköz nélkül menti meg népét, hogy a dicsőség egyedül az Övé legyen a szabadulásért.

Ezért én szívem, csak az Úrra tekints, és ne emberekre. Istenre számíthatsz, és segítségét legfeltűnőbben olyankor tapasztalod meg, amikor senkiben és semmi másban nem reménykedhetsz.

Ha nincs mellettem barát, tanácsadó vagy támogató, ne veszítsem el bizakodásomat, elég, ha érzem, hogy maga az Úr van mellettem; sőt, örvendezzek, ha harc nélkül ad győzelmet, mint arra igehelyünk is utal. Miért is akarnék "lovakat és lovasokat", ha maga az Úr áll mellettem irgalmával és emeli fel karját védelmemre? Miért volna szükségem íjra és kardra, ha Isten a szabadítóm? Ma bízni akarok és nem félni, és mától fogva mindig ilyen bizalommal élni.

 

---

Szeptember 3.  Kiút a szellemi halálból

"Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!"
(Ez 37,13)

kép - Paul Falconer Poole: Vázlat Ezékiel látomásához

Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.

Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a "csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban. De még áldottabb legyen a "négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert Ő elevenített meg engem is. Új életem még így, a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak Ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség és kegyelem. Megelevenedett szellemem Őt imádja, mint a nagy "Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség! Őt akarom dicsérni, amíg csak élek.

 

---

Szeptember 2. Törekedjünk megismerni, hogy megismerhessük!

"Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!"
(Hóseás 6,3)

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el, mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra. Az Úr, aki tanítónk lett, nem mond le rólunk, akármilyen nehezen tanulunk is. Nem válna dicsőségére, ha emberi korlátoltságunk meghiúsítaná tanítói munkáját. Az Úr abban leli örömét. ha bennünket, együgyűeket bölccsé tehet.

Ragaszkodnunk kell tanításához. és nem ilyen vagy olyan ismeretre, hanem magának az Úrnak az ismeretére kell törekednünk! Megismerni az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet, a Szentháromság Istent, ez maga az örök élet: tanuljuk ezt meg, mert így lesz részünk a teljes ismeretben. Ha az Úr megismerésére törekszünk, meggyógyulunk, ha megsebesültünk, vigasztalást nyerünk ha bántanak, és életet kapunk ha meghaltunk. Ha szívből követjük Urunk útját, mindezt egyre tökéletesebben megtapasztaljuk.

Én lelkem, maradj mindig Krisztus mellett, törekedj benne megismerni Istent, és akkor eljutsz a Krisztus megismerésére! Ez minden ismeretek között a legfőbb! A Szent Szellem vezérel el minket a teljes igazságra. Bízzál benne és támaszkodj rá!

---

Szeptember 1. Megmaradni a szeretetben

"Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben"
(János 15,10)

Ezt a kettőt, az engedelmességet és a Jézus Krisztus szeretetében való megmaradást, nem lehet elválasztani egymástól. Csak Krisztusnak engedelmeskedő élettel bizonyíthatjuk, hogy szeretetközösségben vagyunk vele. Engedelmeskednünk kell az Úrnak, ha érezni akarjuk szeretete melegét. Ha bűnben élünk, nem élhetünk szeretetben. Istennek tetsző szent élet híjával nem lehetünk kedvesek az Úrnak. Aki nem törődik a megszentelődéssel, mit sem tud Krisztus szeretetéről.

Az Úr szeretetének tudatos megtapasztalása valami igen finom műszerhez hasonló. Sokkal érzékenyebb a bűnre és a kegyelemre, mint a hőmérő higanyszála a melegre és a hidegre. Ha szelídek vagyunk és ügyelünk arra, hogy gondolatainkkal, szavunkkal és életünkkel az Urat dicsőítsük, akkor Ő szeretetének számtalan jelével áraszt el minket. Ha pedig meg akarunk maradni ebben a szeretetben, meg kell maradnunk a megszentelődés útján. Nem rejti el arcát előlünk, ha mi nem rejtőzünk el előle. A napunkat elsötétítő felhőt a bűn támasztja, de ha éberek és engedelmesek vagyunk, és teljesen Istennek szenteljük magunkat, akkor világosságban járhatunk, mert Isten világosság, és akkor megmaradhatunk Krisztus szeretetében, amiképpen Krisztus is megmarad Atyja szeretetében. Ez tehát egy vigasztaló ígéret, amely azonban komoly feltételhez van kötve.

Uram, add, hogy figyeljek erre a "ha" szócskára, mint valami kulcsra, amellyel az ígéret megvalósul számomra!

 

---

Augusztus 31. Isteni, örök, változhatatlan örömhír

"De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek"
(1Péter 1,25)

Minden emberi tanítás, sőt minden ember elmúlik, mint a fű a mezőn. Ez az Ige azonban arról biztosít minket, hogy az Úr Igéje egészen más, mert az mindörökké megmarad.

Az evangélium isteni kijelentés, mert ugyan, milyen más beszéd marad meg örökké azon kívül, amit az örökkévaló Isten szólt?

Az evangélium Isten örökké élő kijelentése, amely az élettel most is éppoly teljes, mint a régmúlt időkben volt, ma is pontosan olyan erővel tud meggyőzni és megtéríteni, megújítani és megvigasztalni, megtartani és megszentelni, mint egykor, csodálatos kinyilatkoztatása első idejében.

Az evangélium Isten változhatatlan kijelentése, amely nem hervad el máról holnapra, mint a fű, mert az mindig a változhatatlan, örök Isten igazsága marad. Az emberi vélekedések megváltoznak, az Isten által hirdetett igazság azonban éppoly kevéssé változik, mint az azt kijelentő Isten.

Az evangélium örömhír Istentől, Isten szava, amelyre mindenestől ráhagyatkozhatunk. "Beszéde megmarad örökké", tehát életünkben, halálunkban, az ítéletben és az örökkévalóságban. Dicsőség Istennek Krisztus által ezért az örök érvényű vigasztalásért. Legyen Isten Igéje a legfőbb táplálékod ma és életed minden napján.

 

---

Augusztus 30 Vigasztalás, biztonság, megelégedettség

„Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad"
(2Sám 23,5).

 

Ez az Ige nem egy ígéret csupán, hanem ígéretek gyűjteménye - egész doboz tele drágagyönggyel. Isten velünk kötött szövetsége pedig a kincstár, amely mindezeket a drágaságokat tartalmazza. Dávid utolsó szavai ezek, de legyenek ma az enyémek. Először is a sóhaj: a dolgok nem úgy mennek nálam és az enyéimnél, ahogyan szeretném; próbák, gondok és bűnök gyötörnek, mindezektől kemény a párnám.

Azután a vigasztalás: „örök szövetséget szerzett velem". Isten elkötelezte magát mellettem, és Krisztus vérével megpecsételte a szövetséget. El vagyok kötelezve Istennek, mert ő elkötelezte magát nekem.

Ez nagy biztonságot ad, mert Isten szövetsége örök, bölcsen eltervezett és megcáfolhatatlan. Nem kell attól félnem, hogy az idő múlásával Isten szövetségének valamely pontja feledésbe merül, a dolgok természetszerű bizonytalansága következtében. Ez a szövetség sziklaszilárd, erre építhetek mind életemben, mind halálomban.

Végül megelégedett leszek: nem kell más az üdvösséghez és a boldogsághoz. Istené vagyok és ez a legfőbb örömöm.

Én lelkem, fordulj ezen a mai napon is Krisztushoz, akiben kegyelmes Istenünk új szövetséget kötött veled. Fogadd be Krisztust, hogy ő legyen a mindened!

---

Augusztus 29.  Teljes felfrissülés

"Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert..."(Jeremiás 31,12)

Milyen kiváltság, ha a mennyei Gazda műveli lelkünk kertjét: nem sivár többé, hanem olyan lesz, mint az Úr kertje. Védve van a pusztaságtól, mert a kegyelem fala veszi körül, tanítással van beültetve, szeretet jár-kel benne, mennyei fegyelem neveli palántáit, isteni erő őrzi és készíti elő az Úrnak való gyümölcstermésre.

Eső híján viszont a kert is kiszáradhat, ilyenkor növényei hervadoznak és majdnem elszáradnak. Ó lelkem, milyen hamar bekövetkezne ez nálad is, ha az Úr elhagyna! Keleten igen hamar elpusztul az a kert, amelyet nem öntöznek. Nemcsak nem fejlődnek, de egyáltalán nem is élhetnek benne növények. Ha viszont rendszeresen öntözik, mindenkit elbűvöl a szépsége. Bárcsak a Szent Szellem gondozná lelkünk kertjét, hogy minden része rendszeresen és bőségesen kapna vizet, és így minden egyes palántája felüdülhetne! Folyamatosan öntözne, hogy kertünk a hőség minden órájában újra és újra felüdülhessen. A Szent Szellem bölcsen öntöz, minden palánta pontosan csak annyit kap, amennyire szüksége van. A kertben a növények zöld színe árulja el, hol árad a víz. Mi is hamarosan megtanuljuk meglátni, hol munkálkodik Isten Szelleme valakinek az életében.

Ó Uram, öntözz meg ma engem is, és add, hogy gazdag termést hozzak a Te dicsőségedre! Krisztusért kérlek. Ámen.

---

Augusztus 28. Minden helyzetben

"Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem"
(Zsolt 55,17)

Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.

Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.

Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és szabadítása teljes lesz. A mindenható Isten megszabadít mostani és minden eljövendő nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el, és az örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: "az ÚR megsegít engem". Legyen ez az én énekem ezen a nyárvégi napon. Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen jólesik nekem ez a táplálék!

 

---

Augusztus 27. Megpróbált emberek

"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában" (Ézs 48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8). Nekünk is el kell fogadnunk a "nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.

Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bőség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota. A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erőnk felemésztődik, dicsőségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk. Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve. Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, Ő is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk. Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befűtve, nem akarunk félni tőle, mert Isten dicsőséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

---

Augusztus 26.  Akinek érzékeny a lelkiismerete

"...igazságot teszek bárány és bárány között!"
(Ez 34,22)

Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.

Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny lelkiismeretük miatt? Kemény szívűek hozzád a testvérek? Ne neheztelj rájuk viselkedésükért, és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe". Legyen Ő a bíró! Miért is avatkoznál a dolgába? Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk 

A kemény szívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy Bíró ítélőszéke előtt.

Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és meglátod, megsegít.

 

---

Augusztus 25. Táplálék és nyugalom

"Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az Úr"
(Ez 34,15)

Isten pásztori gondviselése alatt a hívők mindent megkapnak, amire csak szükségük van. Nem felfuvalkodott emberi gondolatok híg keverékével táplálja őket az Úr, hanem az isteni kijelentés megbízható, alapos igazságával. A lélek valódi tápláléka a Szentírás, amelynek megértésére a Szent Szellem nyitja meg a szívünket. Sőt, maga Krisztus "az élet kenyere" (Jn 6,35) a hívők számára. Nagy Pásztorunk itt azt ígéri, hogy Ő maga adja nekünk ezt a szent táplálékot. Ha egy vasárnap földi pásztorunk talán üres kézzel prédikál, mennyei Urunknak sohasem üres a keze.

 

Ha szellemünk mennyei igazsággal telítődik, megnyugszunk. Akiket az Úr táplál, azoknak nagy békességük van. A kutyák nem zavarják fel, a farkasok nem falják fel őket, nem hajszolódnak nyugtalanul ide-oda. Az Úr keres számukra pihenőhelyet, hogy a felvett táplálék meggyökerezhessen bennük. A kegyelem Igéje nemcsak megtart, hanem meg is vigasztal minket. Megtaláljuk benne mindazt, ami növekedésünkhöz és megnyugvásunkhoz szükséges. Ha az igehirdetők talán nem tudják elcsendesíteni szomjúságunkat, keressük az Úrnál a megnyugvást!

 

Az Úr indítson bennünket ma is arra, hogy az Ige legelőjén táplálkozzunk és így nyugodjunk meg! Bárcsak ne az ostobaság és az aggodalom, hanem az imádság és az elmélyült békesség jellemezné napunkat!

 

 

---

Augusztus 24. Isten az emberi bölcsesség felett

„Mert meg van írva: »Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem«" (1Kor 1,19).

 

Ez az igehely fenyegetés a világ bölcseinek, az egyszerű hívőnek azonban ígéret. A világ bölcsei szüntelenül tönkre próbálják tenni az egyszerű hívő hitét, de próbálkozásuk mindig kudarcot vall. Érveik szétfoszlanak, elméleteik összeomlanak, alattomos cseleik napvilágra kerülnek, mielőtt még elérnék céljukat. Az ősi evangélium azonban még ma is áll, és állni is fog, mert az Úr él! Ha az evangéliumot meg lehetne semmisíteni, akkor az már régen-rég megtörtént volna.

Mi magunk nem tudunk megbirkózni a világ bölcseinek bölcsességével, de ne is próbáljuk meg: ez a munka jobb kezekben van. Az Úr végzi el ezt, és amit ő elhatároz, azt meg is teszi. Igeversünkben kétszer is kijelenti ezt az elhatározását, és biztosak lehetünk abban, hogy nem fog eltérni ezen szándékától.

Ha az Úr egyszer a filozófiára és a modern gondolkodásra teszi a kezét, alapos munkát fog végezni. Leleplezi a fényes külső mögött a nagy semmit, elpusztítja az egészet gyökerestől.

Meg van írva, hogy ez így lesz, tehát így is lesz. Uram, kérlek, tedd ezt meg hamar! Ámen.

 

---

Augusztus 23. Szeresd és kövesd az igazi bölcsességet

"Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek"
(Példabeszédek 8,17)

 

A bölcsesség azokat szereti, akik azt szeretik, és azokat keresi, akik azt keresik. Aki igyekszik bölcs lenni, az máris bölcs, aki pedig szorgalmasan keresi a bölcsességet, már csaknem megtalálta azt. Ami általában érvényes a bölcsességre, az kiváltképpen érvényes a mi Urunk Jézus Krisztusban testet öltött bölcsességre. Őt kell szeretnünk és keresnünk, akkor meg fogjuk tapasztalni szeretetét, és megtaláljuk Őt magát is.

Keressük Őt már ifjúságunk idején! Boldogok azok az ifjak, akik életük reggelét az Úr Jézussal töltik. Sohasem kereshetjük Őt túl korán, de aki korán keresi, bizonyosan megtalálja. A szorgos kereskedők általában koránkelők, a szorgalmas hívő is korán kezdi keresni az Urat. Mindenki, aki már megtalálta Krisztusban a gazdagságot, teljes szívvel kereste Őt. Először Őt kell keresnünk, előbb, mint bármi mást. Krisztusé legyen az Őt megillető első hely.

A keresésben az az öröm, hogy meg is találjuk Őt. Ahogyan keressük, egyre világosabban megmutatja magát, egyre szorosabb közösségbe von önmagával. Boldogok az Őt keresők, mert ha egyszer megtalálták, velük marad mindörökké, és egyre drágább kincs lesz szívük és értelmük számára.

 

---

Augusztus 22. Isten dicsőségét szolgáló harag

"Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed"
(Zsolt 76,11)

A gonoszok mind haragszanak. Haragjukat el kell szenvednünk, mert elhivatásunk jele az. Ha e világból valók volnánk, a világ szeretne minket, de mert nem tartozunk e világba, a világ gyűlöl minket. Az a vigasztalásunk lehet azonban, hogy az emberek haragja is csak Isten dicsőségét növeli. Amikor a gonoszok haragjukban megfeszítették Isten Fiát, akaratlanul is az Úr szándékát teljesítették, és ugyanezt teszik még ma is számtalan esetben az Istentől távol élő emberek. Szabadoknak vélik magukat, pedig anélkül, hogy tudnák, mint Iáncravert elítéltek, a Mindenható terveit hajtják végre.

A gonoszok csalárdsága nem fog győzedelmeskedni. Öngyilkos módon saját vesztükre cselekszenek, cseleiket saját maguk hiúsítják meg. Semmi olyan nem származik haragjukból, ami igazán árthatna nekünk. Mikor a mártírokat égették, a máglya felszálló füstje az igaz hívők ellenségeire hozta a legnagyobb szégyent.

Az Úr már szájkosarat és láncot vetett minden fenevadra. Ő tartja féken az ellenség dühösködését. Olyan mint a vízimolnár, aki a folyó áradatának nagy részét visszatartja, és csak annyi vizet enged folyni, amennyi a kerék forgatásához szükséges. Ne sóhajtozzunk tehát, hanem énekeljünk. Akármilyen hevesen fúj is a szél, Istennél mégis minden rendben van.

 

---

Augusztus 21 A sírás éjszakája után örvendező nappal

„Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. A sírást elviselhetjük egy éjjelen át, de reggel örömre ébredünk" (Zsolt 30,6).

 

 Egy pillanat Atyánk haragja alatt nagyon hosszúnak tűnik, de azért csak egy pillanat az. Ha megszomorítjuk Szent Szellemét, ne csodálkozzunk, ha haragszik, de ő mégis kész megbocsátani, és hamarosan nem is emlékezik bűneinkre. Mikor már szinte elpusztulunk haragjától, szeretete új életet önt belénk.

 Igehelyünk egy másik vidám ígéretet is tartalmaz. Sírással eltöltött éjszakánk örvendező napra virrad. Milyen kegyelem, hogy a hívők fenyítésének időtartama csak ilyen rövid. Az Úr nem szívesen alkalmazza a vesszőt választottaival szemben; egy-két csapás, és nem ver tovább. Az a kegyelem és az öröm, amely a harag okozta sírást követi, bőségesen kárpótol az elszenvedett nyomorúságért.

 Jöjj én szívem, zendíts hallelujára; ne zokogd végig az éjszakát, hiszen közel már a hajnal, töröld le könnyeidet. Könnyeid harmatcseppek, amelyek a napsugár közeledtét jelzik. A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátására, és így hozzánk való jósága még kedvesebbé lesz számunkra. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.

---

Augusztus 20. Minden nap szabadítás

"Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem"
(Jób 5,19)

Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki "hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból. De eljön számunkra a vasárnap. amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás is, amely megerősít és megvidámít minket. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ha az Úr akár hat próbatételt is mér ki ránk, az eggyel sem több, mint amennyi akaratával megegyezne.

Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? "A hetedikben sem ér veszedelem". Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.

Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.

 

---

Augusztus 19.  Az igaz jutalma

"Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!"
(Zsolt 58,12)

E földi életben nem mindig látjuk világosan Isten ítéletét, mert sokszor a jókat és a gonoszakat ugyanaz a sors éri. Ez most a megpróbáltatás ideje, nem a jutalmazásé vagy a büntetésé. Isten sokszor mégis félelmetes dolgokat cselekszik igazságosan, úgy hogy még a nemtörődöm ember is kénytelen felismerni ítélő kezét.

Az igaznak mégis van már e földi életben is jutalma, amely számára mindennél többet ér, éspedig Isten jótetszése, amely nyugodt lelkiismeretet ad neki. Sokszor még másképpen is jutalmaz Isten, mert Ő senkinek sem marad adósa. Az igaz ember legfőbb jutalma azonban odaát vár rá.

A történelmet nagy összefüggéseiben tekintve, sokszor megláthatjuk Isten kormányzó munkáját a népek életében. Darabokra töri az elnyomók trónját, és vétkes népeket büntet meg. Ha valaki a birodalmak felemelkedésének és bukásának történetét tanulmányozza, fel kell ismerje igazságszolgáltató hatalmát, amely a gonoszt korlátok közé szorítja, hogy aztán könyörtelen igazsággal elítélhesse. Nem marad a bűn büntetés nélkül, sem a jóság jutalom nélkül. A világmindenség Ura igazságot szolgáltat. Ezért csak Őt féljük, és ne tartsunk a gonoszok hatalmától.

 

---

Augusztus 18.  Keressetek és találtok!

"Ha keresed, megtalálhatod"
(1Krónikák 28,9)

Szükségünk van Istenre, és neki mindig van ideje a számunkra, ha keressük Őt. Senki elől nem rejtőzik el, aki színe elé kívánkozik. De nem lehet ezt a találkozást kiérdemelni, vagy kegyeit megvásárolni, egyszerűen csak "keresni" kell Őt. Akik már ismerik az Urat, keressék Őt újra és újra imádsággal, hűséges szolgálattal és szent hálaadással: akkor egyre jobban kijelenti nekik szeretetét, és megáldja őket közösségével. Akik pedig még nem ismerik Őt úgy, hogy békességük forrása lehetne, induljanak el azonnal, és keressék, amíg meg nem találják Őt mint Megváltójukat, barátjukat. Atyjukat és Istenüket.

Milyen erős biztatás ez az Ige minden keresőnek! "Keressetek és találtok!" (Mt 7,7). Igen, ha Istent keresed, te is megtalálod Őt. Ha pedig megtaláltad, benne megleled az életet, a bűnbocsánatot, a megszentelődést és az üdvösséget. Keresd, keresd kitartóan, akkor nem hiába fogod keresni. Drága testvérem, keresd Őt már most! Ott, ahol vagy, és most, mert most van itt az alkalmas idő. Hajoljon meg merev térded és még merevebb nyakad, és kiálts Istenhez. az élő Úrhoz. Krisztus nevében keresd a megtisztulást és a bűnbocsánatot. Isten nem utasít el. Dávidnak fiához, Salamonhoz intézett fenti biztatása igaz, ezt e könyv szerzője is megtapasztalta. Higgy az Igének, cselekedj aszerint, s találkozásod lesz Istennel!

 

---

Augusztus  17.  A mi harcterünk

„Mert Istenetek, az Úr, veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket" (5Móz 20,4).

Nincs más ellenségünk, csak Isten ellensége. Nem emberek ellen harcolunk, hanem a szellemi romlottság ellen. Az ördög ellen viselünk hadat, az istenkáromlás, a tévelygés és a kétségbeesés ellen, melyeket ő sorakoztat fel ellenünk. A bűn seregei ellen harcolunk, a tisztátalanság, az iszákosság, elnyomás, hűtlenség és az istentelenség ellen. Komolyan küzdünk mindezek ellen, de nem karddal és dárdával, mert hadviselésünk fegyverei nem testi fegyverek.

Az Úr, a mi Istenünk, gyűlöl minden gonosz dolgot, ezért harcol velünk. Meg akar szabadítani minket, ezért segít, hogy nemes harcot tudjunk vívni, és elnyerjük a győzelmet. Bízhatunk, mert ha Isten mellett maradunk, ő is mellettünk marad. Mivel ilyen hatalmas szövetségesünk van, harcunk kimenetele nem lehet kétséges. Nem azért, mivel az igazság végül is győz, hanem azért, mert a mindenható Isten az Atyánk, azért mert Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, és mert a Szent Szellem ellenállhatatlanul munkálkodik az emberek között.

Krisztus harcosai, vegyétek magatokra a szellemi fegyverzetet! Hadakozzatok Isten nevében, és hittel ragadjátok meg a szabadulást! Ne múljon el ez a nap sem a Krisztus ügyéért és a megszentelődésért folytatott küzdelem nélkül.

 

---

Augusztus 16.  Tárd fel és valld meg bűneidet!

Péld. 28:13  - az Újfordítás szerint:
"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." 

- a Károli fordítás szerint:
"Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer." 

Íme, ez az irgalom útja a megtérő bűnösnek. Fel kell hagynia bűnei takargatásával. Ne próbálja kicsinyíteni bűnét, és ezzel letagadni azt, vagy képmutatóan elpalástolni tettét. Ne is dicsekedjék bűnével, hogy ezáltal igazolja hamisságát, de ne is tegyen feltűnően bűnvallomást csak azért, hogy ebben másokkal versenyezzen.

Ha valamiben bűnösnek érzem magam, valljam meg és hagyjam el bűneimet. E kettőnek együtt kell megtörténnie. A bűnvallást becsületesen kell végeznem, magának az Úrnak kell vallanom. Ismerjem el bűneim gonosz voltát és azt, hogy mennyire undorodom tőlük. Ne okoljak a hibáimért másokat, ne a körülményeimet kárhoztassam, se ne panaszkodjam természettől való gyöngeségemre. Akarjak tiszta vizet önteni a pohárba, nevezzem bűnnek a bűnt. Nem nyerek irgalmat addig, amíg ezt meg nem tettem.

Azután fel kell hagynom a gonoszsággal: a bűn beismerését követően egyszer s mindenkorra meg kell tagadnom a felismert bűnt. Nem hódolhat a Király előtt az, aki megmarad lázadónak. Nemcsak a bűnös szokásokat kell elhagynunk, hanem kerülnünk kell ezután minden olyan helyet, társaságot, foglalkozást és könyvet, amely erre a bűnre csábíthat minket. Nem a bűnvallásért, nem is önmagunk megjobbulásáért nyerünk bocsánatot, de ezek segítenek bennünket abban, hogy megértsük, mit is jelent Krisztus vére által bűnbocsánatot nyerni.

 

---

Augusztus 15.  A név kezeskedik

"És amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem, hogy dicsőítsék az Atyát a Fiúért"
(János 14,13)

Nem minden hívő tanult még meg Krisztus nevében imádkozni. Az imádságnál pedig nagyon fontos, hogy ne csak Krisztus érdeméért kérjünk valamit, hanem az Ő nevében, mintegy Tőle nyert felhatalmazással is kérjünk dolgokat. Bizonyára nem fogunk hiábavalóságokat kérni, ha Krisztus nevében könyörgünk, mert ezzel gonoszul káromolnánk áldott nevét. Csak úgy merjük odatenni imánk végére a nevét, ha igaz ügyért könyörgünk. Ilyenkor viszont bizonyosak lehetünk, hogy Isten meghallgat minket.

Imáink akkor érik el leginkább céljukat, ha általuk az Atya megdicsőíttetik a Fiúban. Így dicsőül meg igazsága, hűsége, hatalma és kegyelme. A Krisztus nevében mondott imádság meghallgattatása kifejezi az Atya Krisztus iránti szeretetét, és azt a nagy tisztességet, amellyel Fiát felruházta. Krisztus és az Atya dicsősége olyan szorosan összefonódik, hogy míg a kegyelem az egyiket dicsőíti, a másikat is magasztalja. A folyót bővizű forrása teszi híressé, a forrást pedig a folyó miatt becsülik, amely belőle fakad. Ha imádságaink beteljesülése szégyent hozna az Úrra, nem imádkoznánk, mivel azonban imáink Őt dicsőítik meg, szüntelenül imádkozunk annak drága nevében, akiben Isten és az Ő népe gyönyörködik és akivel közösségünk lehet.

 

---

Augusztus 14.  Nem fenyíti gyermekeit örökké

"És megalázom emiatt Dávid utódait, bár nem örökké"
(1Kir 11,39)

Isten fegyelmezi az övéit, mégpedig elég szigorúan (azért), hogy az engedetlenség mint nem kívánt rossz és mint keserű tapasztalat álljon mindig előttünk. Salamont idegenből hozott feleségei tévútra vitték, elkezdett ő is idegen isteneket imádni, és ezzel súlyosan megsértette atyái Istenét. Isten nem hagyta ezt büntetlenül. Büntetése az volt, hogy Salamon fia már nem uralkodhatott egész Izráelen. A tizenkét törzs közül tíz elszakadt az országtól, és külön vetélytárs államot alapított. Súlyos megpróbáltatást jelentett ez Dávid házának, tudhatták, hogy közvetlenül Isten kezéből jött mindez, és csakis az ő hitetlen magatartásuk az egész helyzetnek az oka. Isten nem huny szemet az övéinek bűnei fölött. Fájdalmasan megbünteti legkedvesebb szolgáit is, ha azok eltérnek a teljes engedelmesség útjáról. Talán most éppen minket fenyít emiatt. Ha így van, kiáltsunk Hozzá alázatosan: - Ó Úram, mutasd meg, miért fenyítesz most engem?

Milyen drága vigasztalás van az igerész második felében: "nem örökre" aláz meg! A bűnért járó büntetés örök, de az Isten gyermekét sújtó atyai fenyítés csak egy ideig tart. A betegség, szegénység vagy csüggeteg szellem mind elmúlnak, ha a kívánt céljukat elérték. Gondold csak meg: nem a törvény, hanem a kegyelem ideje alatt élünk. A vessző megedz minket, de kard nem ölhet meg. Jelen megpróbáltatásaink megtérésre kell hogy indítsanak, hogy meg ne haljunk a gonosztevőkkel együtt.

 

---

Augusztus 13. Mielőtt és mialatt kiáltasz

"Mielőtt kiáltanak, én már válaszotok, még beszélnek, én már meghallgatom"
(Ézsaiás 65,24)

 

Milyen gyorsan cselekszik az Úr! Meghallgat, mielőtt még kiáltanánk, és gyakran ugyanilyen gyorsan válaszol is. Mivel előre ismeri szükségleteinket és imádságainkat, úgy intézi körülményeinket, hogy mielőtt még a szükség ténylegesen felmerül, Isten már gondoskodik a segítségről, a próbatétel előtt pedig már jó előre felfegyverez annak elviselésére. Ez a mindenható Úr pontossága, amelyet gyakran megtapasztalhattunk már. Még nem is sejtjük a bekövetkező nyomorúságot, de már megérkezett a komoly vigasztalás, amely majd megtart a nyomorúságban. Mennyire meghallgatja Istenünk az imádságokat!

A mondat második részének olvasása közben a telefonra kell gondolnunk. Noha Isten a mennyben van, mi pedig a földön, szavunk gyorsan elérkezik Hozzá, az Övé pedig hozzánk. Mikor őszinte szívvel imádkozunk, mintha Isten fülébe mondanánk imánkat. Kegyelmes Megváltónk azonnal továbbítja kérésünket, Atyánk pedig meghallgatja és örömét leli imáinkban. Milyen jó ebben a tudatban imádkozni! Kit ne indítana buzgó imádságra az a tudat, hogy a Királyok Királya figyel rá? E mai napon is buzgón akarok könyörögni, és nemcsak azt hinni, hogy Isten meg fog hallgatni, hanem hogy már meg is hallgatott, nemcsak azt hinni, hogy egyszer majd felelni fog, hanem hogy válasza már itt is van. A Szent Szellem lesz ebben segítségemre!

 

---

Augusztus 12. Fény a sötétben

"Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben" (2Sámuel 22,29)

Világosságban élek? Igen, mert Te vagy Uram a lámpásom. Ha eltávoznál, megszűnne örömöm, de mert velem vagy, nincs szükségem sem a jelenkor fáklyáira, sem az emberi vigasz gyertyáira. Isten jelenléte tökéletesen megvilágít mindent. Tudunk világítótornyokról, amelyek húsz mérföldnyire (32 km) is láthatók, de a mi Urunk nemcsak egészen közelről megtapasztalható Isten, Ő a távoli messzeségből is látható, még az ellenség birodalmából is. Ó Uram, boldog vagyok mint az angyalok, ha szereteted fénysugara betölti szívemet! Csak Téged kívánlak, semmi mást.

Sötét úton kell járnom? Igen, de "az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben". Hamarosan megváltoznak a dolgok. Lehet, hogy ügyeim mind sivárabbá teszik az életemet, lehet, hogy a felhők egyre csak gyülekeznek felettem, de ha a sötétség miatt már saját kezemet se látnám, az Úr kezét akkor is látom. Ha magamban nem látok már semmi fényt, se barátaim között, se máshol a világon, akkor is hiszem, hogy az Úr, aki a világosságot teremtette - most is teremthet világosságot bennem és körülöttem. Hiszem, hogy kivisz még a napfényre. Nem fogok meghalni, hanem élhetek. Már közeledik ez a nap. Ez a vigasztaló Ige fénylik, mint a hajnalcsillag. Még egy kis türelem, nemsokára ujjongani fogok örömömben.

 

---

Augusztus 11.  Istenben megnyugodni, nem kapkodni

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget"
(Zsolt 62,2)

"Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom."Károli ford.

Áldott az a helyzet, amelyben tudunk valóban az Úrban, és egyedül csak Őbenne elcsendesülni. Jó lenne ezt tenni ma és mindennap. Megnyugodni és várni az Úr által megszabott időt. Őrá várni a szolgálatban, Benne bízni boldog várakozásban, Előtte imádságban elcsendesülni és lelki nyugalmat találni. Ez a lehető legjobb magatartás, amit mint teremtmények Teremtőnk, mint szolgák Urunk és mint gyermekek Atyánk előtt tanúsíthatunk. Ne próbáljunk parancsolni Istennek, sem szemrehányást tenni neki. Nehogy rosszkedvűek vagy bizalmatlanok legyünk Vele szemben. De ne is meneküljünk sorsunk elől, és ne futkossunk emberekhez segítségért; ez ellentétes volna az Istenben való elcsendesüléssel. Istenben, és csakis Őbenne bízzunk teljes szívből.

Milyen áldott a bizonyosság, mikor tudom, "tőle kapok segítséget". Számíthatok rá. Istentől jön a segítség, és senki mástól. Övé minden dicsőség, mert egyedül Ő tud és Ő fog megszabadítani. Bizonyosan megteszi akkor és úgy, ahogy Ő azt jónak látja. Megszabadít a kétségekből, a szenvedésekből, a rágalmazásokból, és minden szükségünkből. Noha mindennek egyelőre még semmi jelét nem látjuk, ne térjünk el semmiképpen se az Úr akaratának teljesítésétől, hiszen az Úr irántunk való szeretete és hűsége felől semmi kétségünk sem lehet. Nemsokára meglátjuk most még rejtett útjait, ezért dicsőítsük irgalmáért már előre is.

 

---

Augusztus 10.  Megaláz, hogy felemelhessen

"Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, Ő aláz meg, és Ő magasztal fel"
(1Sámuel 2,7)

Életem minden változása az Úrtól van, aki nem változik. Ha gazdag volnék, az Ő kezét kell lássam abban is, és Őt kell érte dicsérnem, de ha szegénnyé tesz, lássam meg abban is kezének munkáját, és dicsérjem érte ugyanúgy teljes szívből. Ha a világ szemében egyre kevesebbet érünk, az az Úrtól van, és türelmesen kell hordoznunk. Ha emelkedünk a világ szemében, az is az Úrtól van, fogadjuk hálásan. Mindezt az Úr műveli, tehát így a jó számomra.

Az Úr "munkamódszere", hogy megalázza azokat, akiket fel akar emelni, és levetkőzteti azokat, akiket fel akar öltöztetni. Ha pedig ez az Ő módszere, akkor nyilván ez a legjobb és a legbölcsebb módszer. Ezért ha most megaláztatást kell is hordoznom, örvendezhetek, mert már közeledik felemeltetésem napja. Minél jobban megaláz kegyelme, annál jobban felmagasztal majd az örökkévalóságban. Örömmel kell azért fogadnunk azt a fajta elszegényedést, amely végül gazdagságunkat szolgálja majd.

Ó Uram, az utóbbi időben megaláztál, megláttattad velem, milyen tökéletlen és bűnös ember vagyok. Ez nem kellemes élmény; de kérlek, add, hogy hasznomra váljék. Tégy így alkalmassá arra, hogy örömmel viseljek nagyobb terheket, és hasznosabb legyen az életem! Nagyon szeretném ezt, ajándékozz meg ilyen lelkülettel, a Krisztusért kérlek. Ámen.

---

Augusztus 9.  Megnyeseget, hogy gyümölcsöt teremj

"Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen"
(János 15,2)

Drága ígéret ez annak, aki minden erejével gyümölcstermő életet akar élni. Pedig mintha nem is lenne olyan biztató ígéret ez. Valóban szükséges a gyümölcsöt termő vesszőt is nyesegetni? Le kell metszeni még a legjobb és leghasznosabb emberekből is? Kétségkívül így van ez, hiszen az Úr gyakran tisztogat valamilyen próbatétellel vagy szenvedés által. Ebben az életben nem a gonoszok, hanem a jók osztályrésze a szenvedés. Mindezért azonban bőséges kárpótlás lesz a jutalmuk. Ha ezáltal sok gyümölcsöt teremhetünk az Úrnak, akkor viseljük el alázattal metszegetését, és ne bánjuk elveszni azt, amit Ő lenyes az életünkből.

Sokszor azonban nem is szenvedéssel, hanem egyedül Igéjével tisztogat bennünket az Úr, és ez elveszi Igénk azon élét, amely elsőre talán nem látszott olyan biztatónak. Az Ige tisztábbá és gyümölcsözőbbé tesz minket. Az Úr, aki gyümölcstermésre rendelt bennünket, addig munkálkodik bennünk, amíg egyre több gyümölcsöt hozunk. Hát nem ok ez arra, hogy örvendezzünk? A gyümölcstermő élet lehetősége vigasztalóbb számunkra, mintha gazdagságot, egészséget vagy földi dicsőséget ígérne nekünk.

Uram Jézus, töltsd be ígéretedet rajtam, és add, hogy bőségesen teremjek gyümölcsöt a Te dicsőségedre!

 

---

Augusztus 8.  Ha benne bízol, nem csalatkozol

"Az én Uram, az Úr megsegít engem"
(Ézsaiás 50,7)

Ez az igerész prófétai előrelátással beszél a Messiás szenvedésének arról a napjáról, amikor mindhalálig engedelmes volt, amikor hagyta, hogy verjék a hátát és az arcába vágjanak. Ezen a napon megtapasztalta az ÚR segítségét.

Én lelkem, minden szenvedésed csak semmiség Jézus Krisztus szenvedéséhez képest. Miért nem bízol hát abban, hogy az Úr téged is megsegít? Megváltónk különleges helyzetben volt, mert a bűnös ember helyett szenvedett - mint helyettes áldozat. Ezért még Atyjának is el kellett hagynia, és lelke az istennélküliség állapotától kellett hogy szenvedjen. De neked nem kell ezt végigszenvedned és így felkiáltanod: "Miért hagytál el engem?!" Lásd, a Megváltó még ebben a helyzetben is bízott Istenében, te miért ne tudnál bízni? Ő érted halt meg, immár lehetetlen, hogy magadra maradj; légy hát jó reménységgel!

A mai nap munkája és próbatételei között is szólj így: "Az én Uram, az ÚR, megsegít engem". Menj bátran előre. Vedd fel a hit pajzsát, és szánd el magad, hogy sem gyengeség, sem félelem nem fog eltántorítani. Ha Isten a segítséged, mi állhatja utadat? Ha bizonyos vagy abban, hogy a Mindenható veled van, mi lehet túlságosan nehéz számodra? Kezdd örömmel napodat, és ne engedd, hogy bármi is eltakarja előled az örökkévaló nap sugarát.

 

---

Augusztus 7.  A boldog élet szabályai

"Csak légy igen erős és bátor, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!"
(Józsué 1,7)

Az Úr velünk lesz a szent harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.

Az Úr iránti engedelmesség figyelmet és megfontoltságot igényel. Ez Isten akaratának minden területére vonatkozik, és azt jelenti, hogy akaratának mindenben őszinte készséggel engedelmeskednünk kell. Ez szüntelen készenlétet jelent. Magatartásunk legyen az Ige szellemében való. Nem szabad válogatnunk parancsaiban, hanem el kell fogadnunk egyiket a másik után, ahogy kapjuk őket. A végrehajtásban pedig pontosaknak és állhatatosaknak kell lennünk. Utunk egyenes, nem szabad se jobbra, se balra letérnünk róla. Ne legyünk szigorúbbak a törvénynél, de ne legyünk engedékenyek és könnyelműek sem. Az ilyen engedelmesség következtében szellemileg kivirágzik az életünk.

Ó Urunk, segíts világosan meglátnunk, ha nem így élünk, nehogy hiába számítsunk ígéreted beteljesedésére!

 

---

Augusztus 6.  Menj, és vedd birtokba, ami a tiéd!

"Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az Úr. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az Úr, atyáid Istene! Ne félj, és ne rettegj!"   (5Móz 1,21)

Van egy örökség, amelyet bátran birtokba vehetünk, ez a kegyelem öröksége. Amit az egyik hívő már megkapott, azt bármelyik másik is elnyerheti. Legyünk azért erősek a hitben, buzgók a szeretetben és szorgosak a munkában, így semmi sem gátolhat meg a birtokbavételben. A vigasztalás és szabadulás megtapasztalásában, vagy a kegyelem csodájának átélésében nekünk is éppúgy részünk lehet, mint bármely testvérünknek. Az Úr "elénk tárta" a kegyelmet, és senki sem vonhatja kétségbe, hogy jogunk van hozzá. Induljunk, és vegyük birtokunkba az Ő nevében!

De ugyanígy elénk tárta a világot is, hogy meghódítsuk az Ő számára. A világ minden országa, minden zuga meg kell hogy hódoljon neki. Ne bátortalanítson el, ha a szomszédságunkban elesett, züllött emberek élnek, sőt, még inkább ösztönözzön bátorságra, hogy induljunk hozzájuk is. Meglátjuk majd, hogy a sötét otthonok és a kemény szívek megnyílnak Krisztus előtt. Ne engedjük, hogy bárki is azért maradjon a kárhozatban, mert nekünk nincs elég hitünk Krisztusban és az evangéliumban ahhoz, hogy elinduljunk és birtokba vegyük "a földet". Nincs olyan sötét szív, nincs olyan elvetemült ember, akit a kegyelem ereje ne tudna meghódítani. Ezért félre a gyávasággal! Indulj a hit hódító útjára!

 

---

Augusztus 5. Szívünkbe írva a törvénye

„Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei" (Zsolt 37:31).

 

Ha az ember szívében hordja a törvényt, egész élete igazzá lesz, mert a szívben van a helye a törvénynek. Ha a fejünkben volna, megzavarna, a hátunkon hordva meggörnyednénk, de ha a szívünkben van, megtart és megerősít.

Milyen nagyszerű a Károli fordítás szóhasználata: „Istenének törvénye"! Ha már megtapasztaltuk, hogy az Úr a mi Istenünk, akkor törvénye szabadságot jelent számunkra, mert Isten, aki szövetségben áll velünk, felébreszti bennünk a vágyat, hogy akaratának engedjünk és parancsolatai szerint járjunk. Ha egy parancs az Atyámtól jön, hogyne hajtanám azt örömmel végre.

Isten maga kezeskedik arról, hogy az engedelmes embert megtartja és megerősíti minden lépésében. Az ilyen ember az igazat akarja cselekedni, tehát azt fogja tudni tenni, ami bölcs. A megszentelt cselekedet mindig a legbölcsebb, még akkor is, ha pillanatnyilag nem látszik annak. Isten gondviselésének és kegyelmének biztonságos útján járhatunk, ha megmaradunk a törvény által kiszabott ösvényen. Isten törvénye még soha senkit nem vezetett félre. Útjelzői az alázat, az igazságosság, a szeretet és az Úr félelme, amelyek nemcsak bölcsen irányítanak a bővölködő élet útján, hanem meg is tartanak szentnek és tisztának. Aki az igaz úton jár, biztonságos utat követ.

 

---

Augusztus 4.  Ő megáld és megőriz

"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged"
(4Móz 6,24)

A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk, összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek. Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: "Sok szerencsét", hanem azt, hogy "Áldjon meg téged az Úr".

Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra. Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.

E könyvecske szerzője szívből kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden szolgája számára is!

 

---

Augusztus 3. Jogunk van a szent dolgokhoz

"De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet belőle. A házánál született szolgák is ehetnek eledeléből"
(3Móz 22,11)

 

Idegenek, jövevények és szolgák nem ehettek a szent dolgokból. Szellemi tekintetben ez még ma is így van. Csak kétféle módon lehetett ezeknek az embereknek joga a szent eledelekhez: vagy mert a pap tulajdon pénzén megvásárolta őket, vagy mert házánál születtek. A megvásároltnak és az ott születettnek vitathatatlan joga volt a szent dolgokhoz.

Akit megvásároltak. Hatalmas Főpapunk drága áron megvásárolt mindenkit, aki Benne hisz és remél. Ők az Úr tulajdonai - mindenestől az Övéi. Nem a saját érdemükért, hanem Krisztus érdeméért, akinek tulajdonai lettek, ugyanazt a kiváltságot élvezhetik, mint Ő, és "ehetnek eledeléből". Eledele olyan, amit a világ fiai nem ismernek, de aki Krisztusé, részesül ebben az eledelben.

Aki házában született. Ez volt a másik biztos módja a kiváltság megszerzésének. Aki a pap házában született, annak joga volt helyet foglalni a család asztalánál. Az újjászületés bennünket is örököstársakká, és az egy Test tagjaivá tesz. Az örömet, békességet és dicsőséget, amelyet az Atya Krisztusnak adott, Krisztus nekünk adja. Így a megváltás és az újjászületés kettős előjoga alapján nekünk is szól ez az ígéret.

  

---

Augusztus 2. Mondd, ha nehezedre esik is

"Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj"
(2Móz 4,12)

 

 

Az Úrnak sok olyan hűséges szolgája van, aki gyámoltalan a beszédben, és amikor az Úrért kell szólnia, nagy zavarba jön, nehogy elrontson egy jó ügyet ügyetlen beszédével. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a nehézkesen szóló szájat is az Úr teremtette, és óvakodjunk attól, hogy kifogásoljuk Teremtőnk munkáját. Meglehet, hogy a nehézkesen szóló nyelv nem is olyan rossz, mint ha valakinek gyors a nyelve, mert néhány egyszerű szó több áldással járhat, mint egy nagy szóáradat. Az pedig egészen bizonyos, hogy a szabadító erő nem az emberi ékesszólásban, remek szóképekben vagy a kiváló előadókészségben rejlik. A folyamatos beszédkészség hiánya tehát nem olyan nagy baj, mint amilyennek látszik. 

Ha Isten az ura a szánknak és a szívünknek, akkor gazdagabbak leszünk, mintha üres szívvel fújnánk az ékesszólás trombitáit, és vernénk a meggyőzés cimbalmait. Isten bölcsességre tanít, jelenléte erőt jelent számunkra. A fáraónak több oka volt félni a dadogó Mózestől, mint Egyiptom legtalpraesettebb szónokától, mert az ő szavában erő volt, csapások és halál járt a nyomában. Ha az Úr velünk van, természetfeletti erővel ruházza fel természettől való gyengeségünket. Ezért szóljunk bátran az Úr Jézusról, hiszen ez feladatunk is.

 

---

Augusztus 1.  A szövetség a gyermekekre is érvényes

"Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is"  (1Móz 17,7)

Istenem, Te szövetséget kötöttél velem, szolgáddal, az én Uram, Krisztus Jézus által. Most arra kérlek, add, hogy gyermekeim is legyenek annak részesei. Engedd hinnem, hogy ez az ígéret nekem éppúgy szól, mint Ábrahámnak. Tudom, hogy gyermekeim bűnben születtek, mint minden más ember. Ezért nem is a vér szerinti összetartozás alapján kérem ezt, mert tudom, hogy "ami hústesttől született, hústest az" és semmi más, hanem arra kérlek, Uram, szüld újjá és vedd fel őket a kegyelem szövetségébe, a Szent Szellem által.

Könyörgök továbbá minden leszármazottamért a jövő nemzedékein át. Légy az ő Istenük, ahogy nekem Istenem vagy. Legnagyobb tisztességem, hogy szolgálni engedtél; add, hogy utódaim is téged szolgáljanak. Ó, atyáink Istene, légy gyermekeink Istene is.

Uram, aki kiválasztottál engem az én családomban, kérlek, emlékezzél meg azokról a családokról, akik még nem nyertek áldást. Légy néped minden családjának az Istene. Kérlek. hogy a tieidet, akik félik a Te nevedet, ne próbáld azzal, hogy istentelen és gonosz gyermekeik lesznek. Fiadért, Krisztusért hallgasd meg könyörgésemet. Ámen.

 

---

 

---

Július 31. Kiálts szabadításért, és köszönd meg azt!

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).

 

Ez aztán az ígéret!

Beköszöntött a "nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

Íme, Isten bátorító tanácsa: "hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap. Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! Milyen bölcs az, aki él ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért! Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát, hanem siessünk ezt megtenni.

Íme, vigasztaló ígérete: "Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a nyomorúságunk, Isten kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. Ő maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza hitünket.

De ne feledkezzünk meg a végéről sem: "és te dicsőítesz engem". Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan dicsérnénk szabadító Urunkat! És mert szabadítását előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog szabadítani.

 

---

 

Július 30.   Az eljövendő találkozás ígérete

"...ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek"
(János 16,22)

Ő eljön újra, és amikor majd meglát minket és mi is megláthatjuk Őt, nagy lesz az öröm. Micsoda boldog visszatérés lesz ez!

Ez az ígéret valamilyen formában azonban naponként beteljesedik. Urunk sok mindent "ismét" megcselekszik velünk. Egyszer már megbocsátotta bűnünket, de "ismét eljön" és feloldoz, valahányszor új meg új bűnök szomorítanak meg minket. Egyszer már megértette velünk, hogy Isten elfogadott minket, de amikor erőtlenkedik a hitünk és nem érezzük ennek áldását, akkor újra meg újra eljön és megerősít. Azt mondja: "békesség néktek"; és újra megörvendezteti a szívünket.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. Korábbi áldásait ne tekintsük elmúlt és eltemetett dolgoknak, amelyeket el kell siratnunk, hanem inkább elvetett magvaknak, amelyek egyszer csak kibújnak a földből, és mi felkiálthatunk: "Újra itt vannak". Lehet, hogy most éppen sötét napokat élünk, mert nem úgy van velünk az Úr, ahogyan azt korábban már megtapasztaltuk. Bátorodjunk fel, mert Ő nem sokáig rejtőzik el. Hamarosan újra megtapasztaljuk közelségét. Ezért kezdjünk máris örvendezni, hiszen ma is azt üzeni: "Ismét meglátlak majd titeket".

---

Július 29. Megveri ellenségünket

"Eltávolítja ellenségedet"
(Zof 3,15)

 

Micsoda vereség volt ez! A Sátán trónfosztottá lett a szívünkben, ahogy a mennyben is azzá lett. Krisztus megfosztotta őt felettünk való uralmától. Még zaklathat bennünket, de már nem tarthat igényt ránk. Nem vagyunk az övéi már, nem kötözheti meg lelkünket: a Fiú megszabadított minket, és valósággal szabadok lettünk (Jn 8,36).

Még él ugyan az ősellenség és vádolja a testvéreket, de már ennek a tevékenységének is megszabta a végét az Úr: nagy védőügyvédünk elnémítja a vádaskodót. Az Úr megdorgálja ellenségeinket, és megvéd bennünket, hogy az ördög tevékenysége mit se árthasson nekünk.

Még mindig támad bennünket a gonosz szellem mint kísértő, és megpróbálja befészkelni magát a szívünkbe, de innen is kitessékeli az Úr. Még vonaglik, mint a kígyó, de már nem hatalmaskodhat. Még támaszt bennünk istenkáromló gondolatokat, amikor csak alkalma van rá, de hamar megkönnyebbülünk, mert az Úr csendet parancsol neki és kotródnia kell, mint a megvert kutyának.

Uram, cselekedd meg ezt mindazokkal, akiket éppen ma is keserít és csüggeszt a Sátán kutyájának ugatása. Szabadíts meg minket ellenségünktől, és dicsőítsd meg előttünk magadat. Uram, Te, aki már legyőzted őt, bárcsak száműznéd őt teljesen ebből a világból! Ámen.

 

---

Július 28  Hajolj meg, és Ő felemel

"Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején"
(1Pt 5,6)

Ez az Ige olyan, mint egy ígéret: ha megalázzuk magunkat, Isten felemel. Az alázatosság megbecsüléshez vezet: az alázat a felemeltetéshez vezető út. Isten keze, amely megaláz minket, egyben várja is, hogy mikor emelhet fel, mikor vagyunk már elég erősek ahhoz, hogy áldását elviselhessük. A győzelem ára a meghajlás. Sokan hajlonganak az emberek előtt, mégsem kapják meg a remélt előnyöket. Aki azonban Isten keze alatt alázza meg magát, azt az örökkön örökké kegyelmes Úr meggazdagítja, felemeli, megsegíti és megvigasztalja. Mert az Úr a gőgösöket megszégyeníti, de az alázatosokat felemeli.

Ki kell viszont várni, amíg eljön a felemeltetés ideje. Alázzuk meg most mindjárt magunkat, és tegyük ezt mindig újra és újra, akár rajtunk van éppen az Úr próbáló keze, akár nincs. Ha az Úr hatalmas keze lesújt ránk, ne akarjunk mást tenni, mint hogy ezt teljes alázattal elfogadjuk. Az Úrtól való felmagasztaltatás azonban majd csak "annak idején" jön el, és egyedül Isten tudja, mikor jön el az arra legalkalmasabb idő. Miért kiáltozunk türelmetlenül az áldás után? Talán idő előtt akarjuk a tisztességet? Nem arcátlanság ez? Bizonyára még nem váltunk igazán alázatosakká, mert különben tisztelettel és csendben várnánk Isten áldására. Tegyük hát ezt, és a többit bízzuk Istenre!

 

---

Július 27 Több, mint puszta szó

„Nektek adom meg a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket" (Csel 13,34).

 

Az embereknél semmi sem biztos, Istennél viszont minden az. Ez kiváltképpen vonatkozik a szövetségre, amelyet Isten velünk kötött, amint Dávid mondja: „Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent" (2Sám 23,5).

Biztosak vagyunk abban, hogy az Úr komolyan veszi kegyelmét. Az Ő ígérete nem puszta szó, hanem igazság és hatalom. Kegyelme valóságos kegyelem. Még ha úgy látszik is, mintha a halál meghiúsítaná beteljesedését, akkor is megáll, mert Urunk beváltja szavát.

Biztosak lehetünk abban, hogy az Úr megadja szövetséges népének a megígért áldásokat. Választottai sorra-rendre mind részesülnek benne. Valamennyi gyermeke, a legkisebbtől a legnagyobbig, számíthat erre.

Biztosak lehetünk abban is, hogy az Úr ezután is megadja kegyelme ajándékát népének. Nem azért ad, hogy visszavegyen. Amit idáig kaptunk Tőle, csak záloga mindannak, amit még ezután fogunk megkapni: Amit még nem kaptunk meg, az éppoly biztosan a miénk lesz, mint amit már megkaptunk. Ezért csendesedjünk el, és várjuk az Urat. Nincs okunk a legkisebb kétkedésre sem. Isten szeretete, Igéje és hűsége biztos. Sok bizonytalan dolog van, de ez biztos.

 

---

Július 26.  Mit tesz a kegyelem

"Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az ÚR -, és nem hívsz többé Baálnak. Kiveszem szájából a Baálok nevét, nem emlegetik többé nevüket"
(Hóseás 2,18-19)

Ez a nap már eljött. Nem tekintjük Istent Baálnak, zsarnok úrnak és parancsolónak, mert már nem a törvény, hanem a kegyelem ideje alatt élünk. Mert Jézusra, Üdvözítőnkre, mint barátunkra gondolunk, akit szívből szeretünk, s akihez az elszakíthatatlan isteni szeretet kapcsol minket. Az Úrra, a mi Istenünkre pedig úgy tekintünk, mint szeretett férjünkre, akihez megszentelt, bensőséges, szerető kapcsolat fűz. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé tiszteljük, hanem hogy sokkal jobban szeretjük Őt. Nem lettünk kevésbé engedelmesek, csak engedelmességünk magasabbrendűvé vált, mert a szereteten alapul. Nem reszketünk, ha fenyít, hanem örvendezünk szeretetének. Szolgából gyermekeivé lettünk, és kötelességeink teljesítése kiváltságot jelent számunkra.

Megtörtént ez már veled is, testvérem? Elvette a kegyelem a szolgai félelmet belőled, és megtöltött gyermeki szeretettel? Milyen boldoggá tesz ez a tapasztalat! Ezután az Úr napja már gyönyörűség lesz számunkra, és az istentisztelet soha nem fárasztó. Az imádság kiváltság, Isten magasztalása pedig ünnep. Az engedelmesség maga a mennyország, az Úrnak adakozni élvezet. Így minden megújul. Szánk telve van énekszóval, szívünk pedig örvendezik. Áldott legyen Krisztus, aki ilyen változást tud véghezvinni bennünk!

 

---

Július 25.  Semmi ne rémítsen!

"Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de föltámadsz kijelölt sorsodra a végső napon!"
(Dán 12,13)

Nem értünk minden próféciát, mégis örömmel, és nem viszolyogva fogadjuk azokat. Atyánk döntései között egy sincs olyan, amelytől gyermekeinek meg kellene ijedniök. Még ha a pusztító utálatosság kerül is uralomra, az igazi hívő akkor sem fog beszennyeződni, sőt megtisztul és megérlelődik a próbák között. Még ha az egész föld lángba borul is, a választottakon a tűznek még a szaga sem lesz érezhető. Ha az elemek felbomlanak és minden összeomlik is a földön, az Úr Isten akkor is megőrzi az övéit.

Kötelességünket nyugodt elszántsággal teljesítve, a küzdelmekkel bátran szembenézve és a szenvedések között béketűréssel haladjunk előre utunkon, ne térjünk le róla, se ne álljunk meg tétován. Nemsokára véget ér; menjünk rajta, amíg a célt el nem értük.

Odaát nyugalom vár ránk. Minden bizonytalan e világon, de életünk alapja biztos. Isten szeretete szilárd: megnyugodhatunk benne, békessége folyamként árad ránk, nem apad el. Örök részünk van a mennyei Kánaánban, és ezt megkapjuk, akármi jöjjön is. Isten méltó osztályrészt ad mindazoknak, akik, mint Dániel, mernek az igazság és a szentség mellett dönteni. Még az oroszlánok vermébe vetve sem veszítjük el biztos örökségünket.

 

---

Július 24.  Tökéletes tisztaság

"Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába"
(Jelenések 3,5)

Kereszt harcosai, ne adjátok fel a küzdelmet! Ne nyugodjatok, amíg teljes nem lesz győzelmetek, mert az örökkévaló jutalom megéri, hogy egész életetekben harcoljatok érte.

Íme, tökéletes tisztaság vár rátok. "Néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat", jutalmuk a szeplőtlen tisztaság. Magasztos elhivatásunk jutalma a tökéletes szentség: ne tékozoljuk el!

Milyen nagy lesz az öröm! Ünnepi ruhát ölthetsz, mint aki menyegzőre hivatalos; az öröm ruháját öltheted magadra, és ragyogni fogsz a boldogságtól. A fájdalmas küzdelmet a lelkiismeret békessége és az Úrban való öröm váltja fel.

Lásd, ha győztél, ünnepelhetsz. Pálmaág, koszorú és fehér ruha lesz a jutalmad. Úgy bánnak veled, mint győztessel, és az Úr is elfogadja győzelmedet.

Besoroltatol a papi rendbe: Ott állsz az Úr előtt olyan ruhában, amilyet Áron fiai viseltek; hálaáldozatot mutatsz be neki, és az imádat tömjénfüstjével lépsz színe elé.

Ki ne akarna harcolni az Úrért, aki még a legkisebb szolgájának is ilyen nagy jutalmat tartogat! Ki ne akarná Krisztusért vállalni, hogy bolondnak mondja a világ, amikor odaát a dicsőség fehér ruhája vár rá?

 

---

Július 23. Egyáltalán nem emlékezik meg

„Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg" (Zsid 10,17).

Kegyelmének szövetsége alapján az Úr úgy bánik népével, mintha az soha nem vétkezett volna. Valóban elfelejti összes bűnüket. Minden bűnt elfelejt, mintha soha nem követtük volna el őket, mintha teljesen eltűntek volna emlékezetéből. A kegyelem milyen nagy csodája ez! Isten olyat cselekszik ezzel, ami tulajdonképpen számára is lehetetlen. Irgalma csoda, amely messze felülmúlja az összes többi csodát.

Isten azóta nem emlékezik meg bűneinkről, amióta Krisztus áldozata „szentesítette" a szövetséget. Örvendezhetünk Benne, és nem kell félnünk attól, hogy bűneink miatt fellángol haragja. Íme: befogadott bennünket gyermekei közé, igazaknak tekint és kedvét leli bennünk, mintha tökéletesen szentek lennénk. Sőt: megkülönböztetett tisztességre is méltat bennünket, dicsőségének őrei, nyája védelmezői, az evangélium szolgái lehetünk. Szolgálatára érdemesít bennünket. Ez a legnagyobb és egészen különleges biztosíték arra, hogy ő nem emlékezik meg bűneinkről. Mi, ha meg is bocsátunk egy ellenségünknek, már nemigen bízunk meg benne újra, ezt nem tartjuk bölcs dolognak. Az Úr azonban megbocsát, és utána úgy bánik velünk, mintha sohasem vétkeztünk volna. - Én lelkem, milyen nagyszerű ígéret ez! higgy benne és örvendezzél!

 

---

Július 22.  Örökkévaló zálog

"Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat"
(Hóseás  2,21-22)

Az Úr jegyesének lenni: micsoda tisztesség és öröm ez! Testvérem, valóban tiéd Krisztus úgy, hogy kegyelmével téged is eljegyzett? Ha igen, vésd a szívedbe, hogy ez örök érvényű eljegyzés volt. Ő soha nem bontja fel a jegyességet azzal, akit egyszer ezzel a kötelékkel magához kötött.

Az Úr háromszor ismétli: "Eljegyezlek", és súlyos szavakkal erősíti meg ezt az eljegyzést. "Igazsággal", tehát ez a szövetség teljesen jogos, törvényes, senki sem teheti érvénytelenné. "Itélettel", tehát bírói végzés szentesíti ezt a szövetséget: senki nem tekintheti elhamarkodott lépésnek, vagy tévedésnek. "Szeretettel", tehát a szövetség alapja a szeretet, mert anélkül az eljegyzés rabszolgaságot jelentene, nem boldogságot. "Irgalommal", amely megsokszorozódik, és beragyogja ezt a drága, szent kapcsolatot.

Végül a "hit ajándékával", hűséggel, ami ezt az eljegyzést egyáltalán lehetővé teszi. A Szent Szellem mondja minderre az "ámen"-t, amikor megígéri, hogy megtanítja az eljegyzettet a magasztos elhíváshoz szükséges szent ismeretre. Milyen drága ígéret ez!

 

---

Július 21.  Fénylenek, mint a csillagok

"Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké"
(Dániel 12,3)

Ébredj testvérem, mert itt olyasmi van, amire nagyon oda kell figyelni! Bölcsnek lenni önmagában is nemes dolog. Itt azonban arról az isteni bölcsességről van szó, amelyet csak maga az Úr adhat. Bárcsak igazán ismerhetném magamat, Istenemet, Megváltómat! Bárcsak olyan bölcsességet nyernék Istentől, hogy a gyakorlatban is megélhetném az Ő igazságát, és az Ő világosságában járhatnék. Vajon értelmes életet élek? Annak érdekében buzgólkodom, amire törekednem kell? Úgy élek, hogy halálom órájában is boldogan nézhetek majd végig az életemen? Mert csak ez a bölcsesség tesz fénylővé, mint a csillagok, csak ebből ragyoghat mennyei fény rajtam keresztül.

Nagyszerű dolog, ha valaki lelkeket tud megnyerni. Már ahhoz is bölcsesség kell, hogy valaki az igazsághoz tudjon fordulni. Mennyivel inkább azonban ahhoz, hogy másokat oda térítsünk. Bárcsak úgy ismerném Istent, az embereket, a világot és Krisztust, hogy sok embertársamat Krisztushoz vezethetném. Szeretném magamat ennek a feladatnak szentelni, és addig nem nyugodni, míg alkalmas nem leszek erre. Mert jobb ez minden világi dicsőségnél, csillaggá tenne engem is, örökké fénylő csillaggá, sőt, áraszthatnám az égi tényt, mint a csillagok.

Én lelkem, serkenj fel! Uram, eleveníts meg!

 

---

Július 20 Örömmel várhatjuk őt

"Krisztus... másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre"
(Zsid 9,28b)

Ez a mi reménységünk. Ő, aki egyszer már eljött, "hogy sokak bűnét elvegye" (28a), újra megjelenik az emberek előtt. Ez már önmagában boldog reménység. Második eljövetelének van azonban néhány sajátos jegye, amely különösen dicsőségessé teszi majd azt.

Akkorra Urunk a bűnnel már végleg leszámolt. Olyan hatásosan eltörölte népe bűnét, amikor elszenvedte érte a büntetést, hogy második eljövetelekor a bűnnel már nem lesz semmi dolga. Nem mutat be több bűnért való áldozatot, mert a bűn akkorra már véglegesen elveszti hatalmát.

Akkor népe üdvözítésére fog megjelenni. Akkor tökéletes és mindörökre szóló üdvösséget hoz népének, amely örvendezhet az üdvösség teljességének. Nem azért jön, hogy bűneink következményeit hordozza, hanem hogy learassa engedelmessége gyümölcseit; már nem azért jön, hogy megmentsen a kárhozattól, hanem hogy a tökéletes üdvösségben részesítsen bennünket.

De csak az Őt váróknak jelenik meg így. Azok, akiknek a szemét elvakította a bűn, nem így fogják Őt látni. Számukra Krisztus félelmetes bíró lesz, senki más. A sorrend tehát ez: először fel kell tekintenünk Krisztusra, és be kell fogadnunk Őt, azután örömmel várhatjuk visszajövetelét. Így jelent mindkét eljövetele életet a számunkra.

---

Július 19. A zarándok felszerelése

"Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd."
(5Mózes 33,25)

Kép: Boughton, George, (1833-1905), The Landing of the Pilgrim Fathers, 1869, Oil

Két dologról gondoskodik Isten a zarándok számára: cipőről és erőről.

Ami a cipőt illeti: nagyon szükséges a rögös úton, amelyen halálos ellenségeken is kell tapodni. Nem megyünk mezítláb - ez nem illik a királyfiakhoz. Cipőnk sem közönséges: erős fémből van a talpa, hogy kitartson, akármilyen hosszú és nehéz legyen is az út. Megfelelően leszünk felszerelve az előttünk álló útra és harcra. Ezért menjünk csak bátran előre, nem félve semmitől, még ha kígyókon kell is taposnunk, vagy akár magán a sárkányon.

Ami pedig az erőt illeti: kitart az, ameddig napjaink tartanak, és mindig az adott nap feszültségéhez és terhéhez mérten kapunk belőle. "Élteden át tartson erőd"; milyen gazdag tartalma van ennek a rövid mondatnak. Ma talán nehéz napom lesz, feszültséggel terhes, sok erőt kívánó, mégis bizalommal várhatom hozzá az erőt. Ez az eredetileg Ásérhez szóló ígéret vonatkozik mindazokra ma is, akik azt hittel magukévá tudják tenni! Keljünk fel hát, és tegyük magunkévá szent bátorsággal, hogy igazságát megtapasztalhassuk.

 

---

Július 18.  Közösség a pusztában

"Azért most én csábítom el őt, elvezetem a pusztába és szívére beszélek"
(Hós 2,16)

Isten látja, hogy a bűn csábít minket, ezért elhatározta, hogy szeretetével csalogat bennünket magához, mert a szeretet a bűnnél is jobban vonz bennünket. Emlékszünk még arra, micsoda vágyat ébresztett Isten bennünk, amikor először szólított meg bennünket, és elcsalogatott e világ talmi értékeitől? Ezt a vágyat Isten újra meg újra éleszti bennünk, amikor látja, hogy már-már beleesünk a gonosz tőrbe.

Azt ígéri, hogy félrehív bennünket, mivel így tud legjobban a szívünkre beszélni. Ez a félreeső hely azonban nem valami paradicsom, hanem a pusztaság, mert ott semmi sem vonja el a figyelmünket Istenről. A nyomorúságok pusztaságában Isten jelenléte lesz a minden a számunkra. A vele való közösséget akkor többre becsüljük majd, mint mindent, amit idáig olyan nagyra értékeltünk, megszokott környezetünket, kényelmünket, barátainkat. A magány és a szenvedés közelebb hoz önmagunkhoz és mennyei Atyánkhoz, mint bármi más.

Amikor így "elcsábít" és a vele való közösségbe hív az Úr, akkor derül ki, hogy milyen drága és vigasztaló mondanivalója van a számunkra. A "szívünkre beszél", amint igehelyünk mondja. Bár mi is megtapasztalnánk, milyen igaz ez az ígéret! Bárcsak hagynánk, hogy elcsalogathasson szeretete, félrehívhasson próbatétele, és megvigasztalhasson az igazság Szelleme, mert így ismerjük meg igazán az Urat és tudunk örömmel új éneket énekelni neki.

 

---

Július 17.  Az igazság bátor harcosai

"De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez"
(Dániel 11,32)

"Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve" (2Móz 15,3). Aki zászlaja elé áll, azt megedzi a harcra, erőt és bátorságot ad neki. Amikor Dániel ezt az Igét leírta, igen rossz idők jártak, Isten népe mégis azt az ígéretet kapta, hogy győztesen fog kikerülni a szorongattatásból. Erőt és bátorságot kapnak a hatalmas ellenséggel való szembeszállásra.

Bárcsak mi is igazán ismernénk Istenünket; erejét, hűségét, változatlan szeretetét, és mindent kockára tudnánk tenni érte. Isteni lénye felbuzdítana és késszé tenne arra, hogy érte éljünk és haljunk. Bárcsak meghitt belső közösségünk lenne Istennel, mert akkor hozzá hasonlóan készek lennénk kiállni az igazságért. Hiszen aki már látta Isten arcát lelki szemeivel, az nem fél többé az emberektől. Ha állandó közösségben maradunk vele, bátorságot kapunk, és az ellenség sokasága is csak annyi lesz a számunkra, "mint egy vízcsepp a vödörben" (Ézs 40,15). Akárhány ember vagy démon támadjon is ellenünk, úgy tekintünk rájuk, mint Isten a pogány népekre: "csak sáskáknak tűnnek" (Ézs 40,22). Legyünk hát az igazság bajnokai ebben a hazugsággal teljes korban!

 54400

 

---

Július 16.  Üzenet a sántáknak

"A sántákat megsegítem"
(Zof 3,19)

Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre bicegésükkel. A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói lenni. Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem csekélység. Azt mondja: "A sántákat megsegítem". Megvált minket, sántákat, sutaságunk ellenére felmagasztal. Mindenki azt kérdi majd: - Hogyan képes ez a sánta megfutni a versenyt és elnyerni a koszorút? Csak az Úr mindenható kegyelméből, - vallhatjuk majd, Istent dicsőítve.

Uram, sántít a hitem, az imádságom, a dicséret a számban, a szolgálatom, a türelmem, de kérlek, segíts meg engem! Csak Te tudsz megtartani egy ilyen nyomorékot. Uram, ne hagyj elveszni, mert lemaradtam, kegyelmedből vezess haza engem is, leglassabban haladó zarándokodat!

Ő megígérte, hogy megteszi ezt, ezért Istenben bízva, az imádságban kitartva haladok előre, még ha csípőm meg is rokkant, miként Jákóbé.

 

---

Július 15.  A sírók vigasztalása

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak"
(Máté 5,4)

A siralom völgyén át kell eljutnunk a Sionra. Azt hihetnénk, hogy a sírás és az áldás két ellentétes dolog, végtelenül bölcs Megváltónk azonban összekapcsolja a kettőt ebben a boldogmondásban. Amit pedig Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza. Aki sírni tud a bűn fölött - a saját bűnei és másokéi fölött -, az az Úr pecsétjét viseli, amelyet híveire tett. Amikor a kegyelem Szelleme kiárad Dávid házára vagy bármely más házra, akkor sírás van abban a házban, mert a szent sírásból fakad mindig a legnagyobb áldás. A sírók nemcsak valamikor a távoli jövendőben lesznek boldogok, hanem Jézus Krisztus szavai szerint már most is azok.

A bűneik felett síró embereket a Szent Szellem megvigasztalja, Krisztus értük kiontott vérével és a Szellem megtisztító erejével vigasztalja meg őket. Megvigasztaltatnak koruk és társadalmuk bűnei fölött érzett bánatukban is, mert bizonyosságot nyernek, hogy Isten meg fogja dicsőíteni magát, akármennyire is lázad ellene ez a világ. Megvigasztalja őket az a reménység is, hogy nemsokára teljesen megszabadulnak majd természeti emberüktől, és mindörökké az Úr dicsőséges jelenlétében élhetnek.

 

---

Július 14.  Vessed rá a terhedet!

"Vesd az ÚRra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz"
(Zsolt 55,23)

Nehéz a terhed? Vessed a Mindenhatóra! Míg magad hordod, leroskadsz alatta, de ha az Úr átveszi tőled, Ő viszi helyetted, nem lesz már teher a számodra. Ha viszont továbbra is neked kell viselned, erőssé tesz, hogy elhordozhasd. Rajtad lesz a teher ugyan, de a gondja már nem a tied lesz. Sőt, áldássá lesz a teher rajtad. Avasd bele az Urat az ügyeidbe, és akkor nem görnyedsz meg a teher alatt, akármilyen roskasztó legyen is az.

Leginkább arra kell ügyelnünk, hogy próbatételeink el ne térítsenek a kötelesség útjáról. Ezt azonban az Úr soha nem engedi. Ha megigazítottak vagyunk szemei előtt, nem hagyja, hogy nyomorúságaink kimozdítsanak szilárd hitünkből. Krisztusban igaznak fogad el minket, és meg is tart minket az igazságban.

Hogy állsz a jelen pillanatban? Egyedül akarsz megbirkózni a mai nap megpróbáltatásaival? Megint egyedül akarod felvenni válladra a nyomasztó terhet? Ne légy ilyen ostoba! Mondd el az Úrnak minden bajodat, és hagyd rá azok gondját! Ne tedd le úgy a terhet, hogy azután újra felveszed azt, hanem vesd az Úrra, és hagyd is ott nála. Így vidám léptekkel mehetsz tovább, megszabadulva terhed súlyától, és hittel énekelhetsz dicséretet az Úrnak.

 

---

Július 13.  A bizalom jutalma

"Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és ajándékul kapod életedet, mert bíztál bennem! - így szól az Úr"
(Jeremiás 39,18)

Micsoda megtartó ereje van az Istenbe vetett bizalomnak! Jeruzsálem főembereit karddal lemészárolták, a szegény Ebed-Melek azonban megtartatott, mert bízott az Úrban! Ki másban bízhatna az ember, mint Teremtőjében? Ostobák vagyunk, ha a teremtményt a Teremtő elé helyezzük. Bárcsak mindenben hit által élhetnénk, akkor az összes veszedelemből megszabadulnánk. Aki az Úrban bízott, még soha nem csalódott és nem is fog.

Az Úr így szólt: "Bizonyosan megszabadítalak!" Figyeljünk a "bizonyosan" szóra. Minden más bizonytalan lehet, de hogy Istennek gondja van a hívőkre, az biztos. Isten maga visel gondot az övéire. Szárnyainak árnyékában biztonságban vannak, mégha minden oldalról veszély fenyegeti is őket. EI tudjuk fogadni ezt az ígéretet? Ha igen, akkor minden szükségünkben meg fogjuk tapasztalni, hogy az valóban igaz. Sokszor reménykedünk a szabadulásban, mert vannak jó barátaink, mert bízunk saját okosságunkban, vagy mert reményteljes jeleket látunk. Mindezek közül azonban egyik sem ér annyit, még a felét sem annak, mint amikor Istenbe tudjuk vetni bizalmunkat. Kedves olvasóm, próbálj ezen az úton járni, ha kipróbáltad, meglátod, hogy sohasem fogsz letérni róla. Isten útja reményteljes és biztos.

 

---

Július 12.  Kit, mikor és hogyan szabadít meg?

"...meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között megtartani az ítélet napjára"
(2Péter  2:9).

Az igazakat megpróbálja Isten. Nem igazi hit az, amely nem ment át próbán. A kegyesek azonban megszabadulnak a próbákból, nem valamely véletlen, vagy külső segítség folytán, hanem az Úr közbelépése által. Ő szabadítja meg a benne bízókat. Isten szereti az istenfélőket, mindig tudja, hol vannak és mi a sorsuk.

Olykor azt hiszik, hogy szinte útvesztőbe kerültek, és sejtelmük sincs, hogyan menekülhetnek meg a fenyegető veszély elől. De amit ők nem tudnak, azt tudja az Úr. Ő tudja, hogy kit, mikor és hogyan fog megszabadítani. Úgy szabadít meg, ahogyan az istenfélő embernek leginkább a javát szolgálja, akkor, amikor az a kísértőt a legjobban megszégyenítheti, és amikor Isten dicsősége a legnyilvánvalóbban megmutatkozhat. Nyugodtan az Úrra bízhatjuk a "hogyan"-t és örvendezhetünk, hogy Ő így vagy úgy, de hatalmas jobbjával dicsőségesen átsegíti népét e földi életben a veszélyeken, próbákon és kísértéseken.

Ne kutassak tehát ma sem az Úr titkai között, hanem várjam türelmesen a szabadulás idejét, bízva abban, hogy noha én nem látok kiutat, mennyei Atyám már készíti a szabadulás útját számomra.

 

---

Július 11. Soha el nem szakadni Istentől

"És aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
(János 11,26)

Igen Uram, hisszük, hogy nem lesz részünk az örök halálban. Lelkünk ugyan elszakad majd a hústestünktől, ez egyfajta halál lesz. Istentől azonban soha nem szakadunk el, mert ez az igazi halál lenne, a bűn büntetése a legrettenetesebb büntetés. Mi hisszük ezt, és biztosak vagyunk ebben, mert ugyan mi "választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban?" (Róm 8,39). Krisztus testének tagjai vagyunk; elveszíthetné Krisztus az Ő testének tagjait? Krisztus jegyesei vagyunk; felbontaná velünk a jegyességet az Úr? Ez lehetetlen. Bennünk van az Élet, amely nem szakítható el Istentől. A Szent Szellem lakozik bennünk, hogyan is halhatnánk meg? Maga Krisztus az életünk, nem halhatunk meg, hiszen Ő nem halhat meg még egyszer. Benne is meghaltunk a bűnnek, a halálbüntetés pedig nem hajtható végre kétszer! Most már élünk, és örökké élni fogunk. A megigazulás jutalma az örök élet, mi, akik megigazultunk Isten előtt, számíthatunk erre a legfőbb jutalomra.

Élünk már és hiszünk. Biztosak vagyunk abban, hogy örök élet és örvendezés vár ránk. Ezért teljes bátorsággal haladunk előre életutunkon, míg majd örökké együtt lehetünk Krisztussal, akiben hiszünk.

 

---

Július 10.  Szeresd a gyülekezeted

"Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak"
(Zsolt 102,14-15)

Meghallgatja az Úr a gyülekezetért való könyörgésünket. Lássátok meg, hogy itt van már ennek az ideje! Szeretjük az imaórákat, a tanítást és a valamennyi gyülekezeti összejövetelt. Szívünk mélyén ragaszkodunk Isten népéhez, és boldogan tudjuk együtt énekelni:

Isten szívén megpihenve,

forrjon szív a szívre hát,

szeretetünk úgy ölelje,

drága Megváltónkat át.

Ő fejünk, mi néki teste,

Ő a fény, mi színei,

Ő a mester, testvérek mi,

Ő miénk, mi övéi.

Ha mindenki így érez, akkor nemsokára meghozza az Úr a felüdülés idejét. Összejöveteleink benépesednek, a hívők megújulnak, bűnösök térnek meg. Mindezt az Úr irgalma cselekszi meg, és az Ige felszólít, hogy számítsunk rá. Eljött a rendelt idő. Serkenjünk fel! Szeressük Sionunk minden kövét, még ha ledőlt is az! Becsüljük meg a legkisebb igazságot, a legcsekélyebb szolgálatot, a leggyöngébb hitű testvért is, még akkor is, ha egyesek mindebben nem látnak többet, mint az út porát. Ha megbecsüljük Siont, Isten is megbecsüli azt. Ha örömünket találjuk az Úrért való munkában, a Seregek Ura is gyönyörűséggel fogja fogadni azt.

 

---

Július 9. Hűséges és hasznos

"Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem"
(Zsolt 101,6)

Ha Dávid a hűségeseket kereste, biztosak lehetünk abban, hogy Dávid Fia ugyanígy gondolkodik. Krisztus hűséges embereket keres, hogy elősegítse, bátorítsa és megjutalmazza őket. Ne gondolja senki, aki igazán hűséges, hogy az Úr megfeledkezik róla, sőt, a Király maga ügyel rá.

Ebben a királyi kijelentésben két ígéretet találunk. Az első, hogy "velem maradhatnak". Krisztus a maga hajlékába viszi a hűségeseket, palotájában lakhatnak, társai lehetnek és örömét leli társaságukban. Csak legyünk hűek az Úrhoz, és Ő kinyilatkoztatja magát nekünk. Ha hűségünknek nagy ára van, a jutalmunk még nagyobb lesz, minél dühösebben támadnak ellenünk az emberek, annál nagyobb örömmel fogad be az Úr.

A második ígéret azt mondja: "szolgálhat engem". Krisztusa maga dicsőségének szolgálatába állítja azokat, akik megvetik a csalárdságot, hűségesek hozzá, Igéjéhez és keresztjéhez. Mint Őfelségének megbecsült szolgái, Krisztus királyi kíséretéhe tartozhatnak. Hűségük jutalma, hogy Istennel szoros közösségben, gyümölcsöző életet élhetnek.

Uram, tégy engem hűségessé, hogy Veled maradhassak és Téged szolgálhassalak!

 

---

 ~ ~ ~ 

---

Július 8.  Angyalok tábora

"Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket"
(Zsolt 34,8)

Nem látjuk az angyalokat, de elég, ha ők látnak minket. Nem látjuk a szövetség hatalmas Angyalát, az Üdvözítőt sem, mégis szeretjük Őt, és tudjuk, hogy szeme éjjel és nappal ügyel ránk. Angyalok serege szolgál az Úrnak, őrködnek választottai fölött és megőrzik őket minden bajtól. Míg az ördög csak vesztünkre tör, az angyalok segítségünkre jönnek.

Figyeljük meg a megfogalmazást: az Úr angyala nemcsak futó látogatásokat tesz nálunk, hanem őrt áll mellettünk. Az ég angyalainak főhadiszállása ott van, ahol Istenben igazán bízó emberek élnek. Így egy angyal-tábor veszi körül a hívőket, és semmilyen oldalról sem érheti őket támadás. Erős védelmünk van, szüntelenül vigyáznak ránk. Isten követeivel körülvéve nem kell sem hirtelen támadástól, sem az ellenség túlerejétől tartanunk. Ez az igehely szabadulást ígér - üdvösségünk vezérének szabadítását. Ezt a szabadítást mindig újra és újra megtapasztaljuk mindaddig, amíg egyszer vége lesz küzdelmünknek, és a harcmezőről az örök otthon nyugalmába költözhetünk át.

 

---

Július 7. Mindig dicsérd Őt!

"Ujjongjatok egek, vigadozz Föld, törjetek ki ujjongásba hegyek! Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon"
(Ézsaiás 49,13)

Olyan csodálatosan meg tudja vigasztalni népét az Úr, hogy nemcsak a szentekből tör elő a hálaének, hanem még a menny és Föld is be kell kapcsolódjék ebbe az éneklésbe. Nem egyszerű dolog egy hegyet dalra fakasztani, a próféta mégis dalra szólítja fel Libanont, Básán és Moáb dombjait, hogy énekeljenek az Úr Sion iránti kegyelméről. Miért ne lehetnének a nehézségek, a fáradság, a próbatételek és a sok tennivaló hegyei jó alkalmak számunkra, hogy Isten dicséretét énekeljük? "Ujjongásba törjetek ki, hegyek!" (Ézs 44,23).

Az ígéretet, hogy az Úr "megszánta népét és könyörül a nyomorultakon", a csengők egész sora vezeti be. Halljátok csak: "Ujjongjatok!", "Vigadozz!", "Törjetek ki ujjongásba!". Az Úr azt akarja, hogy népe örvendezzen örökké tartó szeretetének. Nem akar minket szomorúnak és kétségbeesettnek látni; azt szeretné, ha hívő szívvel imádnánk és dicsőítenénk Őt. Ő biztosan nem hagy el bennünket; miért sóhajtozunk és jajgatunk hát, mintha ez nem lenne igaz? Elő a jóhangú hárfát! Zengjen a dalunk, mint a kéruboké az Isten trónusa előtt!

 

---

Július 6.  Szeretetének ajándéka egyszülött Fia

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3,16)

Az ég valamennyi csillaga közül a sarkcsillag a leghasznosabb a tengerészeknek. Ez az igevers is ilyen sarkcsillag, mert több embert vezetett már az üdvösségre, mint bármely más bibliai vers. Az ígéretek között pedig olyan, mint a Nagy Medve a csillagképek közt.

Néhány szó különleges fénnyel ragyog benne. Az "úgy" azt fejezi ki, hogy Isten irántunk való szeretete mérhetetlenül nagy. Az "adta" szó, hogy ajándékról van szó, amelyet csak úgy kapunk. Az pedig, hogy "Fíát" adta értünk, Isten szeretetének rendkívüli megnyilvánulása. Addig ugyanis, amíg Fiában nem jött hozzánk a földre, hogy értünk éljen és meghaljon, addig még nem nyilvánította ki ilyen szemléletes módon szeretetét az emberek számára. Ez a három szó valóban kiragyog ebből a mondatból.

De ez még nem minden: szelíden felszólít, hogy higgyük ezt és kegyelmesen az üdvösség útjára mutat, amely minden bűnös ember számára járhatóvá lett. Ez a lehetőség széles teret nyit mindenki számára, "aki hisz Őbenne". Ez az "aki" mindenkire vonatkozik, aki csak hisz, senkit sem zár ki az üdvösségből. Ezután jön a nagy ígéret, hogy akik hisznek Krisztusban, nem vesznek el, hanem örök életet nyernek. Milyen nagy ígéret ez mindazoknak, akik talán úgy érzik, hogy ők elvesznek és semmiképpen meg nem menekülhetnek, mert azt ígéri, hogy mindenki megmenekül, aki hisz Krisztusban. Tehát, ha hiszünk Krisztusban, örök életünk van.

 

---

Július 5.  Ő ad szabadulást

"De téged megmentelek azon a napon - így szól az Úr -, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz"
(Jeremiás 39,17)

Mikor az Úr hűséges szolgái érette szenvednek üldöztetést, Ő maga küld nekik szerető vigasztalást, de olykor még azoknak is jó hírt, akik együttéreznek velük és segítik őket. Ebed-Melek csak egy megvetett etiópiai volt, de jót tett Jeremiással, ezért az Úr ezt a különös ígéretet küldte számára a prófétán keresztül. Ne feledkezzünk meg sohase Isten üldözött szolgáiról, Ő megjutalmaz ezért.

Ebed-Meleket meg akarta szabadítani az Úr azoktól, akiknek a bosszújától okkal félhetett. Alacsony sorsú szerecsen volt, de az Úrnak gondja volt rá. A káldeusok ezreket gyilkoltak le, de ennek az egyszerű négernek nem árthattak. Talán mi is félünk hatalmas emberektől, akik nem a javunkat akarják, de ha hívek maradunk az Úrhoz az üldözés idején, Ő is hű marad hozzánk. Mert ugyan, mit is tehetne bárki az Úr engedélye nélkül? Ő fékezi meg a hatalmasokat, Ő tesz zabolát a dühöngők szájába. Féljük az Urat, akkor nem kell senki mástól sem félnünk. Ha csak egy pohár vizet adunk is az Úr valamely megvetett prófétájának, annak is meglesz már a jutalma. Ha Krisztust hűségesen szolgáljuk, számíthatunk arra, hogy Ő is hűséggel mellénk áll.

 

---

Július 4.  A legfontosabb táplálék

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából jön"
(Máté ev. 4,4)

Ha Isten úgy akarná, kenyér nélkül is megélhetnénk - hiszen Jézus is így élt negyven napon át -, de Igéje nélkül nem tudnánk élni. Az Ige által teremtettünk, csak az Ige tarthatja meg életünket, mert Isten mindeneket hatalmas szavával tart fenn. A kenyér csak másodlagos; életünk elsőrendű forrása maga az Úr. Ő munkálkodik földi eledellel és anélkül is, nem köthetjük meg, hogyan munkálkodjék. Ne vágyakozzunk túlságosan a láthatókra, hanem tekintsünk a láthatatlan Istenre. Hallottunk már hívőkről, hogy a nagy szegénységben, amikor szűkös volt a kenyerük, lecsökkent az étvágyuk is. Másoknak az Úr nem várt módon küldött segítséget, amikor kifogytak a földi forrásaik.

Az Úr Igéjét azonban soha nem nélkülözhetjük. Csak az Ige által tudunk ellenállni az ördögnek. Ha ezt elveszik tőlünk, ellenségünk hamarosan hatalmába kerít minket, mert elgyengülünk. Lelkünk táplálékra áhítozik, és nincs más tápláléka, mint csak az Úr Igéje. A világ valamennyi könyve és prédikátora sem tud elegendő táplálékot nyújtani megújult szellemünknek, csak az Úr szájából származó Ige elégítheti ki azt, aki egyszer már befogadta Krisztust.

Uram, add nekem mindenkor ezt a mennyei kenyeret! Drágább az nekem, mint a királyok csemegéje.

 

---

Július 3.  Vezérel egész utunkon

"Ő vezet minket mindhalálig"
(Zsolt 48,15)

Szükségünk van vezetőre. Sokszor mindenünket odaadnánk azért, ha valaki meg tudná pontosan mondani, mit tegyünk, merre menjünk. Szeretnénk a helyes úton járni, csak nem tudjuk, melyik az. Jó lenne a vezető!

Az Úr, a mi Istenünk leszáll, hogy vezetőnk legyen. Ő tudja az utat, és vezetni akar bennünket, míg békességgel a célhoz nem érünk. Nem kívánhatunk magunknak nála csalhatatlanabb vezetőt. Adjuk hát át teljesen neki a vezetést, akkor soha nem fogunk utat téveszteni. Legyen Ő a mi Istenünk, és meglátjuk, hogy a vezetőnk is lesz. Ha követjük törvényét, és megtanulunk Vele járni, minden lépésünkben rá támaszkodni, akkor nem fogjuk eltéveszteni az élet útját.

Az a vigasztalásunk, hogy Ő, aki öröktől fogva és mindörökké a mi Istenünk, soha nem szűnik meg a vezetőnk lenni. "Mindhalálig" Ő vezet minket, azután pedig mindörökké vele lehetünk. Az isteni vezetésre vonatkozó fenti ígéret egy életen át tartó biztonságot jelent: azonnali üdvösséget, vezetést utolsó óránkig, azután pedig örökké tartó áldást. Nem ezt kellene keresnünk már ifjú korunkban, ennek örvendeznünk életünk derekán és ebben megbékélnünk öregségünkben? Keressük hát ma is az Ő vezetését, még mielőtt kilépnénk lakásunk ajtaján.

 

---

Július 2. Üdítő álom

"Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget"
(Zsolt 127,2)

 

Mi nem aggályoskodva, hanem boldog hitben élünk. Mennyei Atyánk gondoskodik gyermekei minden szükségéről, Ő tudja, mire van szükségünk, mielőtt még kérnénk Tőle valamit. Ezért időben térhetünk éjszakai nyugovóra, és nem kell órákon át fennmaradnunk és a fejünket törnünk azon, hogy mi hogyan legyen. Ha megtanultunk Istenre hagyatkozni, nem kell éjszaka ébren feküdnünk az ágyunkban, és gyötrődve töprengenünk, hanem nyugodtan az Úrra hagyjuk minden gondunkat, elmélkedünk jóságán, és Ő felüdítő álmot ad nekünk.

Az Úr szeretettjének lenni a legnagyobb méltóság, amiben csak részünk lehet, és aki ezt elnyerte, az érzi, hogy ezzel a legnagyobbat érte el, és minden más, önző kívánsága elcsitulhat. Mi lehet több, akár a mennyben is mint Isten szeretete? Ezért légy békességgel, én lelkem, hiszen mindened megvan, amire szükséged van. 

 

---

Július 1 Isten velünk

„Isten veletek lesz" (1Mózes 48:21).

A jó öreg Jákób nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: „Isten veletek lesz!" Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg, nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.

Ha Isten velünk van, a legjobb társaságban vagyunk, még ha szegények és megvetettek vagyunk is. Ha Isten velünk van, mindig van elegendő erőnk, mert az Úrért dolgozni sohasem megerőltető. Ha Isten velünk van, mindig biztonságban vagyunk, mert semmi sem árthat annak, aki az Ő árnyékában lakozik. Micsoda öröm az számunkra: Isten nemcsak most van velünk, hanem mindig velünk lesz. Velünk, családunkkal, gyülekezetünkkel. Jézus neve, Immánuel, is azt jelenti, hogy velünk az Isten. Vajon nem az mindenek felett a legjobb, hogy Isten velünk van? Ezért nincs okunk a félelemre inkább örüljünk és reménykedjünk. Krisztus ügye halad, az igazság fog győzni, mert az Úr azokkal van, akik Ővele tartanak.

Bárcsak egész nap ezen örvendeznének ennek a kis könyvnek az olvasói! Ennél nagyobb örömet sehol másutt nem lehet találni.

 

---

---

Június 30  Vissza, azután előre

„De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled"
(Ezékiel 16,60).

Bűneink ellenére hűségesen szeret minket az Úr. Visszatekint. Emlékszik ifjúságunk napjaira, amikor szövetséget kötött velünk, és mi átadtuk magunkat neki. Milyen boldog napok is voltak azok! Az Úr azonban nem szemrehányásképpen emlegeti ezt az időt, nem azért, hogy hűtlenséggel vádoljon. Nem, Isten az Ő velünk kötött szövetségére tekint, nem arra, amit mi kötöttünk vele. Abban a szövetségben semmi képmutatás nem volt, legalábbis az Ő részéről nem. Milyen kegyelmes Urunk van, hogy ilyen szeretettel tud visszatekinteni.

De Ő előre is tekint. Szent elhatározása, hogy velünk kötött szövetségét nem borítja fel. „Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad" (2Tim 2,13). Ünnepélyesen kijelenti: „Örök szövetségre lépek veled!" Eszébe sem jut, hogy visszavonja ígéreteit. Áldott legyen érte szent Neve. Ő a szent pecsétre, az „örök szövetség vérére" (Zsid 13,20), drága közbenjárónkra (kezesünkre) tekint, tulajdon Fiára, akiben megpecsételte ezt a szövetséget, és ezért tartja meg szövetségi fogadalmát. „Ő hű marad, mert Ő meg nem tagadhatja magát" (2Tim 2,13).

Ó Uram, vésd a szívembe ezt a drága ígéretet, és segíts, hogy ez tápláljon ma egész nap.

---

 

Június 29. Felhívás imádságra

„Kiálts hozzám, én válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!" (Jer 33,3).

Isten imádságra biztat minket. Sokak szerint az imádság pusztán kegyes gyakorlat, amelynek semmi hatása sincs, csak az imádkozót befolyásolja. Mi ezt jobban tudjuk. Tapasztalataink ezerszer meghazudtolják ezt a hitetlen állítást. Íme, az Úr, az élő Isten itt kifejezetten ígéri, hogy választ ad szolgája imádságára. Ezért kiáltsunk hozzá újra meg újra, és ne kételkedjünk, hogy meghallgat és felel nekünk. Ő, aki a fülek teremtője, ne hallana? Ő, aki a szülőkbe oltotta a gyermekeik iránti szeretetet, ne hallgatná meg tulajdon gyermekeinek a kiáltását?

Isten felel szorongatott népe kiáltására. Csodálatos dolgokat tartogat számukra. Amit soha nem láttak, amiről nem hallottak és még csak álmodni sem mertek volna, azt teszi meg értük. Új áldásokat is ad a számukra, ha szükséges. Felkutatja a tengert és a szárazföldet, hogy táplálhassa őket. Segítségükre küldi a menny összes angyalát is, ha szorongattatásuk ezt szükségessé teszi. Ámulatba ejt minket kegyelmével és úgy érezzük, olyat tesz, amire még sohasem volt példa. Tőlünk mindössze azt kéri, hogy kiáltsunk Hozzá. Ennél kevesebbet nem kérhet. Ezért ne habozzunk, hanem engedelmeskedjünk Neki, és örömmel vigyük imádságainkat és könyörgéseinket az Úr elé.

---

Június 28 Minden helyzetben

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (Zsolt 55,17).

Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.

Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.

Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és szabadítása teljes lesz. A mindenható Isten megszabadít mostani és minden eljövendõ nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el, és az örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: „az ÚR megsegít engem". Legyen ez az én énekem ezen a nyárvégi napon. Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen jólesik nekem ez a táplálék!

 

---

Június 27 Adj hálát neki, lakozz a színe előtt!

„Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt" (Zsolt 140,14).

 

Én szívem, járj igazságban, hogy szüntelenül áldhassam az Úr nevét. Ő olyan jó az igazakhoz, hogy én is vágyakozom közéjük tartozni, és hálaadással dicsérni az Úr nevét mindennap. Az igaz is meginog talán egy pillanatra, ha becsületessége miatt szenvednie kell, de biztosan eljön az idő, amikor majd áldani tudja Istent, hogy nem hallgatott a gonosz indítására és nem tévelyedett el a hamis útra. Hosszú távon az igaz csak hálát tud adni az igazság Istenének, hogy igaz úton vezette őt. Bárcsak én is ilyen lehetnék!

Milyen nagyszerû ígéret rejlik a második mondatban: „a becsületesek maradnak meg színed előtt". Kegyelembe fogadtatnak, míg mások elítéltetnek. A Nagy Király trónjánál állhatnak, és bármikor meghallgatást nyerhetnek. Kedveltek, akikre jótetszéssel néz az Úr, és kegyelmesen bánik velük.

Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.

 

---

Június 26.  Már nem tart soká

"Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van."
(Jakab 5,8)

Az Énekek Énekének utolsó mondatai között ez áll: "Siess hozzám, szerelmesem", a Jelenések könyvének záró szavai között pedig ezt olvassuk: "A Szellem és a menyasszony így szól: Jöjj!; a Vőlegény pedig így válaszol: Bizony, hamar eljövök!". A szeretet vágyakozik az Úr dicsőséges megjelenésére, és örül a drága ígéretnek: "Az Úr eljövetele közel van!" Ez megerősíti szívünket, míg a várakozás ideje tart. Ezen az ablakon reménységgel nézhetünk ki.

Ezen a szent "achát ablak"-on át fényáradat özönlik a jelenbe, és késszé tesz a munkára, képessé a szenvedések elviselésére. Megpróbáltatunk? A küszöbön álló öröm intsen türelemre. Kifáradtunk, mert vetettünk, de nem arathatunk? Fogadjuk meg Igénk bátorítását és legyünk türelemmel! Kísértések környékeznek, és már-már meginog a szívünk? Legyünk bizakodók, az Úr hamarosan eljön, és azt üzeni: "eresítsétek meg szíveteket!" Legyetek határozottak, szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, "buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában" (1Kor 15,58). Nemsokára meghalljátok a Királyunk jövetelét jelző ezüstkürtök szavát. Semmit se féljetek! Tartsátok a bástyákat, mert Ő jön. Már a mai napon is megérkezhet.

 

---

Június 25 A mennybe vivő lépcső

"Bizony, bizony, mondom néktek: meg fogjátok látni, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai felszállnak, és leszállnak az Emberfiára"
(János 1,51).

Hitünk számára teljesen érthető ez a kép ma is. Látjuk a megnyílt eget. Krisztus nyitotta meg azt minden hívő számára. Betekinthetünk a titkok és a dicsőség világába, mert Krisztus feltárta azt nekünk. Be is lépünk oda nemsokára, hiszen Krisztus maga az odavezető út.
Ez Jákób létrájának a magyarázata (1Móz 28,12). A föld és ég között szent forgalom bonyolódik le: imák szállnak fel, és feleletek érkeznek le, Krisztus Urunk, a közbenjáró útján. Ezt a létrát látjuk, amikor az Urat látjuk. Ő a tündöklő létra, amelyen szabad az út a Magasságos trónjához. Használjuk ezt a létrát és küldjük fel rajta imáinkat, mint követeket. Mi is részt kapunk az angyalok szolgálatából, ha közbenjáró imádságainkkal felszállunk a mennybe, megragadjuk a szövetségi áldást, azután ismét leszállunk, hogy szétosszuk ezt az emberek között.
Tegyük tündöklő valósággá azt a drága látomást, amely Jákób számára még csupán csak álom lehetett. A mai napon is szálljunk imában sűrűn fel és le ezen a létrán; fel, hogy közösségünk legyen Istennel, és le, hogy munkálkodjunk embertársaink megmentéséért.

Te ezt megígérted, Úr Jézus: hadd lássuk örömmel, hogy beteljesedik.

 

 

---

Június 24.  Az Úrtól többet kapsz

"Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: Tud az Úr neked annál többet is adni!"
(2Krón 25,9)

Ha hibát követtél el, viseld annak veszteségét, de ne cselekedj az Úr akarata ellen. Az Úr sokkal többet adhat neked, mint amennyit elvesztettél, de ha mégsem tenné, elkezdenél alkudozni és vitatkozni Istennel? Amacjá, Júda királya, sereget bérelt a bálványimádó Izráeltől. Isten viszont megparancsolta neki, küldje haza ezeket a harcosokat, mert különben az Úr nem lesz vele. A király kész volt hazaküldeni a sereget, csupán azon bosszankodott, hogy hiába fizetett ki nekik már 100 talentumot. Milyen szégyen! Ha az Úr győzelmet akar adni a zsoldosok nélkül is, nyilván jó üzlet volt kifizetni őket és megszabadulni tőlük.

Ne bánd, ha anyagi veszteséged van a békességért, Krisztusért végzett szorgos munkádból! Nyugodj meg, mert az Úrért elszenvedett kár sohasem veszteség. Még e földi életben bőven kárpótol érte, és hányszor akadályozza Ő meg, hogy valóban kár érjen. Ami pedig örök életünket illeti, ott a Krisztusért elszenvedett veszteség mennyei befektetésnek fog számítani. Ne zsörtölődj tehát, ha veszteség ér, hanem hallgass a csöndes szóra: "Tud az Úr neked annál többet is adni".

 

---

Június 23. Az ellenség szégyent vall

"Azért ezt mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene"  (2Kir 19,32)

Nem is bántotta Szanhérib a várost. Nagyképűen, hangosan dicsekedett, de nem tudta beváltani fenyegetéseit. Az Úr képes leállítani népe ellenségeit támadásuk kellős közepén. Lehet bár a bárány már az oroszlán szájában, a juhok Nagy Pásztora onnan is ki tudja ragadni. Éppen amikor teljesen kilátástalannak gondoljuk helyzetünket, akkor láthatjuk meg legjobban, milyen hatalmas és bölcs a mi szabadító Istenünk.

Ebben a bibliai történetben a félelmetes ellenség nem hatolhatott be a városba, amelyet le akart rombolni. Egyetlen nyilat sem lőhetett ki falaira, ostromgépeit sem állíthatta fel a tornyok lerombolására, sőt sáncokat sem emelhetett, amelyekről lőhette volna a lakosságot. Talán a mi esetünkben is meg fogja akadályozni az Úr, hogy ellenségeink valamit is ártsanak nekünk. Megváltoztathatja szándékait, vagy megmutathatja nekik, hogy tervük eleve kudarcra van ítélve, és így maguktól elállnak tőle. Bízzunk az Úrban, járjunk az Ő útján, és Ő gondot visel rólunk. Sőt, eltölt álmélkodó dicsérettel és hálával, amikor meglátjuk, milyen csodálatosan megszabadított

Ne féljünk előre az ellenségtől, de ha már itt van, akkor is az Úrban bízzunk!

 

---

Június 22. Ő velünk van, mi Ővele 

"Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek"
(Péld 10,27

Ebben nem lehet kétségünk. Az Úr félelme erényes szokásokat éleszt bennünk, és megakadályozza, hogy a bűn és az erkölcstelenség következtében elfecséreljük az életerőnket. A Krisztusba vetett hitből fakadó szent békesség nagy segítségünkre van, ha komoly betegségből gyógyulunk. Minden orvos ürül, ha látja, hogy betege nyugodt és derűs. Az aggodalmaskodás megöl, az Istenbe vetett bizalom viszont felér a legjobb orvossággal.

Így mindenünk megvan, ami a hosszú élet biztosítéka, és ha valóban ez szolgálja javunkat, úgy késő öregségünkben szállunk majd sírba, mint a megérett gabona. Ezért ne gyötörjön a halálfélelem, ha a kisujjunkat megvágjuk, hanem számítsunk arra, hogy még hosszú ideig lehetünk az Úr munkásai. 

Ha pedig mégis rövidesen elszólít az Úr? Ebben sincs semmi rémítő, sőt, minden okunk megvan az örömre, mert "akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk" (Róm 14,8). Amíg élünk, Krisztus velünk van; ha meghalunk, mi leszünk Ővele. 

Az életet legbiztosabban az hosszabbítja meg, ha örülünk az életnek, és életünk során nem vesztegetjük időnket, hanem minden óránkat a legmagasabb célok érdekében használjuk fel. Így legyen a mai napon is.

 

---

Június 21. Egy asszony háborúja

 

 

"...asszony kezére adja az Úr Siserát"
(Bír 4,9)

Elég különös ez az igehely, de lehet olyan olvasó, akinek van elég hite a megértésére. Bárákot, a férfit harcra szólította Isten, de ő csak azzal a feltétellel volt hajlandó hadba indulni, ha Debora is vele megy. Ezért az Úr elhatározta, hogy ezt a harcot egy asszony harcává teszi. Ezzel ítélte meg Isten a férfi gyávaságát, így szerzett magának nagyobb dicsőséget, népe ellenségeinek pedig nagyobb szégyent.

Az Úr még ma is felhasználja a gyöngéket a szolgálatban. Engem is. Ő olyanokat is tud használni, akikről senki sem gondolná, hogy alkalmasak nagy tettek végrehajtására. Miért ne használna téged is? Az asszony, aki megölte Izráel ellenségét, nem valami harcos amazon volt, hanem háziasszony. Nem volt szónok, csak egy egyszerű asszony, aki sátorban lakott, tehenet fejt és vajat köpült. Akkor hát miért ne használhatna fel az Úr akármelyikünket célja elvégzésére? Valaki érkezhet ma a te házadhoz is, ahogy Sisera Jáél sátrához ment. A mi dolgunk nem az, hogy megöljük, hanem hogy megmentsük őt. Fogadjuk kedvesen, mondjuk el neki Krisztus váltságának drága igazságát, és hogy hozzá is szól a hívás: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!" (Csel 16,31). Ki tudja, talán ma is legyőz az evangélium egy keményszívű bűnöst!?

 

---

Június 20. Az Úr a mi kísérőnk

"Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem"
(Zsolt 23,4)

 

Milyen bizalmat adnak ezek a szavak a halálos ágyon! Milyen sokan mondogatták hálás örömmel utolsó órájukban!

De ez a vers szól azokhoz is, akik életük teljében erős félelmekkel küzdenek. Egyesek - miként Pál - naponta el kell temessék búskomorságra hajlamos kedélyüket. Bunyan szerint a Halál Árnyékának völgyén sokkal korábban kell átmennünk, mint hogy a mennyei dombok tövében kanyargó folyóhoz megérkeznénk. Jó néhányan már többször is átmentünk a "halál árnyékának" sötét és félelmetes szorosán, és tanúságot tehetünk, hogy csak az Úr kegyelmével tudtunk megállni a sötét gondolatok, félelmek és levertség között. Az Úr ereje támogatott és tartott meg, amikor a gonosz rettentgetett, és szellemünk már-már teljesen megkeseredett. Teljesen lesújtva és szorongattatva éreztük magunkat, de megtartattunk, mert tudtuk, hogy jelen van a Nagy Pásztor, és bíztunk abban, hogy botjával elhárítja az ellenség halálos csapását.

Ha jelenünket elhomályosítják a szomorúság baljós szárnyai, dicsőítsük Istent a belé vetett csöndes bizalommal!

 

 

---

Június 18. Maga Isten munkálkodik

De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem!"
(Ézsaiás 33,10).

 

Amikor a romboló ellenség olyanná tette az országot, mintha sáskajárás pusztított volna, és a védők leültek és sírtak, mint az asszonyok, akkor az Úr maga jött segítségükre. Mikor kihaltak a Sionba vezető utak, és Básán és Kármel olyanná lett, mint az elvadult szőlőskert, akkor fölemelkedett az Úr. Isten megmutatta hatalmát nyomorúságba került népe között, mert a szorongatottak keresték orcáját és bíztak benne. Még inkább megmutatta erejét, amikor - imáikra válaszolva - fölkelt, hogy megszabadítsa őket és legyőzze ellenségeiket.

Szenvedéssel teli nap vár ma ránk? Számítsunk arra, hogy az Úr megdicsőíti magát és szabadulást ad. Buzgón hozzá könyörgünk? Éjjel és nappal kiáltva? Akkor közel van már kegyelmének órája. Isten idejében kel föl, akkor, amikor leginkább megmutathatja dicsőségét. Jobban is vágyakozunk arra, hogy Őt dicsőíthessük, mint a saját szabadulásunkra. Legyen Övé a dicsőség, és már teljesült is legfőbb kívánságunk.

Uram, segíts meglátnunk, hogy Te munkálkodol, mert csak így tudunk szívünk teljességével dicsőíteni Téged. Add, hogy körülöttünk mindenki megláthassa, hogy milyen jó és hatalmas Isten vagy Te!

 

---

Június 17.  A mi harcterünk

"Mert Istenetek, az Úr, veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket"
(5Móz 20,4)

Nincs más ellenségünk, csak Isten ellensége. Nem emberek ellen harcolunk, hanem a szellemi romlottság ellen. Az ördög ellen viselünk hadat, az istenkáromlás, a tévelygés és a kétségbeesés ellen, melyeket ő sorakoztat fel ellenünk. A bűn seregei ellen harcolunk, a tisztátalanság, az iszákosság, elnyomás, hűtlenség és az istentelenség ellen. Komolyan küzdünk mindezek ellen, de nem karddal és dárdával, mert hadviselésünk fegyverei nem testi fegyverek.

Az Úr, a mi Istenünk, gyűlöl minden gonosz dolgot, ezért harcol velünk. Meg akar szabadítani minket, ezért segít, hogy nemes harcot tudjunk vívni, és elnyerjük a győzelmet. Bízhatunk, mert ha Isten mellett maradunk, Ő is mellettünk marad. Mivel ilyen hatalmas szövetségesünk van, harcunk kimenetele nem lehet kétséges. Nem azért, mivel az igazság végül is győz, hanem azért, mert a mindenató Isten az Atyánk, azért mert Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, és mert a Szent Szellem ellenállhatatlanul munkálkodik az emberek között.

Krisztus harcosai, vegyétek magatokra a szellemi fegyverzetet! Hadakozzatok Isten nevében, és hittel ragadjátok meg a szabadulást! Ne múljon el ez a nap sem a Krisztus ügyéért és a megszentelődésért folytatott küzdelem nélkül.

 

---

Június 16.  Aki igazán hisz, egyre jobban fog hinni

"Mert akinek van, annak adatik, és az bővölködik"
(Mt 13,12)

Akit az Úr elárasztott kegyelmével, annak még többet akar adni. Már egy kicsiny hit is olyan, mint a fészekbe tett tojás; még több hit jön hozzá. De ez a hit ne legyen színlelt hit, hanem valóságos gyümölcsöket termő hit legyen, ne csupán szép beszéd. Mert egy napon elvétetik tőlünk a bizonyságtétel, ha az csak üres beszéd volt. Az ítéletet éppolyan komolyan kell vennünk, mint az ígéretet.

Áldott az Úr, aki folyamatosan árasztja ránk kegyelmét, még az is bővölködhet majd, akinek most még csak kicsi, de valóságos hite van. Bárcsak így bővölködhetnénk! A kegyelemben való bővölködés olyan dolog, amire érdemes törekedni. Jó, ha az ember bővölködik a tudásban, de még jobb, ha a szeretetben bővölködik. Jó, ha igyekszünk hasznosak lenni Isten szolgálatára, de még jobb, ha az Úrtól tudunk mindent hittel elkérni, még a szolgálatra való alkalmasságot is.

Uram, Te adtad belém a bűn felismerését, kérlek, mélyítsd el bennem a gonosz iránti gyűlöletet. Te ébresztetted a Krisztusban való hitet, mélyítsd el azt teljes bizonyossággá. Te ébresztetted bennem az irántad való szeretetet, tedd azt teljes odaadássá!

 

---

Június 15. Az áldott otthon áldás lesz másoknak is

„Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át" (Zsolt 128,5).

Ez az ígéret az istenfélõ embernek szól, aki buzgó igyekezettel jár a szentség útján. Az ilyen ember otthonát megáldja az Úr: felesége és gyermekei nagy boldogság forrása. A gyülekezetben is arra törekszik, hogy az Úr ügye ott is virágozzék, mert éppúgy gondja van az Úr házára, mint a magáéra. Ha az Úr építi háznépünket, illõ, hogy mi is igyekezzünk az Úr házát építeni. Javaink csak akkor értékesek igazán, ha a kiválasztottak gyülekezetének építését szolgáljuk velük.
Áldás lesz életeden, ha felmégy a gyülekezetbe, a Sionra. Ott tanít, megelevenít, megvigasztal az Úr, ott száll fel az imádság és az áldás. Ott hangzik a bizonyságtétel a Nagy Áldozatról. Megáld téged az Úr a Sionról.

De ez nemcsak neked válik hasznodra; maga a gyülekezet is így virágzik. Sokasodnak a hívõk, és szent munkájukat siker koronázza. Vannak olyan áldott emberek, akiknek egész élete folyamán megvalósul ez az ígéret. Sajnos, amikor meghalnak, Krisztus ügye gyakran kárt szenved. Igyekezzünk hát, hogy mi is hasznosan munkálkodjunk Isten gyülekezetében, és boldognak láthassuk Jeruzsálemet egész életünkben.

Uram, légy hozzam irgalmas, hogy ilyen áldott ember lehessek.

---

Június 15. Az áldott otthon áldás lesz másoknak is

„Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át" (Zsolt 128,5).

Ez az ígéret az istenfélõ embernek szól, aki buzgó igyekezettel jár a szentség útján. Az ilyen ember otthonát megáldja az Úr: felesége és gyermekei nagy boldogság forrása. A gyülekezetben is arra törekszik, hogy az Úr ügye ott is virágozzék, mert éppúgy gondja van az Úr házára, mint a magáéra. Ha az Úr építi háznépünket, illõ, hogy mi is igyekezzünk az Úr házát építeni. Javaink csak akkor értékesek igazán, ha a kiválasztottak gyülekezetének építését szolgáljuk velük.
Áldás lesz életeden, ha felmégy a gyülekezetbe, a Sionra. Ott tanít, megelevenít, megvigasztal az Úr, ott száll fel az imádság és az áldás. Ott hangzik a bizonyságtétel a Nagy Áldozatról. Megáld téged az Úr a Sionról.

De ez nemcsak neked válik hasznodra; maga a gyülekezet is így virágzik. Sokasodnak a hívõk, és szent munkájukat siker koronázza. Vannak olyan áldott emberek, akiknek egész élete folyamán megvalósul ez az ígéret. Sajnos, amikor meghalnak, Krisztus ügye gyakran kárt szenved. Igyekezzünk hát, hogy mi is hasznosan munkálkodjunk Isten gyülekezetében, és boldognak láthassuk Jeruzsálemet egész életünkben.

Uram, légy hozzam irgalmas, hogy ilyen áldott ember lehessek.

 

---

Június 14. Nem veti el népét

„Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az Õ nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket" (1Sám 12,22).

 

Isten maga választotta ki magának népét, ezért köztük marad, és nem hagyja el õket. Szeretetbõl választotta ki, és mert kiválasztotta, szereti azt. Azért választotta ki népét, mert így volt kedves neki, de mert kiválasztotta õket, mindig kedvesek lesznek számára. Tulajdon nevére hozna szégyent, ha elvetné népét, ez azt mutatná, hogy vagy tévedett a kiválasztásban, vagy állhatatlan a szeretetben. Isten szeretete azonban állandó, és soha el nem fogy, ezért dicséret és dicsõség illeti meg mindõrökké.

Az Úr korábban megtapasztalt jósága és szeretete biztosíték arra, hogy Õ soha nem hagy el minket. Õ, aki annyira szeretett, hogy tulajdon népévé tett bennünket, nem fogja érvénytelenné tenni kegyelmének munkáját. Nem azért tett értünk annyi csodát, hogy most elvessen bennünket. Egyszülött Fia, Jézus Krisztus meghalt értünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem hiába halt meg. Elhagyhatja-e azokat, akikért vérét ontotta?! Mivel tetszett Az Úrnak, hogy kiválasszon és megváltson bennünket, örömmel fog ezután is megáldani minket. Az Úr Jézus nem állhatatlan szeretetében. Ahogy az övéit szerette, úgy szereti õket most és mindörökké.

 

---

Június 13.  lsten őrzi az övéit

"Én, az Úr vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa"
(Ézsaiás 27,3)

Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentős a hívő számára. Itt azt jelenti ki, hogy Ő maga gondozza tulajdon szőlőjét. Nem hízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?

Öntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermőnek kellene lennünk! Milyen gazdag szőlőfürtöknek kellene csüngeniök a tőkéken!

Jönnek ugyan a kártevők, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az őrizőnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor nekünk? Miért félünk? Ő gondoz, öntöz, őriz; mi másra van még szükségünk?

Ebben a versben az Úr kétszer is hangsúlyozza, hogy Ő maga cselekszik. Milyen erő, szeretet és változhatatlanság van ebben! Ki állhat ellen akaratának? Ha Ő valamiről azt mondja, hogy megcselekszi, akkor ott kétségnek nem lehet helye. Ha Isten minket így őriz, Vele szembe tudunk szállni a bűn, a halál és a pokol minden seregével!

Ó Uram, ha azt mondod, hogy Te vagy az őrizőm, mi mást tetetnék, minthogy dicsőítelek ezért Téged.

---

Június 12. Biztonságban lakozni

"Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint"
(5Mózes 33,28)

 

Minél magányosabban lakunk, annál nagyobb biztonságban lehetünk. Isten el akarja különíteni népét a bűnösöktől. Így szól: "Menj ki közülük" (1Mózes 12,1). A "keresztyén világ" olyan iszonyatos, hogy a Szentírás soha nem beszél róla. A világi keresztyén pedig szellemileg beteg. Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük számítanak.

A mi biztonságunk nem abban rejlik, hogy kiegyezünk az ellenséggel, hanem hogy magányosan lakunk a legjobb Baráttal. Így biztonságban vagyunk akkor is, ha a világ gúnyolódik, rágalmaz és vigyorog. Így mentesek vagyunk a hitetlenség káros befolyásától, a világi büszkeségtől, a hiúságtól és szennytől.

Isten azt ígéri, hogy az, aki az Övé, az akkor is "bizton lakhat egymagában", amikor a világot éhségek és háborúk sújtják majd bűnei miatt.

Az Úr kihívta Ábrahámot a káldeabeli Úr-Kaszdim városából, ő azonban félúton megállt. Nem is nyert áldást addig, amíg újra el nem indult, és az Istentől rendelt helyre, Kánaán földjére meg nem érkezett. Csak ott volt igazán biztonságban, noha ellenség vette körül. Lót viszont egyáltalán nem volt biztonságban Sodomában, bár barátok körében élt. A mi biztonságunk abban van, hogy magányosan lakozunk Istennel.

 

---

Június 11. Nincs szégyenre okunk

„Ne félj, mert nem vallasz szégyent" (Ézs 54,4).

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szõrszálhasogatók és kritikusok támadhatjuk a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évrõl évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerû hívõnek lenni. Az egyszerû hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsõség koszorúja a hívõ fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.

Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, ahogyan az Úr megmondta. Õ táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy dicsõítjük majd akkor az Urat, aki elõször élõ reménységet adott nekünk, azután beteljesítette reménységünket.

Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem. Jézus Krisztust mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, amiért szívünket neki szenteltük. A dicsõséges Szeretett meglátása majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is. Senki sem kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. Ha majd Krisztus ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni fogják a megdicsõültek, mert „nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot" (Zsid 11,26).

 

---

Június 10.  Pásztor vigyáz rájuk

"Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek"
(Zofóniás 3,13)

Tegnap gondolataink a "szegény" és "nincstelen" népnél jártak, amelyet az Úr mint élő magot hagyott egy halott világban. A próféta azt mondja, hogy ez a nép "nem cselekszik hamisan" és "nem beszél hazugul". Ennek a népnek nem volt sem rangja, sem gazdagsága, ami megtarthatta volna, de azokat a fegyvereket sem tudta használni, amelyekben a gonoszok annyira bíztak: ez a nép bűnös vagy csalárd módon sem tudta magát védelmezni.

Hát akkor? Elpusztulnak? Semmiképpen! "Legelésznek és heverésznek", és nemcsak védettek a veszedelemtől, de nem is ismerik a gonosztól való félelmet. A juhok igen gyönge teremtmények, a farkas pedig félelmetes ellenség. Mégis a juhok vannak többen, mint a farkasok, ügyük mindig győzelmes, míg a farkasoké egyre csak hanyatlik. Egy napon a juhnyájak megtöltik a földet, de nem marad egy farkas sem, mert a juhoknak van pásztoruk, aki gondoskodik róluk, védi őket és békességet ad nekik. Nem lesz "senki", sem emberi, sem ördögi formában, "aki háborgassa őket". Mert ugyan, ki riaszthatná meg az Úr nyáját, amikor közel van a Pásztor? Így hát kékességben lehetünk a zöld mezőkön, mert Krisztus lelkünk tápláléka és nyugalma.

 

---

Június 9. Van mindig hívő maradék

"De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az Úr nevében keres oltalmat"
(Zofoniás 3,12)

Ha az igaz hit kihalóban van a gazdagok között, otthonra talál a világ szegényeinél, akik a hitben gazdagok. Az Úrnak ma is van hűséges népe. Én is közéjük tartozom?

Talán éppen szomorú és szegény sorsuk miatt tanulnak meg az emberek bízni az Úr nevében. Akinek nincs pénze, kénytelen megtanulni hitből élni. Akinek a neve a saját szemében sem ér semmit, bölcsen teszi, ha más névben bízik, a legdrágábban, az Úréban. Istennek mindig van hívő népe, és ez többnyire nyomorult és szegény nép. Akármilyen kevésre becsüli is őket a világ, az, hogy jelen vannak az emberek között, kimondhatatlanul nagy áldást jelenthet egy egész országra. Ők jelentik a "sót", amely megtartja ezt a romlandó világot.

Ismét csak felmerül a kérdés mindegyikünk számára: Én is közülük való vagyok? Nyomorúságnak érzem a bennem és körülöttem levő bűnt? Szellemileg szegénynek tartom magamat? Bízom az Úrban? Ez a fő kérdés. Jézus Krisztus Isten jellemét, személyét, nevét jelentette ki; bízom benne? Ha igen, akkor Istennek célja van velem ebben a világban.

Uram, segíts, hogy betölthessem azt!

---

Július 08. Kérjünk bölcsességet!

„Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja"  (Jakab 1,5).

„Ha valaki nem elég bölcs." Fölösleges is a „ha", mert én biztosan tudom, hogy nem vagyok bölcs. Mit tudok én? Hogyan tudom irányítani a magam útját? Hogyan tudok másokat irányítani?

Uram, merõ balgaság vagyok, és nincs bennem semmi bölcsesség. Azt mondod: „kérjen Istentõl". - Uram, én most kérek. Itt, a Te lábadnál kérek bölcsességet a mai nap bonyolult és egyszerû ügyeihez, mert tudom, hogyha Te nem õriznél, még a legegyszerûbb dolgokban is nagy ostobaságokat követnék el.

Köszönöm Neked, hogy nem kell mást tennem, csak kérnem. Milyen nagy kegyelem, hogy csak hittel kell imádkoznom, és Te megadod a bölcsességet. Ebbõl az ígéretbõl láthatom, hogy milyen készséggel és szeretettel nevelsz engem, nem úgy, mint egy haragos tanár. Ingyen adod a bölcsességet - egy ostobának, akiben nincs semmi bölcsesség. Ó Uram, köszönöm neked ezt a biztos és határozott ígéretet: „Meg is kapja". Hiszem, hogy így lesz. A mai napon megismerteted gyermekeddel azt az elrejtett bölcsességet, amelyhez a test szerinti bölcsek soha nem juthatnak hozzá. „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsõségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24).

 

---

Június 07.   A legbiztosabb hely

„Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből" (János 10,28).

Hiszünk a szentek örök biztonságában. Mindenekelőtt azért, mert Krisztus tulajdonai, és Ő nem veszít el egyet sem a vérével megváltott bárányok közül, akiket az Atyától kapott.

Azután, mert Ő örök életet ad nekik, és ami örök, az valóban örök. Ha a szellemi élet megszűnhetne, akkor az nem örök, csak időleges lét lenne. Az Úr azonban örök életről beszél, és ez kizárja, hogy valaha is vége lehetne.

Figyeljük meg továbbá, hogy az Úr kifejezetten hangsúlyozza: „nem vesznek el soha". Amíg csak a szavaknak jelentésük lesz, ez a szó arról biztosítja a hívőket, hogy nem fognak elveszni. A legcsökönyösebb hitetlenség sem tud más jelentést beleerőltetni ebbe a mondatba.

Végül, hogy ez az ígéret kerek egész legyen, Isten kijelenti, hogy népe a kezében van, és Ő nem engedi, hogy bármiféle ellenség kiragadja onnan. Biztos, hogy ezt még a pokolbeli ősellenség sem tudja megtenni. Biztonságban vagyunk hatalmas Megváltónk kezében.

Hagyjuk hát el a világias félelmet, de a világias bizakodást is, és pihenjünk meg békességben Megváltónk kezében.

 

---

Június 06. Mindig meghallgat

„Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat." (Zsolt 6,9-10).

 

Ez az én tapasztalatom is. Pecsétet üthetek rá, hogy Isten ígérete igaz. Sok-sok alkalommal csodálatosan meghallgatta szolgája imádságát, és most is meghallgatja könyörgéseimet, nem fordítja el fülét tõlem. Áldott legyen érte szent neve!

Annyi bizonyos, hogy a zsoltáros bizalmában rejtõzõ ígéret nekem is szól. Hadd tegyem magamévá hittel: „imádságomat elfogadta az Úr". Elfogadja, nem felejti el, és úgy és akkor teljesíti majd, ahogy és amikor szeretõ bölcsessége ezt a legjobbnak tartja. Szegényes kis imámat a nagy Király elé viszem, Õ pedig meghallgat, és kegyelmesen elfogadja kérésemet. Ellenségeim nem hallgatnak meg, de az én Uram meghallgat. Azok kigúnyolják könnyes imáimat, de az én Uram nem. Õ meghallgatja és szívén viseli könyörgéseimet.

Micsoda fogadtatás ez nekem, szegény bûnösnek. Mi elfogadjuk Krisztust, az Úr pedig - Fia érdeméért - elfogad minket és imáinkat. Áldott legyen ez a drága név, amely szabad utat biztosít imáinknak még az arany kapun át is.

Uram, taníts engem imádkozni. Hiszem, hogy meghallgatod könyörgésemet. Ámen.

 

---

Június 5. Van különbség

"De Izráel fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom és Izráel között"
(2Mózes 11,7)

 

Hát Isten még a kutyák nyelvén is uralkodik? Vissza tudja tartani az ebet az ugatástól? Igen, így van. Meg tudja akadályozni, hogy az egyiptomi kutya Izráel nyájának egyetlen bárányát is zavarja. Ha pedig Isten elhallgattatja a kutyákat, a kutyatermészetű embereket és a pokol kapujának nagy kutyáját, akkor járjuk félelem nélkül utunkat.

Még ha engedi is, hogy a kutya a nyelvét nyújtsa ránk, azt megakadályozza, hogy megharapjon. Csaphatnak félelmes lármát, de nem árthatnak nekünk. Míg azok ugatnak, mi magasztaljuk Isten hatalmát és jóságát. Milyen édes ez a belső csend! Milyen jó dolog ellenségek között járni, ha Isten parancsolta nekik, hogy velünk békességben legyenek. Ahogy Dániel is sértetlenül volt a barlangban a fenevadak között.

Bárcsak igaz lenne ma rám nézve is Istennek ez az Izráelhez szóló szava. Zavarnak az "ebek"? Elmondom az Úrnak:

Uram, ezek nem hallgatnak csendesítő szavamra. Szólj rájuk hatalmaddal, és akkor meghunyászkodnak. Adj nekem békét, Uram, és mutasd meg világosan karod erejét, hogy lássam a különbséget, amelyet köztem és a hitetlenek közt teszel.

 

---

Június 4. Rendkívül értékes vagy neki

"Az én tulajdonommá lesznek - mondja a Seregek Ura - azon a napon"
(Malakiás 3,17)

Eljön a nap, amelyen nagy Királyunk számba veszi koronagyémántjait, hogy lássa, megvannak-e mindazok, akiket az Atya neki adott. Én lelkem, vajon te is ott leszel Jézus Krisztus drága kincsei közt? Ha Ő drága neked, te is drága vagy neki, és biztosan az Övé leszel "azon a napon", ha Ő a tiéd már ma is.

Malakiás idejében az Úr választottai úgy beszélgettek egymással, hogy tudták: Istenük hallgatja őket. Annyira kedvelte Isten beszédüket, hogy feljegyezte, sőt könyvet készített belőle és megőrizte. Mivel elégedett volt beszédükkel, őket is kedvelte. Én lelkem, kérdezd meg magadat: ha Jézus Krisztus figyelne beszédedre, örömét lelné-e benne? Az Ő dicsőségére és felebarátaid épülésére szolgál-e az? Felelj én lelkem, és az igazat mondd!

Milyen nagy tisztesség lesz nekünk, szegény teremtményeknek, ha az Úr majd koronagyémántjai közé számít! Ez a tisztesség minden hívőt megillet. Jézus Krisztus nemcsak azt mondja, hogy "enyémek", hanem hogy "az én tulajdonommá lesznek". Ő megváltott, megkeresett, öszegyűjtött és annyira a maga képére alakított minket, hogy most már minden erejével harcol is értünk.

 

---

Június 3.  Biztos léptekkel

"Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem"  (Habakuk 3,19)

Ez Isten emberének a bizakodása, amely szintén egy ígéret, mert amiről ő hittel meg van győződve, az egyezik Isten akaratával is. A prófétának le kellett mennie a szegénység és az éhség mélységeibe, de úgy léphetett lefelé, hogy a lába nem csúszott meg, mert az Úr erőt adott lépteinek. Máskor a küzdelem hegyeinek csúcsára kellett felkapaszkodnia; de fölmentében éppúgy nem félt, mint amikor útja lefelé vezetett, mert az Úr erőt adott neki. Isten volt az ereje. Gondolj erre: maga a Mindenható Isten a mi erőnk.

De figyeljük meg, hogy az Úr biztos lépteket is adott neki. A szarvas szikláról sziklára szökell, de soha nem téveszti el a lépést. Az Úr kegyelmét kínálja, hogy a kötelesség legnehezebb ösvényein is megcsúszás nélkül járhassunk. Lábunkat alkalmassá teszi a sziklás úton való járáshoz, úgyhogy otthonosan mozgunk ott is, ahol Isten nélkül elvesznénk.

Rövidesen talán még magasabb helyekre szólít minket. Fel kell kapaszkodnunk, egészen a Sion (az Isten) hegyére, ahol a megdicsőültek gyülekeznek. Ó, milyenek is a hit lábai, hogy felhághatunk velük az Úr hegyére!

 

---

Június 02.  Azonnali szabadulás

„Most összetöröm a rád nehezedõ igát, és köteleidet leszaggatom" (Náhum 1,13).

Az asszíroknak megengedte Isten, hogy egy idõre elnyomják népét, de eljött az idõ, amikor megtörte hatalmukat. Ugyanígy tart egyeseket közülünk is elnyomva a Sátán, és szenvednek igája alatt. Bárcsak elérkezne most hozzájuk az Úr ígérete: „Összetöröm a rád nehezedõ igát, és köteleidet leszaggatom".

Az Úr azonnali szabadulást ígér: „Most töröm össze..." Higgyél az azonnali szabadulásban, és megkapod azt hited szerint még ebben az órában. Ha Isten így szól: „most", az ember ne mondja rá azt, hogy „inkább holnap".

Nézd, milyen tökéletes a szabadítása: az igát nemcsak leveszi, hanem össze is töri; a bilincseket nemcsak felnyitja, hanem le is szaggatja. Íme, Isten hatalma biztosít róla, hogy az elnyomó nem tér többé vissza. Igája összetörött, nem hajthatja még egyszer alá a fejünket. A bilincsek szétszakadtak, nem kötözhetnek meg újra. Higgy hát az Úr Jézus teljes és végleges szabadításában! „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Jn 8,36).

Jöjj Uram, és szabadítsd meg a foglyokat ígéreted szerint!

 

---

Június 1. Isten sarjasztja a vetést

"Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva visszanyered azt!"
(Prédikátor 11,1)

Nem szabad elvárnunk, hogy azonnal jutalmat kapunk minden jóért, amit tettünk. Még kevésbé szabad csak ott és olyanokért fáradoznunk, akiknél biztosak lehetünk fáradozásunk jutalmában. Az egyiptomiak a Nílus vizébe vetnek, ami tiszta vetőmagtékozlásnak látszik. Egy idő után azonban leapad a víz, a rizs vagy más vetőmag a termékeny iszapba süllyed, és hamarosan kihajt a vetés. Tegyünk ma jót a hálátlanokkal és a gonoszokkal! Tanítsuk a felületeseket és a csökönyöseket! Az állhatatlan külső mögött termékeny lehet a talaj. Soha nem hiábavaló a munkánk, ha az Úrban végezzük.

A mi dolgunk csak az, hogy "kenyerünket a vízre vessük", az ígéret beteljesítését bízzuk Istenre: "megtalálod azt". Ő nem engedi, hogy ígéretében csalódjunk. Az evangélium, amelyet hirdettünk, él, és egyszer majd meghozza termését. Talán nem hamarosan, de meglesz az aratása annak, amit elvetettünk. Türelemmel kell lennünk, hiszen az Úr is türelmes. "Sok nap múlva", mondja az Írás, de ha számos esetben hónapok és évek lesznek a napokból, az ígéret akkor is áll. Ez az Ige tehát parancs, amelyhez ígéret is fűződik: engedelmeskedjünk a parancsnak, és kapaszkodjunk hittel az ígéretbe.

---

---

Május 31 Bízzatok!

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot!" (Jn 16,33).

 

Igazak Urunk szavai, a világon nyomorúságunk van. Kétségkívül nekem is részem van benne. A cséphadaró még nincs szögre akasztva és nem is lesz, amíg a szérű földjén fekszem. Hogyan is érezhetném otthon magam az ellenség földjén, hogyan örvendezhetnék, amíg száműzött vagyok, hogyan lehetnék kényelemben a pusztaságban? Ez nem az én nyugalmam helye. Ez a tüzes kemence világa, a kohóé és a kalapácsé. Bizony, tapasztalataim megerősítik az Úr szavának igazságát.

De Ő kér: „Bízzatok!", mert tudja, milyen hajlamos vagyok a levertségre. A megpróbáltatásban szellemem könnyen elcsügged. De nem engedhetem, hogy erőt vegyen rajtam ez az érzés. Ha az Úr arra kér, hogy bízzam, nem szabad levertnek lennem.

Mivel bátorít az én Uram? Győzelmével! Azt mondja: „Én legyőztem a világot!" Az Ő harca sokkal keményebb volt, mint az enyém. Én „még nem állottam ellen egészen a vérig" (Zsid 12,4). Miért kételkedem hát a győzelemben? Lásd - én lelkem -, az ellenség egyszer már legyőzetett. Legyőzött ellenséggel harcolsz. Ó, te világ, tudd meg, hogy az Úr Jézus legyőzött, és kegyelme segítségével én is legyőzlek. Ezért bízom, és dicséretet énekelek győztes Uramnak.

 

---

Május 30. Szent előrelátás

"Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben" (Mt 26,60).

 

Ó Uram, a legnagyobb mélységben voltál, amikor bűnősként álltál vádlóid előtt. Hited szemével mégis túl tudtál tekinteni megalázott állapotodon, és láttad eljövendő dicsőségedet. Micsoda szavak: "sőt... mostantól fogva". Szeretném megtanulni ezt a szent előrelátást, és szegénységemben, betegségemben vagy megrágalmazva szintén azt tudni mondani: "sőt... mostantól fogva". Gyengeség helyett - tiéd volt minden hatalom; szégyen helyett - minden dicsőség; a csúfolódások között - minden hódolat. Kereszted nem homályosította el koronád fényét, sem a köpés arcod szépségét. Sőt, szenvedésed még inkább méltóvá tett a tiszteletre és a dicsőségre.

Ezért Uram, én is bátorságot szeretnék meríteni abból, hogy "mostantól fogva". El akarom felejteni a jelen nyomorúságát a jövendő diadal látomásában. Segíts eljutnom Atyád szerető közösségébe, hogy olyan béketűrő tudjak lenni, mint Te voltál. Ha csúfolnak a Te nevedért, meg ne tántorodjam, hanem mindinkább a jövendőt lássam, és egyre kevésbé a jelent. Nemsokára veled leszek, és meglátom dicsőségedet. Ezért nem szégyenkezem, hanem teljes szívemből mondom: "sőt... mostantól fogva".

---

Május 29. A halászok követték

"És így szólt hozzájuk Jézus: 'Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek benneteket'" (Mk 1,17).

 

Csak ha az Úr Jézust követjük, teljesülhet szívünk vágya, és lehetünk igazán hasznosak embertársainknak. Mennyire szeretnénk Jézus Krisztus sikeres halászai lenni! Szinte életünket is feláldoznánk a lelkek megnyerése érdekében. Sokszor kísért azonban bennünket az olyan módszerek használata, amilyeneket Jézus Krisztus soha nem alkalmazna. Hallgassunk az ellenség tanácsára és engedjünk neki? Ha igen, akkor csak a vizet fogjuk paskolni, de halat nem fogunk egyet sem. Az Úr Jézust kell követnünk, ha valódi ébredést akarunk. Látványos új módszerek, szórakoztatás és hasonlók - ez lenne Jézus Krisztus követése? Elképzelhető, hogy Jézus Krisztus olyan módszerekkel vonta magához hallgatóit, mint az napjainkban olyan általánosan elterjedt? Mi az ilyen vállalkozások eredménye? Semmi olyan, amit Jézus Krisztus elfogad majd ama nagy napon.

Az Úr Jézushoz hasonlóan kell hirdetnünk az Igét, mert csak így tudunk lelkeket megmenteni. Urunk tanítását kell hirdetnünk, a teljes és tiszta evangéliumot, mert ez az a háló, amelybe beleakadnak a lelkek. Az Ő szelídségével, bátorságával és szeretetével kell szólnunk, mert ebben van az emberi szívek megnyerésének a titka. Isten felkentjeiként kell munkálkodnunk, a Szent Szellemre figyelve. Ha követjük az Úr Jézust, nem pedig előtte futkosunk, vagy mellette kullogunk, akkor leszünk igazán emberhalászokká.

 

---

Május 28. Emlékeztesd Istent ígéreteire!

"Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy meg sem lehet számolni."  1Mózes 32:13, MBT Újfordítás

Ez a legbiztosabb módja, hogy imánk hathatós legyen az Úrnál. Alázatosan emlékeztetjük Őt ígéretére. Hűséges Istenünk soha nem vonja vissza szavát, és nem hagyja beteljesületlenül. Mégis szereti, ha népe emlékezetében tartja ígéreteit, és kéri Őt azok beteljesítésére. Az ilyen ima megeleveníti emlékezetünket, megújítja hitünket és megerősít a reménységben. Isten nem Önmagáért, hanem értünk adta Igéjét. Az Ő szándékai határozottak, és nincs szüksége semmire ahhoz, hogy tervét, népe megmentését, végrehajtsa. Ígéreteit nekünk adja, hogy azokkal minket erősítsen és vigasztaljon. Ezért kívánja, hogy könyörgésünkben hivatkozzunk ígéreteire, így: "Hiszen Te mondtad..."

"Sok jót teszek veled" - ebben az ígéretben megtaláljuk az Úr valamennyi kegyelmes ígéretének összefoglalását. Annyit jelent: "biztosan" jót teszek veled. Jót, igazán jót, maradandó jót, mindent, ami jó. Sőt. Megcselekszi, hogy mi magunk is jók leszünk, ami még jobb. Úgy bánik velünk itt a földön, mint szentjeivel, és ez jó. De nemsokára felvesz bennünket, hogy az Úr Jézussal legyünk, és az Ő választottaival együtt lehessünk, és ez lesz a legfőbb jó. Ennek az ígéretnek a birtokában nem kell félnünk sem Ézsau haragjától, sem semmi mástól. Ha az Úr jót tesz velünk, ki árthatna nekünk?

 

---

Május 27.  Amilyen az élet - olyan a gyümölcse

"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek"
2Péter 1:8,

 

Ha gyümölcsöző élet által szeretnénk (kívánjuk) dicsőíteni Urunkat, akkor ennek bizonyos előfeltételei vannak. Semmi sem származhat ugyanis belőlünk, ami nincs meg bennünk. Először is hitre van szükségünk, ami minden erény alapja, azután ismeretre, mértékletességre, állhatatosságra és kegyességre. Ezekhez járuljon istenfélelem és felebaráti szeretet. Mindez együttvéve megtermi majd a gyümölcsét, úgyhogy nem leszünk az Igének csupán tétlen ismerői, hanem tényleges cselekvői. Az sem elég, hogy mindez csak meglegyen bennünk: bővölködnünk kell ezekben, különben kiszáradunk. A gyümölcs az élet túláradása, ezért telve kell lennünk élettel, hogy az kiáradhasson belőlünk!

Ismerünk embereket, akik sok és igen jó képességgel rendelkeznek és kedvező alkalmakat is kapnak, mégsem tudnak soha lelkeket az Úrhoz vezetni. Közelebbről megfigyelve őket, rájöttem, hogy bizonyos kegyelmi ajándék hiányzik belőlük, ami föltétlenül szükséges a gyümölcsterméshez: az alkalmasság ajándéka. Mert amilyen az ember, olyan a munkája. Ezért ha valamit jobban akarunk csinálni, először nekünk kell jobbá lennünk. Ha hasznosabbak akarunk lenni a szolgálatban, először nekünk magunknak kell alkalmasabbakká válnunk arra, hogy szolgálhassunk. Legyen hát alapigénk szelíd figyelmeztetés a gyümölcstelen "professzoroknak" és saját magunknak is.

 

---

Május 26  A legegyszerűbb dolgok is áldottak

"És szolgáljátok az Urat a ti Istenteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közűletek a nyavalyát."  (2Móz 23,25).

 

Milyen áldott ígéret! Istent szolgálni már önmagában is gyönyörűség. Ráadás még az a kiváltság is, hogy minden dolgunkon megnyugszik az Úr áldása! Ha mi magunkat az Úrnak szenteljük, a leghétköznapibb dolgunk is áldott lesz. Urunk Jézus vette a kenyeret és megáldotta, mi is áldott kenyeret eszünk. Jézus Krisztus megáldotta a vizet, sőt borrá változtatta. A víz, amelyet iszunk, sokkal jobb nekünk, mint az ellenségeinket megvidámító bor: minden cseppje áldás. Az Úr áldása van Isten emberén mindenben, és rajta is marad mindig.

Mit számít, ha csak kenyerünk és vizünk van, de áldott az a kenyér és az a víz! Kenyerünk és vizünk viszont mindig lesz. Ez benne van az áldásban, hiszen meg kell lenniük, hogy Isten megáldhassa. "Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16). Ha Istennel ülünk asztalunkhoz, akkor nemcsak kérjük, hanem birtokoljuk is áldását. Nemcsak úrvacsorai kenyerünket, hanem a családi asztalunkon levőt is megáldja. Akik Őt híven szolgálják, azokat Ő is hűséggel szolgálja. Ezt az asztali áldást nem érdemeinkért kapjuk, hanem kegyelemből. Valójában háromszoros itt a kegyelem, megadja nekünk a kegyelmet, hogy szolgáljuk Őt, azután a kegyelmet, hogy kenyerünk lehet, végül azt a kegyelmet, hogy áldott kenyeret ehetünk.

 

---

Május 25. Isten tárháza

"Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát"
(5Mózes 28,12)

Ez az ígéret az esőre vonatkozott, amelyet megad az Úr a maga idejében. De az eső csak jelképezi mindazt a mennyei felüdülést, amelyet az Úr készségesen megad népének. Milyen drága az az eső, amely az Úr népét üdíti fel!

Mi úgy gondoljuk, hogy Isten kincsesházát csak nagy próféták tudják felnyitni, mint Illés, pedig nem így van. Ez az ígéret mindazoknak szólt, akik hűségesek voltak Izráelben, és neked is, hívő testvérem. "Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát". Te is megláthatod a megnyílt eget, kinyújthatod kezed és elveheted a magad részét, sőt mindazt, amivel a körülötted élőknek szolgálhatsz. Kérj, amit csak akarsz, Isten nem tagad meg tőled semmit, ha Krisztusban maradsz, és az Ő beszédei benned maradnak.

Még nem ismerjük az Úr valamennyi kincsét, de Ő kitárja kincsesházát előttünk, és mindjobban megérteti velünk, milyen nagy gazdagságot jelent szövetsége és szeretete: egyáltalában az, hogy kijelenti magát bennünk. Ezt csakis az Úr tudja megtenni velünk, és itt most ígéri is, hogy megteszi. Ha szorgalmasan figyelsz szavára és engedelmeskedsz akaratának, tiéd lesz minden gazdagsága.

 

---

Május 24. Egyedül és mégis többségben

"Közületek egy férfi elűz ezret, mert Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek."
(Józsué 23:10,)

Miért számolod, hányan vannak veled? Egyetlen ember Istennel több, mint ezer az ellenség oldalán. Olykor túl sokan segítenek ahhoz, hogy Isten erejét megláthassuk. Így volt ez Gedeon esetében is, aki nem kezdhetett a harcba, amíg létszámcsökkentéssel meg nem növelte csapata erejét; mert az Úr serege sohasem lehet túl kicsi. Mikor Isten népet akart alapítani, egyedül Ábrámot hívta el és áldotta meg. Mikor le akarta győzni a büszke fáraót, nem hívott elő hadsereget, csak egyetlen, nehezen beszélő embert. A Biblia gazdag olyan példákban, hogy Isten a szolgálatban gyakrabban használ fel egy-egy embert, aki bizalmát teljes egészében Őbelé vetette, mint begyakorolt seregeket, tisztekkel az élükön. Valamennyi izráelita együtt nem vágott le annyi embert, mint Sámson egymagában. Saul és seregei levágtak ezret, Dávid azonban tízezret.

Az Úr akár nagy előnyt is adhat az ellenségnek, mégis legyőzi azt. Ha hiszünk, akkor Isten velünk van, és mit számít akkor az emberek sokasága? Egyetlen terelőkutya ezernyi juhot elhajt maga előtt. Testvérem, ha az Úr küld téged, ereje el is fogja végezni isteni elhatározását. Ezért támaszkodj az ígéretre, és légy bátor!

 

---

Május 23. Telve Isten iránti bizalommal

"Mert megmenti a segítséget kérő szegényt és a nyomorultat, akinek nincs segítője" (Zsolt 72,12).

 

Aki bajban van, kiált; mi mást tehetne? Kiáltását Isten meghallgatja; kell ennél több? Ha szűkölködöl, olvasóm, kiálts azonnal, mert ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Ne barátaid fülébe kiálts, mert még ha tudnak is segíteni rajtad, csak azért tehetik, mert Isten késszé tette őket rá. A legjobb egyenesen Istenhez fordulni, szóljon kiáltásunk közvetlenül hozzá! A legrövidebb út az egyenes út: fuss azonnal az Úrhoz, ne keress közvetítőket.

Gyakran így szólsz: "Sajnos, nincs barátom, aki segítségemre lehetne!" Nos, annál jobb. Így kétszeresen is indokolt, hogy Istenhez fordulj: mint szűkölködő és mint akinek nincs segítője. Kétszeres a bajod, könyörögj kétszeresen. Földi szükségleteid teljesítését is kérheted Istentől, mert neki gondja van gyermekei földi javaira is. Ami pedig a szellemi szükségleteidet illeti, amik mindennél sokkal jobban tudnak hiányozni, az Úr sóvárogva várja kiáltásodat, hogy megszabadíthasson és bőségesen megajándékozhasson.

Szegény barátom, fordulj a végtelenül gazdag Istenhez! Magadra maradt barátom, támaszkodj az Ő segítségére! Engem Ő soha nem hagyott cserben, biztos vagyok abban, hogy téged sem fog cserbenhagyni. Jöjj hozzá koldusként, és Ő nem utasítja el kérésedet. Jöjj, és egyedül csak az Ő irgalmában bízzál! Gondolod, hogy az Úr Jézus, a Király enged téged elveszni? Csak nem felejtetted el, hogy Ő Király?

---

Május 22.  A bizalom éneke

"Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem" (Zsolt 138,7).

Siralmas dolog szenvedések között vándorolni? Bizony, áldott vándorlás ez, mivel Istennek különleges ígérete van rá. Ha kapok ígéretet, akkor mit számít már a baj! Mit tanít itt az Úr? Hogy "megelevenít". Több életerőm, több hitem lesz. Hát nem az történik meg gyakran, hogy a bajok megelevenítenek, mint a hideg fuvallat, amikor majd elszédülünk a hőségtől.

Milyen dühösek az ellenségeim, kivált az ősellenség! Kinyújtsam a kezemet és küzdjek ellenük? Nem, jobb, ha a kezem az én Uram szolgálatával van elfoglalva. De nincs is rá szükség, mert Isten kinyújtja messzenyúló karját, és sokkal jobban elbánik velük, mint ahogyan én tudnék. "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" (Róm 12.19) - mondja az Úr. Erejének és bölcsességének karjával megszabadít engem, mi mást kívánhatnék még?

Jöjj, én lelkem, gondold végig magadban ezt az ígéretet, amíg az ajkadon énekké, szívedben vigasszá válik. Könyörögj megelevenedésért, és bízd a többit az Úrra, aki mindent elvégez érted.

 

---

Május 21. Eső, felhő nélkül?

"Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre"
(Prédikátor könyve 11:3,)

   
Akkor hát miért félünk a felhőktől, amelyek most elhomályosítják egünket? Igaz, egy időre eltakarják a napot, de nem oltják ki. Kisüt az nemsokára. Ugyanakkor ezek a sötét felhők telve vannak éltető esővel. Minél feketébbek, annál bőségesebben árad majd belőlük az eső. Hogyan várnánk esőt felleg nélkül?

Szenvedéseink eddig még mindig áldást hoztak, és ez ezután is így lesz. Olyanok, mint a tündöklő kegyelem fekete szekerei. A felhők nemsokára kiürítik tartalmukat, és a zsenge palánták örvendeznek majd a jó esőnek. Urunk megszomoríthat bennünket, de nem öl meg haragjában, hanem felüdít irgalmával. Urunk "szerelmes levelei" gyakran fekete keretes borítékban érkeznek. Szekerei dübörögnek, de jótéteményekkel vannak megrakva. Vesszője szép virágokkal és tápláló gyümölcsökkel teljes. Ezért ne szomorkodjunk, ha jönnek a fellegek, hanem énekeljünk, mert az áprilisi zápor hozza számunkra a május virágait.

Ó Uram, a felhők a te lábad pora. Milyen közel vagy, mikor felhős, sötét a napunk! Szeretetünk megragad téged, és boldogok vagyunk. Hittel meglátjuk, hogy a felhőkből mindent megelevenítő zápor lesz.

 

---

Május 20.  Ne merjünk kételkedni!

"Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem"
(Ézsaiás 45,2)

Ez Círusnak szólt; de mindörökké szól az Úr minden szellemi szolgájának. Csak menjünk előre hittel, és az Úr megtisztítja előttünk az utat. Az emberi és a sátáni csalárdság tekervényei kiegyenesednek előttünk: nem kell követnünk cseles kanyarulataikat. Az érckapuk áttörnek, vaszáraik lehullanak. Nem lesz szükségünk sem faltörő kosra, sem feszítővasra. Az Úr maga cselekszi meg értünk a lehetetlent, és ténnyé teszi azt, amit nem is vártunk.

Ezért ne üldögéljünk gyáván és remegve! Menjünk előre kötelességünk útján, hiszen az Úr megígérte: "Én megyek előtted". Ne kérdezzük, miért, a mi feladatunk az előretörés. Az Úr ügyéről van szó, és Ő alkalmassá tesz majd bennünket a szolgálatra: minden akadály elhárul. Hát nem megmondta: "az ércajtókat betöröm"? Ugyan, mi állhatna útjába és mi gátolhatná akarata végrehajtásában? Isten szolgáinak kimeríthetetlen erőforrásuk van. A hit előtt szabad az út, akármilyen emberi erő torlaszolja is el azt. Ha az Úr azt mondja: "betöröm..." "leverem...", akkor ne kételkedjünk ígéretében!

 

---

Május 19. Szólhatunk Isten nevében

"Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz"
(Jeremiás 15,19).

 

Szegény Jeremiás! De miért lenne szegény? A síró próféta Isten kiválasztott és igen nagyrabecsült szolgája volt. Az emberek gyűlölték, mert az igazságot szólta. A neki olyan édes Igét keserűnek találták hallgatói, Ura előtt Jeremiás mégis kedves volt. Isten megparancsolta neki, hogy maradjon meg a hűségben, akkor Ő mindvégig szólni fog rajta keresztül. Bátran, és az igazat kellett szólnia az emberekhez, Isten rostáján kellett megrostálnia azokat, akik magukat hívőknek nevezték, mert csak akkor lehetett Jeremiásé ez az ígéret: "szószólóm lehetsz".

Milyen nagy tisztesség! Nem kellene-e minden igehirdetőnek, sőt minden hívőnek erre törekednie? Ha Isten szól rajtunk keresztül - mekkora csoda ez! Úgy a biztos, tiszta igazságot szóljuk majd, éspedig erővel! Akkor szavunk nem tér vissza üresen, hanem áldás lesz azoknak, akik befogadják, akik pedig elutasítják, azoknak veszedelem. Sokan nyernek majd táplálékot ajkunkról. Felkeltjük az alvót és életre támasztjuk a holtat.

Kedves olvasóm, imádkozz te is azért, hogy Istennek minden szolgája ilyen legyen!

 

---

Május 18.  Isten kipótolja a veszteséget

"Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska" (Jóel 2,25).

 

Igen, kárpótlást kapunk az eltékozolt, nyomorúságos évekért. Isten olyan bőségesen kiárasztja ránk kegyelmét, hogy hátralévő éveinkben még annyit dolgozhatunk érte, hogy az kárpótol bennünket a megtérésünk előtti évekért, amelyeket alázatos bűnbánattal elsiratunk.

A visszaesés, világiasság, langymelegség sáskáit most már rettenetes csapásnak tekintjük. Bárcsak soha többé ne közelítenének hozzánk! Minthogy az irgalmas Úr elvette rólunk őket, telve vagyunk buzgalommal, hogy neki szolgáljunk. Áldott legyen az Ő neve, aki olyan bőven adta kegyelmét szellemünkbe, hogy a korábbi "sáska-ette" korszak nyomai is eltűntek. Gazdag kegyelme által múltbeli keserves tapasztalatainkat most már arra használhatjuk fel, hogy másokat inteni és óvni tudjunk. Egyre inkább gyökeret ver bennünk az alázat, a gyermeki bizalom és a bűnbánó szellem, mert él bennünk korábbi csődjeink emléke. Ha így egyre buzgóbbak, éberebbek és szelídebbek leszünk, korábbi veszteségeink tulajdonképpen nyereségünkre szolgálnak. Az eltékozolt éveket a szeretet csodája által pótolhatjuk. Túlságosan szépnek látszik mindez? Higgyünk benne, éljünk érte, és akkor megtapasztaljuk. Péter is sokkal buzgóbb és hasznosabb lett, miután felismert gyöngesége megtörte elbizakodottságát.

Urunk, erre segíts bennünket kegyelmeddel!

 

---

Május 17.  Aki örökös, nem siránkozik

"A feddhetetlenekre szép örökség vár"
(Példabeszédek 28,10)

A Példabeszédek könyve ígéretek könyve is. Az ígéreteknek közmondásokká kellene válniuk Isten népe között. Itt egy igen kegyelemteljes ígérettel van dolgunk. Megszoktuk, hogy úgy gondolunk a jó dolgokra, mint amiknek csupán várományosai vagyunk. Ezen Ige alapján már most birtokosai lehetünk az örökségnek.

Ellenségeink minden csalárdsága sem lehet romlásunkra: ők maguk esnek majd a nekünk ásott verembe. Örökségünk annyira biztos, hogy nem veszíthetjük el, sem el nem téveszthetjük a feléje vezető utat.

Mi a miénk már most? A nyugodt lelkiismeret a Krisztus drága vére által, Isten irántunk való szeretete, amely változhatatlan. Az imádság lehetősége, amely által minden szükségünkben erőt nyerünk Istentől. Miénk Isten gondviselése, minket szolgálnak Isten angyalai és mindenek felett pedig Isten Szelleme lakozik bennünk. Mindez valóban a mienk. "Akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek" (1Kor 3,22). Miénk az Úr Jézus. Miénk az isteni háromság a maga egységében. Halleluja! Ne siránkozzunk, ne fukarkodjunk, ne sajnáltassuk magunkat, ne jajgassunk, ne panaszkodjunk, hiszen ilyen drága kincseink vannak! Éljünk Istennek, és örvendezzünk benne egész napon át. Ehhez fogadjuk el a Szent Szellem segítségét!

 

---

Május 16. Úgy kapunk, ahogy adunk

"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek"
(Máté 5,7)

Nem helyes, ha bocsánatot nyer, aki maga nem bocsát meg, sem az, ha megelégítik a szükségét annak, aki nem segít a szegénynek. Isten tulajdon mértékünkkel mér meg bennünket, és akik kemény urak és kegyetlen hitelezők voltak, megtapasztalják majd, hogy az Úr is keményen bánik velük. "Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot" (Jak 2,13).

Próbáljunk a mai napon megbocsátani. Próbáljunk másokat hordozni és elviselni. Legyünk szelídek, jóságosak és gyöngédek. Ne ítéljük meg túl szigorúan az emberek viselkedését, ne alkudozzunk rámenősen, ne menjünk bele semmiségek miatt cívódásokba, és ne osztogassuk szűkmarkúan az elismerésünket. Bizonyára szeretnénk áldottak lenni és irgalmat nyerni: legyünk hát irgalmasok, hogy irgalmasságot nyerjünk. Teljesítsük ennek a boldogmondásnak a feltételét, hogy az ránk is érvényes lehessen. Hát nem kellemes kötelesség kedvesnek lenni? Nem sokkal jobb, mint összeférhetetlennek és haragosnak mutatkozni? Hiszen a kedvesség önmagában is áldott! Hát még milyen gazdag jutalom az érte járó irgalom! Csak a végtelen kegyelem tud ilyen ígéretet tenni: mi csupán filléres irgalmakat gyakorolunk embertársainkkal szemben, az Úr viszont minden adósságunkat elengedi!

 

---

Május 15. Isten magas helyei

"Oltalmazom, mert ismeri nevemet"
(Zsolt 91,14)

 

Nekem mondja ezt az Úr? Ha ismerem az Ő nevét, akkor igen. Áldott legyen az Úr, hogy nem vagyok idegen a számára. Próbára tettem, megismertem Őt, és ezért bízom benne. Tudom, hogy az Ő neve bűnt gyűlölő Isten, mert Szent Szelleme ereje által megtanultam, hogy soha nem tűri el a gonoszt. De úgy is ismerem Őt, mint Krisztusban bűneimet megbocsátó Istent, mert vérével eltörölte minden vétkemet. Az Ő neve hűség, és én ezt tudom, mert soha nem hagyott el, még akkor sem, amikor a bajok megsokasodtak körülöttem.

Ez az ismeret kegyelmi ajándék, amelynek elnyerése szükséges ahhoz, hogy egy másik kegyelmi ajándékot is megkapjunk, a felmagasztalás ajándékát. Ez a kegyelmet tetéző új kegyelem. Figyeljük meg, milyen veszélyessé válhat helyzetünk, hogyha magasra kapaszkodunk, ha viszont az Úr helyez magasra minket, biztonságban lehetünk. Felemelhet bennünket azzal, hogy igen hasznossá tesz, nagy tapasztalatot ad, sikert a szolgálatban, vezető tisztet a munkában, vagy atyaságot a kicsinyek között. De felmagasztalhat másképp is: adhat szoros testvéri közösséget, tiszta látást, szent diadalt és az örök dicsőség boldog megsejtését. Ha Isten magasztal fel bennünket, a Sátán sem tud letaszítani. Bárcsak egész nap így történnék ez velünk!

C.H.Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

 

---

Május 14. Gyógyítás sebészi beavatkozással

"Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket"
(Hóseás 6,1)

 

Az Úr megsebez, mielőtt meggyógyít. Szíve őszinte szeretetéből teszi ezt, biztos gyógyító kézzel. Megver, mielőtt bekötözne, mert csak így tud teljes munkát végezni benned. A törvény az evangélium előtt jár, a szükség a beteljesülés előtt. Próbál a Szent Szellem meggyőző és megtörő ereje? Próbál, kedves olvasóm? Vagy éppen újra a félelem szolgaságába kerültél? Mindez csak előkészület arra, hogy közeledhessen hozzád a gyógyító, bekötöző evangélium, és teljesen rendbe hozzon.

Ne ess kétségbe, hanem közeledj az Úrhoz felszakadt sebeddel, fájdalmaiddal. Egyedül Ő tud meggyógyítani, és Ő örül, ha megteheti ezt. Urunk tiszte a megtört szívűek bekötözése, és Ő valóban ért ehhez. Ne tétovázz, hanem térj vissza haladéktalanul az Úrhoz, aki mellől eltévelyedtél! Mutasd meg neki tátongó sebeidet, és kérd, hogy vegyen kezelésbe és vigye véghez benned is a munkáját! Melyik sebész metszi fel betege testét, és azután hagyja elvérezni? Vagy talán azt gondolod, az Úr lerontja régi házadat, és nem fog számodra egy jobbat építeni? Vajon növelte-e az Úr valaha is fölöslegesen egy szegény gyötrődő lélek kínjait? Ilyet Ő nem tesz soha!

---

Május 13. Közel ama nap

"És annak adom a hajnalcsillagot" (Jel 2,28)

Hajnal előtt, még az éjszaka homályában milyen áldás Krisztusban látni a "hajnalcsillagot". Emlékszem, amikor az újságok szétröppentették a kitalált hírt, hogy újra megjelent a betlehemi csillag. Alapos vizsgálat kiderítette, hogy az csak az esthajnalcsillag volt, de azért hitem szerint nem tévedtek nagyot.

A legjobb, ha űgy látjuk Krisztust, mint napot. Ha még nem tudjuk Őt így látni, jó úgy látnunk Őt, mint a napfelkeltét jelző csillagot, amely az örök világosság közelségét mutatja. Ha ma nem tudok olyan lenni, mint reméltem, de látom az Úr Jézust, akkor bizonyos lehetek abban, hogy egy napon olyan leszek, mint Ő. Ha hitben szemlélem Krisztust, ez záloga annak, hogy egykor átváltoztat majd az Ő képére. Ha most nincs is meg bennem az a fény és öröm, amit szeretnék, de tudom, hogy egykor meglesz. Mert amilyen biztos, hogy látom a hajnalcsillagot, olyan biztos, hogy meg fogom látni a napot is. A hajnalcsillag soha nem lehet távol a naptól.

Én lelkem, neked adta az Úr a hajnalcsillagot? Megragadtad a tőle kapott igazságot, kegyelmet, reménységet és szeretetet? Ha igen, akkor már benned van az eljövendő dicsűség hajnala. Ő, akinek ereje által legyőzöd a gonoszt és megmaradsz az igazságban, Ő adta neked mindezek zálogául a hajnalcsillagot.mert az Ő kicsinyei közül egynek a bűnbeesését okoztuk.

 

---

Május 12. A szolga tisztességet nyer

"Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik"
(Péld 27,18).

Aki gondoz egy fügefát, élvezheti annak gyümölcsét fáradságáért. Aki híven várja jó urát, tisztességet nyer jutalmul. Krisztus Jézus pedig az uraknak Ura, a legkiválóbb gazda, micsoda kitüntetés, ha érte a legkisebb szolgálatot is végezhetjük. A földi urak szolgálata olyan, mintha vadalmafát gondoznánk és jutalmul vadalmát kapnánk. Az Úr Jézus szolgálatában a legédesebb fügét termő fügefát gondozzuk. A neki való szolgálat maga a gyönyörűség: ha kitartunk benne, az előléptetést jelent, legnagyobb eredménye az áldott élet itt e földön, jutalma pedig az odaát ránk váró dicsőség.

A legnagyobb elismerést akkor nyerjük majd, amikor beérnek a fügék, tehát az eljövendő életben. Az angyalok, akik itt szolgálattevőink, hazavisznek, amikor földi munkánk lejárt. A menny lesz dicsőséges otthonunk, ahol az Úr Krisztus lakik, az örök élet lesz dicsőséges jutalmunk, és mi az Úr Jézus társai lehetünk a dicsőségben. Ki tudná teljes egészében felmérni ezt az ígéretet: "Aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik"?

Uram, segíts, hogy vigyázva szolgáljam Gazdámat. Ne akarjak másfajta megbecsülést, csak azt az egyet, amelyet Te magad adsz majd! A Te Szent Szellemed tegyen engem alázatosan és türelmesen várakozó szolgáddá és munkásoddá!

 

---

Május 11.  Várd meg a végét!

"Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar"
(1Móz 49,19)

Olykor mi is hasonlítunk Gád törzséhez. Túl sok ellenség támad ránk, csapatostul jönnek ellenünk. Sőt pillanatnyilag le is győzhetnek, és ujjonghatnak időleges sikerük felett. Ez csak azt bizonyítja, hogy családi örökségünk első fele igazán a miénk, mert Krisztus népének is vannak ellenségei, mint Gádnak, akik rátámadnak és legyőzik.

Győzelmük fájdalmas a számunkra, és kétségbe is esnénk, ha nem hinnénk az atyai áldás második felében: "de ő a sarkukba mar". "Ha a vége jó, minden jó" - mondja a közmondás, és igazat mond. A háborút nem az első sikerek vagy vereségek döntik el, hanem az, hogy mi történik a végén. Az Úr "a végén" győzelemre juttatja a hitet és az igazságot, és - amint Bunyan János mondja - ez végleges és örök győzelmet jelent, hiszen utána már nem lesz változás.

Addig pedig állhatatosan cselekedjük a jót, és nyugodt bizalommal forduljunk vezérünk, Krisztus felé. Urunk megtanít annak a művészetére, hogyan lehetünk kemények, mint a kovakő, hogy a munkában, vagy a szenvedésben kitarthassunk, míg elmondhatjuk: "elvégeztetett". Halleluja, győztünk! Hiszünk az ígéretnek: "de ő a sarkukba mar!"

 

---

Május 10. Csak Istent féljed! 

"Ezért bizakodva mondjuk: 'Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?'" (Zsid 13,6).

 

Mivel Isten soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk, legyünk elégedettek azzal, amink van. Mivel az Úr a miénk, sohasem maradunk barát, kincs és otthon nélkül. Töltsön el ez a bizonyosság azzal az érzéssel, hogy nem élünk az emberektől való függőségben. Mivel ilyen nagy pártfogónk van, nem kell alázatoskodnunk embertársaink előtt. Legyünk bátrak a szólásra, és ne féljünk az ellenérvektől.

Aki Istent féli, annak senki és semmi mástól nem kell félnie. Olyan mély tiszteletet kell éreznünk az élő Úr iránt, hogy még a legvadabb fenyegetés se váltson ki belőlünk nagyobb hatást, mint a szél zúgása. Az emberek ma sem árthatnak nekünk többet, mint abban a korban, amikor az apostol ezt az igeverset leírta. A kínpad és máglya már nincs divatban, senkit sem égetnek meg a hitéért. A tévtanítók gúnyolódásán és dühösködésén pedig ne csodálkozzunk, hiszen e világ emberei nem szerethetik a tiszta mennyei tanítást. Mit tegyünk tehát? Tűrjük el a világ haragját, nem árthat az nekünk. Isten a segítségünk, legyünk bátrak, és ha a világ dühöng, ám tegye, mi nem félünk tőle!

 

---

Május 9. A bizalom örömet ad

"Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk" (Zsolt 33,21)

A hit gyökeréből nő ki a szívbéli öröm virága. Talán nem támad bennünk azonnal öröm, de megjön a maga idejében. Ha szomorúak vagyunk, de az Úrban bízunk, egyszer csak eljön az idő, és Ő úgy felel bizalmunkra, hogy hitünket megjutalmazza, mi pedig örvendezni tudunk az Úrban. A kétkedés csak szomorúságot nemz, de a bizalomból tartós öröm lesz.

A zsoltáros itt kifejezett meggyőződése tulajdonképpen egy ígéret, amelyet a bizalommal kinyújtott kezünkbe tesz az Úr. Bárcsak megbecsülnénk! Ha e pillanatban nem is örvendezünk, hamarosan örvendezni fogunk. Ez olyan bizonyos, mint ahogy Dávid Istene a mi Istenünk is.

Gondolkodjunk csak el az Úr szent nevén, hogy még jobban tudjunk bízni benne, és bizonyosabb legyen az örömünk. Az Úr szent, igaz, kegyelmes, hűséges és megváltozhatatlan. Bízhatunk az ilyen Istenben. Ő bölcs, mindenható és mindenütt jelenvaló; támaszkodjunk rá örömmel! Tegyük ezt azonnal és fenntartás nélkül.

Jahve-Jire - az Úr gondoskodik rólunk (1Móz 22,14), Jahve-Salom - az Úr békességet ad (Bír 6,24), Jahve-Cidkénu - az Úr a mi igazságunk (Jer 23,6; 33,16), Jahve-Sammá - az Úr mindvégig közel van (Ez 48,35) és Jahve-Nisszi - az Úr az én hadijelvényem (az Úrban van a győzelem - 2Móz 17,15). Akik ismerik a Te nevedet, bíznak és majd örvendeznek Benned, ó Uram!

 

---

Május 8.  Segíts te is!

"Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogosan megillet benneteket, megadom nektek"
Máté 20:4,

Igen, még az öregek számára is van munka Isten szőlőjében. A tizenegyedik órában vagyunk, és Ő mégis munkába küld bennünket. Milyen nagy kegyelem! Bizonyára minden idős ember felujjong a meghívásra. Ha valaki (meg)öregszik, már senkinek sem kell a munkája. Egyik munkahelyről a másikra megy, a munkaadók ránéznek ősz hajára, azután rázzák a fejüket. Az Úr Jézusnak azonban szüksége van az öregekre is, és jó fizetséget ígér nekik. Ilyen az igazi kegyelem! Uram, add, hogy az öregek haladéktalanul szolgálatodba álljanak!

De valóban fog adni az Úr fizetséget az elnyűtt öregeknek is? Ne kételkedj benne! Ő megígérte, hogy megadja azt, ami jogos, ha az Ő szőlőjében dolgozol. Biztosan megkapod a kegyelmet ebben az életben, és a dicsőséget odaát. A jelenben vigasztalást, a jövendőben nyugalmat. Erőt a mai napi munkád elvégzéséhez, és a dicsőség látomását, amikor közeleg a halál éjszakája. Mindezt megadja az Úr az idős korban megtérteknek, amiképpen megkapják a fiatalon hitre jutottak is.

Szeretném elmondani ezt a meg nem tért öregeknek, és kérni az Urat, áldja meg bizonyságtételemet az Úr Jézusért! Hol találhatok ilyen öregeket? Keresni fogom őket, és szeretettel közlöm velük a jó hírt.

 

---

Május 7. Ne tűrj meg semmi gonoszt magadban!

"Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó, hogy így elforduljon rólad az Úr izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan azt esküvel ígérte atyáidnak"
(5Mózes 13,18)

Mikor Izráel meghódítja a bálványimádók városait, el kell pusztítania mindazt, amit a bálványimádás megfertőzött, tehát tűzre való. Ugyanígy kell elbánnia a keresztyén embernek is mindenfajta bűnnel. Egyetlenegyet sem hagyhatunk meg magunknak. Késhegyig menő harcot kell folytatnunk a test cselekedetei ellen, akármilyen vagy akármekkora is az, akár testi, akár lelki, akár szellemi legyen is az. Nem azért, mert ezzel nyerhetünk kegyelmet, hanem azért, mert ez már Isten kegyelmének a gyümölcse, amelyet mindenképpen meg kell teremnünk.

Amikor Isten segít nekünk abban, hogy bűneinknek ne irgalmazzunk, nagy irgalmat gyakorol irántunk. Ha harag és bűnbánat tölt el bennünket bűneink miatt, akkor Isten többé nem haragszik ránk. Ha megfeszített erővel harcolunk természeti emberünk ellen, az Úr megsokasítja rajtunk áldását. A Krisztus Jézusban való békességhez, növekedéshez, biztonsághoz és örömhöz vezető utat találjuk meg, ha eszerint élünk: "Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó". - Uram, a te véred tisztítson meg engem ezen a mai napon!

Akik elszántan küzdenek természeti emberük ellen, és megmaradnak az Úr szeretetében, azoknak élete kivirágzik, és örömük egyre növekszik az Úrban.

---

Május 6. Gyógyulj meg irigységedből!

"Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg"
(Példabeszédek 23,17-18)

Mikor látjuk a gonoszok boldogulását, hajlamosak vagyunk arra, hogy irigykedjünk. Mikor halljuk vidám lármájukat, miközben mi szomorkodunk, már-már azt gondoljuk, hogy ők választották a jobbik részt. Nos: ez ostoba és bűnös gondolat. Ha jobban ismernénk őket, és főleg ha arra gondolnánk, milyen végre jutnak majd, inkább szánakoznánk rajtuk.

Az irigység gyógyszere az, ha szüntelenül Isten jelenlétének tudatában élünk, Őt imádjuk és vele vagyunk egész napon át, akármilyen hosszúnak tűnik is a napunk. Az igazi hit magasabb szintre emeli az ember lelkét, ahol tisztábban lát és kívánságai is magasabb rendűek lesznek. Minél több a mennyei elem az életünkben, annál kevesebb földi vágyunk lesz. Isten félelme megszüntet bennünk minden irigykedést.

Halálos csapást az mér az irigységre, ha nyugodtan végiggondoljuk a jövőt. Az istentelenek gazdagsága és dicsősége hiú díszlet csupán. A pompás látszat csak rövid ideig csillog, aztán mindörökre eltűnik. Mit ér majd a bűnösnek minden gazdagsága, amikor az ítélet elé kell állnia? A hívőt azonban béke és üdvösség várja, és örömétől senki sem foszthatja majd meg. Hagyd el azért az irigységet, és telj be édes megelégedettséggel!

 

---

Május 5.  Miért maradnál fogoly?

"Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr"
(5Móz 30,3)

Isten népe fogságra adhatja önmagát a bűn által. A keserű gyökérnek igen keserves gyümölcse ez. Micsoda szomorú fogság az, amikor Isten gyermeke eladja magát a bűnnek: megkötözi a Sátán, megfosztja szabadságától, imája erejétől és az Úrban való örömétől. Vigyázzunk, hogy ne kerüljünk ilyen fogságba.

Ha azonban mégis így jártunk, akkor viszont ne essünk semmi esetre sem kétségbe. Nem maradhatunk örökké ebben a szolgaságban! Az Úr Jézus túl drága árat fizetett szabadulásunkért, semhogy az ellenség kezében hagyhatna minket. Ez a szabadulás útja: "Ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez". Ahol először szabadulást találtunk, ott újra megtaláljuk azt. Ha Krisztus keresztjének lábánál bűneinket megvalljuk, bocsánatot és szabadulást nyerünk. Szeretné az Úr továbbá, ha mindenben engedelmeskednénk, amit parancsol nekünk. Ha teljes szívünkből ezt tesszük, akkor hamarosan vége lesz a fogságnak.

Gyakran elmúlik szellemi fásultságunk és lelkünk szomorúsága, mihelyt elhagyjuk bálványainkat, és engedelmesen hódolunk az élő Isten előtt. Nem kell mindvégig fogságban maradnunk! Visszatérhetünk Sion polgárai közé, mégpedig azonnal.

Urunk, szabadíts meg fogságunkból!

 

---

Május 4.  Győzelem a kudarcok közt

"Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom"
(Mikeás 7:8,)

Az elnyomott, legyőzött ember érzéseit fejezi ki ez az Ige. Ellenségünk egy időre kiolthatja világosságunkat, de az Úrban akkor is biztos reménységünk van. Ha Benne bízunk és megmaradunk az egyenes úton, rövidesen vége lesz a levertség és sötétség korszakának. Az ellenség támadása nem tart sokáig. Az Úr csakhamar jajgatásra változtatja kárörömét, a mi sóhajtozásunkat pedig örvendező énekké.

Ha a lelkek nagy ellensége egy időre mégis fölénk kerekedne, ahogyan már diadalmaskodott nálunk különbeken is, bátorodjék fel a szívünk, mert nemsokára eljön számunkra is a győzelem. Fel fogunk kelni elestünkből, mert olyan Istenünk van, aki nem esett el soha, és Ő emel fel minket. Nem maradunk a sötétben, noha most az vesz körül bennünket, hiszen Urunk a világosság forrása, és csakhamar örvendező, fényes napot virraszt ránk. Ne essünk kétségbe, még csak ne is kételkedjünk! Egyet fordul a kerék, és aki a legmélyebben volt, az a tetőn lesz. Jaj azoknak, akik most nevetnek, mert gyászolnak és sírnak majd, amikor az örök megvetés éri majd őket mostani dicsekvésükért De áldottak, akik itt szomorkodnak és sírnak, mert nekik viszont isteni vigasztalásban lesz részük.

 

---

Május 03.  Figyelj a jelre!

"Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát" (2Sám 5,24).

 

Mikor az Úr megindul és nekünk is jelt ad az indulásra, meg kell mozdulnunk. Az Isten Szelleme fúj, ahova akar, és mi halljuk a hangját. Ilyenkor legyünk nagyon éberek. Meg kell ragadnunk a rendkívüli alkalmat, és a lehető legtöbbet kell tennünk általa. A mi dolgunk, hogy szüntelen küzdjünk a filiszteusokkal, de mikor maga az Úr megy előttünk, akkor kiváltképpen erőteljesen kell küzdenünk.

A szél megmozgatta a fák tetejét, és ez volt a jel Dávid meg harcosai számára a támadáshoz, és amint megindultak, maga az Úr verte meg a filiszteusokat. Bárcsak adna az Úr a mai napon jelet a számunkra, hogy mikor beszéljünk Őróla sok ismerősünkkel! Legyünk éberek, hogy megragadhassuk a kedvező alkalmat. Ki tudja, hátha éppen ez a nap jelenti új ébredés kezdetét. Éberen figyeljük, hogy meghalljuk a szél zúgását, és jeladás esetén legyünk készen az azonnali indulásra. Az ígéret: "előtted megy az Úr" - legyen elegendő ahhoz, hogy felbátorodjunk. Ha az Úr megy előttünk, nem maradhatunk veszteg.

 

---

Május 2. Szellemi magvetés

"Aki pedig a Szellemnek vet, az Szellemből fog aratni örök életet"
(Gal 6,8)

A vetés látszólag tiszta veszteség, mert a jó magot elvetjük a földbe, és soha nem látjuk többé. A Szellemben való (mag)vetés pedig még inkább veszteségesnek, sőt őrült dolognak látszik, mert megtagadjuk önmagunkat, és látszólag semmit nem kapunk érte. Mégis, mikor Szellemben vetünk azáltal, hogy tanuljuk az Istenben való életet, igyekszünk neki engedelmeskedni és az Ő dicsőségéért munkálkodni, akkor nem hiába vetünk. Jutalmunk az élet, sőt, az örök élet. Ennek már itt boldog részesei lehetünk, amikor megismerjük Istent, közösségünk lesz Vele és örvendezünk Benne. Ez az élet egy egyre mélyülő, szélesedő folyamhoz hasonlítható, amely az örök boldogság tengerébe visz bennünket, ahol mindörökké részesei leszünk az isteni életnek.

Ezért ne vessünk ma a (hús)testnek, mert akkor csak romlást arathatunk, hiszen a (hús)test csak erre képes. Éljünk inkább szent önmegtagadással magasabb, tisztább és szellemibb céloknak, keressük az Úr dicsőségét, és engedelmeskedjünk feltétel nélkül Szelleme vezetésének. Micsoda nagyszerű aratás lesz az, amikor majd az örök életet aratjuk! Akkor örökké tartó áldást aratunk majd! Micsoda ünnep lesz az az aratás!

Urunk, hadd legyünk ilyen aratók, a Te Fiadért!

---

 

Május 1. Csupa dal

"A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak"
(Ézs 55,12)

Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és megkezdődik igazi örömünk. Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához. A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri Istent. A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.

Mikor Isten Igéje kivirágzik köztünk és lelkek térnek meg, akkor mintha minden dallal volna tele. Mikor halljuk a fiatal hívők vallástételeit és az érettebbek tanúságtételét, olyan boldogok vagyunk, hogy dicsérnünk kell az Urat. Akkor úgy tűnik, mintha a hegyek és a halmok, az erdők és a mezők visszhangoznák örvendező énekünket, és az egész világ egyetlen nagy zenekar lenne.

Uram, ezen az örvendező májusi napon hadd énekeljen a világ vidám és gazdag éneket, mint a pacsirta.

 

---

Á P R I L I S 

Április 30. A győztes jutalma

"Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja" (Jel 2,17).

Én lelkem, buzdulj fel a szent harcban való kitartásra, mert a győztes jutalma igen nagy. Ma is táplál minket a táborunk körül lehulló mennyei eledel, a pusztai táplálék, amely mindennap készen van a Kánaán felé tartó zarándokok számára. De Krisztusban egy még magasabb rendű szellemi élet van fenntartva a számunkra, és olyan táplálék, amely eddig rejtve volt szemünk elől. A frigyládában lévő arany edényben volt egy adag manna, amely sohasem romlott meg, bár századokon át őrizték. Soha senki nem látta. El volt rejtve a frigyládában, a szentek szentjében. Ugyanígy van elrejtve a hívők magasabb rendű élete Krisztussal Istenben, de nemsokára részünk lesz benne. Ha az Úr Jézus kegyelme által győztesek leszünk, királyi eledelben részesülünk majd a Nagy Király vendégségén. Krisztus ez a táplálék, a mi "elrejtett mannánk", mint ahogyan Őt jelképezte a pusztában hullott manna is. Jézus Krisztus a mindenünk, úgy a magasabb rendű, mint a mindennapi törekvéseinkben egyaránt. Segít minket a harcban, győzelmet ad, és azután Ő maga lesz a jutalmunk.

Urunk, segíts győzelemre!

---

 

Április 29. Tanulj megbocsátani és felejteni!

"Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged" (Péld 20,22).

Ne siesd el! Csillapodjék haragod! Ne mondj és ne tégy semmit a sérelem megtorlására! Nem cselekszel bölcsen, ha botot ragadva harcolod meg a magad harcát, és főként nem az Úr Jézus szellemében cselekszel. Nemesebb dolog megbocsátani és elfelejteni a sérelmet. A sérelem tartogatásával és a bosszú fontolgatásával akadályozod a régi sebek gyógyulását, és új sebeket ejtesz. Jobb elfelejteni és megbocsátani.

Ha netán most azt gondolod: tennem kell valamit, különben alul maradok, akkor kövesd e mai ígéret tanácsát: "Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged". Ez nem kerül pénzbe, de éppen ezért sokkal többet ér. Légy hát csenden és várjad az Urat. Neki mondd el sérelmedet: mint Ezékiás a kincstárnok üzenetét (Ézs 36-37), és ez már önmagában könnyíteni fog megterhelt lelkeden. Ugyanakkor figyelj az ígéretre: "Ő megsegít téged". Isten megtalálja számodra is a szabadulás útját. A hogyant még nem sejted se te, se én, de hogy megszabadít, az biztos. Ha az Úr szabadít meg, az sokszorta jobb neked, mintha kicsinyes vitákba keverednél és beszennyeznéd magad a hitetlenekkel való küzdelemben. Ne légy többé haragos! Hagyjad az ügyedet a Legfőbb Bíróra!

 

---

Április 28. Kölcsönös érdek 

"Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek"
(2Korintus 6,16)

 

 

Íme, a kölcsönös érdek. A kölcsönös összetartozás. Isten az Ő népe osztályrésze, a választott nép pedig az ő Istenének osztályrésze. A hívők fő gazdagsága Istenben van, Ő pedig drága kincsének tartja népét. A vigasztalás valóságos kincsesbányája ez minden hívő számára.

A kölcsönös összetartozás boldog állapot; kölcsönös figyelemben nyilvánul meg. Isten szüntelenül gondol népére, és népe is szüntelenül megemlékezik róla. Isten a mai napon is mindent a javamra cselekszik, mit tehetek hát én Őérte? Gondolataim irányuljanak feléje, hiszen Ő is gondol rám! Bár így lenne ez valójában, és ne érném be azzal, hogy - ennek így kell lennie!

A kölcsönös összetartozás a közösségben is kifejezésre jut. Isten köztünk lakozik, mi pedig Őbenne élünk. Ő velünk jár, és mi Istennel. Milyen boldog közösség ez.

Bárcsak valóban úgy élnék, mint akinek az Úr az Istene: úgy bíznék benne, úgy szolgálnék neki, ahogyan az Őt megilleti! Bárcsak szellemben és valóságban tudnám szeretni és imádni Őt, és tudnék engedelmeskedni neki! Szívemnek ez a legfőbb vágya! Ha ez megvalósul az életemben, akkor megtaláltam a mennyet.

Uram, segíts ehben! Segíts, hogy megismerjelek téged mint Istenemet, és Krisztus érdeméért Uramnak nevezhesselek!

 

 

---

Április.27 Isten véghezviszi művét

"Az Úr javamra dönti el ügyemet" (Zsolt 138,8).

Isten, aki elkezdte, el is végzi a munkát, amelyet lelkemben elindított. Az Úr törődik minden velem kapcsolatos dologgal. Figyeli, ami bennem jó, de nem tökéletes, megtartja és tökéletessé teszi azt. Milyen vigasztaló ez, mert magamtól nem tudnám tökéletességre vinni a kegyelem művét. Efelől egészen bizonyos vagyok, hiszen mindennap vétkezem, és idáig is csak az Úr segítségével tudtam fejlődni. Ha az Úr elhagyna, minden korábbi tapasztalatom semmivé lenne és elvesznék. De az Úr ezután is megáld. Tökéletesíti hitemet, szeretetemet, jellememet, életművemet. Mindezt azért, mert Ő elkezdte a munkát bennem. Isten adta belém a tökéletesség utáni vágyat. Ő segítette bizonyos mértékig már el is érni azt. Ő soha nem hagy semmit félbe, ez teljesen idegen lenne dicsőséges lényétől. Tudja, hogyan vigye véghez kegyelmes szándékát, és noha saját bűnös természetem szövetkezik a világgal és az ördöggel, hogy munkáját hátráltassa, én mégsem kételkedem ígérete beteljesülésében. Be fogja végezni munkáját bennem, és mindörökké dicsérhetem majd Őt.

Uram, add, hogy dicsőséges munkád ma is egy kicsit előbbre haladhasson bennem.

 

---

Április 26. Kegyes bánásmód

"Megáld téged Istened az Úr mindenben, amit cselekszel"
(5Móz 15,18)

Izráelben a rabszolgákat bizonyos szolgálati idő eltelte után fel kellett szabadítani, és ha az elhagyta ura házát, bőségesen el kellett látni. Urának mindezt kész örömmel kellett megtennie, mert csak így nyert áldást az Úrtól. Ennek az igehelynek a szelleme és Krisztus törvénye is arra kötelez minket, hogy bánjunk jól beosztottainkkal. Gondoljunk arra, miképpen jár el velünk Urunk. Ez kötelezzen arra, hogy mi is jóakaratúan bánjunk másokkal. Aki a kegyelmes Isten gyermeke, legyen nagylelkű saját maga is. Hogyan várhatjuk üzleti ügyeinkben Mesterünktől az áldást, ha elnyomjuk azokat, akik nekünk szolgálnak?

Milyen nagy áldást helyez kilátásba ez az Ige a nagylelkű ember számára! Aki áldott minden cselekedetében, az igazán áldott! Az Úr ezt az áldást részben anyagi jólétben, részben lelki-szellemi áldásokban, részben pedig jótetszésének kinyilvánításában adja, és ez utóbbi a legjobb valamennyi között. Megérezteti velünk, hogy milyen megkülönböztetetten gondja van ránk, és milyen különlegesen körülvesz szeretetével. Ez földi életünket az eljövendő élet örömteli előízévé teszi. Isten áldása több, mint a vagyon. Úgy gazdagít meg, hogy abból nem következik szomorúság.

 

---

Április 25 Mit hagyunk gyermekeinkre?

"Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek" (Péld 20,7).

Természetes, hogy aggódunk családunkért, de bölcsen tennénk, ha aggódásunkat inkább a saját magatartásunkkal való törődésre fordítanánk. Ha hűségesen járunk az Úrral, többet használunk gyermekeinknek, mintha nagy vagyont hagynánk rájuk. Egy apa szent élete a legnagyobb örökség a fiai számára.

A jellemes ember saját élete példáját hagyja örököseire, és ez már önmagában is az igazi gazdagság kincsesbányája. Milyen sokan köszönhetik az életben való boldogulásukat szüleik példaadásának.

Gyermekeinkre hagyjuk hírnevünket is. Az embereknek mindjárt jobb véleményük van valakiről, ha meghallják, hogy megbízható, becsületes szülők gyermeke. Bárcsak minden ifjú ember ügyelne a család jó hírének megtartására!

Mindenekfelett pedig imádságainkat és az imádságot meghallgató Isten áldását hagyjuk gyermekeinkre, és ez kedvessé teszi gyermekeinket az emberek között. Isten megáldja és megtartja őket akkor is, ha mi már meghaltunk. De bárcsak előbb megismernék a Megváltót!

Egyenes, becsületes életünk Isten eszköze lehet fiaink és leányaink megszabadításában. Ha látják, hogy hitvallásunk valódiságát életünkkel is bizonyítjuk, akkor egyszer ők is Jézus Krisztus mellett döntenek majd. Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet házam népén!

 

---

Április 24 Az áldás feltétele

"Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőségesen áldást árasztok rátok" (Malakiás 3,10).

Sokan úgy olvassák ezt az ígéretet, hogy nem veszik észre a megígért áldás feltételét. Nem számíthatunk rá, hogy megnyíljék az ég és áradjon az áldás, amíg nem adjuk meg azt, ami Istennek és az Ő ügyének jár. Minden szent célra jutna bőségesen pénz, ha minden hitvalló keresztyén befizetné a maga részét.

Sokan azért szegények, mert meglopják Istent. Számos gyülekezet azért küszködik hiába a Szent Szellem vezetéséért, mert engedi, hogy a gyülekezet vezetői szükséget lássanak. Ha nem gondoskodunk Isten szolgáinak evilági szükségleteiről, ne csodálkozzunk, ha szegényes a szolgálatuk által nyert szellemi eledel. Amikor a missziói vállalkozások koldusszegények, és üres pénztárak hátráltatják az Úrért való munkát, miként várhatjuk a megtértek seregét?

Gondolkozz csak! Mit is adtam az utóbbi időben? Nem voltam szűkmarkú Istenemmel szemben? Fösvény a Megváltóm iránt? Ez tűrhetetlen! Adjuk oda az Úrnak a tizedet, ami Őt megilleti: a szegények segítésére, Isten ügye támogatására, és akkor meglátjuk majd, hogy az Ő ereje és áldása bőségesen szétárad köztünk.

 

---

Április 23 Ne féljünk a haláltól!

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál"
(Jel 2,11).

 

Az első halált el kell szenvednünk, hacsak az Úr még a mi életünkben nem jön vissza. Várjunk tehát rá félelem nélkül, mindig készen, hiszen Krisztus győzött a halálon: nem szomorú mélység az már, hanem a dicsőségbe vezető út.

Nem az első, hanem a második haláltól kell félnünk; nem attól, hogy lelkünk elválik a testünktől, hanem hogy véglegesen elszakadunk Istentől. Ez a valódi halál. Ez a halál megöli a békességet, örömet, boldogságot, reménységet. Ha Istent elvesztettük, mindent elvesztettünk. Ez a halál sokkal rosszabb annál, amikor csak megszűnünk létezni. Olyan lét ez, amelyből hiányzik a létezésnek értelmet adó élet.

Ha azonban Isten kegyelméből mindvégig kitartunk a szent harcban és győzünk, a második halál nem teheti ránk jeges kezét. Akkor nem kell félnünk a haláltól és a pokoltól, mert elnyerjük az "élet koszorúját", mely soha el nem hervad. Mennyire megerősít ennek tudata a küzdelemben! Az örök élet megéri, hogy egész életünkön át küzdjünk érte. Érdemes harcolnia második halál elkerüléséért.

Urunk, adj hitet a győzelemhez, és add kegyelmedet, hogy sértetlenek maradjunk, amikor a bűn és a Sátán a sarkunkba szegődnek!

 

---

Április 22 Erőt ad a felkeléshez

"Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket" (Zsolt 146,8).

Görnyedezem? Terjesszem ezt az ígéretet sürgősen az Úr elé! Olyan Istenünk van, akinek lényéből fakad, hogy kész örömmel felemelni a görnyedezőket. A hűn terhel, vagy a bűntudat emészt? Akkor Jézus Krisztus váltságműve emeljen fel és nyugtasson meg! Ó, Uram, emelj fel a te irgalmad szerint!

Nehéz gyászom van, vagy alaposan becsaptak? Itt ismét a Vigasztaló az, aki megerősíthet. Milyen jó nekünk, hogy a Szentháromság egyik Személyének éppen Vigasztaló a neve. Ő valóban vigasztalónk, és munkájára a Dicsőségesnek különleges gondja van.

Sokan már annyira meggörnyedtek, hogy csak az Úr Jézus képes feloldani őket, Ő ezt meg tudja tenni és meg is teszi. Fel tud emelni, hogy újra egészségesek legyünk, reménykedjünk és megvidámodjunk. Sokszor megtette ezt már, amikor próbák alatt voltunk, higgyük hát, hogy Ő, aki ma is ugyanaz a Megváltó, szerető gonddal bánik velünk ezután is. Így, akik ma görnyedezők és bánatosak vagyunk, nemsokára magasan szárnyalunk, gúnyolóink pedig mind megszégyenülnek majd. Milyen tisztesség, hogy maga az Úr emel fel minket! Ne félj a terhek alatt görnyedezni, mert így tapasztaljuk meg Isten felemelő hatalmát.

 

---

Április 21 Isten megfizet

"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét" (Péld 19,17).

Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.

Ne számítsunk arra, hogy bármit is visszafizet a szegény, még hálát se várjunk. Tekintsük úgy az adakozást, hogy kölcsön adtunk az Úrnak. Isten fog megfizetni érte, és ha Őrá nézünk, akkor ne tekintsünk másokra. Milyen nagy kegyben részesít minket az Úr, ha megengedi, hogy kölcsön adjunk neki. Boldog lehet az a kereskedő, akinek üzleti könyveiben az Úr neve szerepel. De kár lenne, ha a neve mellett valami jelentéktelen összeg állna: legyen az minél nagyobb. Segítségünkre van ebben a legközelebbi, utunkba kerülő szűkölködő.

A visszafizetésre egyáltalán nem volna szabad gondolnunk, és mégis megígéri itt azt az Úr. Áldott legyen az Ő neve, mert az Ő megfizetésre vonatkozó ígérete értékesebb az ezüstnél és aranynál. Ha aztán a gazdasági bajok miatt egyszer mi szűkölködünk, nyújtsuk be alázatosan számlánkat a Hit Bankjánál. Van olvasóim között szűkmarkú? Szegény teremtés! Az Úr bocsásson meg neki!

 

---

Április 20. Hit által, nem érzések által

"Az igaz ember pedig hitből fog élni" (Róm 1,17).

Tudok hinni és hiszek is az Úr Istenben, és ez a hit életben tart. Szeretném, ha azok közé számláltatnék, akik igazságban éltek, de ha tökéletes is volnék mindenben, akkor sem próbálnék meg a saját igazságomra alapozva élni. Az Úr Jézus váltságművére támaszkodom. Csakis és egyedül az Őbelé vetett hit által élek. Ha képes volnék tűzre adni testemet az Úr Jézusért, akkor sem a magam bátorságában és állhatatosságában bíznék, hanem egyedül hit által élnék.

Hitben élni sokkal biztonságosabb és boldogabb dolog, mint érzéseinkre vagy cselekedeteinkre támaszkodni. A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mintha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni, mindent Belőle meríteni. Ha a legigazabb ember számára is ez az élet egyetlen lehetősége, mennyivel inkább az nekem, szegény bűnösnek!

Uram, én Benned hiszek. Benned bízom. Mi más jelentheti számomra az életet? Csak azt, hogy Benned bízom. Tudom, hogy ez így van, ezért Benned akarok maradni mindvégig.

 

---

Április 19 Gyakorlott kutató

"Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat" (Ez 34,11).

Ezt először akkor teszi meg, amikor választottai még tévelygő juhok, akik nem ismerik sem a Pásztort, sem a karámot. Milyen csodálatosan meg tudja találni az Úr választottait! Jézus Krisztus a hatalmas Pásztor, aki megkeres és megment. Bár sokan azok közül, akiket az Atya neki adott, szinte a pokol kapujáig tévelyednek el, az Úr megtalálja és kegyelmesen magához vonja őket. Minket is megkeresett: legyünk hát jó reménységben azok felől, akikért imádkozunk, mert őket is meg fogja találni.

Azokat is keresi az Úr, akik már a nyájhoz tartoznak, de eltévelyedtek az igazság és szentség mezejéről (útjáról). Talán súlyosan tévelyegnek, bűnbe keveredtek vagy megkeményedtek. Az Úr azonban, aki az Atya előtt felelős értük, mégsem engedi őket olyan messze távolodni, hogy elvesszenek. Gondviselése és kegyelme követi őket az idegenbe, a szegénységbe, a szellemi sötétségbe és a kétségbeesés mélységeibe is. Egyet sem veszít el azok közül, akiket az Atya neki adott. Az Úr Jézus számára szent elkötelezettség, hogy megmentse az egész nyájat, annak minden tagját kivétel nélkül. Milyen drága ígéret ez számomra, ha most éppen így kell kiáltanom: "Bolyongok, mint az eltévedt juh" (,Zsolt 119,176).

 

---

Április 18. Ő soha el nem hagy

"Veled leszek... Nem maradok el tőled, nem hagylak el" (Józs 1,5).

 

Gyakran idézik ezt a Józsuénak szóló ígéretet; ez az alapja az újszövetségi Igének: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

Szeretteim, küzdelmes élet vár ránk, de a Seregek Ura velünk van. Nagy, de lelkileg ingadozó népet kell vezetnünk? Ezen ígéret szerint megkapjuk a hozzá szükséges józanságot és bölcsességet. Ravasz és hatalmas ellenséggel kell megküzdenünk? Ebben az ígéretben rejlik a győzelemhez szükséges erő. Nagy örökséget kell elnyernünk? E jel alatt célhoz érünk, hiszen maga az Úr van velünk.

Mert bizony jaj lenne nekünk, ha az Úr elhagyna bennünket. Mivel azonban erre sohasem kerülhet sor, nyugtalanságunk viharai Isten hűségének hullámain megnyugodnak. Az Úr soha nem hagy el bennünket. Történjék bármi, Ő mellettünk lesz. Barátok cserbenhagyhatnak, segítségük sokszor csak olyan, mint az áprilisi zápor, Isten azonban hűséges, Jézus Krisztus mindörökké ugyanaz, és a Szent Szellem bennünk marad.

Én lelkem, légy ma is nyugodt és bizakodó. Ha gyülekeznek a felhők, az Úr szétoszlathatja őket. Mivel Isten nem hagy el; a hitem se hagyjon el; mivel Ő nem távozik el mellőlem, én sem akarok eltávozni mellőle. Így hitben békességre találok.

---

Április 17.  Békesség az ellenségekkel

"Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti" (Péld 16,7).

 

Vigyáznom kell arra, hogy útaim az Úr előtt kedvesek legyenek. De még így is lesznek ellenségeim. Talán éppen azért, mert bátor vagyok az igazat cselekedni. Milyen nagyszerű ígéret ez a mai! Amikor az emberek dühösködnek, az Úr megmutatja (nekem) dicsőségét: lecsendesíti haragjukat úgy, hogy nem kell félnem tőlük.

Istennek hatalmában áll ellenségemet megakadályozni abban, hogy ártson nekem, akkor is, ha nagy kedve volna hozzá. Lábán is üldözte Jákóbot, mégsem árthatott neki. Isten meggyőzheti haragos ellenségemet és barátságosra hangolhatja. Így tett Ézsauval, aki testvéri öleléssel várta Jákóbot, holott az attól tartott, hogy fivére kard élére hányja családjával együtt. Az Úr a legdühösebb ellenséget is Krisztusban testvérré és munkatárssá változtathatja, mint ahogyan Sault is azzá tudta tenni. Bárcsak mindenkor ez történne az evangélium üldözőivel!

Boldog az, akivel szemben olyanok lesznek ellenségei, mint az oroszlánok Dániellel: békességesek és barátságosak. Ha eljön halálom, a végső ellenség, kívánom, hogy békességben tudjak szembenézni vele. De most arra kell törekednem, hogy mindenben kedves legyek az Úrnak. Hitben és szentségben éljek, mert csak ebben gyönyörködik a Magasságos.

 

---

Április 16. Minden megszentelődik

"Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úr szent tulajdona!."
(Zak 14:20,)

Boldog az a nap, amelyen minden szentté lesz. Még a lovak csengettyűi is az Urat dicsőítik. Ez a nap számomra már elérkezett. Mindent Istennek szentelek? Ruhám, amelyet fölveszek, majd levetek, Krisztusnak, az én Uramnak igazságára kell emlékeztessen. Munkámat úgy kell végeznem, mint aki az Úrnak szolgál. Bárcsak válna a mai napon a ruhám papi köntössé, ételem szentséggé, házam templommá, asztalom oltárrá, beszédem tömjénné, én magam pedig pappá! Uram, teljesítsd kérésemet és add, hogy körülöttem semmi ne legyen közönséges, tisztátalan!

Hitben számíthatok is erre! Ha hiszem ezt, az Úr segít, hogy így is legyen. Mivel én magam az Úré vagyok, az Úr leltárba veszi mindenemet, hiszen mindenem az Övé; én pedig ezt azzal akarom bebizonyítani, hogy ennek tudatában használom dolgaimat a nap folyamán. Szeretném, ha reggeltől estig boldogan és szent rendben folyna életem összes dolga. Csengőim csöngjenek - miért ne csöngenének? Még a lovaimon is csengettyűk legyenek - ugyan, kinek van több joga, hogy zengedezzen, mint a hívőknek? De csengőim, zeném, vidámságom mind-mind szent kell legyen, és azt kell hirdesse: "Az Úr szent tulajdona!"

 

---

Április 15. Az igazak kívánsága teljesül

"Az igazak kívánsága pedig teljesül" (Péld 10,24).

 

Mivel az igaz kívánsága is igaz, Isten nyugodtan teljesítheti azt. Viszont sem az egyes embernek, sem a társadalomnak nem lenne hasznára, ha ez az ígéret a gonoszoknak is szólna. Tartsuk meg az Úr parancsolatait, akkor Ő is méltányolni fogja kéréseinket.

Ha azonban az igaz ember esetleg jogtalan dolgot kíván, az nem fog teljesülni. De rá fogunk jönni, hogy ezek nem is valóságos kívánságok, hanem félreértésből, vagy eltévelyedésből fakadtak, és így az szolgál javunkra, ha nem valósulnak meg.

Halogatja az Úr kívánságaink teljesítését? Ez a mai ígéret bátorítson a további könyörgésre. Vagy esetleg végleg megtagadta kérésünk teljesítését? Akkor is adjunk hálát Neki, hiszen mindig az a vágyunk, hogy csak akkor engedjen kéréseinknek, ha Ő is így látja jónak.

Bizonyos dolgokat viszont bátran kérjünk. Ilyenek: a szentség, a hasznosság, a szolgálatban a Krisztushoz való hasonlatosság, a felkészítés a mennyek országára. Ezek a kérések a kegyelemből, és nem a természetünkből fakadnak - a megigazult ember, és nem a természeti ember kérései. Isten nem zárkózik el az ilyen kérések elől, hanem bőségesen teljesíti őket. "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37,4). Ezt kívánjuk ma!

 

---

Április 14. Azt választom, amit Ő választ

"Kiválasztja a mi örökségünket" (Zsolt 47,5).

 

Ellenségeink szűkmarkúak velünk szemben, de nem vagyunk kiszolgáltatva nekik. Az Úr gondoskodik rólunk, végtelen bölcsessége jelöli ki helyünket a világban. Sorsunkat nálunk bölcsebb értelem irányítja. Minden dolgot Isten rendez el, és mi ennek örülünk; azt választjuk, amit Isten választ a számunkra. Ha saját elképzeléseink szerint választhatnánk, akkor is azt kívánnánk: bárcsak minden Isten akarata szerint történne.

Saját balgaságunk tudatában ne akarjuk sorsunkat magunk irányítani. Sokkal biztonságosabban és nyugodtabban érezzük magunkat, ha az Úr kezében van a kormány, mintha mi irányítanánk életünk hajóját saját elgondolásaink szerint. A talán sokszor fájdalmas jelent és az ismeretlen jövendőt bízzuk Atyánkra, Megváltónkra és Vigasztalónkra.

Én lelkem, a mai napon tedd le vágyaidat Krisztus lábaihoz. Ha mostanában makacs és önfejű voltál és a magad útját jártad, tagadd meg balgatag énedet, és add életed kormányát az Úr kezébe. Mondd: "Ő majd eldönti". Ha mások vitatják is az Úr végtelen hatalmát, és az ember szabad akaratát dicsőítik, felelj így nekik: "Ő dönt majd helyettem". Teljesen önként engedem át neki a döntést, és azt kívánom, hogy Ő legyen életem korlátlan ura.

 

---

Április 13. Az újjáteremtett test

"Aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket"
(Filippi 3:21,)

 

Amikor gyötör a testi fájdalom és képtelenek vagyunk még imádkozni is, érezzük, milyen nyomorúságos a testünk. Amikor pedig a testi szenvedély csábít, megtapasztaljuk, milyen nagyon találó a "gyarló" jelző. Testünk alázatosságra tanít minket, és ez a legjobb, amit velünk tesz. Bárcsak igazán alázatosak lennénk, mivel testünk az állatokhoz, sőt a föld porához kapcsol bennünket!

De Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus, mindezt megváltoztatja. Az Ő megdicsőült testéhez hasonlóvá formálja mindazok testét, akik hisznek benne. Hit által már átformálódott a lelkünk, és testünk is úgy át fog alakulni, hogy méltó szállása legyen megújult szellemünknek. Nem tudjuk, mikor megy majd végbe ez a nagy átalakulás, de az a tény, hogy erre számíthatunk, segítsen át a mostani megpróbáltatásokon és testünk minden nyomorúságán. Nemsokára olyanok leszünk, mint Krisztus. Nem sajog a testünk, nem lesz homályos a látásunk, sem gyönge a szívünk. Az öreg test nem lesz erőtlenségek gyűjteménye, a beteg sem a gyötrelmek tárháza, hanem "hasonlatos az Ő dicsőséges testéhez." Micsoda reménység! Még testünk is megnyugodhat az ilyen feltámadás reménységében.

 

---

Április 12.  Többé meg nem emlékezik

"Mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre" (Jer 31,34).

Amikor megismerjük az Urat, elnyerjük bűneink bocsánatát. Úgy ismerjük meg Őt, mint a kegyelem Istenét, aki nem tekint vétkeinkre. Micsoda boldog felfedezés ez!

Mennyire Istenhez méltó megfogalmazás: Az Úr megígéri, hogy bűneinkről többé meg nem emlékezik. Hát elfelejtheti Isten azokat? Azt mondja, igen, és Ő komolyan gondolja azt, amit mond. Úgy tekint ránk, mintha soha nem vétkeztünk volna. A nagy engesztelő áldozat olyannyira eltörölte minden bűnünket, hogy azok Isten előtt már nem léteznek. A hívő Krisztusban van, és Isten ugyanúgy elfogadja, mint Ádámot, amikor még ártatlan volt. Sőt, míg Ádámnak csak emberi ártatlansága volt, a hívő Isten igazságába öltözik.

Az Úr nem emlékezik meg bűneinkről, tehát nem büntet meg értük, és irántunk való szeretete sem csökken miattuk. A kifizetett adósság már nem adósság. Így törli el az Úr népének a vétkeit is.

Ha szomorkodunk is bűneink és mulasztásaink miatt - és ez kötelességünk, amíg csak élünk - egyben örvendezünk is, mert Isten soha nem fogja bűneinket felróni nekünk. Ez a kegyelem meggyűlölteti velünk a bűnt. Isten ingyen bűnbocsánata arra indít, hogy soha többé meg ne szomorítsuk Őt engedetlenségünkkel.

 

---

Április 11. Szoros közösség

"Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr" (Jer 31,34).

 

Bizony sok mindent nem ismerünk, de az Urat igen. Ma ezt az ígéretet tapasztaljuk meg, és ez nem is csekély ígéret. Közülünk még a legkisebb hívő is ismeri Istent a Jézus Krisztusban. Bár nem annyira, mint szeretnénk, de mégis igazán ismerjük Őt. Nemcsak a róla szóló tanítást, hanem Őt magát is. Ő a mi Atyánk és barátunk. Személyesen ismerjük Őt. Elmondhatjuk: "Én Uram és én Istenem!" Meghitt kapcsolatban állunk Istennel, és sok boldog időt töltünk szent jelenlétében. Nem vagyunk többé idegenek a számára, mert az Úr titka közöttünk lakik.

Ez több, mint amire a természet taníthat minket. Nem test és vér jelentette ki nekünk Istent. Krisztus Jézus jelentette ki Őt nekünk, amikor befogadtuk a szívünkbe. Ha tehát az Úr maga ismertette meg magát velünk, nem ez minden üdvözítő ismeret forrása? Istent ismerni azt jelenti: örök életünk van. Mihelyt Istennel közösségbe kerülünk, megkapjuk azt a bizonyosságot, hogy új életre elevenedtünk meg. Ó, én lelkem, örvendezz ennek a felismerésnek, és áldjad Istent egész napon át. 

---

Április 10.  Tekints fel rá, és élj!

"Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy érckígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint rá!" (4Móz 21,8).

Dicsőséges előképe ez az evangéliumnak. A vétkesek közé számláltatott Jézus Krisztus függ előttünk a kereszten. Ha föltekintünk rá, meggyógyulunk a bűn kígyómarásától, éspedig azonnal. "Mindenki, aki feltekint arra, életben marad." Kedves olvasóm, ha bánkódsz bűneid miatt, jól jegyezd meg az Igét: "Mindenki életben marad, ha feltekint arra!" Mindenki, aki valóban feltekint Jézus Krisztusra, megtapasztalja ennek igazságát. Én ezt megtapasztaltam. Jézusra néztem, és azonnal megelevenedtem. Ebben bizonyos vagyok. Olvasóm, ha te feltekintesz Jézusra, te is élni fogsz. Bár most talán gyötör a kígyóméreg és nincs reménységed mert hát nincs is más reménység, csak ez az egy. Ez azonban nem kétes értékű gyógymód. "Mindenki ... életben marad, ha feltekint arra!"

Az érckígyót nem azért emelte fel Mózes, hogy az egészségesek kíváncsian nézegessék, hanem kizárólag azokért, akiket "megmart a kígyó". Jézus Krisztus az "igazán" bűnösök valóságos Megváltója. Akár részegessé, tolvajjá, tisztátalanná vagy Istentől távol élővé tett a "harapás", elég egy pillantást vetned Megváltónkra, és máris meggyógyulsz mindebből, és szentül tudsz élni Istennel szoros közösségben. Tekints fel rá, és élsz!

 

---

Április 09  A Biblia a legfőbb helyen

"Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok" (Zsolt 119,165).

Ha igazán szeretjük ezt a drága könyvet, a Bibliát, nagy békességünk lesz az élő Istentől, és igazi menedéket találunk. Éljünk szüntelenül közösségben az Igével, és akkor olyan békesség lesz a szívünkben, amelyet semmi más nem adhat meg. A Szent Szellem az Ige által vigasztal és elhinti jótékony hatását, és lecsendesíti szívünk viharait.

Akiben gazdagon lakozik Isten Igéje, az nem fog megbotlani semmiben. Naponta felveszi és örömmel tudja viselni keresztjét, felkészül a próbákra, és nem keseredik meg, akármilyen nagyok és nehezek is azok. A gazdagság sem téríti le útjáról, mint olyan sokakat, de a szerencsétlenség sem töri meg úgy, mint annyi más embert, mert felül tud emelkedni külső életének változó körülményein. Mikor az Úr a hitnek valamely nagy titka elé állítja, amelytől mások így kiáltanak fel: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" (Jn 6,60), a hívő alázatosan elfogadja azt, mert (értelmi) kételyeit legyőzi az Úr törvénye iránt érzett mélységes tisztelet. Neki ugyanis Isten törvénye a legfőbb tekintély, amely előtt örömmel meghajol. Urunk, munkáld bennünk a mai napon is ezt a szeretetet, békességet és nyugalmat.

---

Április 08.  Megőrizve munkánk végeztéig

"...odaállott mellé az Úr, és azt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!" (Csel 23,11).

 

Veszedelembe kerültél az Úrról való bizonyságtételed miatt? Ne félj, gondolj arra, hogy nem halhatsz meg, míg munkádat el nem végezted. Ha az Úr még több szolgálatot tartogat a számodra, élni fogsz, amíg azokat is elvégzed. Mert ugyan ki törhetné el az edényt, amelyet még használni akar az Úr!

Ha azonban már nincs több feladatod a Mester számára, akkor nem szomoríthat el, ha haza akar vinni oda, ahol már nem ér utol az ellenség keze. Hiszen életed fő célja a Krisztusról szóló bizonyságtétel, ennek elvégzésében pedig nem akadályozhat meg senki: ezért légy békességben! Kegyetlen csalárdság, rosszindulatú félremagyarázás, a barátok hűtlensége, a legmeghittebb bizalmasod árulása vagy bármi más következzék is, mindez nem árthat annak a munkának, amit az Úr bízott rád! A szomorúság éjszakáján melléd áll az Úr és ezt mondja: "Bizonyságot kell tenned!" Ezért nyugodj meg, és teljesedj be az Úr örömével!

Ha most éppen nincs is talán szükséged erre az ígéretre, igen hamar szükséged lehet rá. Ezért tedd el jól! És ne feledkezz meg imádságaidban a misszionáriusokról és azokról a hívőkről, akiket most üldöznek, kérve, hogy az Úr tartsa meg őket.

---

Április 7.  Emberektől nem félve

"A Föld valamennyi népe látni fogja, hogy az Úr nevéről neveznek, és félnek tőled"
(5Móz 28,10)

Akkor majd semmi okunk nem lesz, hogy mi féljünk tőlük. Ez szegényes szellemiségre és inkább hitetlenségre vallana, mint hitre. Isten önmagához hasonlóvá alakít bennünket, hogy joggal viselhessük nevét, és valóban hozzá tartozzunk. Bárcsak valóra válna ez az Ige az életünkben (elnyernénk ezt a kegyelmet, hiszen) az Úr alig várja, hogy így legyen, azaz: hogy lássák a népek rajtunk, hogy az övéi vagyunk.

A valóság az, hogy az istentelenek félnek az igazi hívőktől. Gyűlölik őket, de félnek is tőlük. Így reszketett Hámán Márdokeustól, noha ő tört az utóbbi életére. Mert az istentelenek gyűlöletének oka valójában a félelem, de büszkébbek, semhogy ezt bevallanák. Ezért járjunk félelem nélkül az igazság útján. Nem nekünk van okunk félni, hanem a gonosztevőknek, akik a Seregek Ura ellen harcolnak. Ha valóban úgy élünk, mint akik az örökkévaló Isten nevéről neveztetünk, biztonságban vagyunk. Miként egykor a római birodalom polgárának csak annyit kellett mondania: római vagyok - és máris maga mögött tudhatta a hatalmas birodalom valamennyi légiójának védelmét, - ugyanígy Isten emberei a Mindenható védelmét tudhatják maguk mögött. Isten inkább elküldi az égből valamennyi angyalát, semhogy egyetlen hívő gyermekét is védelem nélkül hagyná. Légy bátor, mint az oroszlán, mert Isten veled van.

 

---

Április 06. Egy király, egy Úr

"Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név" (Zakariás14,9).

 

Micsoda áldott reménység ez! Nem szeszélyes álom, hanem a csalhatatlan Ige kijelentése. Valamennyi nép megismeri majd az Urat, és kegyelmes uralkodását minden nemzetség elfogadja. Ma még távol vagyunk ettől. Ugyan ki hódol ma a Nagy Király előtt? Mennyien lázonganak! Milyen sok úr és milyen sok isten van e földön! Még a hitvalló keresztyének között is hány és hányféle eltérő felfogás uralkodik róla és evangéliumáról! De egyszer majd egy Király lesz, egy Úr és az élő Istennek egy neve. Ó Uram, bárcsak hamarosan eljönne ez a nap! Naponta kiáltunk hozzád: Jöjjön el a te országod!

Nem kérdezzük, mikor jön el, nehogy elveszítsük az eljövetel bizonyosságának vigasztalását. Amilyen bizonyos, hogy a Szent Szellem egykor a próféták által szólt, olyan bizonyos, hogy eljön az idő, amikor majd az egész földet betölti az Úr dicsősége. Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Isten Szelleme nem hiába munkálkodik. Az Atya örökkévaló célja nem hiúsulhat meg! Itt, ahol most a Sátán zsarnokoskodik, az Úr Jézust koronázzák királlyá és a mindenható Isten uralkodik majd! Ebben a hitben megerősödve kezdjünk a mai nap munkájához és küzdelmeihez!

---

Április 05. El nem felejtve

"... én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad!" (Ézsaiás 44,1).

 

Urunk nem feledkezik meg szolgáiról, nem szűnik meg szeretni őket. Nem csupán egy időre az övéi, hanem véglegesen. Tudta, mi lesz belőlük, amikor elhívta őket. Eltörölte bűneiket, mint a felhőt, és bizonyosak lehetünk, hogy nem veti el őket már (egyszer) eltörölt bűnökért. Istenkáromlás lenne, ha ezt képzelnénk.

Nem feledkezik meg róluk, szüntelen gondol rájuk. Ha Isten csak egy pillanatig nem gondolna ránk, az pusztulásunkat jelentené. Ezért bátorít: "Nem feledkezem meg rólad!" Az emberek elfeledkeznek rólunk. Akivel jót tettünk, ellenünk fordul: nincs "állandó lakhelyünk" az emberek ingatag lelkében. Isten azonban egyetlen hű szolgájáról sem feledkezik meg soha. Nem az köti hozzánk, amit mi teszünk érte, hanem amit Ő tett értünk. Túl régóta szeret és túl nagy árat fizetett értünk ahhoz, hogy elfeledkezhetnék rólunk. Jézus Krisztus úgy néz minket, mint akikért feláldozta saját magát, hogyan is tudna bennünket elfelejteni. Az Atya a Fiá(ban lát minket) menyasszonyát látja bennünk, a Szent Szellem pedig saját művét szemléli bennünk. Az Úr gondol ránk. Ma is segít és támogat minket. Ó, bárcsak soha ne feledkeznénk meg az Úrról!

 

---

Április 4. Isten darazsai

 

"Darazsakat küldök előtted, hogy kiűzzék előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat"
(2Mózes 23,28)

 

Hogy mik voltak ezek a darazsak, azon ne töprengjünk. Isten külön hadserege, amelyet elküldött népe előfutáraként, hogy szurkálják az ellenséget és könnyűvé tegyék Izráel győzelmét. Istenünk a maga választotta módon harcol népéért. Gyakran meggyötri az ellenséget, még mielőtt a tulajdonképpeni csatára sor kerülne. Időnként úgy összezavarja az igazság ellenségeit, hogy az igazaknak ahhoz már semmit sem kell tenniük. A levegő telve van titokzatos hatásokkal, amelyek gyötrik Izráel ellenségeit. Azt olvassuk a Jelenések könyvében, hogy "segített a föld az asszonynak" (Jel 12,16).

Ezért soha ne féljünk. A csillagok is lelkünk ellenségei ellen harcolnak, míg pályájukat befutják. Gyakran, mire a küzdőtérre érünk, már nem találjuk ott az ellenséget, aki ellenünk támadt. "Az Úr harcol értünk, ti pedig maradjatok veszteg" (2Móz 14,14). Isten darazsai többet érnek, mint saját fegyvereink. Mi még álmodni sem merünk olyan győzelemről, amilyet az Úr a maga fegyvereivel ki tud vívni. Engedelmeskedjünk ezért a missziói parancsnak, induljunk a népeket meghódítani Krisztus számára, és meg fogjuk látni, hogy az Úr már járt előttünk és előkészítette az utat. Így a végén örömmel valljuk majd: "Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja" (Zsolt 98,1).

 

 

---

Április 3.  Érzékeny a figyelmeztetésre

"Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - Így szól az Úr"  (2Kir 22,19)

Sokan nem törődnek az intéssel, és elvesznek. Boldog az, aki féli az Úr szavát. Jósiás ezt tette, ezért Isten megkímélte ama pusztulás látványától, amely Júdára várt rettenetes bűnei miatt.

Ilyen megtört szívű vagy te is? És ilyen alázatos? Ha igen, akkor téged is megkímél az Úr ama gonosz napon. Isten megjegyzi mindazokat, akik sóhajtoznak és sírnak koruk bűnei miatt. A pusztulás majd megálljt parancsol, amíg választottai mind menedékbe nem jutnak. Megtalálja őket, mert ismertetőjelük, hogy Istent és az Ő Igéjét őszintén félik.

Vészterhes időkben élsz? Látod, hogy a babonaság és a hitetlenség mily nagy mértékben terjed, és félsz a romlott nemzetre elkövetkező rettenetes büntetéstől? Ha így van, bátorítson fel az ígéret folytatása: "... békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok" (22,20). Vagy ami még jobb, eljön maga az Úr, és akkor egyszer s mindenkorra vége a szomorúság korszakának.

 

---

Április 2. A szív igazi odaszánása

 

"Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt"
(1Timóteus 4,15)

 

Ez az ígéret gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ige feletti szorgalmas elmélkedés és az Úrért teljes odaadással végzett munka révén fejlődni fogunk, és fejlődésünk mindenki számára látható lesz. Nem a Biblia sietős olvasása, hanem az olvasottakban való elmélyülés jár igazán szellemi haszonnal. Nem a felületesen végzett munka, hanem a munkának való igazi odaadás a gyümölcsöző. "Minden munkádban gyümölcsöző leszel", de nem a sietős kapkodás útján, hanem a szívünk igazi odaszánása által. 

Ha megosztjuk magunkat Isten és a Mammon között, Krisztus és önmagunk között, nem fejlődünk semmit. Mindenestől oda kell szánnunk magunkat a szent feladatok végzésére, különben siralmas ügynökei leszünk a mennyei dolgoknak, és a hitben sem fogunk növekedni.

Igehirdető vagy? Légy egészen az, és ne fecséreld energiádat másodrangú dolgokra. Mi közöd akkor a világ dolgaihoz vagy a tartalmatlan szórakozásokhoz? Keresztyén vagy? Tedd Jézus Krisztus szolgálatát életed legfőbb feladatává, egyetlen céloddá! Először légy te magad mindenestől Krisztusban, csak azután cselekedj mindent Krisztusért, különben nem fogsz fejlődni, és fáradozásod hiábavaló lesz, mert sem a gyülekezet, sem a világ nem fogja tapasztalni rajtad keresztül azt az erőt, amellyel Krisztusról kellene bizonyságot tenned.

 

---

Április 1. A királyi út

"... csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá"
(Ézs 35,8)

A megszentelődés útja olyan egyenes és világos, hogy még a legegyszerűbb elme sem tévedhet el rajta, ha állhatatosan követi. A világ bölcsei furfangosak és köpönyegforgatók, mégis óriási baklövéseket követnek el, és többnyire elvétik céljukat. A világ bölcsessége valami nagyon szegényes és rövidlátó dolog, ha az ember ezt követi, bizony sötét hegyeken kell átmennie. A kegyelem által megvilágosított ember nem tud jobbat, minthogy az Úr parancsait teljesítse; ez megtartja őt a királyi úton és a Király védelme alatt.

Soha ne próbáld magadat csalárd módon kimenteni valamely nehéz helyzetből. Maradja keskeny úton, az igazság és őszinteség útján, és meglátod, ez vezet számodra a lehető legjobb megoldáshoz. Életünkben ne legyenek vargabetűk, se ügyes kibúvók. Legyünk igazak, és ne tartsunk semmitől. Kövessük mindenben Krisztust, és ne féljünk ennek következményeitől. Mert ha valami nagy bajt el tudnánk kerülni, de csak csalárd úton, akkor azzal, hogy megpróbálkoztunk a hamissággal, sokkal nagyobb bajt hoznánk magunkra, mint amekkora a baj, ami elől menekültünk. Számunkra mindig Isten útja a legjobb. Ezt kövesd, mégha az emberek bolondnak is tartanak érte, mert így leszel igazán bölcs!

Uram, vezesd szolgádat az egyenes úton és őrizd meg az ellenségtől!

---

---

JANUÁR - FEBRUÁR - MÁRCIUS

 

Március 31.  Lélekjelenlét

"Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától" (Péld 3,25-26).

 

Mikor Isten ítél, nem az övéit akarja megijeszteni. Nem azért ítél, hogy ártson az igazaknak, hanem éppen azért, hogy megvédje őket.

Azt akarja, hogy népe bátor legyen. Akiket Isten jelenléte örömmel tölt el, tanúsítsanak lélekjelenlétet. Mivel az Úr maga is hirtelen jelenik majd meg, nem szabad meglepődnünk semmi váratlan történésen. Isten szeretetének felséges ajándéka, hogy a váratlanul támadt baj közepette is tudunk nyugodtak maradni.

Az Úr választottainak legyen ítélőképességük, és lássák meg, hogy nem a gonosz támadása jelenti az igazi szerencsétlenséget a világ számára, hanem egyedül csak a bűn. A reá következő büntetés olyan, mint a tartósító só, amely megóv a bomlástól. Sokkal inkább féljünk a bűntől, amely a kárhozatra visz, mint a pokoltól, amely a bűn következménye.

Ezért legyen az Úr népe szellemében nyugodt, csöndes. Bár a Sátán és cimborái rendkívül ravaszak, akik Istennel járnak, nem esnek rejtett csapdáikba. Menj hát, hívő testvérem és bízzál az Úrban!

---

Március 30.  Imádság, hálaadás, dicséret

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7. és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. " (Filippi 4,6-7).

Ne aggodalmaskodj, hanem imádkozz. Ne félj, hanem keresd az Istennel való örvendező kapcsolatot. Add elő kívánságaidat életed Urának, lelked őrizőjének. Ha imádságod kétharmad része könyörgés, egy harmad része őszinte dicséret legyen. Hálás bizalommal imádkozzál, ne kétkedve. Gondolj arra, hogy kérésedet már meghallgatta, és ezért adj mindjárt hálát is Istennek kegyelméért. Ő kegyelmét adja neked, te hálát adj neki. Ne titkolj el semmit! Ne engedd, hogy bármi kívánság ólomsúllyal meglapuljon a lelkedben! "Tárjátok fel kívánságaitokat!" Ne futkoss emberekhez! Csak Istenedhez fordulj, aki Krisztus érdeméért szeret téged! Ez meghozza számodra Isten békességét. Olyan békesség ez, amelyet nem fogsz megérteni, Isten határtalan szeretetét megsejtető békesség. Szíved és lelked elmerül a nyugalom tengerébe. Jöjjön élet vagy halál, szegénység, rágalmazás vagy akármi, te Krisztusban fölülemelkedsz a süvítő szeleken és a sötét felhőkön. Akarsz-e engedelmeskedni ennek a drága parancsnak?

Igen, Uram, én hiszek benned; de kérlek, légy segítségül az én hitetlenségemben.

---

Március 29.  Rendíthetetlen hit

"...Ne félj, hanem szólj, és ne hallgas: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked..." (ApCsel 18,9-10,).

Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korintusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. "Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!" (2Móz 15,16).

Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy kötelességedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ó, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik az ördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni.

---

Március 28.  Vezet az úton

"Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá" (5Móz 28,13).

 

Ha engedelmeskedünk az Úrnak, Ő még ellenségeinkkel is megláttatja, hogy áldás van rajtunk. Noha ez egy ószövetségi ígéret, érvényes Isten népére az új szövetségben is, mivel Jézus Krisztus eltörölte az átkot, de az áldást megerősítette.

A hívők dolga, hogy szent életükkel mutassák az utat a többi embernek. Ne a menet végén haladjanak, az emberi befolyások hatására ide-oda tévelyegve. Nem szabad meghódolnunk a korszellemnek, sőt, arra kell indítanunk korunkat, hogy az hódoljon Krisztusnak. Ha az Úr velünk van, nem arra törekszünk, hogy az evangéliumot megtűrjék a világban, hanem arra igyekszünk, hogy az első helyre kerüljön a társadalomban. Avagy nem pappá tette Isten az Ő népét? Tehát a tanítás a hívők dolga, és nem a hitetlen filozófiákból való tanulás. Avagy nem lettünk Krisztusban királyokká? Hogyan lehetünk akkor bűnös szokások rabjai és emberi vélekedések kiszolgáltottai?

Drága barátom, helyes az Isten ügyéhez való hozzáállásod? Túl sokan hallgatnak szégyenlősségből vagy éppen gyávaságból. Miért engedjük, hogy az Úr Jézus neve a háttérben maradjon? Jó az, ha hitvallásunk hátul vonszolja magát, mint valami farok? Nem inkább az első helyre kellene kerülnie, bennünk és másokban is a meghatározó erővé válnia?

---

Március 27. Istenhez közeledni

"Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).

 

Minél jobban közeledünk Istenhez, Ő annál kegyelmesebben jelenti ki magát nekünk. Mikor a tékozló fiú hazafelé közeledik, apja elébe fut. Mikor a kibocsátott galamb visszatér a bárkához, Nóé kinyújtja a kezét, hogy beemelje. Anllkor a szerető hitves közeledik férjéhez, az a szeretet szárnyain repül hozzá. Jöjj, drága barátom, közeledjünk Istenhez, aki olyan kegyelmesen vár ránk, sőt elénkbe jön!

Feltűnt már neked az Ézsaiás 58. rész 9. verse? Itt az Úr szinte felkínálja magát népének, amikor ezt mondja: "Itt vagyok!", mintha azt kérdezné: "Mit akarsz mondani nekem? Mit tehetek érted? Alig várom, hogy megáldhassalak!" Miért habozunk hát? Miért nem közeledünk hozzá? Isten közel van, hogy megbocsásson, megáldjon megvigasztaljon, segítsen, megelevenítsen, megszabadítson. Legyen életünk fő célja az Istenhez való közeledés! Aki ezt teszi, az mindent megtett! Ha az embertársainkhoz közeledünk, ők hamarosan megunhatnak és elhagyhatnak minket, de ha az Urat keressük, megtapasztaljuk, hogy Ő nem változik, hanem egyre közelebb jön hozzánk, és egyre teljesebb és boldogabb közösségre léphetünk vele.

Ésa. 58.9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok.

---

Március 26.  Viselj gondot a szegényekre

"Az Úr enyhülést ad betegágyán" (Zsolt 41,4).

 

Jól figyeljük meg (2. vers), hogy ez az ígéret azoknak szól, akik törődnek a szegényekkel. Te is ilyen ember vagy? Ha igen, akkor neked is szól ez az Ige, de csak akkor!

Lásd: betegség idején hogy megáldja a szegények Istene az olyan embert, aki törődik a szegényekkel! Örökkévaló karjával támogatja lelkét, enyhülést ad neki, betegágyát puhává, kényelmessé teszi. Milyen gyöngédnek és együttérzőnek ismerjük meg Istent ebben a képben; milyen közel hozza Istent betegségre hajlamos, erőtlen életünkhöz. Ki hallott valaha arról, hogy a pogány istenek bármelyike, Jupiter, vagy akár az indiai vagy kínai bálványistenek ilyet tettek volna. Így csak Izráel Istene beszél. Ő "betegápolóként" áll oda az övéi ágya mellé, és gondozza őket. "Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít" (Jób 5,17). Még ájulásunk is áldott, ha az Úr keblén tudhatjuk magunkat (keblére hanyatlunk), és ott nyerhetünk új erőt. A kegyelem a legjobb gyógyszer; az isteni szeretet a legjobb serkentő a betegeskedő számára. Erőssé teszi a lelket, még ha a soványságtól a csontok át is látszanak a bőrén. Nincs különb orvos az Úrnál, nincs jobb gyógyszer, mint az Ő ígérete, nincs jobb bor, mint az Ő szeretete.

Kedves olvasóm, ha idáig elmulasztottad a szegények iránti kötelességedet, lásd meg, mit vesztesz el ezzel, légy ezután a szegények barátja és segítője.

Zsolt. 41.2-5 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr. Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!

---

Március 25  Üdítő álom

"Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol"
(Péld 3,24)

Talán betegágyhoz vagy kötve hosszabb, vagy rövidebb időre, kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre az ígéretet: "Ha lefekszel, nem rettensz fel".

De akkor is, amikor este aludni térünk, ez az Ige simítsa el párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra,amikor alszunk, de az Úr vigyáz ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban. Ha este, mikor aludni térünk minden gondunkat meg becsvágyunkat is letesszük, akkor reggel felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten, ahogyan az aggodalmaskodók és pénzsóvárak sohasem. A rossz álmok eltávoznak tőlünk, de ha mégis jönnének, kitöröljük hatásukat az emlékezetünkből, hiszen tudjuk, hogy csak álmok.

Ha így tudunk aludni, jó dolgunk lesz. Milyen édesen tudott aludni Péter, hogy még az angyal fényessége sem keltette fel. Az angyalnak meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze. Pedig börtönben volt, és másnapra várhatta a halálos ítéletet. Így aludtak a mártírok is máglyahaláluk előestéjen. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2).

De ahhoz hogy ilyen nyugodtan tudjunk aludni, a békességnek kell uralkodnia minden cselekedetünkben és gondolatunkban, vérmérsékletünkben és társainkhoz való viszonyunkban, tehát egész életünkben.

---

Március 24.  Megerősít és megtart

"De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól" (2Tesz 3,3).

 

Az emberekből gyakran hiányzik mind az értelem, mind a hit. Mindig vannak körülöttünk oktalan és gonosz emberek. Semmi értelme, hogy vitatkozzunk velük, vagy egyezkedjünk: csalárd a szívük és fondorlat a beszédük. Mit tegyünk hát akkor? Állandóan gyötrődjünk miattuk? Nem! Forduljunk inkább erőért az Úrhoz, mert Ő hűséges. Igéjének egyetlen ígéretét sem szegi meg soha. Nem túlzottak a velünk szemben támasztott igényei, és nem zárkózik soha el, amikor kérdéseinkkel hozzá fordulunk. Hűséges Istenünk van! Örvendezzünk ezen!

Úgy megerősít bennünket, hogy a gonoszok nem okozhatják bukásunkat, és úgy megőriz, hogy mindaz a gonosz, amely most fenyeget minket, valójában nem árthat nekünk. micsoda áldás, hogy nem kell az emberekkel hadakoznunk (versengenünk), hanem az Úrhoz menekülhetünk, aki őszintén együttérez velünk. Van egy hűséges szív, van változhatatlan, örök szeretet; találjuk meg Benne nyugalmunkat. Az Úr valóra váltja, amit szolgáival eltervezett. Ne engedjük, hogy a félelemnek akár csak az árnyéka is elhomályosítsa szellemünket. Sem az emberek, sem az ördögök nem tudnak semmi olyasmit tenni, ami megfoszthatna minket Isten gondoskodásától és védelmétől. Kérjük ma az Urat, hogy erősítsen és tartson meg kegyelmében bennünket.

---

Március 23. Biztos kézzel vezet

"Vezetem majd a vakot olyan úton, amelyet nem ismertek" (Ézsaiás 42,16).

Gondoljuk csak el: Ő a végtelenül dicsőséges Úr - mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve!

Mi nem sejtjük, hogyan érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére.

Uram, vezess ma engem is, szegény vak gyermekedet a te utadon, mert én nem ismerem a helyes utat.

---

Március 22. Légy alázatos!

"... az alázatosoknak pedig kegyelmét adja"
(Jak 4,6)

Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik.

Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava. Vannak, akik büszkék arra, hogy mennyire alázatosak: ez a büszkeség egyik legrosszabb fajtája. Tehetetlen, gyámoltalan, méltatlan, kárhozatra méltó teremtmények vagyunk, minden okunk megvan az alázatra, ne legyünk beképzeltek és büszkék! Alázzuk meg magunkat az alázatosság elleni vétkeink miatt, hogy képesek legyünk az Úr irgalmát elfogadni. A kegyelem megtapasztalása tesz igazán alázatossá, és az alázatos ember aztán még több kegyelmet tud elfogadni. Hajoljunk meg Isten előtt, hogy felemelhessen! Érezzük magunkat szellemben szegényeknek, hogy Isten meggazdagíthasson! Legyünk alázatosak, hogy Istennek ne kelljen megaláznia, hanem kegyelméből felmagasztalhasson bennünket!

---

Március 21 Nem csúszol el

"Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg" (Péld 3,23).

 

Ha mint Krisztus hűséges követői, a bölcsesség és a szentség útját járjuk, Isten megőriz minket ezen az úton. Aki világosságban közlekedik az úton, az védelem alatt van. Minden embernek megvan a maga útja, azaz élethivatása. Ha istenfélelemmel és buzgón járja ezt az utat, Isten megőrzi a gonosztól. Esetleg egyszerűen járjuk ezt az utat, de biztonságban. Talán nem tudunk úgy sietni, mint a fiatalok, de tudunk úgy járni, mint istenfélő emberek.

A legnagyobb veszélyt a lábunk jelenti: hamar beleütjük valamibe és megbotlunk. Kérjünk ezért Istentől egyre több szellemi látást, hogy botlásra való hajlandóságunkat legyőzhessük. Sokszor azért ütjük meg magunkat, mert nem látjuk meg az utunkban lévő követ: a bűnt. Csak Isten kegyelme tehet képessé arra, hogy a bűnt meglássuk és elkerüljük. Bízzunk ebben az ígéretben és abban, aki megtartja választottait.

De mert sajnos a tulajdon gondatlanságunk a legnagyobb veszély számunkra, gondoljunk mindig az Úr Jézus figyelmeztetésére: "Vigyázzatok és imádkozzatok!"

Bárcsak Isten kegyelméből ez a nap botlás nélkül telne el! Nem elég, hogy nem esünk el, kérjük és akarjuk azt is, hogy a legkisebb botlás se legyen életünkben, hogy majd Őt imádhassuk hálával, hogy "biztonságban jártunk és lábunkat sem ütöttük meg."

---

Március 20. Isten felöltöztet

"Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kishitűek?"
(Máté 6,30)

 

Drága a ruhanemű. A szegényebb hívők aggodalmaskodhatnak, hogy miből vásárolják meg legközelebb a ruhájukat. Hamarosan elszakad a cipő: miből veszünk újat? Nos, lássuk, mit mond az Úr aggodalmaskodásunkra! Mennyei Atyánk olyan pompásan öltözteti még a mező füvét is, hogy "Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy": hát akkor a saját gyermekeit ne ruházná fel? Bizonyosak lehetünk benne, hogy megteszi. Talán nem a miénk lesz a legszebb ruha, esetleg kopottas is lesz, de lesz ruhánk, és az megfelelő lesz.

Egy szegény igehirdető ruhája már annyira kopott volt, hogy csaknem szétfoszlott. Mint az Úr szolgája, Mesterétől várta az új ruhát. Történetesen e könyv írója szolgált egyszer az illető imaházában, és azt a gondolatot kapta, hogy rendezzen gyűjtést a számára. Ennek eredményeképpen összejött a ruha ára. Sok egyéb esetből is meg kellett tapasztalnunk, hogy az Úr mennyire gondot visel a neki szolgálók ruhatárára. Ő, aki az embert olyannak teremtette, hogy a bűneset után ruházatra volt szüksége, irgalmában készített ruhát az ember számára. Ez az Urtól kapott ruha sokkal jobb volt annál, amit az ember maga készített magának.

 

---

Március 19. Méltóvá leszel a dicsőségre

"Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek." (Zsolt 84,12)

Éppen a kegyelemre van most szükségünk; ez el is érhető mindenki számára. Mit kaphatnánk meg könnyebben, mint a kegyelmet, ami ajándék! Ma megtartó, megerősítő, megszentelő és megelégítő kegyelmet nyerünk. Mostanáig Urunk mindennap megadta kegyelmét, a jövőben is számíthatunk irgalmára, és ez nekünk elég. Ha idáig csak kevés kegyelmet nyertünk, annak oka nyilván bennünk van, mert az Úr ezt készségesen és bőven adja. Kérjünk tőle annyi kegyelmet, amennyit csak akarunk, nem kell félnünk Isten nem utasít el. Sőt, bőségesen és szemrehányás nélkül adja azt.

Aranyat esetleg nem ad az Úr, de kegyelmet igen. Talán nem juttat nyereséghez, de adja kegyelmét. Szinte bizonyos, hogy megpróbáltatást is küld ránk, de kapunk elegendő kegyelmet is, hogy azt elhordozhassuk. Lehet, hogy munkára és szenvedésre hív, de elhívásával együtt érkezik a szükséges kegyelem is.

Milyen nagyszerű az "és" ebben az igeversben - "... és dicsőséget". Most még nincs szükségünk a dicsőségre, és nem is vagyunk méltók rá, de megkapjuk, amikor eljön az ideje. Miután megettük a kegyelem kenyerét, megihatjuk a dicsőség borát. Át kell mennünk a szentélyen - ami a kegyelem -, hogy elérkezzünk a Szentek Szentjébe - ami a dicsőség. Ez a két szó "és dicsőséget" elegendő kell legyen ahhoz, hogy örömünkben máris dicséretet énekeljünk. Még egy kis idő - és azután az örök dicsőségben lesz részünk!

---

Március 18. Járj az igazi úton!

"A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli."
Példabeszédek 15:8,

Ez is ígéret, mert olyan tényt állapít meg, amely ma és mindörökké igaz. Isten örömmel fogadja az igazak könyörgését; sőt, gyönyörűségének nevezi azokat. Tehát elsősorban arra kell törekednünk, hogy mi magunk igazak legyünk: se jobbra, se balra el ne hajoljunk. Ne űzzünk csalárd politikát, ne adjuk meg magunkat a gonosznak, hanem legyünk őszinték, becsületesek és igazak! Ha elkezdünk ügyeskedni, színt változtatni, nem számíthatunk Isten segítségére. Ha görbe utakon járunk, hamarosan azt kell majd tapasztalnunk, hogy nem tudunk imádkozni, és ha mégis megpróbáljuk, úgy érezzük: imáink előtt zárva az ég.

Mindenben egyenesek vagyunk és úgy követjük Urunk kijelentett akaratát? Ha igen, imádkozzunk sokat és hittel. Ha imádságunkban Isten a kedvét leli, ne fosszuk meg Őt ettől az örömtől! Őt nem imáink nyelvtanilag kifogástalan mondatai érdeklik, (nem filozófiánk) nem is ékesszólásunk - az ilyesmire csak az emberek helyeznek hangsúlyt. Ő a mi Atyánk, aki gyönyörűségét leli kicsinyei gőgicsélésében, és újonnan született fiai és leányai dadogó imáiban is. Hát ne találnánk kedvünket az imádságban, amikor az Úrnak örömet okoz, ha imádkozunk? Vigyük ügyeinket bátran a mennyei trónus elé! Az Úr tudja, hogy bőségesen van okunk az imádságra, és legyünk ezért hálásak neki!

"A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli."
Példabeszédek 15:8,

---

Március 17. Félelem a félelemtől

"Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek: - így szól az Úr" (Jeremiás 1,8).

 

Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.

Minden okunk megvan a bátorságra. Isten azokkal van, akik Vele tartanak. Soha nem hagy magunkra a küzdelem órájában. Fenyegetnek? Hát olyan ember vagy, akinek egy halandótól félnie kellene? Attól tartasz, hogy elveszted állásodat? Istened, akit szolgálsz, gondoskodik ételedről és italodról, bízzál hát benne. Kigúnyolnak? Ezzel szinte összetörik belső tartásodat? Viseld el Krisztusért, sőt, örvendezzél rajta.

Isten az igazzal és a szenttel van, hogy megszabadítsa, és megszabadít téged is. Emlékezz, hogyan jött ki Dániel sértetlenül az oroszlánok verméből, és a három ifjú is a tüzes kemencéből. A te helyzeted nem oly reménytelen, mint az övék volt: de még ha az is lenne, az Úr átsegít és győzelmessé tesz. "Ezért félj a félelemtől". Ez leggonoszabb ellenséged, amelyet önmagadban hordasz. Térdelj le, kiálts segítségért, azután kelj fel és mondd: "Bízom, nem félek"!

---

Március 16.  Mások előtt példamutató

"Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!"
(Filippi 4,9)

Jó dolog, ha valakinek az élete mindenben olyan példamutató, mint Pálé volt. Bárcsak követni tudnánk példáját ma és mindennap!

Ha Isten segítségével mi valóban cselekedjük is Pál tanításait, akkor nekünk is szól ez az ígéret! És micsoda ígéret ez! A békességet szerető, békességet teremtő és árasztó Isten velünk lesz! "Békesség nektek" - milyen drága áldás ez! De még ennél is több, ha a békesség Istene velünk! Így miénk a forrás is, nemcsak a folyó, miénk a nap, nemcsak a sugarai. Ha a békesség Istene velünk van, akkor élvezhetjük Isten minden emberi értelmet felülhaladó békességét, amelyet semmi külső körülmény nem zavarhat meg. Ha az emberek cívódnak körülöttünk, békéltetők tudunk lenni a számukra, ha a békesség Istene velünk van.

Ezt a valódi békességet az igazság keresése és cselekvése útján találhatjuk meg. Ha elhagyjuk a hitet, vagy letérünk az igazság útjáról, azt gondolva, hogy ezzel a békességet segítjük elő, akkor nagyon becsapjuk magunkat. Először a szíved legyen tiszta, azután légy békeszerető, - ez Pál sorrendje, amely bölcsességre és élettapasztalatra vall. Tartsuk be ezt a sorrendet, és akkor - az apostolhoz hasonlóan - velünk lesz a békesség Istene!

---

Március 15.  Isten a mi menedékünk

"Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak" (Ez 11,16)

Ha távol is kell lennünk gyülekezetünktől, nem vagyunk távol a kegyelem forrásától, amely Isten szentségéből fakad. Az Úr, aki az övéit olyan helyre állítja, ahol mint száműzöttek érzik magukat, nem hagyja egyedül őket, maga lesz velük és kárpótolja őket mindazért, amit otthoni gyülekezetük szent alkalmai jelentettek számukra. Fogadd el ezt az ígéretet, vésd a szívedbe, testvérem, aki vándorútra hivattattál!

Isten menedék az ő népének mindenféle ellenség elől. Ő maga az imádság helye. Az idegenben ugyanúgy velünk van, mint Jákóbbal volt, aki vándorlásában a puszta földön hált, de mikor felébredt, mégis így szólhatott: "Bizonyára az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). Isten a nyugalom szentélye is, olyan, mint a Szentek Szentje a jeruzsálemi templomban, ahol az Örökkévaló lakott. Nála nyugalmat találunk a gonosztól való félelmünkben.

Isten az irgalom szentélye Jézus Krisztus által. A frigyláda az Úr Jézus. Áron vesszeje, a mannával telt edény és a törvénytáblák (mind benne foglaltatnak) Krisztusban, a mi szentélyünkben. Istenben találjuk meg a szentség és a közösség helyét. Mi másra lenne még szükségünk?

Ó Urunk, add, hogy beteljesüljön ez az ígéret a mi életünkben, hogy megtapasztaljuk: "Te vagy a mi szentélyünk!"

---

Március 14.  Gyengéd vigasztalás

"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket"
(Ézs 66:13,)

 

Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.

Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála. Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!

---

Március 13. Ne vesd meg a te ifjúságodat!

"De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok: Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jer 1,6-7).

Jeremiás fiatal volt, és visszarettent, amikor Isten nagy feladatot bízott rá. De küldője nem fogadta el, amikor ifjú voltát hozta fel kifogásnak. Ha Isten egyszer kiválasztotta, hogy nevében szóljon, akkor teljesen lényegtelen, hogy kicsoda ő önmagában. Nem neki kell kigondolni az üzenetet és nem ő választja meg a hallgatóságot. Azt kell mondania, amit Isten parancsol, azokhoz kell mennie, akikhez Isten küldi, és mindezt nem a maga erejével kell megtennie.

Bizonyára sok fiatal igehirdető vagy tanító olvassa ezeket a sorokat, aki átérezte már azt, amit Jeremiás érzett ebben a helyzetben. Isten jól tudja, milyen fiatalok vagytok, milyen kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek, de ha valóban Ő választott ki, hogy elküldjön titeket, nem szabad visszarettennetek a mennyei küldetéstől. Isten ereje hatalmasan megmutatkozik majd a ti gyöngeségetekben. Mert ha annyira idősek volnátok is, mint Matuzsálem, ugyan mit segítene az életkorotok, és ha olyan bölcsek volnátok is, mint Salamon, de büszkék és önfejűek, mit érne az? Csak ragaszkodjatok az Igéhez, és az lesz a ti bölcsességetek, kövessétek Isten útmutatását, és az lesz eligazítótok.

---

Március 12.  Kimenni örömmel

"Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz"
(5Móz 33,18)

Az Ószövetség áldásai nekünk is szólnak, mert mi Isten népe vagyunk, akik Őt szellemben imádjuk, és nem a testben bízunk. Zebulon örvendezhet, mert az Úr megáldja útrakelését. A Zebulonnak szóló áldás nekünk is ígéretet jelent. Amikor útra kelünk, elindulunk, lehet örömre okunk.

Ha elutazunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, Isten gondviselése kísér minket. Ha távoli országba költözünk, az Úr velünk van a szárazföldön és a vízen egyaránt. Ha elindulunk misszionáriusnak, Krisztus így biztat: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20). Mikor nap mint nap munkába indulunk örömmel mehetünk, mert tudjuk, Isten velünk lesz reggeltől estig.

Olykor persze szorongást érzünk induláskor, mert nem tudjuk, mi vár ránk. Ilyenkor ez az áldás jó szolgálatot tehet és felvidíthat minket. Így mikor utazáshoz csomagolunk, "csomagoljuk be" ezt az Igét is. Tegyük a szívünkbe, és ott őrizzük. Sőt, mondjuk el újra meg újra, míg örvendezve énekelünk. Szedjük fel énekelve a horgonyt, lépjünk fel zsoltárt énekelve a vonatra (kocsiba)! Legyünk örvendező nép, akik minden alkalommal boldogan dicsérik az Urat.

---

Március 11. Kié a harc?

"És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket"
(1Sámuel 17,47)

Ha bizonyosan tudjuk egy harcról, hogy az a harc az Úré, akkor egészen bizonyosak lehetünk a győzelemben, mégpedig az olyan győzelemben, amely a legjobban tesz bizonyságot Isten hatalmáról. Az emberek megfeledkeznek az Úrról, még a hívők gyülekezetében is. Ezért amikor egyszer alkalom kínálkozik arra, hogy (mindennek a Nagy Végső Oka emberi hatalom nélkül elvégzi szándékát) az embereknek megmutassuk, hogy Isten el tudja érni célját anélkül is, hogy az emberek hatalmát igénybe venné, akkor ez egy drága lehetőség, amelyet ki kell használnunk. Azért is nagyon fontos ez, mert még Isten népe is túlságosan bízik az emberi erőben. Lássuk meg, micsoda nagy dolog az, hogy Dávid kezében nincsen kard, mégis tudja, hogy Isten le fogja győzni az egész ellenséges sereget.

Ha valóban az igazságért küzdünk, ne várjunk, amíg tehetségünk, pénzünk vagy egyéb látható eszközeink lesznek a küzdelemhez, hanem a magunk találta lapos kövecskével és egyszerű parittyánkkal szálljunk szembe az ellenséggel. Ha a küzdelem csak a miénk lenne, nem lehetne okunk a bizakodásra, de ha az Úr Jézus Krisztus ügyéért harcolunk és egyedül az Ő erejében bízunk, ugyan, ki állhatna ellent nekünk? Ezért szálljunk szembe habozás nélkül a "filiszteussal". A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellent nekünk?

 

---

Március 10.  Világosságban járni

"Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben"
(Jn 12,46)

Ez a világ sötét, mint az éjszaka. Jézus Krisztus azért jött, hogy hit által világosságunk legyen és ne maradjunk tovább az emberiség többi részét beborító sötétségben.

Az "aki" szónak igen tág az értelme: vonatkozik rád és rám egyaránt. Ha hiszünk az Úr Jézusban, nem ülünk többé a halál árnyékának sötétségében, hanem kimegyünk a nappal (az élet) meleg fényére, amelynek soha nem lesz vége. Miért ne jönnénk most mindjárt erre a világosságra?

Olykor egy-egy felhő eltakarhatja a fényt, de ha az Úr Jézusban hiszünk, nem kell sokáig sötétségben maradnunk. Ő azért jött, hogy mindig fényt árasszon ránk. Hiába jött volna? Ha hitben járunk, jogunk van ehhez a fényhez: éljünk vele! Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson bennünket természetes romlottságunk, tudatlánságunk, kétségeink, bűneink, félelmeink sötétségéből, és minden hívőnek tudnia kell, hogy Ő ezt épp olyan bizonyosan meg is cselekszi, mint ahogyan a felkelő nap meleget és fényt áraszt.

Ezért félre a szomorúsággal, kedves testvérem! Ne maradj a sötétségben, (hanem) gyere ki a fénybe! Örömöd, reménységed, mennyországod az Úr Jézusban van. Nézz rá, csakis rá, és örvendezni fogsz, amiképpen a madarak örülnek a napkeltének, és ahogyan az angyalok örvendeznek az Isten trónja előtt.

---

Március 9.  Imádság békéért

"Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!"
(Jer 29,7)

A fenti igevers alapelve értelmében mindnyájunknak, akik az Úréi vagyunk, tehát jövevények és idegenek e világban, azon kell "fáradoznunk", hogy a nép, amely között lakunk, békében és jólétben éljen. Különösen azért kell közbenjárnunk, hogy saját népünk és városunk legyen áldott. A hazájáért való komoly könyörgés igenis illő a hívő emberhez.

Buzgón imádkozzunk otthonunk és tágabb értelemben vett környezetünk számára a béke nagy ajándékáért. Ha véres viszály támadna utcáinkon, vagy idegenek törnének katonáinkra, az siralmas volna számunkra is: ezért imádkozzunk a békességért és buzgón fáradozzunk is érte.

A mi nyugodt életünk is a nemzet békéjétől függ, ezért az nagyon kívánatos számunkra, hiszen csak így tudjuk gyermekeinket az Úr félelmében nevelni és az evangéliumot minden akadálytól mentesen hirdetni. Ezért könyörögjünk ma és ezután is gyakran országunk békességéért. Valljuk meg népünk bűneit, kérjük azok bocsánatát és az Úr áldását népünkre, a Krisztus Jézusért.

---

Március 8. Áldott lesz mindened, amid van

"Áldott lesz kosarad és sütőteknőd" (5Móz 28,5).

 

Az engedelmesség áldottá teszi mindazt, amit szorgalmunkkal megszereztünk. Amit azonnal felhasználunk, mint a friss gyümölcsöt, éppúgy áldott lesz, mint tartós használati cikkeink. Lehet. hogy csak kevés javunk van és a jövedelmünk is kicsi, esetleg sovány reggelivel indulunk munkába és szűkös ebéd vár hazatérésünkkor, mégis jó dolgunk lesz, mert Isten a kosarat áldja meg. Ha csak egyik napról a másikra élünk, akkor is éppoly jól megy sorunk, mint Izráelnek a pusztában, ahol az Úr úgy tartotta el népét, hogy mindig csak egy napra való mannát adott nekik. De mi másra volt szükségük? És nekünk mi másra van szükségünk?

Ha pedig bőségesen vannak javaink, mennyivel inkább szükséges, hogy az Úr megáldja őket! Hiszen ha többünk van, mennyi gondot okoz a dolgok beszerzése, megőrzése, kezelése és felhasználása. De ha nincs az Úr áldása javainkon, akkor egyszer csak javaink lesznek úrrá a szívünkön, valósággal bálványainkká válnak, és a velük járó gond felemészt bennünket.

Urunk, áldd meg földi javainkat! Add, hogy a Te dicsőségedre használjuk feI azokat! Segíts, hogy a világi dolgoknak ne tulajdonitsunk túl nagy jelentőséget, és a keresztyén életünk ne kerüljön miattuk veszélybe.

---

  

Március 7. Megszabadulva a bilincsektől

"Kiszabadítja a foglyokat az Úr"
(Zsolt 146,7)

Ki is szabadította őket! Gondoljunk csak a Bibliában leírt számtalan szabadulásra. Meg tud szabadítani most is. Szava letöri az ércbilincseket, pillantása felnyitja a zárakat. Megteszi ma is. Ezernyi helyen jönnek elő a megkötözöttek a fényre és a szabad levegőre. Jézus Krisztus ma is szabadságot hirdet a megkötözetteknek. Ebben a pillanatban is nyílnak ki börtönajtók és hullanak a földre a bilincsek.

Téged is örömmel megszabadít, drága barátom ha most a szomorúság, a kételyek vagy a félelem rabságában szenvedsz. Jézus Krisztus számára nagy öröm, ha megszabadíthat téged. Nem neked kell leráznod a bilincseidet: az Úr maga végzi ezt el. Csak bízzál benne, és Ő lesz a szabadítód. Higgy benne akkor is, ha most még csak a kőfalakat és a bilincseket látod. A Sátán nem tarthat fogva, a bűn nem láncolhat meg, még a kétségbeesés sem kötözhet meg, ha te most hiszel az Úr Jézusban, szabadító kegyelmében és a téged megmentő erejének hatalmában. Éppen akkora öröm Krisztus számára, ha megszabadíthat, mint amekkora a te örömöd lesz, ha egyszer megszabadulsz.

Dacolj az ellenséggel és legyen ez az Ige a szabadulás éneke számodra: "Kiszabadítja a foglyokat az Úr".

 

---

Március 6. Megőrzi az árvát
"Csak nálad talál irgalmat az árva"
(Hóseás 14,4)

 

Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. Ha egy gyermek elveszíti (természettől való) gondviselőjét, hozzá lép Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója. Ugyanígy a felnőtt ember is: ha már mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van. Az árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk. E sorok írója tudja, mit jelent egyedül csak Isten erős karjára utalva lenni, és készséggel tanúskodik arról, hogy nincs más bizalom, amelyet tények hitelesebben igazolnának, vagy amely jutalmát bizonyosabban elnyerné, mint a láthatatlan, de mindörökké élő Istenbe vetett bizalom.

Vannak gyermekek, akiknek van ugyan édesapjuk, mégsem sokkal jobb a helyzetük, mint az árváknak, ezért ők is gazdagok Isten oltalmában. Jobb, ha nincs más barátunk, csak Isten, mintha temérdek földi pártfogónk volna, de nincs Istenünk. Fájdalmas dolog elveszteni egy hozzánk közel álló embert, de amíg az Úr marad számunkra az irgalom forrása, addig nem vagyunk igazán árvák. Legyen a mai Ige vigasztalója minden apátlan árvának, de rajtuk kívül mindazoknak is, akiknek nincs földi támaszuk. Uram, hadd találjam meg Nálad az irgalmat! Minél gyámoltalanabb és nyomorultabb vagyok, annál inkább szeretnék Benned, szerető szívedben bízni.

---

Március 5. Áldás a házra

"... az igazak lakóhelyét megáldja"
(Péld 3,33)

Aki igaz ember és féli az Urat, annak még a háza teteje is Isten védelme alatt áll. Otthona a szeretet lakhelye, a szent élet iskolája, és mennyei világosság sugárzik benne. Főhelyen van benne a családi oltár, ahol naponta tisztelik az Urat. Ezért az Úr megáldja lakhelyét. Lehet szerény kunyhó vagy tágas udvarház; az Úr áldása nem az otthon nagyságától, hanem lakóinak magatartásától függ.

Az a ház a legáldottabb, amelynek gazdája és gazdaasszonya istenfélő ember, de egy fiú vagy leány, vagy akár egy szolgáló is áldást hozhat egy egész házra. Az Úr gyakran egy egész háznépet megáld és felvirágoztat annak egy vagy két tagjáért, akik "igazak" az Ő szemében, mert kegyelme már megigazította őket. Szeretteim, fogadjuk be az Úr Jézust állandó vendégünknek, mint a betániai testvérek és akkor igazán áldottak leszünk.

Ügyeljünk arra, hogy minden dolgunkban igazak legyünk - mindennapi munkánkban, mások megítélésében, szomszédainkkal való bánásmódunkban, egész életvitelünkben és magatartásunkban. Mert az igaz Isten a hamis életet nem tudja megáldani.

 

---

Március 4. Dicsőítsük Istent!

"Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek"
(1Sám 2,30)

Életem fő célja, viselkedésem irányítója valóban Isten dicsőítése? Ha így van, akkor Ő is "dicsőséget szerez" nekem. Esetleg az emberek egy ideig nem becsülnek, de Isten nagyon hatásos módon tisztességet szerez majd nekem. Aki kész a gyalázkodást is elhordozni, és ezt Isten akaratára figyelve teszi, az végül bizonyosan elnyeri a mennyei dicsőséget.

Éli nem dicsőítette Istent házanépe jó igazgatásával, fiai sem dicsőítették Istent szent hivatásukhoz méltó viselkedéssel. Ezért az Úr sem szerzett nekik dicsőséget, hanem elvette családjuktól a főpapságot, és az ifjú Sámuelt tette az ország prófétájává (urává). Ha azt akarom, hogy családom Istené legyen, mindenben tisztelnem kell az Urat. Isten olykor megengedi, hogy az istentelenek élvezzék a világi dicsőséget, de azt a méltóságot, tisztességet, dicsőséget és halhatatlanságot, amely csak Tőle származik, azok számára tartja fönn, akik szent engedelmességgel csak Őt akarják dicsőíteni.

Mit tehetek ma, amivel dicsőíthetném az Urat? Dicsőségét szolgálhatom bizonyságtétellel és engedelmességgel. Dicsőíthetem vagyonommal és valamilyen konkrét szolgálattal. Csöndesedjünk el és gondoljuk meg, mivel dicsőíthetjük Őt, aki dicsőséget akar szerezni nekünk.

Forrás: C.H. Spurgeon - Isten ígéreteinek tárháza

---

Március 3. Nem hagy elveszni

"Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba"
(Zsolt 16,10)

Ez az Ige Jézus Krisztusban beteljesedett, de áttételesen érvényes mindenkire, aki Krisztusban van. Lelkünk nem marad az elválás állapotában, és testünk, noha elenyészik, újra feltámad. Ezúttal azonban olvasóim figyelmét inkább ezen Ige tágabb jelentésére szeretném felhívni.

Bánatunkban vagy bajunkban szellemileg nagyon mélyre süllyedhetünk, szinte úgy érezhetjük, mintha a pokol mélyére zuhantunk volna, de Isten nem engedi, hogy ebben az állapotban maradjunk. Azt gondolhatjuk, hogy szívünk, lelkünk, tudatunk szinte már a halál kapujában van, de Isten nem engedi, hogy ott maradjunk. Elalélhat bennünk a reménység és az öröm, de nem süllyedhetünk le a végső romlásba, sem a fenyegető kétségbeesésbe. Nagyon mélyre zuhanhatunk, de nem mélyebbre annál, amit az Úr megenged. Egy időre belekerülhetünk a kétségek börtönébe, de nem veszhetünk el benne. A reménység csillaga mindig ott ragyog az égen, még a legsötétebb éjszakában is. Az Úr nem feledkezik meg rólunk és nem szolgáltat ki az ellenségnek. Ezért legyünk jó reménységben. Az vigyáz ránk, akinek irgalma végtelen.

Egy biztos: A halál, a kétségbeesés és a sötétség világából életre, szabadságra és világosságra támaszt majd fel minket.

 

---

Március 2.  Adj, de feltűnés nélkül!

"Te pedig, amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked"
(Mt 6,3-4)

 

Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek, hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer kapjanak valamit.

Tartsuk titokban, ha jótékonykodunk, titokban, még önmagunk előtt is. Egészen természetesen adjunk, annyiszor és annyit, amennyit csak a szükség kíván, de azután eppúgy ne törődjünk vele, mint azzal, hogy mit is ebédeltünk. Adjunk, de eszünkbe ne jusson önmagunkról azt gondolni: "milyen nagylelkű voltam!" Hagyjuk a dolgot Istenre, aki mindent lát, mindent megjegyez és mindent megjutalmaz. Áldott az az ember, aki titokban cselekszi a jót: különleges örömet nyer ennek fejében. Olyan ez, mint a csendben elfogyasztott kenyér, amely ízletesebb, mint a királyok lakomája. Hogyan lehetne részem ebben az ízletes eledelben még ma? Úgy, ha kiárad lelkemből a jóság.

Ma itt és majd odaát maga az Úr gondoskodik a titokban adakozók jutalmáról. Ő tudja, hogy hogyan és mikor jutalmazzon, és jutalma a legjobb lesz. Ezen ígéret igazi jelentőségét azonban az örökkévalóságban fogjuk majd teljességgel meglátni.

---

Március 1. Öröm a kivetettnek

"Halljátok az Úr Igéjét, akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlöinek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az Úr, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak"
(Ézs 66,5)

Ez az igevers e kis könyv olvasói közül legföljebb talán csak egyhez szól ezer közül, de az Úr ezt az egyet ezzel az Igével akarja felvidítani. Imádkozzunk mindazokért, akiket emberi közösségek igazságtalanul kitaszítanak. Bárcsak megvigasztalná az Úr az ilyeneket!

Ez az Ige azokhoz az igazán kegyes emberekhez szól, akik őszintén félik az Úr Igéjét. Az ilyeneket olykor gyűlölik a testvérek és szentségük és hűségük miatt kivetik maguk közül. Milyen nagy keserűség lehet ez nekik, annál is inkább, mert hitük miatt vetik ki őket, és ez éppen a vallásra hivatkozva, állítólag Isten dicsősége érdekében történik. Mennyi segítséget kap az ördög "Isten nevében"! Milyen ravasz az ősi kígyó: Isten nevét veszi ajkára, hogy alattomosan megtévesszen, és így marása még mérgezőbb legyen.

Az üldözöttek számára az jelent reménységet, hogy az Úr száll síkra értük. Ő választottainak szószólója és védője: teljes szabadulást hoz az istenfélő ember számára, az üldözők "azonban szégyent vallanak".

Ó, Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet azokon, akiket embertársaik kigúnyolnak!

 

---

Február 28. Igazi országunk a mennyben van

"...mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van" (Zsid 10,34).

Földi vagyonunk veszendő, nem maradandó. Isten azonban maradandó kincset ígért nekünk dicsőséges országában, és mi ezt az ígéretet annyira megbízhatónak tarthatjuk, hogy máris az örökkévaló birtok tulajdonosának érezhetjük magunkat. Már most a miénk. Azt mondják: "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", de nekünk megvan a verebünk, és a túzok is a miénk. Máris miénk a menny. Megvan rá a jogcímünk, zálogunk van rá, sőt már megízleltük első gyümölcsét is. Nemcsak "hallomásból" tudunk róla, hanem már meg is tapasztaltuk.

Mivel tudjuk, hogy odaát vár ránk ez az értékesebb (vagyon) "kincs", hogyne kárpótolna ez a jelen veszteségeiért. Elveszthetjük a pénzünket, de ez a kincsünk biztonságban van. Elveszthetjük az árnyékot, de a valóság a miénk, mert Megváltónk él, és a számunkra készített hely megmarad örökké. Jobb birtokunk, értékesebb vagyonunk, nagyobb ígéretünk van, s mindennek alapja a vele való örök szövetség. Örvendezzünk ezért, és mondjuk az Úrnak: "Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké" (Zsolt 145,2).

---

 

Február 27. Meg nem rendült bizalom

"Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban" (Zsolt 112,7).

 

A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Szelleme által lelkünkbe szent derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.

Arra az Úrban való bizakodásra kell (szorgalmasan) törekednünk, amiről a zsoltáros beszél. Az Úrnak nem egyik vagy másik ígéretében kell bíznunk csupán, hanem Isten rendíthetetlen hűségében olyan bizalommal, amely meg van róla győződve, hogy Isten nem tesz velünk semmi rosszat, sem azt nem engedi, hogy bárki más ártson nekünk. Ez a szüntelen bizalom legyőzi az életünk ismert és ismeretlen nehézségeit. Hozzon a holnap bármit, Isten az Ura a holnapi napnak is. Történjék velünk akármi, (amit még nem is sejtünk) a mi Urunk az ismert és ismeretlen dolgoknak egyaránt Istene. Elszántan bízunk az Úrban, jöjjön akármi. Még ha a legrosszabb dolog történne is, Istenünk akkor is a legnagyobb és a legjobb. Ezért nem félünk, még ha meg is ijedünk, mikor bekopog a postás, vagy ha éjszaka távirattal riasztanak fel álmunkból. Él az Úr, mitől féljenek (az Ő) gyermekei?

 

---

Február 26.  Az igazság megáll

"Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az"
(Péld 12,19)

Az igazság állandó. Kiállja a próbát. Az idő próbáját, de a szenvedések próbáját is. Ha tehát az igazmondás miatt szenvednem kell, késznek kell lennem arra, hogy türelmesen várakozzam. Ha hiszek Isten igazságában és ki is mondom azt, sok ellenállásba ütközhetem, de nem kell félnem. mert végül az igazság fog győzni.

Milyen szegényes a csalárdság ideig való győzelme! "A hazug nyelv egy pillanatig sem állhatatos." Rövid életű, mint a tiszavirág; minél nagyobbra nő, annál nyilvánvalóbb a pusztulása. De számunkra mi lehetne méltóbb, mint megvallani és megvédeni ezt az igazságot, amely sohasem változik, amely az örök evangélium, és amelynek alapja a változhatatlan Isten igazsága. Egy régi közmondás szerint "aki igazságot beszél, megszégyeníti az ördögöt". Aki az Isten igazságát hirdeti, megszégyeníti a pokol minden ördögét, és lehetetlenné teszi a hazugságot sziszegő kígyó minden magvát.

Én lelkem, vigyázz, hogy mindig az igazság oldalán állj kicsiny és nagy dolgokban egyaránt; kiváltképpen pedig annak az oldalán, akinek kegyelme és igazsága eljött az emberek közé!

 

---

Február 25.  Kiválasztva a szolgálatra

"Titeket pedig az Úr papjainak neveznek"
(Ézs 61,6)

Ez az ígéret így, szó szerint Izráelnek szólt, de szellemi értelemben minden hívőre vonatkozik. Ha kiváltságainkhoz méltóan élünk, akkor utunkat világosan és félreérthetetlenül Isten fénye ragyogja be, és az emberek meglátják rajtunk, hogy Isten kiválasztottai vagyunk a szent szolgálatra, és az Úr papjainak neveznek bennünket. Bár ugyanúgy végezzük hivatásunkat, mint mások, mégis egyedül és kizárólagosan az Úr szolgái vagyunk. Krisztus által az élő lstennek végezzük szüntelenül az imádság, a magasztalás, a bizonyságtétel és az önátadás szolgálatát.

Miután ez a legfőbb célunk, minden szórakozást átengedhetünk azoknak, akiknek nincs magasabb elhivatásuk. "Hadd temessék el a halottak halottaikat" (Lk 9,60). Meg van írva: ..Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat. és más népek fiai lesznek fölműveseitek és szőlőmunkásaitok" (Ézs 61,5). Ők majd bajlódnak a pénzügyekkel, megvitatják a tudományos kérdéseket, eloszlatják a kritikusok vitáit, mi azonban teljesen annak a szolgálatnak akarjuk szentelni magunkat, amely azokhoz illő, akik, miként Jézus Krisztus, örökkévaló papságra rendeltettek.

Fogadjuk el ezt a megtisztelő ígéretet, amely egyben szent kötelesség teljesítésére szólít minket, öltözzük fel a szentség ruháját, és szolgáljuk így az Urat egész nap.

---

Február 24.  Úgy hallgassatok oda, hogy meghallgattassatok!

"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (Jn 15,7).

 

Jól jegyezzük meg, hogy hallgatnunk kell Jézus Krisztus szavára, ha azt akarjuk, hogy Ő is meghallgasson minket. Ha nincs fülünk Krisztus számára, neki sincs füle a számunkra. De amilyen mértékben odahallgatunk, olyan mértékben hallgat Ő is reánk.

Ezenkívül a hallottaknak belénk is kell hatolnia, bennünk kell élnie és maradnia, mint erőforrásnak és hatalomnak. Be kell fogadnunk az igazságot, amelyet Jézus Krisztus tanított, követnünk kell parancsolatait és Szent Szellemének indításait, különben nem állhatunk meg a kegyelem trónusa előtt.

Ha befogadjuk Urunk beszédét, és az bennünk is marad, a kiváltságok végtelen tere nyílik meg előttünk! Ha pedig alávetettük akaratunkat Isten uralmának, akkor imádságunknak ereje lesz, amiképpen Illésnek is hatalma volt bezárni az egeket, majd újra megnyitni, hogy elárasszák esővel a földet. Egy ilyen ember felér ezer átlagos keresztyénnel. Az a kérdés, vágyunk-e igazán alázatosan közbenjárni a Gyülekezetért és a világért, és akarjuk-e igazán az Úrtól elkérni azt, amit szeretnénk? Ha igen, akkor alázattal oda kell hajtanunk fülünket az Úr szavára, drága kincsként fel kell halmoznunk Igéit, és feltétlenül engedelmeskednünk kell neki. Aki hathatósan akar imádkozni, annak "kitartóan részt kell vennie a tanításban" (Csel 2,42) és "szelíden kell befogadnia a beléje oltott Igét" (Jak 1,21).

---

Február 23.  Lényeges a töretlen közösség

"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek"
(János 15,7)

Krisztusban kell lennünk, hogy Neki élhessünk, és Benne kell maradnunk, hogy e nagyszerű ígéret beteljesedésére számíthassunk. Krisztusban maradni annyit jelent, hogy soha senki más és semmi más kedvéért nem hagyjuk el Őt, hanem élő, szeretetteljes, tudatos és engedelmes kapcsolatban maradunk Vele. A faág nemcsak közel van a törzshöz, hanem rajta is van, és folyamatosan abból nyeri az életet a gyümölcsterméshez. Minden igazi hívő Krisztusban marad bizonyos értelemben, de van ennek a kapcsolatnak egy magasabb formája is, amelyet meg kell ismernünk, mielőtt korlátlan erőt nyerhetünk az Ő trónjánál. A "bármit akartok, kérjétek" ígéret olyan embereknek szól, akik Istennel járnak, akik, mint János, az Úr kebelén pihennek, azokhoz, akik szüntelen szoros közösségben élnek Krisztussal.

Szívem meg kell maradjon a szeretetben, szellemem meg kell gyökerezzék a hitben, reménységem szilárdan kell ragaszkodjék Isten Igéjéhez, és egész lényem mindenestől az Úré kell legyen, mert különben veszélyes dolog abban bíznom, hogy imádságomnak ereje lehet. A "kitöltetlen csekk"-et csak azok vehetik igénybe, akik elmondhatják magukról: "Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Ó, ti, akik megszakítjátok az Úrral való élő közösségeteket, nem tudjátok, milyen nagy erőt vesztegettek el. Ha erővel akartok tudni könyörögni, akkor maga az Úr kell hogy lakozzék bennetek, és ti pedig Őbenne.

 

---

Február 22.  A múltban történt szabadulás hitet támaszt

"Ezután azt mondta Dávid: az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is"
(1Sám 17,37)

Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.

Emlékezz hát az Úr szeretetének korábbi bizonyítékaira. Nem remélhetted, hogy szabadulsz saját erődből, de az Úr megszabadított. Miért ne szabadítana meg újra? Bizonyos lehetsz benne, hogy megteszi. Ahogyan Dávid kiment az ellenség elé, úgy mehetünk mi is. Az Úr velünk volt, velünk van, és azt is mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5). Miért remegünk hát? Ami a múltban történt, csak álom lett volna? Gondolj a megölt oroszlánra és medvére! Kicsoda a filiszteus? Az igaz, hogy nem teljesen azonos a múltbeli ellenségekkel, mert se nem medve, se nem oroszlán, de Isten viszont ugyanaz, és most éppúgy az Ő dicsőségéről van szó, mint a múltban. Nem azért mentett meg a vadállatok karmai közül, hogy engedje, hogy egy óriás megöljön minket. Ezért bátorodjék fel a szívünk!

---

Február 21.  A kicsinység áldása

"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt"
(Zsolt 115,13)

Ez az Ige az alacsonysorsúak és a szegények megvidámítója. Urunk kegyesen gondoskodik azokról, akik nem rendelkeznek bőségesen aggályaikkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy hatalmuk nincs. Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira. Ezért még aki a legjelentéktelenebbnek érzi is magát az emberek között, kérjen Istentől áldást kicsinységére, és meg fogja találni szűk életkörében ezt az áldást és a boldogságot.

Az Urat félők között vannak kicsinyek és nagyok. Egyesek csecsemők, mások óriások. De mind áldottak. A kicsiny hit áldott hit. A kis reménység már áldott reménység. A Szent Szellem minden ajándéka, ha csupán csírájában van is még meg, már áldást hordoz. Az Úr Jézus ugyanazon drága vérével váltotta meg a kicsinyeket és a nagyokat, és ígérte, hogy az apró bárányt éppúgy megőrzi, mint a felnőtt juhot. Nincs anya, aki megvetné gyermekét csupán mert az kicsiny; sőt, minél kisebb a gyermeke, annál gyengédebben gondozza. Ha egyáltalában van kedvezés az Úrnál, akkor a sorrend Nála nem "nagy" és "kicsiny", hanem "kicsiny" és "nagy".

 

---

 

Február 20. Szüntelenül vezet

"Az Úr vezet majd szüntelen"
(Ézs 58,11)

 

Mi bánt? Utat tévesztettél? Sötét erdőbe kerültél és nem látod az ösvényt? Állj meg csöndben, és várd Isten szabadítását. Ő tudja az utat és vezet téged, ha Hozzá kiáltasz.

Minden napnak megvan a maga baja, de milyen jó közben érezni az Úr szüntelen vezetését! Ha a magunk útját választjuk, vagy testtel és vérrel tanácskozunk, akkor elvetjük az Úr vezetését. Ha viszont feladjuk a magunk akaratát, Isten lépésről lépésre vezet az úton, a nap minden órájában, az év minden napján és életünk minden esztendejében. Ha csak az a vágyunk, hogy vezessen, akkor vezetni fog. Ha utunk az Úrra bízzuk, akkor irányítani fog, és nem veszünk el.

De figyeljük csak meg, kinek szól ez az ígéret. Olvassuk el az előző verset: "Ha kenyeret adsz az éhezőnek." Együtt kell éreznünk másokkal, és nem csak morzsákat adni nekik, hanem (mind)azt, amit magunknak is kívánunk. Ha gyengéd szeretettel gondunk van felebarátainkra a szükség idején, akkor az Úr is gondot visel a mi szükségleteinkről, és szüntelenül vezérel bennünket. Jézus Krisztus nem az önzőket vezeti, sem azokat, akik elnyomják a szegényt, hanem csak másokhoz gyengéd és jóságos gyermekeit. Az ilyenek soha nem fogják elveszteni az utat zarándoklásuk során.

 

---

Február 19.  Ezután jobb lesz

"Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg"
(Náh 1,12)

A szenvedésnek van hatása! Isten küldi és Ő vet neki véget. Talán sóhajtva mondod: "Mikor lesz már vége?" De ne feledd, hogy minden bajunk teljesen megszűnik, ha egyszer véget ér a gyötrelmes földi élet. Ezért várj csendben, viseld türelmesen az Úr akaratát, amíg újra eljön.

Amíg így vársz, meglátod, mennyei Atyánk "összetöri a ránk nehezedő igát" (1,13), ha az már betöltötte rendeltetését. Ha kiverte belőlönk ostobaságainkat, nem ostoroz tovább. Ha pedig próbatétel végett küldte a szenvedést, hogy azáltal is Őt dicsőítsük, befejeződik a próba, amint az Úr dicsőségéről szóló bizonyságtételre fakaszt bennünket. Ezért ne is akarjuk, hogy vége legyen a szenvedésnek addig, amíg meg nem adtuk Istennek azt a dicsőséget, amely Őt illeti.

Talán már ma "nagy csendesség" lesz a részünk. Ki tudja, milyen hamar elcsitul a dühöngő vihar, és a sima tenger szelíd hullámain játszadoznak a tengeri madarak? A hosszas megpróbáltatás után a cséphadarót a szögre akasztják, a gabona pihen a csűrben. Lehet, hogy nemsokára éppen olyan boldogok leszünk, amilyen szomorúak most vagyunk. Az Úr könnyen nappalra válthatja az éjszakát. Aki a felhőket küldi, el is tudja oszlatni azokat. Ezért legyünk jó reménységgel: jobb idők következnek. Énekeljünk hát már előre egy boldog halleluját!

---

Február 18.  Isten válaszol

"Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat és megsegíti őket" (Zsolt 145,19).

 

Isten Szelleme oltotta belénk a kívánságot, ezért teljesíti is azt. Bennünk lévő élete indít a kiáltásra, ezért meghallgatja azt. Az Őt félők a legszentebb befolyás alatt vannak, ezért legfőbb kívánságuk, hogy Istent dicsőítsék és Benne mindörökké örvendezzenek. Miként a Biblia nagy hívő alakjai, ők is telve vannak kívánsággal, és az Úr valóra váltja vágyaikat.

A szent kívánságok olyanok, mint a zsenge vetés, amelyet a mennyei gazda gondoz, míg gabonát nem terem a kalász. Az istenfélő emberek vágynak arra, hogy szentek, hasznosak legyenek, áldás felebarátaik számára, és így szolgálhassák Uruk dicsőségét. Vágynak megélhetésükhöz a legszükségesebbre, szükségükben segítségre, a terhek alatt erőre, a nehéz helyzetekben vezetésre, a bajban szabadulásra. Olykor ezen kívánságuk annyira erős, és ügyük oly sürgető, hogy felkiáltanak gyötrelmükben, mint a kisgyermekek fájdalmukban, és akkor az Úr megértően lehajol hozzájuk, és ígérete szerint megadja azt, amire szükségük van - "megsegíti őket".

Igen, ha féljük Istent, semmi mástól nem kell tartanunk. Ha az Úrhoz kiáltunk, szabadulásunkra biztosan számíthatunk.

Kedves olvasó, helyezd ezt az igeverset a nyelvedre, és tartsd egész nap a szádban, olyan édes lesz számodra, mint a manna.

 

---

Február 17.  Isten erőssé tud

"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"

(2Krón 15,7).

Isten nagy dolgokat tett népéért, Júdáért, de mégis erőtlen emberek maradtak: ingadozva járták az Úr útját, szívükben haboztak. Szükségük volt az intésre, hogy az Úr velük lesz, amíg ők az Úrral lesznek, de ha elhagyják Őt, Ő is elhagyja őket. Emlékeztetni kellett őket a testvér- nép, Izráel sorsára is, mire vezetett Isten elleni lázadásuk, és milyen kegyelmes volt hozzájuk az Úr, amikor megbánást mutattak. Az Úr szándéka az volt, hogy megerősítse Júdát Isten útján és az igazságban. Erre van szükségünk nekünk is. Megérdemli Isten, hogy teljes erőnkből és tehetségünkből szolgáljunk neki.

Ha Isten szolgálata ér valamit, akkor mindent megér. Legnagyobb jutalmunkat az Úr munkájának végzésében fogjuk találni, ha azt szorgalmasan végezzük. Fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban, ezt tudjuk. A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat, de ha egész lelkünket az Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az életünk. E sorok szerzője egy félelmetesen viharos időszakban kapta biztatásul ezt az igeverset, és megértette belőle, hogy teljes erővel tovább kell "vitorláznia", mert hajója bizonságban és drága rakománnyal fogja elérni a kikötőt.

---

Február 16.  Istennel van dolgunk

"Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember"
(Hós 11,9)

 

Az Úr így adja tudtunkra, hogy kegyelméből megkímél bennünket. Kedves olvasóm, talán most éppen Isten súlyos fegyelmezése alatt vagy, és minden a közeli ítélettel fenyeget. Óvjon meg az Ige a teljes kétségbeeséstől. Lásd, az Úr szólít, hogy tekintsd át életedet és valld meg bűneidet. Ha Ő ember lenne, már régen végzett volna velünk. Ha emberi módon cselekedne, elég lenne egy szava vagy csapása, és végünk volna. De Isten nem ilyen, mert Ő mondja: "amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál" (Ézs 55,9).

Azt jól látod, hogy haragszik, de Ő nem akar mindvégig haragudni. Ha a bűnből az Úr Jézushoz fordulsz, Isten elfordítja rólad haragját. Mivel Isten Isten, és nem ember, van bocsánat a számodra, még ha talán nyakig benne is vagy a bűnben. Istennel állsz szemben, nem pedig egy kőszívű emberrel, mégcsak nem is egy igazságos emberrel. Nincs emberi lény, akinek elég türelme volna hozzád; kihoznál még egy angyalt is a béketűréséből, mint ahogyan kimerítetted szomorkodó atyád türelmét is. Isten azonban hosszútűrő. Jöjj és tégy vele próbát most mindjárt. Valld meg bűneidet, higgy és fordulj el a gonosztól, hogy így megszabadulj.

 

---

02.15 Szüntelenül megemlékezik rólunk

"Gondol ránk az Úr, meg fog áldani" (Zsolt 115,12).

 

A mondat első részének igazsáságát én megpecsételhetem. És te? Az Úr valóban gondolt ránk, gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett. Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk, még a legkisebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára. Egész életünk során gondolt ránk, szünet nélkül. Voltak persze alkalmak, amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását, és ezekre különösen nagy hálával gondolunk vissza. Igen, valóban "gondol ránk az Úr".

A mondat második része értelemszerű következménye az elsőnek. Mivel Isten nem változik, a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindig gondol ránk. És ha Ő gondol ránk, abból áldás származik. De itt nemcsak ésszerű következtetéssel, hanem ihletett kijelentéssel van dolgunk: Isten Szent Szellemének ereje is kijelenette ezt nekünk. "Meg fog állni" (Csel 3,26). Ez nagy és kifürkészhetetlen dolgokat jelent. Mivel ez az ígéret nincs időhöz kötve: a végtelenbe nyúlik. Megáld minket a maga isteni módján, öröktől fogva mindörökké. Ezért mondjunk Istennek együtt hálát: "Áldjad, lelkem, az Urat!" (Zsolt 103,1).

---

Február 14. Meg nem érdemelt irgalom

"...aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül"
(Zsolt 32,10)

A bizalomnak nagy a jutalmat. Add ezt megtapasztalnom nekem is, Uram! Aki bízik, az mindenkinél inkább bűnösnek érzi magát, de íme kegyelmet készített számára az Úr; tudja, hogy nem érdemli meg, mégis övé az irgalom, és tágra nyílt ajtó várja. Ó Uram, Benned bízom, add nekem ezt a kegyelmet.

Lásd meg, lelkem, milyen testőröd van! Ahogy a fejedelmet körülveszik katonái, úgy övez téged körül az irgalom. Elölről, hátulról és minden oldalról körülvesz a kegyelem, mint fegyveres őrség. A kegyelem védőrendszere közepén élünk, mert Krisztusban vagyunk.

Ó, én lelkem, milyen tiszta levegőt szívhatsz! Ahogy a levegő körülvesz, úgy övez körül az Úr kegyelme. Sok bánatuk van azoknak, akik az Úr nélkül élnek, de körülötted annyi a kegyelem, hogy a szomorúság említésre sem érdemes. Dávid azt mondja: "Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!" (Zsolt 32,11). Ha engedelmeskedünk ennek a felhívásnak, szívünk diadalmaskodni fog Istenben, és dicsekedhetünk örömünkkel.

Uram, ahogy Te körülveszel irgalmaddal, úgy szeretném én is körülvenni oltárodat a hálaadás énekével!

---

Február 13.  Áldott vagy a mezőn

"Áldott vagy a mezőn"
(5Móz 28,3)

Milyen gyakran találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a természet csendjében! A bokrok és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra meg újra vágyakozunk ez után az áldás után?

Ilyen áldást nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással fogadták. Virágoztassa fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe ersztik! Minden gazda számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban engedelmeskedik az Úr Isten szavának.

Kimegyünk a mezőre dolgozni, ahogyan Ádám tette. És habár Ádám bűne nyomán átkozott lett a föld, olyan vigasztaló tudnunk, hogy a második Ádám, azaz Krisztus által áldást hoz reánk a mezőn munkálkodásunk.

Kimegyünk a mezőre, hogy megmozgassuk tagjainkat, és boldogan hisszük, hogy az Úr megáldja kirándulásunkat, és egészséget ad, amelyet az Ő dicsőségére akarunk felhasználni.

Kimegyünk a mezőre, hogy tanulmányozzuk a természetet, és látnunk kell, hogy az egész látható teremtett világban mindenen Isten áldása van, és még az is, amit mi nem látunk hasznosnak, magasabb célnak van szentelve.

Végül kimegyünk a mezőre, hogy eltemessük halottainkat, és ha ránk kerül a sor, mások visznek majd ki bennünket, hogy eltemessenek; de akár gyászolunk egy sírhant fölött, akár alatta nyugszunk, áldottak vagyunk.

---

 

Február 12.  Isten örömmel ad

"Az Úr ezt mondta Ábrahámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre"
(1Mózes 13,14-15)

Ábrahám emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges ígéretet (áldást). Éppen elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a szavakkal tette ezt: "Ne legyen viszály köztem és közted... hiszen rokonok vagyunk" (13,8). Ezért nyerte el a békesség teremtőinek szóló áldást. A békességet adó Úr örömmel adja kegyelmét azoknak, akik békességre törekszenek. Ha mélyebb közösségre vágyunk az Úrral, még jobban keresnünk kell a békesség útját.

Ábrahám igen nagylelkű volt fiatal rokonához. Felkínálta neki a döntést, hogy válasszon, hol akar letelepedni. Ha a békesség kedvéért lemondunk a magunk érdekéről, az Úr többet is ad, mint békességet. Ábrahám példáján láthatjuk ezt: megkapta Istentől az egész földet, amelyet csak a szemével belátott. Mi is kövessük hittel példáját. Ábrahámnak várnia kellett, amíg ténylegesen birtokba vehette ezt a földet, de az Úr már neki és utódainak adta azt. Határtalan áldással járnak az Isten velünk kötött szövetségéből fakadó ajándékok. Minden a miénk. Ha kedvesek vagyunk az Úr előtt, akármerre nézünk, minden a miénk, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezendők. Mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig Istené.

 

---

Február 11.  Gyermekeink már biztonságban vannak?

"...vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Szellememet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra"
(Ézsaiás 44,3)

Gyermekeinkben természet szerint nincs még Isten Szelleme, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. Ha fiúnk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten elveszni, vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az igevers bátorítson komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte levő vers is: "Ne félj szolgám, Jákób", és ez oszlassa el félelmünket.

Az Úr az Ő Szellemét ígéri, bőséggel és erővel árasztja ránk, és nyomában valóságos és örökkévaló áldás terem. Ezen isteni áradat nyomán fejlődnek gyermekeink, míg "Egyik ezt mondja majd: én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik" (44,5).

Olyan ígéret ez, melyet számon kell kérnünk az Úrtól. Időről időre határozottan könyörögnünk kell gyermekeinkért. Mi nem tudunk új szívet adni nekik, de a Szent Szellem igen, és Ő szívesen meghallgatja ezt a kérésünket. A mennyei Atya örömest veszi az apák és anyák imáját. Vannak még szeretteink a bárkán kívül? Ne nyugodjunk addig, amíg velünk együtt nincsenek biztonságban, az Úr tulajdon kezében.

---

Február 10. Szüntelen bizonyságtétel

"... az Ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál"
(Csel 22,15)

Pált arra választotta ki az Úr, hogy lássa és hallja, amint a mennyből szól hozzá. Ez önmagában is nagy kiváltság volt, de Isten célja nemcsak ez volt, az üzenet Pálon keresztül másokhoz is, minden emberhez szólt. Nem is rekedt meg Pálnál, ő volt az, akinek Európa az evangéliumot köszönheti.

A mi dolgunk is az, hogy bizonyságot tegyünk mindarról, amit az Úr nekünk jelentett ki. Ha véka alá rejtjük a drága kijelentést, akkor azt a magunk kárára tesszük. Először azonban látnunk és hallanunk kell, különben nincs mit mondanunk, de ha ez megtörtént, akkor buzgón bizonyságot kell tennünk (róla). Legyen személyes a bizonyságtéteL: "tanú leszel", Krisztusról szóljon: "az ő tanúja leszel". Legyen következetes, egész életünket átható, sok más dolgot kizáró bizonyságtétel. Ne csak ahhoz a néhány emberhez szóljon, akik örömest fogadják, hanem "minden" elérhető emberhez, fiatalhoz és öreghez, gazdaghoz és szegényhez, jóhoz és rosszhoz. Sohasem szabad úgy hallgatnunk, mintha néma szellem volna bennünk, mert igeversünk parancs és ígéret, és ezt nem szabad elfelejtenünk - "tanúm leszel", "tanúim lesztek" (Csel 1,8), mondja az Úr. - Uram, teljesítsd be rajtam ezt az Igét!

 

---

Február 9.  Megtisztítva a salaktól

"Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!"
(Zakariás 13,9)

A kegyelem nemes érccé változtat minket, de ehhez szükségszerűen a tüzes kohón kell átmennünk. Megijedünk ettől, inkább maradunk a mezőn békén heverő, de értéktelen kőnek? Ha igen, akkor a rosszabbik részt választottuk, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát. Nem, Uram, inkább vess minket a tüzes kohóba, mint hogy távol kerüljünk Tőled!

A tűz nem pusztít, csak tisztít. Át kell mennünk rajta, de Isten nem hagy benne. Az Úr számára az övéi olyan drágák, mint az ezüst, ezért akarja őket megtisztítani a salaktól. Aki bölcs, az örül ennek a tisztogatásnak, és nem vonakodik tőle. Azért imádkozzunk tehát, hogy tisztítson meg az Úr a salaktól, ne pedig azért, hogy kíméljen meg az olvasztó kemencétől.

Ó, Urunk, Te valóban tűzben próbálsz meg bennünket! Csaknem elolvadunk a lángok hevében. De ez a Te utad, és ezért ez a legjobb út a mi számunkra is. Tarts meg bennünket a próbák tüzében, tisztíts meg teljesen, mert mi a tieid akarunk lenni mindörökké!

 

---

Február 08 Örömteli biztonság

"Győzelmes jobbommal támogatlak" (Ézs 41,10).

 

Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá. Figyeljük meg ígéretét: nemcsak a kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját: hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem minden, hanem "győzelmes jobbjával" támogat. Azt a kezét nyújtja, amellyel fenntartja szentségét és végrehajtja királyi végzéseit, ezt a kezét nyújtja ki a benne bízók megtartására. Így legyen bár félelmetes a veszedelem, amiben vagyunk, mégis csodálatos, örömteli biztonságban lehetünk. Akit az Úr jobbja tart, annak még az ördög sem árthat.

Gyönge lehet a lábunk, de hatalmas az Isten jobbja. Rögös lehet az utunk, de a Mindenható támogatását élvezzük. Ezért bátran előre: nem fogunk elesni! Támaszkodjunk szüntelenül arra, aki mindent fenntart. Isten nem vonja meg tőlünk erejét, mert Ő nem tagadja meg magát. Hűséges ígéretéhez és hűséges Fiához, ezért nem hagy el minket soha. Milyen boldoggá tevő ígéret ez! Boldogok lettünk tőle valóban?

---

Február 07 Visszatérés a pártütésből

"Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz .. ." (Jób 22,23).

 

Elifáz ebben a versben nagy igazságot mondott ki, sok ihletett Ige összefoglalását. Kedves olvasóm, letaglózott a bűn? Rommá lett az életed? Ellened fordult az Úr, úgyhogy anyagilag csődbe jutottál, szellemileg letörtél? Vajon nem tulajdon ostobaságod juttatott-e romlásra? Ha így van, akkor első dolgod az legyen, hogy visszatérj az Úrhoz. Mélységes bűnbánattal és őszinte hittel térj vissza lázadásodból. Ezt meg kell tenned, hiszen te fordultál el attól, aki szolgájának vallottad magadat. Ez az egyedüli bölcs dolog, amit csak tehetsz, mert amíg ellene harcolsz, nem virágozhat ki az életed. Ezt a lépést sürgetően szükséges megtenned, mert amivel Isten eddig fenyített, az semmi ahhoz képest, amivel még fegyelmezhet, hiszen Ő a Mindenható.

Nézd, micsoda biztató ígéret ez: "Felépülsz!" Csak a Mindenható tudja felállítani a ledőlt oszlopokat, helyreállítani a düledező falakat romos életedben. Ő viszont nemcsak képes erre, hanem meg is fogja tenni mindezt, ha megtérsz hozzá. Ne késlekedj! Megnyomorodott lelked teljesen csődbe jut, ha tovább is lázadsz, míg a szívből jövő bűnvallás megkönnyebbít, az alázatos hit pedig megvigasztal. Tedd meg ezt, és meglátod, minden rendbe fog jönni.

---

Február 6. Áldás a városban

"Ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel a városban..."
(5Móz 28,2-3)

A város tele van sürgéssel-forgással, aki nap mint nap benne jár, érzi, hogy ez mennyire felőrli az embereket. Csupa lárma, kavargás, nyüzsgés, fájdalmasan nehéz robot: sok a kísértése, veszedelme és gondja. De ha Isten áldásával megyünk oda, eltűnik a nehézségek éle. Ha áldásával maradunk ott, örömet találunk kötelességeink teljesítésében, és erőt kapunk feladataink elvégzéséhez.

Isten áldása talán nem tesz minket naggyá a városban, de megtart a helyes úton; talán nem tesz gazdaggá, de megőriz becsületesnek. Legyen bár munkás, tisztviselő, igazgató, kereskedő vagy elöljáró valaki, a város sok alkalmat nyújt a hasznos életre. Ott jó halászni, ahol nyüzsög a sok hal, ott reményt adó az Úrért való munka. ahol nyüzsög a sok ember. Lehet, hogy jobban szeretjük a vidék csöndjét, de ha hivatásunk a városba szólít, azt is szeretni fogjuk, mert tág teret ad munkálkodásunknak.

Ez az ígéret arra biztat, hogy várjunk jó dolgokat, legyen fülünk nyitott az Úr szavának meghallására, kezünk kész rendelkezéseinek végrehajtására. Az engedelmesség áldást hoz. A parancsolatok megtartásának "jutalma bőséges" (Zsolt 19,12).

---

Február 5. Az igazságnak elég tétetett

"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket"
(2Móz 12,13)

Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletből. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!

Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentőségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsőíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességéről, mindhalálig való engedelmességéről? Istennek kimondhatatalan gyönyörűsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midőn bűntelen önmagát feláldozta Istennek a bűnösökért (elveszettekért).

Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. "Ki akar hagyni" minket az ítéletből, és ki is fog hagyni, mert dicsőséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.

 

---

Február 4. Ő visszajön

"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok"
(Jn 14,18)

Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a vigaszunk, hogy Ő visszajön, és ez a vigasz elegendő ahhoz, hogy megerősítsen bennünket hosszúnak tűnő távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: "Bizony, hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk.

Azt mondja: "Eljövök" - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza: "Eljövök hozzátok", és ez így is lesz. Ő közvetlenül népéhez és népéért fog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jött el a várva várt Vőlegény.

Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid időre elrejtőzött előlünk, de majd visszatér szeretete teljességével. Bizonyos értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot hagyott hátra, hogy vissza fog térni.

Ó, Uram, jöjj hamar! Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor jössz el újra? Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk sasszárnyakon!

Ó Urunk, Istenünk! Ámen.

 

---

 

Február 3.  Ő ingyen ajándékozott mindent

"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?"
(Róma 8,32)

Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sőt, több ígéret ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tőlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.

Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan, de nem szabad erőszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként kicsikarnom az Úrtól, hiszen Ő önként szeretne megajándékozni, önként adta Fiát is értünk. Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot kérni tőle. Túlságosan vakmerő kívánság lett volna. Ő önként adta Egyszülöttjét. Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Ő "vele együtt mindent" neked ad? Ha erőszakoskodni kellene a Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne. Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás. és bőségesen eláraszt mindazzal, amire valóban szükséged van.

---

Február 2. Növekedés

"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak"
(Mal 3,20)

Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegőt szívni. Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvő havasi legelőket keres.

Így van ez velünk is. Amikor élő hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezőire. Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi "száraztakarmánya".

"Kiszabadulni" és "örömmel ugrándozni": ez kettős ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az ő juhai bejárnak és kijárnak, és legelőt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelőin!

Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nőnek, ha gondosan táplálják őket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitűnő gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! Ne maradj szűkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! Nyisd meg szívedet, "növekedjél fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15).

---

 

Február 1. Soha ne ess kétségbe!"

"De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak"
(Mal 3,20)

Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. "Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12).

A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja", amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való.

Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd. Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra! Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik".

---

---

Január 31. Isten mindig meghallgat

"Meg is fog hallgatni Istenem"
(Mik 7,7)

A barátok hűtlenné válhatnak, de Isten nem fordul el a megváltottaktól, sőt meghallgatja minden kérésüket. Azt mondja a próféta: "Még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert... az embernek saját háza népe is ellensége" (7,5-6). Ez nagyon keserves állapot, de Isten még ilyen esetben is hűséges (barát) marad, és elmondhatjuk neki minden bánatunkat.

Bölcsességünk abban van, hogy az Úrra nézünk és nem civódunk az emberekkel. Ha barátságos kéréseinket még rokonaink is semmibe veszik, várjunk reménységgel szabadító Istenünkre, Ő meg fog hallgatni minket. Kiváltképpen meghallgat akkor, ha sok bántást és szeretetlenséget kapunk az emberektől, úgyhogy hamarosan már mi is így kiálthatunk: "Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek" (7,8).

Mivel Isten élő Isten, meg tud hallgatni; mivel szerető Isten, meg is hallgat. Meghallgat, mert Ő a szövetség Istene, aki elkötelezte magát arra, hogy meghallgat minket. Aki így tud hozzá szólni: "Én Istenem", az teljes bizonyossággal elmondhatja: "Az én Istenem meg is fog hallgatni engem". Jöjj tehát, vérző szívű testvérem, és öntsd ki szomorúságodat Istened előtt! Belső szobádban borulj térdre és légy bizonyos benne: "Meghallgat engem az én Istenem."

---

Január 30. Mennyei testőrség

"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy ..."
(1Móz 28,15)

Vándorutunkban kísérőkre van szükségünk? Legjobb kísérőnk Isten jelenléte és oltalma. Bárhol járunk is, mindenütt szükségünk van Isten jelenlétére és oltalmára, és ezt meg is kapjuk, ha az Ő szolgálatában járunk, nem pedig csak saját kedvtelésünk szerint. Még ha más vidékre kell is költöznünk Isten akaratából, ne szomorkodjunk miatta! Hiszen a hívő ember vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert barhová kerül, igazi otthona mindenhol az Úrban van, mint ahogy minden nemzedékben így volt ez a hívők számára. Lehet, hogy a világ vezető embereinél nincs "protekciónk", de ha az Úr azt ígéri: "megőrizlek téged", akkor nem árt nekünk valóban semmi veszedelem. Ez az ígéret áldott "útlevél" minden utazó számára, mennyei testőrség minden zarándok mellett.

Jákób, akinek az Isten ezt az ígéretet adta, még soha nem volt távol hazulról. Anyás gyermek volt, nem kalandos természetű, mint a bátyja. Mégis mennie kellett egyszer, és Isten vele ment. Kicsiny motyóját vitte csupán, és nem volt kísérője. De nem utazott soha fejedelem nemesebb testőrséggel, mint ő. Mikor szabad mezőn aludt, angyalok vigyáztak rá és Isten beszélgetett vele. Ha az Úr indít útnak minket, mondjuk az Úr Jézussal: "Ébredjetek, menjünk!" (Mt 26,46).

---

 

Január 29. Az engedelmesség áldást hoz

"Tartsd meg engedelmesen mindezeket az Igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28)

 

 

Tisztességtelenség vagy furfang azonban nem hozhat áldást ránk és szeretteinkre. A világ hitetlen módszerei nem hozhatnak jót sem ránk, sem gyermekeinkre. Számunkra csak az jelenthet áldást, ha Isten színe előtt járunk. Ha becsületes úton nem tudunk meggazdagodni, becstelenséggel még kevésbé. Nekünk, csak az hoz boldogságot, ami Isten előtt kedves.

Bár az üdvösség nem a törvény cselekedeteiből jön, de az engedelmeseknek szóló áldás-ígéretek Isten hűséges szolgáinak is szólnak. Az átkokat elvette Urunk amikor átokká lett érettünk, de az áldasokkal kapcsolatos ígeretek közül egy sem vesztette érvényét.

Hallgassuk és jegyezzük meg Urunk kijelentett akaratát, ne csak egyes Igéire figyeljünk, hanem "mindezekre az Igékre". Ne csipegessünk és ne válogassunk, hanem legyen bennünk részrehajlás nélküli feltétlen tisztelet Isten minden egyes parancsával szemben. Így lesz áldott egész családunk élete. Az Úr áldása van választottain ezerízig. Ha feddhetetlenül járnak színe előtt, akkor mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy ők Isten áldott gyermekei.

 

 

---

 

 

Január 28. Megszűnik a könnyhullatás

"Isten... letöröl minden könnyet a szemükről..."
(Jel 21,4)

Igen, ennek az ideje el fog jönni a hívők számára. Egyszer végleg megszűnik a szomorúság és felszáradnak a könnyek. Most a könnyek világában élünk, de ez a világ el fog múlni. Új ég és új föld lesz, írja ennek a fejezetnek az első verse; és ott nem siratjuk többé a bűnesetet és az abból következett nyomorúságokat. Olvassuk el a második verset, és figyeljük meg, hogyan ír a menyasszonyról és menyegzójéről. A Bárány menyegzője a végtelen öröm ideje lesz, akkor már nincs helye a könnyeknek. A harmadik vers szerint Isten maga fog az emberek között lakni, és az Ő jobbján gyönyörűségek lesznek mindörökké, és nem lesz könnyhullatás.

Milyen is lesz az, ha nem lesz többé sem szomorúság, sem könnyhullatás, sem fájdalom? Sokkal dicsőségesebb lesz, mintsem hogy azt el tudnánk képzelni. Ó, sírástól kivörösödött szemek, ne hullassatok többé keserű könnyeket, hiszen már csak egy kevés idő, és nem ismertek többé könnyet! Senki más nem törölheti le úgy könnyeinket, mint a szeretet Istene, és Ő jön, hogy megtegye ezt. "Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás" (Zsolt 30,6).

Jöjj. Urunk, ne késlekedj, mert most még mindannyian sírunk.

---

Január 27.  Valóságos megtérés

"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el"
(Ez 20,43)

Ha az Úr elfogadott minket és megajándékozott kegyelmével, békességével és biztonságával, ez arra indít, hogy kegyelmes Istenünkkel szemben elkövetett minden mulasztásunkat és bűnünket bánjuk meg. Ez a megbánás olyan értékes, mint a tiszta gyémánt, és ezt úgy ígéri Isten népének, mint az üdvösség legszentségesebb gyümölcsét. Ő, aki elfogadja a bűnbánatunkat, ad megbánást is, mégpedig nem mint keserű pirulát, hanem mint mézízű mannát, amellyel népét táplálta. Csak a vér által kapott bocsánat és a meg nem érdemelt kegyelem elfogadása tudja kőszívünket megolvasztani. Úgy érezzük, kemény a szívünk? Gondoljunk arra, micsoda szeretet van az új szövetségben, és akkor el fogjuk hagyni a bűnt, megbánjuk és megutáljuk azt, sőt megutáljuk önmagunkat is, mert ilyen végtelen szeretet ellen vétkeztünk. Járuljunk ilyen bűnbánó szívvel Istenhez, és kérjük Öt, segítsen tettünkre emlékezni, azt megbánni, elsiratni és abból hozzátérni. Ó, milyen örvendetes, ha szent szomorúság marja a szívünket! Milyen nagy megkönnyebülést jelent a könnyek áradata!

Urunk, üss sziklaszívünkre, vagy szólj kőszívünkhöz, és fakassz életet adó vizet belőle!

---

Január 26. Isten Legyőzi a félelmet

"Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen"
(4Móz 23,23)

Ez az Ige gyökerestől ki kellene irtson minden ostoba, babonás félelmet! Még ha lenne is valami igazság a varázslásban és a babonákban, mindez nem árthat az Úr népének! Akiket Isten megáld, azokat nem lehet megátkozni.

A hitetlenek, mint Bálám is, szőhetnek cselt Isten népe ellen, de minden csalafintaságuk kudarcot vall. Puskaporuk átázik, kardjuk kicsorbul. Összegyülekeznek, de hiába, mert az Úr nincs velük. Csöndben nézhetjük, míg hálójukat szövik, mert úgysem fognak meg bennünket. Ám hívják segítségül Belzebúbot és alkalmazzák kígyó természetének minden ravaszságát, az sem segít nekik: a varázslásuk nem fog hatni, jóslásuk megcsalja őket. Milyen áldás ez! Mennyire megnyugtatja a szívet! A komolyan imádkozók küzdenek Istennel, de velük senki sem küzdhet, őket senki sem győzheti le. Isten gyermekeinek erőt ad az Úr a győzelemhez, de rajtuk senki sem vehet erőt. Nem kell félnünk magától az ördögtől sem, és semmiféle titokzatos ellenféltől, mert csalárdak szavai, sötétek és kifürkészhetetlenek tervei. Mindezek nem árthatnak annak, aki az élő Istenben bízik. Ezért mi dacolunk az ördöggel és valamennyi légiójával.

 

---

 

Január 25. Felel az őszinte bűnvallásra

"Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gy önyörködjék"  (Jób 33,27-28)

Ez az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.

El merjük mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle, sőt, az örök kárhozat fenyeget? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem tehetünk.

Hivatkozzunk ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket a pokol előttünk feltáruló szándékától, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket, Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.

Uram, én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!

---

01.24 Gondot visel lépteinkre

"Híveinek lábát megőrzi" (1Sám 2,9).

 

Az út síkos, lábaink gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre.

Megóvja lábunkat az eleséstől, hogy be ne szennyezzük ruhánkat, kárt ne valljunk lelkünkben, és ne adjunk okot az ellenségnek a gyalázkodásra.

Megóvja lábunkat a tévelygéstől, hogy ne kövessük a tévtanítást, ostobaságot vagy a világ útját.

Megóvja lábunkat, hogy meg ne dagadjon a fáradságtól, fel ne horzsolódjék a hosszú és rögös úton.

Megóvja lábunkat a sebesüléstől: cipőnk rézből és vasból lesz, ha kard élén vagy mérgeskígyókon taposunk is, hogy meg ne sérüljünk, se mérgezést ne szenvedjünk.

Kiszabadítja lábunkat a tőrből, hogy rosszakaratú és hatalmas ellenségünk csalárdsága be ne fonjon bennünket.

Ilyen ígéret birtokában fussuk meg pályánkat fáradság nélkül, és járjunk félelem nélkül. Az, aki oltalmazza lábunkat, hatalmas erővel teszi azt.

---

Január 23.  Tökéletes áldozat

"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4)

Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.

Hitem ráveti kezét

ó Krisztus, drága fődre,

vezeklőn állok eléd,

bűneimet kiöntve.

Ha egy tulkot elfogadott Isten az áldozótól engesztelésül, mennyivel inkább engesztelés Krisztus minden vétkünkért. Egyesek vitatják az engesztelő áldozat nagy igazságát, pedig nekünk ez a reménységünk, örömünk, dicsekvésünk és mindenünk. Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát engesztelésül miérettünk, és szeretett Fiában minket is elfogad és "megajándékoz kegyelmével" (Ef 1,6).

Ezért tedd rá most mindjárt hited kezét Krisztus tökéletes áldozatára, hogy azt így magadénak vallva, élvezhesd Isten kegyelmét. Ha egyszer már megtetted, tedd meg újra. Ha pedig még nem tetted volna, tedd rá most a kezedet haladék nélkül. Az Úr Jézus a tiéd lehet már most, ha akarod. Bízzál benne erősen, és kétség nélkül a tiéd lesz Ő. Így kiengesztelődtél Istennel, bűneid eltöröltettek és az Úré vagy.

---

Január 22. Keresztyén nagylelkűség

"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr"
(Zsolt 41,2)

A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11).

Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek. Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!

---

01.21 Isten ellenségei térdet hajtanak

"Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr" (2Móz 7,5).

 

A hitetlen világ nehezen tanítható. Egyiptom nem ismeri az élő Urat, ezért mer bálványokat felállítani, sőt még azt is meg merészeli kérdezni: "Kicsoda az Úr?" De az Úr megtöri a gőgös szívűeket, akár akarják, akár nem. Mikor ítélete mennydörög fejük felett, és elsötétíti egüket, elpusztítja termésüket, megöli fiaikat, akkor megsejtenek valamit Isten hatalmából. Ezután is lesznek mindig olyan események a földön, amelyek térdre kényszerítik majd a hitetlenkedőket. Ezért ne háborodjunk fel káromlásaikon, mert az Úrnak gondja van arra, hogy nevének dicsőséget szerezzen. Ő ezt nagy hatalommal meg is teszi.

Népének megszabadítása egy másik hatalmas eszköz volt, amellyel Isten tudtára adta Egyiptomnak, hogy Jahve, Izráel Istene, az élő és igaz Isten. Egyetlen izráelita sem halt meg a tíz csapás során, egy sem fulladt bele a Vörös-tengerbe. A választottak szabadulása és az igaz hívők megdicsőülése Isten legmegrögzöttebb ellenségével is elismerteti majd, hogy egyedül az Isten az Úr.

Ó, bárcsak ilyen meggyőző erő kísérné a Szent Szellem által az evangélium hirdetését szerte a világon, míg minden nép meg nem hajlik Krisztus nevére, és Urának nem nevezi Őt!

---

Január 20.  Aki győz

        "Aki győz, annak megadom, hogy egyék az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van"  (Jel 2,7)

Senki sem futhat el a csatából, senki nem tagadhatja meg, hogy részt vegyen a szent harcban. Küzdenünk kell, ha győzni akarunk. Hadakoznunk kell, míg minden ellenséget le nem győztünk, mert különben ez az ígéret nem lehet a miénk, hiszen csak azoknak szól, akik "győznek". Győznünk kell a világ hamis prófétái és mindama gonosz felett, amely tanításukat kíséri. Győznünk kell tulajdon szívünk lagymatagsága fölött, amely olyan könnyen elhagyja az "első szeretetet"! Olvassuk el a Jelenések könyvéből az efézusi gyülekezetnek írt egész levelet (Jel 2, 1-7).

Ha Isten kegyelméből győzünk, amint győzni is fogunk, ha győzedelmes Királyunkat híven követjük, akkor Isten bebocsát minket paradicsomának közepébe. Bátran elmehetünk majd a lángoló pallossal őrködő Kérub mellett, és eljuthatunk ahhoz a fához, amelyről ha eszik az ember, örök élete lesz. Így megmenekülünk az örök haláltól, amely a bűn zsoldja. Elnyerjük az örök életet, amely az ártatlanság pecsétje, az Istennek odaszentelt élet jutalma.

Jöjj szívem, bátorodj fel! Ha menekülsz a harc elől, elveszted az új és örök paradicsom örömét; de ha küzdesz a győzelemig, Istennel jársz a paradicsomban.

---

01.19 Vallást tévő száj, hívő szív

"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz" (Róma 10,9).

 

A szánkkal vallást kell tennünk. Megtettem ezt már? Tettem már vallást az Úr Jézusról, mint Megváltómról, akit Isten feltámasztott a halálból, és Isten akarata szerint tettem ezt? Feleljünk őszintén erre a kérdésre!

Ugyanígy szükségünk van szívből jövő hitre is. Hiszek őszintén a feltámadott Krisztusban? Bízom benne, mint megváltásom egyedüli reménységében? Szívből bízom benne? Felelnem kell Istennek erre a kérdésére is.

Ha valóban elmondhatom, hogy vallást teszek Krisztusról és hiszek benne, akkor megváltott vagyok. Az igevers nem azt mondja: "lehet" vagy "talán", hanem hogy megváltott voltom teljesen nyilvánvaló és olyan világos, mint az égen a nap: "Akkor üdvözülsz". Mint hívő és hitvalló, birtokba vehetem ezt az ígéretet, és védelmemre felhozhatom Isten előtt most és egész életemen át, halálom órájában, és az ítélet napján is.

Meg vagyok váltva a bűn terhétől, a bűn hatalmától, a bűnért járó büntetés alól, s végül magától a bűnös léttől. Isten mondta: "Üdvözülsz" - és én hiszek ebben. Meg vagyok váltva. Dicsőség legyen Istennek mindörökké!

---

Január 18. Jézus Krisztus és gyermekei

"De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él (Ézs 53,10).

 

A mi Urunk Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Halála áldozat volt: helyettünk halt meg, mert halála a mi bűneink büntetése volt, és mivel értünk hozott áldozatát Isten elfogadta, megszabadította azokat, akikért életét áldozatul adta. Halálával olyanná lett, mint a gazdagon termő gabonamag. Jézus Krisztust gyermekei sokasága követi. Ő az "örökkévaló Atya", és ezt mondja majd egyszer: "Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem,..." (Ézs 8,18a)
A férfi büszkesége a fiak, "mint hős kezében a nyilak" (Zsolt 127,4). Jézus Krisztus tegze telve van ilyen nyilakkal, mind egy-egy gyermeke. A férfit fiai képviselik, ugyanígy Krisztust a keresztyének. A férfi élete mintegy meghosszabbodik, és tovább él leszármazottaiban, ugyanígy folytatódik az Úr Jézus Krisztus élete a hívőkben.

Jézus Krisztus él, ezért látja "utódait". Szemét rajtunk tartja, gyönyörködik bennünk, felismeri bennünk szolgálatának gyümölcsét. Örüljünk, hogy Urunk örvendezik gyötrelmes áldozatának eredményében, és hogy Ő mindvégig rajtunk tartja a szemét, mint halálának gyümölcsein. Azok a szemek, amelyek egykor könnyeket hullattak értünk, most gyönyörködve kísérnek minket. Ő szemmel tartja azokat, akik rá néznek. Szemeink találkoznak, és milyen nagy örömet jelent ez!

 

---

01.17 A félelem nélkül való ember

"Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek" (2Móz 3,12).

 

Természetes, hogy amikor Isten küldetéssel bízta meg Mózest, nem engedte egyedül útjára. Felvenni a harcot a világ leghatalmasabb uralkodójával - ez rettenetes veszélyekkel járó és óriási erőt megkövetelő feladat volt. Nevetséges lett volna, ha ezzel a feladattal egy szegény és magányos pásztorembert bíz meg Isten, és aztán magára hagyja. Elképzelhetetlen, hogy a bölcs Isten szembeállítsa Mózest egymagát a fáraóval és Egyiptom egész haderejével. Ezért ígérte Isten Mózesnek: "Én veled leszek" - és ezzel kizárta számára az egyedüllétnek még a gondolatát is.

Az én esetemben ugyanez a helyzet. Ha az Úr küldetésében úgy indulok, hogy az Ő erejében bízom és az Ő dicsőségére tekintek, akkor biztosan velem lesz. Azzal, hogy Isten küldetést ad, kötelezi is magát, hogy támogatni fog engem. Nem elég ez? Mi többet kívánhatok még? Ha az összes angyal és arkangyal állna is mellettem, csődöt mondhatnék; de ha Ő velem van, biztos a győzelem. Csak arra kell ügyelnem, hogy ígéretéhez méltóan viselkedjem. Ne legyek félénk, elcsüggedt, gondatlan vagy elbizakodott. Micsoda személyiséggé kellene válnia annak, akit Isten maga kísér! Ilyen támogatás tudatában legyek ember a talpamon, és menjek bátran oda, ahova az Úr küld.

---

Január 16. Még a leghalkabb hívást is...

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét"
(Jóel 3,5)

Miért nem hívom segítségül az Úr nevét? Miért futok egyik vagy másik szomszédomhoz, amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat is meghallja? Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket? Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél találhatom meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.

Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen a "mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert mindenkit jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni akarom az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki ezt a hatalmas ígéretet tette.

Nagy szükségben vagyok, és nem látom a kiutat, de éppen ezért megyek Hozzá. Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak, nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje. Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.

---

Január 15.  Hit által meggazdagodva

"Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye"
(Zsolt 9:19,)

A szegénység súlyos örökség, de akik bíznak az Úrban, hit által megigazodnak, mert tudják, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Noha úgy látszik, mintha Isten a földi javak elosztásánál nem vette volna figyelembe őket, mégis várják azt az időt, amikor mindezért kárpótlást nyernek. Lázár nem fekszik mindörökké a gazdag kapujában, a kutyák között, hanem megkapja majd jutalmát a mennyben.

De már most is megemlékezik az Úr a szegény, de Neki drága gyermekeiről: "Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr" (Zsolt 40,18) - hangzik a régi Ige. Ez ma is így van. Az istenfélő szegényeknek nagy reménységük van. Számíthatnak arra, hogy az Úr mindennel ellátja őket, amire istenfélő életükhöz ezen a földön szükségük van. Számíthatnak arra, hogy minden a javukat szolgálja; hogy szorosabb közösségbe kerülnek azzal az Úrral, akinek nem volt hová lehajtania a fejét. Számítanak az Úr második eljövetelére, és arra, hogy akkor majd osztoznak az Ő dicsőségében. Ez a várakozásuk nem hiábavaló, mert Krisztusra épül, aki mindörökké él. Mivel pedig Ő él, mindez be is teljesedik. A szegény hívőnek sok olyan éneke van, amelyet nem érthet meg a bűnös gazdag. Ezért ha e földön szűkölködnünk is kell a javakban, gondoljunk a királyi menyegzőre, amely odafönt vár ránk.

                        

---

Január 14. A nyugalom ajándék

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok néktek" (Mt 11,28)

 

A megváltottak nyugalmat találnak Krisztusban. Akik még nem fogadták el Krisztust Megváltójuknak, nyugalmat találnak, amint Hozzá mennek, mert Ő ígéri, hogy "megnyugvást ad". Ajándéka teljesen ingyenes, fogadjuk el örömmel, amit Ő örömmel ad. Nem kell megvásárolnunk, sem kölcsönbe vennünk: ajándék, fogadjuk el! Agyonfáraszt bennünket a becsvágy, kapzsiság, gyönyörhajhászás vagy a sok gond? Ő mindezek bilincseitől meg akar szabadítani, és nyugalmat kínál nekünk. "Meg vagyunk terhelve", méghozzá súlyosan a bűnnel, félelemmel, gondokkal, lelkiismeret-furdalással, halálfélelemmel? Ha Hozzá megyünk, Ő mindezt leveszi rólunk. Azért hordozta el bűneink nyomasztó terhét, hogy nekünk ne kelljen többé hordozni azt. Ő saját maga lett a nagy teherhordozó, hogy mindazoknak, akik súlyos terheket hordoznak, ne kelljen tovább görnyedni a hatalmas súly alatt.

Jézus Krisztus nyugalmat ad. Ez valóság! Hiszed ezt? Kipróbálod? Most azonnal? Jöjj az Úr Jézushoz úgy, hogy adj fel minden más reménységet, csak rá gondolj, higgyél annak, amit Isten róla mond, és bízd rá magad mindenben. Ha így jössz Hozzá, mélységes lesz az a nyugalom, amit Tőle kapsz, biztos, szent és örökké tartó. Olyan nyugalom, amely elér a mennyekig, és ezt Ő már ma megadja mindazoknak, akik Hozzá jönnek.

---

Január 13. Semmiképpen ki nem vet

"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól"
(Jn 6,37)

Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: "Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!

Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni, hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.

"Ez az ember bűnösöket fogad magához" - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit. Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el bennünket. Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket. Megyünk hozzá betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket. Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.

---

Január 12. Mindvégig szeret

"Mert nem vet el örökre az Úr" (JSir 3,31).

 

Elvethet egy időre, de nem örökre. Az asszony levetheti ékszereit néhány napra, de nem feledkezik meg róluk, nem dobja ki azokat a szemétbe. Ugyanígy az Úr sem veti el azokat, akiket szeret; mert "szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1). Egyesek úgy beszélnek a kegyelemben lételről és az abból való kiesésről, mintha mezei nyulak lennénk, akik üregeikből ki- és be futkosnak; pedig nem így van ez. Az Úr szeretete ennél sokkal maradandóbb és mélyebb szeretet.

Ő öröktől fogva kiválasztott minket és mindörökké szeretni fog bennünket. Úgy szeretett, hogy meghalt értünk, és mi bizonyosak lehetünk afelől, hogy szeretete soha el nem fogy. Dicsősége úgy összefonódik a hívők megmentésével, hogy soha többé nem vetheti el őket, ahogyan, mint a dicsőség királya, nem vetheti el tulajdon királyi palástját sem. Nem! Az Úr Jézus, mint a mi főnk, soha el nem veti tagjait, mint Vőlegény, soha el nem taszítja menyasszonyát.

Azt hitted, téged elvetett? Miért gondoltál ilyen gonoszat az Úrról, aki eljegyzett magának téged? Vesd el az efféle gondolatokat, és soha ne engedd, hogy befészkeljék magukat a szívedbe! "Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet előbb kiválasztott" (Róm 11,2).

"Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől" (Mal 2,16).

---

Január 11.  A hit látja a szivárványt

"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1Móz 9,14).

Felhő most is van bőven, de nem félünk attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Nóéval kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét, végül is romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel az ilyen alaptalan és méltatlan gondolatokkal!

Ahol földi érzékeink csak a nyomorúság felhőit látják, ott a hit mindig látja a szövetség ígéretének szivárványát. Istennek van olyan íja, amelyből a pusztulás nyilait lőhetné ki; de íme, az íj most fölfelé van irányítva. Nincs húrja és nincsenek nyílvesszői; olyan íj, amelyet csak nézni kell, nem hadakozásra való. Sok színből áll, örömet és gyönyörűséget fejez ki, nem vérvörös a mészárlástól, nem fekete a haragtól. Ezért bátorodjunk fel! Isten soha nem sötétíti el felettünk úgy az eget, hogy ne adná szövetségének tanújelét, de még ha meg is tenné, akkor is bízzunk benne, mert Ő nem változik, nem hazudik és semmi meg nem akadályozhatja abban, hogy békessége szövetségét megtartsa.

 

---

Január 10. Isteni fizetség

"...aki mást felüdít, maga is felüdül."
(Péld 11,25)

Ha figyelmes vagyok másokkal szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja annak jutalmát. Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam. Ha törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem. Ha legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem. Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól öntözött kertté" varázsolja lelkemet (Ézs 58,11). Ezt az Úr maga ígérte, de csak akkor akkor várhatom a beteljesedését, ha teljesítem az Ő feltételeit.

Félthetem betegesen magamat, amíg aztán valóban beteg leszek, figyelgethetem az érzéseimet, amíg nem érzek már semmit; siránkozhatom gyengeségemen, amíg már nincs erőm a panaszkodáshoz sem. Mindennél többet érne, ha önzetlenül, az Úr Jézus iránti szeretetből elkezdenék törődni azokkal, akik körülöttem élnek. Vízgyűjtőm csaknem elapadt, nem jön eső, hogy feltöltse; mit tegyek? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Ahogy folyik a víz kifelé, úgy töltődik fel a vízgyűjtőm. Titkos forrás táplálja. Amíg állt benne a víz, a forrás zárva volt; de amint ömleni kezd belőle, hogy megöntözzön másokat, az Úr rám gondol és feltölti! Halleluja!

---

Január 9.  Nyereség ajándékozás által

"Az ajándékozó bővelkedik..."
(Péld 11,25)

Ha szeretném, hogy a lelkem gazdagodjék, nem szabad felhalmoznom a javaimat, hanem szét kell osztanom a szegényeknek. A számítás és fösvénység csak a világban vezet gazdagsághoz, de ez nem Isten szerint való, mert Ő ezt mondja: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut" (Péld 11,24). A hit gazdagodik, miközben ad. Ezt kell újra meg újra kipróbálnom, és számíthatok rá, hogy bőkezűségemnek olyan nagy gazdagság lesz a jutalma, amilyen csak a javamat szolgálja.

Lehetséges, hogy gazdag leszek. De nem leszek túl gazdag. A túl nagy anyagi jólét olyan nehézkessé tenne, mint amilyenek rendszerint a kövér emberek: a világiasság "emésztési zavaraival" küszködnék, már nem érezném Isten áldásainak ízét. Ha elég javam van ahhoz, hogy egészséges legyek, érjem be vele; ha kielégítő anyagi helyzetet ad az Úr, legyek megelégedett.

Van azonban lelki-szellemi gazdagság is, amelyre sóvárogva kell törekednünk. Ez az Isten ügye, a gyülekezet és embertársaink iránti bőkezűségünk révén növekedik. Ebben nem szabad fukarnak lennünk, nehogy megszégyenedjünk szívünkben. Légy nagylelkű adakozó, mert így hasonlítasz majd egyre jobban az Úrhoz. Ő az életét adta érted, hogyan is tagadhatna meg bármit is tőled?

---

Január 8.

A szív és az élet tisztasága
"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent"
(Mt 5,8)

Tisztaságra, főként szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha belülről a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket, akkor a megszentelődés és az engedelmesség által kívülről is tiszták leszünk. Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés között: ha azt szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk szennyes, szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent Istent azok, akik a tisztátalan dolkokat szeretik?

Mekkora kiváltság, hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A tiszta szívűek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Őt, igazságát, szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Őt magát látjuk a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel, amilyen mértékben távol tartjuk a bűnt szívünktől. Csak akik igazán kegyesen akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az Úrra néz" (Zsolt 25,15). Mózes kívánsága: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18) csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha megtisztítjuk magunkat minden vétektől. Akkor "olyannak fogjuk látni Őt, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát" (1Jn 3,3). Az Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyörűsége és a mennyei színről- színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy tartsuk tisztán a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta szívet, hogy megláthassunk téged!

 

---

---

 

---

 Charles Haddon Spurgeon (Prédikátor)

Charles Haddon Spurgeon, általában csak C. H. Spurgeon, angol megújult baptista prédikátor volt, aki a mai napig hatással van egyes keresztény felekezetekre. A keresztény világban a prédikátorok fejedelmeként tartják számon. 
Született: 1834. június 19., Kelvedon, Egyesült Királyság
Meghalt: 1892. január 31., Menton, Franciaország

forrás: Wikipédia