Versek vegyesen

 

 

Uram, bocsásd meg ...

 

Uram, bocsásd meg,

sokszor keserű vagyok.

Elhalványul bennem,

amit Tőled kapok.

 

Hogy nem tartom, Uram,

az áldásod többre,

hogy nem nézek hittel

az igaz örömre.

 

Nincs erőm megélni

itt az életemben,

hogy a Te kegyelmed

mindig elég legyen.

 

De hová vihetném

erőtlenségemet,

leteszem Eléd

a keserűségimet.

 

Köszönöm, hogy mondod,

– s igaz a Te szavad –,

hogy előbb szerettél,

bebizonyítottad.

 

Szereteted legyen

örömöm forrása,

ebből fakadhat rám

erőd áradása.

 

Így énekelhetem

szívemből boldogan,

örömöm és erőm

forrása Benned van.

 

B.É.

(Vetés és aratás 2007/2)

 

 

Péli József
Nem az a lényeg, hogy …

“Minden jó ajándék és minden tökéletes adomány
onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá.”
( Jakab levele 1,17 )

Nem az a lényeg, hogy …


Nem az a lényeg, hogy keresztelkedsz vagy bemeritkezel,
S, hogy a lelkészed a gyülekezethez tartozónak mikor ismer el.
Nem az a lényeg, hogy mely egyházhoz, gyülekezethez tartozol,
S , hogy a nyakadon jelzésként mekkora keresztet hordozol.
Nem az a lényeg, hogy nyelveken szólsz-e vagy kézrátéttel gyógyítsz,
S, hogy az utcákon, tereken az evangélium terjesztésére mennyi időt fordítsz.
Nem az a lényeg, hogy a Bibliát betéve tudod, s abból idézel,
S, hogy az Igeverset precízen, pontosan, hiba nélkül mondod el.
Nem az a lényeg, hogy az anyagiadból mennyit és kinek adakozol,
S, hogy a köztudottan legtöbbet adakozók tábora közé sorakozol.
Nem az a lényeg, hogy az embertársaddal való ügyedben igazad van-e,
S, hogy minden az üggyel kapcsolatos részlet téged igazol-e.
Nem az a lényeg, hogy az emberek által tisztelt mintakeresztény légy,
S, hogy mindig mosolyogj, s Úrvacsorát mindig az elsők között végy.
Nem az a lényeg, hogy hitedről sok-sok történetet mesélj, regélj,
S, hogy magadat másoknál, különbnek tartva, büszke módon élj.

A lényeg, hogy a mindennapokban ki az Úr az életedben,
S, hogy a szíved mélyén Jézust vágyod, hogy Ő vezessen mindenekben.

S, hogy akard, hogy kősziklád, szabadítód, erős várad Ő legyen,
Testi indulataid, vágyaid rajtad keresztül Neki engedelmeskedjen.
S, hogy akard, szolgálni - meglátva embertársaidban – csak Őt, 
Egy test tagjaként működni, reménységgel figyelve követni a Főt.
S, hogy akard, hogy kicsi legyél itt a földön ajándékul kapott életedben,
Lehessen részed itt az isteni kegyelemben, s elsők között fenn a mennyben.

S, hogy hidd, hogy az Út, az Igazság és az Élet csak Ő lehet,
Rábízva teljesen az életedet képmutatás nélkül csak így mehet.
S, hogy hidd, hogy a félelmed bármily kicsiny is, szívedből kizárják Őt,
A szeretet félelem nélkül való, Isten így adhat szép életet: gyümölcstermőt.
S, hogy hidd, hogy elég, ha az igened igen, s a nemed valóságosan is nem,
Bölcsességedet az Úrtól várod, Őt féled, s lelkedben csalárdság nincsen.
S, hogy hidd, lehet örömed és vigadalmad az Isten adta kegyelemben,
Maradhatsz mindig te, vele rendelkezhetsz, a neked adatott képességekben.

A lényeg, hogy szolgáld Őt - emberekre nem figyelve - imádságos lelkülettel,
Hűséggel mindhalálig Őt – s ezzel egyet jelentve – társadat is szeretettel.

 

Agnes Beguin:

Figyelj és hallgass meg!

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te tanácsot adsz
nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
érzéseimet és te elmagyarázod
miért rossz, hogy így érzek
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy a probléma megoldódjon
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
te süket vagy,
nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg,
nem kértem, hogy tanácsolj,
sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy
hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen
csak gyönge és elesett,
amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem
csak megerősíted félelmemet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek ahogy érzek
meg ha ez az érzés számodra érthetetlen is
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az értelmetlennek

Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra sincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát, te is kérlek figyelj rám és hallgass meg
ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok rád figyelni.
 

 
Mosoly 
 
Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
 
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.
 
Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban, őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő keresztet, amilyet senki másnak nem adott.
 
Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.
 
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő, és világra jössz, akkor
szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ez alatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.

forrás: Bácsi Irma e-mail ..09.01.04.

 

 A LEGNAGYOBB KÉRÉS

"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot.
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog?
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út,
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, "bocsáss meg, óh Atyám!"
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb.

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani:
"Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én.
Mert a békesség csak így lesz az enyém."

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek,
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy Te akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!

Küldte: 2008. 01.17. Bacsi Irma

 

 EGY JÓ SZÓT SZÓLNI

 

1
jó
szót
szólni. Egy
beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt. Nem
feledkezni
meg egy
közeledő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni. Mindenért
hálásnak lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél
írásával örömöt szerezni. Apró
tűszúrásokon
nem évődni. Jogos
panaszt nem emlegetni
föl újra. Nem tenni szóvá,
ha a másik hibázott. Nem
fogni fel elutasításként, ha háttérbe
szorulunk. Levert hangulatot nem venni
komolyan. Nem sértődni meg egy
félresikerült szó miatt.
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót
a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak,
egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással
vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az
elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak.
Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni
a kellő időt és gondot.
És mindenben : szeretettel lenni.

 

Irma Bacsi - USA

---

Betkó András:   Anyám akarta így!

 
"Hol voltál gyermekem?
Oly régen várok rád.
Az éjjeli perceken
felejted, hogy anyád
otthon aggódik érted,
várva hazatérted?
Hisz tudod, hogy remegve
gondolok minden léptedre,
mert óvni akarlak
minden rossztól
késői megbánástól,
fájó könnyhullástól,
minden gonosztól."
"Ó, ne haragudjon, jó anyám,
hogy oly sokáig maradtam,
hogy tudtán kívül, az éjszakán
egyedül ily soká hagytam.
Hol én voltam, az öröm virágzott ott,
szakasztván virágát: új nõtt helyébe,
s megnyugodott lelkem,
mint vándor szokott,
ha visszatér elhagyott lakhelyére."
"Fiam! Hol voltál?"
"A hívők házában, anyám."
"Gyermek, mit beszélsz?"
"Ó, ha én azt mind elmondanám,
ami ott történt velem,
ha az örömöt leírhatnám,
mely eltölti kebelem,
de ah, elmondani én nem tudom,
gyarló a szó mind ajkamon,
csak érzem: boldoggá tett Jézusom,
anyám!? Boldoggá tett nagyon!"
"Úgy?? Hát az Isten házában.
A hívõk áhítatos körében,
ott, ott töltöd el az idõd!
Talán imádkoztál is szépen,
hah, gyermek, mily bohó vagy!"
"De anyám, örömöm nagy!
És hol ilyen öröm fakad,
ott időzni jó, ott idõzni szép,
nem hallani rút szavakat,
ott minden a  béke sugarát hinti szét."
"Gyermek ne beszélj!
Oda nem mégy el többé soha!
Ily szégyent nem hozol házamra!"
Anyám ne legyen ily mostoha!?"
A fiú kér, a gyermek könyörög,
de hiába, az anyaszív kemény,
fiát nem engedi oda többé,
hol fölgyúlt szívében a hit, remény,
hol átkarolta égi szeretet,
mely a keresztről hajlott le hozzá.
És a szegény gyermek most már csak vár,
várja búsan, mentségét ki hozná??
S így múlik nap nap után,
már az ősz is beköszönt,
s alig, alig talál mást,
mint elhervadt virágözönt.
A bányából haza jő a fiú,
bérét odateszi anyja elé.
Egy hétnek vége, szombat este van
munkáját szerencsésen bevégzé.
"Fiam, itt van a fele bérednek.
Ezt vedd vissza, tedd csak el magadnak!
Szüret van ma itt a szomszéd hegyen
halld csak a zenét, halld hogy vigadnak!
Jöjj, menjünk mi is örvendezni velük!
Csinálj magadnak vidám perceket!
Víg zeneszónál, tüzes bor mellett
bánatodat mind elfelejted."
A fiú a pénzre, majd anyjára néz?
Eszébe jut Jézus, s hívő barátjai.
Ó, hisz titokban mindig ott van velük,
oda viszik, oda fűzik hõ vágyai.
Az anya újra szól, a gyermek tétováz,
majd vad tűz villan fel ifjú szemében.
Fölkapja a pénzt. "Nos hát menjünk anyám!"
Meg sem áll a mulatók körében.
"Bort ide, bort nekem! Halljátok!?
Gyorsan hát!? Mit néztek úgy rám?
Féltek, hogy részeg leszek tőle?
Legyek!? Így akarja anyám!"
És pohárt pohár után tölt,
és táncot tánc után lejt,
az anya nézi s bús arc mögött
titkos mosolyt rejt,
végre felejti hát
a hívőknek társaságát,
s már többé el nem megy oda,
rájuk sem gondol tán soha!
Amikor hazatértek hajnal tájon,
a fiú azt sem tudja hogy álljon.
Részegen tért nyugovóra?
Azután megint szombat este lett.
A fiú néhány pénzt a székre tett,
az anya számol. "Ez csak a fele fiam!
Hát a többi, a másik fele hol van?"
"A másik fele?? Az itt maradt nálam,
az éjjel mulatok majd a kocsmába!"
Az anya megdöbben, a gyermek már megy
csinálni magának vidám perceket,
hisz anyja kívánta, hogy így feledje el
a jók társaságát s a keserveket!
S mikor újra jött a szombat este
az anya hiába várta leste,
mikor jön haza bányából a fia.
Most kellett csak igazán aggódnia!
Pénzünk nincs már, kenyerünk is kevés,
s a gyermek biztosan mulatni tért.
A kocsmában tölti az egész éjszakát,
s eldőzsöli -ó- jaj az egész bért.
Úgy is volt. Csak másnap reggel
jött haza gyermeke,
lefeküdt, hogy az álom mámorát elvegye.
Amikor fölébredt, enni kért.
De az anya kérdi: "Hol a bér?"
"A bér?? A pénz?? A bér, anyám!
Eh, hát a kocsmában hagyám!"
"Fiam, gyermekem, mit tettél?
Anyádról megfeledkeztél?"
"Anyámról? Dehogy felejtkeztem meg!
Hisz szavát fogadtam, mint jó gyermek.
Emlékszik, a minap ott a hegyen?
Nem anyám akarta, hogy így legyen?"
"Ah, gyermek, ne gyötörj!"
Az anya szívét a vád mélyen megsebezve,
mérges tőrként hatja át.
Azután ez így megy hétről hétre?
A fiú süllyed mind alább.
Az anya szívét gyötrőn tépve,
mindig újra felhangzik a vád.
Ó, mily szörnyű vád, pokoli tûz ez,
s szabadulni tőle, ah, nem lehet!
"Jaj, gyermekem, a halába üzensz,
ha meg nem változtatod életed!
Ne menj, ne járj a kocsmába többé,
a hívők házába jöjj el velem?
Emlékszel kebled mily öröm tölté,
ott akartál időzni szüntelen!"
"Úgy anyám? Menjek a hívők körébe?
Hát én akartam, én jártam oda,
de anyám elvitt a sátán ölébe,
s most menjek vissza? Ó, nem! soha!
Én akartam akkor oda járni,
de anyám így akarta, hát tűrje!
Szégyellte fiát hívőnek látni,
most hát nézze, hogy megy örök tűzre!"
"Fiam!? gyermekem!?" az anya felzokog,
de hiába kér, hiába könnyezik,
gyermeke a kocsmába rohan vissza,
hogy ne lássa anyjának könnyeit.
S másnap reggel gyászos hírt kap az anya:
Fia részegen ment a bányába,
s mint mámoros fejjel dolgozni kezdett,
belezuhant egy mély tárnába.
Az anya futva fut, rohanva rohan,
de nem látja, már csak a halottat.
Megtévedt fiának roncsolt testénél
pokoli, tépő fájdalmakba roskad.
Csak nézi, nézi könnyázott szemmel.
Sóhajt? az ajkát mozdulni látja
hangot is hall? gyermeke beszél?
Suttog.
De nem suttog, égzengésként kiáltja:
Anyám, anyám akarta így!
És a szerencsétlen anya
halott gyermekének
roncsolt teste mellett
tépett szívvel
a halálba roskad...

---

 

 

Érints meg!

Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok – érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok – érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

Ha életem párja vagy – érints meg!
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok. 

Ha felnőtt gyermeked vagyok – érints meg!
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.

Ha idős szülőd vagyok – érints meg!
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.

Ne félj. Érints meg!

 

 Angyalnak lenni

Angyal akartam lenni,
szárny nélkül, de
lelkekben fényt adó sugár.
Reményt akartam ültetni bánaton,
mosolyt varázsolni,
könnyek helyett az arcokon.
Ha foghattam kezét,
mert reszketet,
boldog voltam mert így evett.
Volt ki sírva mesélte bánatát,
könnyét letöröltem,
közben sajátom egyre nyeltem.
Most is azt teszem,,
pedig nem köztük vagyok.
De azt mondták, állj meg!
Tovább nem mehet, nem
teheted mit eddig,
mert elveszted életed.
Most magaddal törődj,
mert nagyobb a baj,
mint gondolod.
S ha nem teszed,
gyorsan lesz szárnyad,
igazi leszel, az angyalok között.

 

 szerző " agnes " hozzájárulása alapján)           2008.május 24.

---

 

 

Mint az asszony az Ő ruhája szegélyét.

Megragadjuk az Úr jelenlétét!

Mint a vak koldus az út szélén, kiáltunk,

s futunk az Úr elé!

És hirtelen egy  Mennyei Kéz megáld!

Jézus az, aki megsegít!

És hirtelen a Mennyei Erő leszáll!

Jézus jön,

S meggyógyít!

 

 

Niki 2008.06.09.

 

 

 

Kelj fel és győzni fogsz!

 

Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély!

Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény.

Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem.

Felidézem, amit láttam egy régi versenyen.

 

Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut.

Újjá születni érzem a régi kisfiút.

Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen.

Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem.

A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt.

Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második?

A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa.

Minden fiúnak most kell, mindent megmutatnia.

Harsan a síp! Indulnak, szívükben vágy feszül.

Mind arra vágy, csak ő legyen a hős egyedül.

S kiváltképpen az egy fiú, kit apja elkísért.

Az elsők közt futott. - Apám oly büszke lesz ezért.

 

Ám lába alá hirtelen, egy fűcsomó került.

A győzni vágyó fiú, megbotlott, s elterült.

Egyensúlyért kapkodott, széttárta karjait.

A nézősereg kuncogott látván, ahogy elbukik.

És vele együtt minden remény, míg fekve maradt.

Akkor azt kívánta, tűnne el tüstént a föld alatt.

Apja, aki látta mily nagy bajban van.

Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam!

 

Felállt hamar, nincs is semmi baj

Behozható a táv, ha gyorsabban szalad.

Futott a többi után, megint győzni akart,

De buzgalmában megcsúszott, ismét elhasalt.

Bár fel se keltem volna! Kettős a szégyenem.

Indulni is hiba volt, futnom már reménytelen.

A nevető arcok között, apja áll magányosan.

Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam!

Felugrott, és indult tovább, tíz métert vesztett el.

Ezt behozom - gondolta - keményen futni kell!

Hat-nyolc métert a távból le is dolgozott

De oly nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott.

 

Legyőzötten hever, szemeiből könny pereg.

Kár már szaladni, hisz felkelni sem merek.

Oda lett minden remény, és minden akarat.

Elcsüggedt, mert a céltól messze elmaradt.

Feladom! Vesztettem! A szégyen rám ragad.

De apja eszébe jut, s rájött: ezt nem szabad!

Kelj fel! - Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan..

Foglald el helyed! Feladnod soha sem szabad.

A győzelemnek egy titka van. Kelj fel ha elbuktál

Folytasd fiam! A vereséggel ne alkudjál!

Új céllal, új erővel, ismét feltápászkodott.

Győzni vagy veszíteni, feladni nem fogom.

 

Az élmezőny már messze járt, de ő csak futott

Mintha győzhetne, rohant, és mindent beleadott.

Bár három ízben elbukott, mégis futott tovább.

Első nem lesz, de haladt, s a célig meg sem állt.

A győztes már célba ért büszkén és boldogan.

Aki nem szégyenült meg, örülni módja van.

És a bukott fiú is beérkezett az utolsó helyen.

Lesütött szemmel. - Ne lássam szégyenem!

Ám üdvrivalgás tört ki, nagyobb, mint az előbb.

A közönség, mint győztest, úgy ünnepelte őt!

Apjának ennyit szólt csupán: - Jól elszúrtam, nahát!

Nekem Te győztél - mondta az - hisz futottál tovább!

 

Most, amikor minden oly sötét, a gond, baj elborít.

E fiú emléke nekem még ma is sokat segít.

Az élet is csak verseny, melyben sok futó szalad.

És a győzelem titka: Kelj fel és haladj!

Hagyd abba! Add fel! Kántálhatnak hasztalan.

Mert bennem szól egy másik hang.

KELJ FEL ÉS GYŐZNI FOGSZ  FIAM!

 

 

 

 

Isten gyermeke

 

 

 

Sokáig nem adatott meg nekem,

 

hogy Jézus  itt legyen velem.

 

Gondok között telt el életem,

 

mint kilátástalan, sötét verem.

 

 

 

Szabadságra, csodára,  vártam,

 

fájdalmakban, mély sebekben álltam

 

melyekből kiutat  nem láttam.

 

Nyár volt, mégis reszkettem,  fáztam.

 

 

 

Felemeltem fejem Isten felé, félve

 

tekintve a magasságos égre,

 

hiúságot, gyávaságot dobva félre 

 

néztem Isten féltő tekintetébe.

 

 

 

Nem fordult el, rám nézett, mosolygott,

 

helyet csinált eltolva egy csillagot,

 

kiemelt a veremből, fénylajtorját adott,

 

átölelt és gyermekévé fogadott.

 

 

 

bacsipista

 

2014.okt.11.

 

 

 

 

 

Halál völgyében

 

A bűn rám vetette magát, és én észre sem vettem.

Nem hallottam az Úr szavát, fülem süketté tettem.

Bűneim sikítva szálltak, repültek a magasba.

Éltem  testemnek, a vágynak, amely fogságba tartva

gazdag boldogságot ígért. Ábrándokba merülve

testben gyengülve kísért  ő, a pusztító, életem

végső, utolsó útjára, torz vigyorral az arcán.

Én én mentem vele másra számítva, jobbra várván.

Becsapott! Halál völgyébe jutva, égre tekintve

kiáltottam; Uram! nézz le! Had jussak kegyelmedbe!

Bűnben és a bűnnek éltem, tudom mily nagy a vétkem,

Bár eddig soha sem féltem, de most remeg a térdem.

Bánom életem! Irgalmad az egyetlen reményem!

Nincs már más, csak a Te szavad. Kérlek bocsásd meg vétkem!

Könnyeim patakként folytak, bűneim elmosódva

elillantak, szétfoszlottak. Tekintetem Jézusra

emeltem. Ő mosolyogva, szeretettel átölelt.

Halál völgyében állva számomra asztalt terített.


Bácsi István 2012.01.24.

 

 

 

MAGZATVÉDELEM

 

 

 

Én azt mondom: küzdj az életért,

 

és ne engedd soha semmiért,

 

hogy kioltsák szánalom nélkül,

 

névtelen eldobva legvégül!

 

Ha elfordulsz, áruló lettél! 

 

 

 

Én azt mondom: kiálts az életért,

 

emeld hangod minden kis magzatért,

 

aki megfoganva, szívdobogva várja,

 

hogy megszülethessen végre a világra!

 

Ha hallgatsz, áruló lettél! 

 

 

 

Én azt mondom: harcolj az életért,

 

tárd ki szíved minden kis gyermekért,

 

aki a méhben sír halálra ítélve,

 

Isten ajándéka, boldogan hogy élne!

 

Ha nem szólsz, áruló lettél!

 

  

 

2010. febr. 1.   Guti Tünde

 

 

 

 

 

 

 

Levél Istentől

 

 

 

Ha leszáll az éj, s te félsz, 

 

én a te  Istened, vigyázom  rád.

 

Csak hívnod kell, és ott állok az ágyadnál.

 

Megmutatom szeretetem és figyellek,

 

egyedül terád, kicsiny gyermek.

 

Betölt lényem és érzed nem vagy már egyedül.

 

Angyalok serege vesz körül.

 

Rád nézek, átölellek, s te elolvadsz jelenlétemben.

 

Megmutatom mennyire szeretlek,

 

mert neked írom most ezt a levelet.

 

Elmondom, gondom van van rád,

 

hisz fiam  adtam a Golgotán.

 

Félsz? Rettegsz a holnaptól talán?

 

Megtudod mennyire vártam rád.

 

Anyád méhében mikor megfogantál a kezem formált.

 

Tudtam mi lesz a dolgod - szeretni engem.

 

Megszülettél, bár sok dolog próbálkozott életedben, akadályozott.

 

Felnőttél, s itt a szobádban reszketsz és félsz:

 

"Mi várhat rám az életben még,"

 

Levelem írása közben rámutattam mennyire szeretlek.

 

Ne félj kicsiny gyermek, hisz neked adtam a legtöbbet.

 

Sokan vannak kik még nem ismernek,

 

de én fiam által benned élek.

 

Vérét adta, téged befedez,

 

megtanít mindenre a Szent Szellem.

 

Nem tudsz beszélni? Gondolataid kuszák? 

 

Nyelved betöltöm, s mondod az imát.

 

Engem dicsőít a te beszéded, imádatod engem illet.

 

Elgondolod mit tennél, ha jelenlétemben lennél. 

 

Drága vagy nekem, igazgyöngy,

 

arany tányér, mely az enyém.

 

 Mary

 

 

 

 

 

 

 

Félelem

 

 

 

Mi a félelem?

 

Nagy sötét verem,

 

melybe beleesve,

 

szemed semmibe mered.

 

Szíved ver vadul,

 

légzésed felgyorsul.

 

Nincs remény,

 

veszve minden.

 

Lábad felállni próbál,

 

de mindig visszaesel...

 

 

 

Félelem?

 

Belsőd reszket,

 

kiáltod nem talállak ISTENEM.

 

Lebénulsz. Állsz némán,

 

de elapadt a forrás.

 

Nézel a semmibe már,

 

Hol van ki énrám vár?

 

Csitt! Figyelj, 

 

a köd már felszáll,

 

erőd visszatér.

 

JÉZUS jön feléd.

 

Kinyújtja kezét, 

 

a fekete már fehér.

 

Minden tiszta már,

 

Rájöttem! 

 

ISTEN az ATYÁM ! 

 

 

 

Félelem? 

 

Hol van már, 

 

az angyalok serege vár rám.

 

Betölti szívem a reménység 

 

Élni csak veled jó drága ATYÁM.

 

 

 

Mary 

 

 

• < Előző
• Következő >