Napi áhítatok és igei gondolatok 2026.II. félév

 

Szeptember 20. Érezd az Urat

 

„Bízzál az Úrban teljes szívedből és ne a magad eszére támaszkodj!”
Péld. 3,5

Ész vagy szív?
Nem tudom, hogy vagy vele, de nekem már nagyon sokszor volt abban részem, hogy a szívem és az eszem két különböző dolgot súgott. Ilyenkor mindig azon töprengek, vajon mi lenne a helyes?! A szívemre hallgassak vagy az eszemre?
Nehéz eldönteni…
Az agyad elkezd ész érveket eléd hozni, minél többet gondolkodsz, annál többet.
De vajon Isten az Úr a gondolataid felett vagy saját akaratod, gondolataid irányítanak?

Mostanában nagyon sokszor eszembe jut a Példabeszédek könyvében leírt mondat:
„Bízzál az Úrban teljes szívedből és ne a magad eszére támaszkodj!”
Ez egyértelműen azt mondja, hogy ne a saját eszedre hallgass! Ne a saját gondolataid vezéreljenek.
Ha az Úrra bíztad az életedet teljesen /100%-osan/, akkor Ő a szíveden keresztül fog szólni hozzád.

Megérintette már Isten a lelkedet, szívedet?
ÉREZTED már a közelségét, a szeretetét, a szavain átsugárzó kegyelmét, rád figyelését, dicsőségét?

Isten nem az eszeden keresztül fog elérni téged, hanem a HIT érzékszervén keresztül, ami a szíved. „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk.” /Róma 10,10/.

Ha Jézus az Úr az életedben, akkor a szíveden keresztül fog hozzád szólni. Ne keress logikus válaszokat, magyarázatokat, útmutatásokat. Az Úr nem emberi gondolatok alapján munkálkodik, hanem a szíved mélyén, a hit talaján, még a lehetetlenség várfalán keresztül is utat készít.

Nyisd ki a szíved!
Engedd, hogy Isten szeretete járjon át!

Érezd az Urat!

forrás: https://www.evodia.hu/2026/09/erezd-az-urat-2/

8598

Szeptember 19.  Szelíd beszéd

 

„A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.”
(Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. vers)

Mindannyian tapasztalhattuk már, milyen következménye van a helyes, illetve a nem jól megválogatott szavaknak. Milyen öröm, mikor azt halljuk: Olyan jó volt, hogy ezt mondtad! Köszönöm a bátorító szavakat! Ugyanakkor, milyen kellemetlen szabadkozni; Elnézést, én azt nem úgy gondoltam. Nem jól fejeztem ki magam.

Valóban ez utóbbi megkeserít, és hosszú távon elidegenít bennünket embertársainktól, míg a szelíd szavak megédesítik mind saját lelkünket, mind mások életét. És ami mindennél fontosabb; a szelíd szó átformálja az életet.

Egy történet szól a tizenegyedik században élt Samuel ibn Nagrela, spanyol zsidó költőről, aki Granada királyának vezírje volt. Egy napon valaki a király jelenlétében elkezdte szidalmazni Samuelt. Mindenféle hazug rágalmakat hordott össze róla.

A király értesítette minderről főemberét és megparancsolta neki, hogy büntesse meg azt az embert, mégpedig vágassa ki a szidalmazó nyelvét. A vezír azonban a király parancsa ellenére nem bántotta őt, sőt inkább barátságosan beszélt és bánt ellenségével, így az egy idő után többé már nem rágalmazta, sőt inkább áldotta őt.

Midőn később a király meglátogatta vezírjét és megpillantotta azt az embert, csodálkozott és kérdőre vonta Samuelt, hogy nem hajtotta végre az utasítását. Sámuel erre így válaszolt: - Én végrehajtottam a parancsodat. Kitéptem a gonosz nyelvét, és adtam neki helyette egy jó és szelíd nyelvet.

Erre jegyzi meg a Talmud: „Ki a hatalmas? Az, aki ellenségét barátjává teszi” (Abóth d. R. Náthán XXIII).

Ehhez lehetne hozzátenni; S ki a leghatalmasabb? Az, aki az egész lázadó világot barátjává fogadja. Azaz Jézus, aki ma is szelíden szól hozzánk, lecsendesítve háborgó lelkünket.

S ahogy Ő mondja „Mert példát adtam néktek, hogy a miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” (János13:15)

 8568

 

Szeptember 18. Isten soha nem hagy magunkra

 Vannak napok, amikor úgy érezzük, túl sok minden nehezedik ránk. Nem értjük, miért éppen nekünk kell végigjárnunk azt az utat, amely tele van könnyekkel, próbákkal és bizonytalansággal.

De Isten nem azért engedi meg a nehézségeket, hogy összetörjön bennünket. Ő ismeri a szívünket, ismeri a teherbírásunk határait, és akkor is velünk van, amikor mi már nem látjuk a kiutat.

Amit ma még tehernek érzünk, abból holnap talán erő, bölcsesség és bizonyság születik. Lehet, hogy nem értjük azonnal Isten tervét, de bízhatunk abban, hogy Ő nem enged el bennünket.
Ne félj attól, amin most keresztülmész! Isten ott van melletted, és lépésről lépésre vezet.

„Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!”
Ézsaiás 41,13

Dávid története, amikor Saul elől menekülnie kellett. Nem értette, miért kerül ilyen nehéz helyzetbe, mégis Isten végig vele volt.

Dávidot Isten már kiválasztotta királynak, mégis hosszú és nehéz út állt előtte. Saul király féltékeny lett rá, és életére tört. Dávidnak menekülnie kellett, bujdosott a hegyekben és barlangokban, miközben nem tudta, mikor ér véget a megpróbáltatása. 

Bizonyára sokszor feltette magában a kérdést: „Uram, miért kell ezt átélnem, ha Te ilyen utat készítettél nekem?”
Mégsem fordult el Istentől. Amikor lehetősége lett volna bosszút állni Saulon, nem tette meg. Inkább Istenre bízta az igazságszolgáltatást.
Dávid később király lett, de addig végig kellett járnia a nehéz utat. A próbák alatt megtanult türelmesnek lenni, Istenben bízni, és akkor is hinni, amikor még nem látta a megoldást.

Lehet, hogy ma nem értjük, miért vezet Isten egy bizonyos úton. Lehet, hogy a próba túl nehéznek tűnik. De amit mi csak tehernek látunk, abból Isten gyakran hitet, türelmet és erőt formál bennünk.
Nem minden nehézség büntetés. Néha egy olyan út, amelyen Isten megtanít bennünket még mélyebben bízni benne.

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.”
Zsoltárok 23,1

Ez a történet különösen szépen kapcsolódik ahhoz, hogy Isten nem hagy magunkra a próbákban, hanem velünk jár azon az úton is, amelyet még nem értünk.

8538

 

Szeptember 17.  Ragyogjál! 

„Kelj föl, ragyogjál, mert eljött világosságod, és az ÚR dicsősége megjelent rajtad! Mert íme, sötétség borítja a földet, és sűrű sötétség a népeket, de fölötted fölragyog az ÚR, és dicsősége látható lesz rajtad.” Ézsaiás 60,1-2

Amikor Jézus a földön járt, ragyogott, világított. Minden cselekedete, szava, egész lénye, kisugárzása Isten szeretetét, kegyelmét sugározta.

Ha te az Úr Jézus gyermeke vagy, akkor az „az Úr dicsősége megjelent rajtad…fölötted ragyog az Úr!” Ragyognod kell! Ahogyan az igénk mondja: „Kelj föl, ragyogjál!”
Minden tetted, szavad, egész életed Jézus fényét kell sugározza, hiszen ott van benned.
És talán így is éled a mindennapjaidat! Ragyogsz a családodban, a munkahelyeden, barátaid, szomszédaid körében. Bevásárláskor, sorban álláskor, az utcán…

„Sötétség borítja a földet, sűrű sötétség a népeket, de fölötted fölragyog az Úr!”
Körülötted talán sötétség van. Egyesek mérgesek, kiábrándultak, irigyek, zaklatottak, panaszkodnak, felháborodnak, türelmetlenek, rohannak, szomorúak, kétségbeesettek…

Te ne legyél ilyen!
Továbbra is tündökölj! Áraszd a békességet, nyugalmat, türelmet, örömöt, szeretetet, kedvességet…
Mindig minden körülmények között!

De ez nem mindig könnyű. Sőt! Sokszor nagyon nehéz!

Amikor meggyújtasz egy gyertyát, akkor az világít. Ha elfelejtkezel róla, ha mást csinálsz. akkor is világít. Ha nem figyel rá senki, akkor is! Mindaddig, amíg valaki el nem fújja, vagy el nem ég.

Ilyen az ember is. Jön Jézus szeretetével, örömével, lelkes tenni akarással és világít.
És észreveszik mások. Van, aki örül ennek, van, aki nem. Vannak irigyek, kárörvendők, gúnyolódók, kihasználók, eltaposók… akik el akarják oltani a fényed.
Mert a sötétség nem szereti a fényt.
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” János 1,5

A sátán azt akarja, hogy elveszítsd a fényed.
Képes körül venni olyan emberekkel, akik lehúznak, bántanak. Annyi teendőt ad, hogy kimerülj. Feszültséget kelt a családban, munkahelyen, hogy kiborulj. Számtalan módszere van, hogy a ragyogásodat megfakítsa, elvegye.

Most a nagy ünnepi készülődésben, ahogyan egyre gyorsabban fogynak az ünnep előtti napok, talán könnyebb mindezt megtennie.

DE!
Isten fénye ott van benned.
Ha minden nap az Úr előtt való elcsendesedéssel, imádsággal, bibliaolvasással kezded a napot, akkor a sátánnak nem lesz hatalma feletted! Nem tudja elvenni a fényed!

Ha már kevés erőd van, mondd azt minden reggel az Úrnak:
Uram! Erősíts meg engem, hogy ne aludjon el bennem a fényed, hanem tudjak ragyogni!

Meg fog változni minden!
Az Úr megsegít Téged!
Bízzál Benne!

„Kelj föl, ragyogjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége megjelent rajtad!”

forrás:  evodia.hu

 8503

---

 

Szeptember 16. Ki nagyobb a mennyek országában?

„Vajon ki nagyobb a mennyek országában?”
Máté 18:1

 

A tanítványok között versengés volt. Ki lesz az első? Ki áll majd közelebb Jézus Krisztushoz? Ki kap nagyobb helyet az Ő országában?
Jézus Krisztus azonban látta, hogy a probléma sokkal mélyebben van. Az ember mindig felfelé akar emelkedni. Nagyobb akar lenni, fontosabb akar lenni, elismerést akar.
Pedig éppen ez az önfelmagasztaló lelkület idegen Isten országától.

Jézus ezért odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta:

„Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.”
Máté 18:3

Figyeljük meg: Jézus azt mondja: „Ha meg nem tértek…”

Vagyis nem elég tudni, hogyan működik Isten országa. A szívnek kell megváltoznia.

A gyermek egyszerűsége, önmagáról megfeledkező szeretete és bizalma az, amit a menny értékel. Ez az igazi nagyság.
Isten országában nem az a legnagyobb, aki önmagát felemeli, hanem az, aki annyira megfeledkezik önmagáról, hogy már mások megmentése válik fontossá számára.
Jézus Krisztus lábánál eltűnnek azok a különbségek, amelyek ebben a világban olyan fontosnak tűnnek. Gazdag és szegény. Tanult és tanulatlan. Erős és gyenge.
Mindannyian olyan lelkek vagyunk, akikért Jézus Krisztus végtelen árat fizetett.

Ezután Jézus azt mondja:

„Aki pedig egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.”

És itt a „kicsinyek” jelentése tovább mélyül.

Nemcsak egy gyermekről van szó, hanem arról is, aki gyenge a hitben. Aki bizonytalanul lépked. Aki még sokszor elesik. Aki önmagával küzd. Aki talán még sok mindent nem ért.
Ne nézd le őt. Ha neked több ismereted van, több tapasztalatod, erősebb a hited, akkor nem azért kaptad, hogy fölé emelkedj. Azért kaptad, hogy felemeld azt, aki gyengébb.
Az erősnek tartania kell a gyenge kezét.

Ezért olyan súlyos Jézus következő figyelmeztetése is: vigyázz, nehogy megbotránkoztass egyet e kicsinyek közül. Mert egy kemény szó, egy hideg viselkedés, egy lenéző tekintet vagy a vallásos felsőbbrendűségünk eltaszíthat egy olyan embert, akit Jézus Krisztus éppen magához vonz.

Gondolj bele: Jézus Krisztus azért a lélekért is meghalt. Végtelen árat fizetett érte. Hogyan bánhatnánk akkor könnyelműen vele?

Ezután Jézus a kézről, a lábról és a szemről beszél. Ha valami bűnre visz, válj meg tőle.
Nem öncsonkításra tanít, hanem arra, hogy minden olyan szokást vagy gyakorlatot, amely bűnbe vezet, eltávolít Istentől vagy rossz irányba visz másokat, el kell engednünk, bármilyen közel álljon is hozzánk.
Mert egy dédelgetett bűn nemcsak bennünket rombolhat. Másokat is félrevezethet.

És végül Jézus ezt mondja:

„Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül…”
Máté 18:10

És itt tárul fel valami csodálatos.

Lehet, hogy te egy gyenge embert látsz. Egy embert, aki sokszor elesik. Akinek még sok hibája van. Aki a legnehezebb harcot talán éppen saját magával vívja.
De a menny nem nézi őt jelentéktelennek
Éppen az ilyen reszkető, küzdő lelkek vannak az angyalok különös gondoskodása alatt. Az angyalok ott vannak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ott, ahol valaki nehéz harcot vív önmagával. Ott, ahol a körülmények a legnehezebbek. Jézus Krisztus követőit pedig arra hívja, hogy ebben a szolgálatban együtt munkálkodjanak a mennyel. Gondolj erre, mielőtt megítélsz valakit. Lehet, hogy te csak a hibáit látod. De a menny látja a harcát is. Te az elesését látod. Isten pedig azt a lelket látja, akiért Jézus Krisztus meghalt.

A tanítványok azt kérdezték:

„Ki a legnagyobb?”

Jézus Krisztus pedig egy gyermekkel válaszolt. Mert Isten országában a nagyság nem abban mutatkozik meg, hogy milyen magasra emelkedtél mások fölé, hanem abban, hogy mennyire tudsz lehajolni ahhoz, aki gyenge. Nem az a legnagyobb, akit mindenki lát, hanem az, aki Jézus Krisztus lelkületével felemeli azt, akit mások talán már észre sem vesznek.

forrás: Facebook - Lelki betérő

8468 

---

Szeptember 15. Megbocsáthatatlan bűn

 

A Biblia szerint ez az egyetlen bűn, amit Isten soha nem bocsát meg

„Van egy bűn, amelyet Jézus maga nevezett megbocsáthatatlannak. Minden más bűn – akár gyilkosság, árulás vagy paráznaság – bocsánatot nyerhet, ha van bűnbánat. De ez az egyetlen bűn örökre elválaszt Istentől.

"Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké."
Márk 3:28-29,Szinte tejfehér minden az esőtől

8446

Szeptember 14. Isten  felemel és örömöt ad

„Megtölti még szádat nevetéssel és ajkaidat vigassággal.”
Jób 8,21

Ismered a Bibliából Jób történetét? Ő volt az, aki mindenét elvesztette. Szó szerint mindenét. Vagyonát, jószágait, szolgáit, gyermekeit, egészségét. Ott maradt betegen, kifosztottan, magába roskadva. Összecsaptak a hullámok a feje felett és elnyelték.
Feddhetetlen, igaz életet élt, Isten akarata szerint.
Most pedig nincs semmije, összetört az eddigi élet.

Hogyan élted meg, amikor összecsaptak a fejed fölött a hullámok? Amikor a mélység magába szippantott?

Jóbnak nem volt könnyű ez az időszak az életében. Biztosan örült volna, ha valaki mellé áll, meghallgatja, bátorítja, segíti ebben a nehéz időben. Ott volt mellette a felesége, ott voltak a barátai, mégsem kapta meg egyiktől sem azt, amire szüksége lett volna.
Sőt! A sok csapás után azt is átélte, hogy ellene fordultak a barátai és még a felesége is. Ezek után már senkire sem számíthatott.
Egyedül maradt a problémájával, az összetört életével.

DE! 

Isten nem hagyta magára. Ott volt vele. Lenyúlt a magasból érte, és felemelte! A sok nyomorúság után, megtapasztalta Isten jóságát, kegyelmét, szeretetét, gazdagságát! Megáldotta az Úr Jóbot sokkal jobban, mint azelőtt! Örömet, vidámságot, gazdagságot adott neki!

Isten mindig minden körülmények között ott van veled. Kész arra, hogy felemeljen, kihozzon a mélységből, hogy összerakja a széttört életedet. Azt szeretné, ha bíznál benne és meglátnád, hogy Ő segíteni szeretne! Nem akarja, hogy szenvedj, hogy fájdalom járja át a szívedet, lelkedet. Isten sok áldást készített a számodra! Kész vagy elfogadni a segítségét?
Szeretne jót tenni veled, örömet okozni neked, boldognak akar látni téged!

Állj oda elé az összetört életeddel és engedd, hogy azt tegyen veled, amit Ő akar!
Megfogod tapasztalni, hogy „megtölti még szádat nevetéssel és ajkaidat vigassággal.”

„Megnyitja neked az Úr az Ő drága kincsesházát,… és megáldja kezed minden munkáját… Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá.”
5 Mózes 28,12-13

Kívánom neked, hogy átéld Isten kegyelmét, jóságát, felemelő szeretetét!

evodia.hu

Szeptember 14. Megbocsátás

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”
Jakab 5,16

A bocsánatkérés nem mindig könnyű. Sokszor a büszkeségünk, a félelmünk vagy a sértettségünk visszatart attól, hogy kimondjuk: „Hibáztam. Bocsáss meg!”
Pedig a valódi erő nem abban van, hogy soha nem tévedünk, hanem abban, hogy van bátorságunk felismerni a hibáinkat és rendezni azt, amit lehet. Aki őszintén tud bocsánatot kérni, annak a szívében helyet kap a békesség is.
Isten előtt sem kell tökéletesnek lennünk. Ő az őszinte, megtört szívet látja, és kész megbocsátani annak, aki hozzá fordul.

Egy szemléltető történet a Bibliából

József története és testvéreinek megbocsátása.

József – amikor a megbocsátás erősebb a sérelemnél
Józsefet a testvérei gyűlölték, és olyan dolgot tettek vele, ami hosszú időre megváltoztatta az életét: eladták őt rabszolgának. József idegen földre került, sok szenvedésen ment keresztül, mégis Isten vele volt, és végül Egyiptom egyik legfontosabb vezetője lett.
Évekkel később éhínség tört ki, és József testvérei Egyiptomba érkeztek élelemért. Nem ismerték fel őt. Amikor József rájött, kik állnak előtte, megtehette volna, hogy bosszút áll rajtuk. Ehelyett azonban sírva felfedte előttük, hogy ő a testvérük.
Nem a régi sérelmet választotta, hanem a megbocsátást.
József ezt mondta nekik:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.”
(1Mózes 50,20)

Ez a történet arra tanít bennünket, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy ami történt, az nem fájt. Hanem azt, hogy nem engedjük, hogy a fájdalom, a harag és a bosszú irányítsa tovább az életünket.
Néha nekünk kell kimondanunk: „Bocsáss meg!” Máskor nekünk kell kimondanunk: „Megbocsátok.” Mindkettőhöz szükség van alázatra és bátorságra.

Bocsánatot kérni nem gyengeség – hanem annak a jele, hogy a szívünkben fontosabb a szeretet, mint a büszkeség.

 

---

Szeptember 13. Ne add fel!

 

„De még most is biztatlak titeket: ne veszítsétek el a reményt!” Ap.Csel. 27,22

Pál apostol mondta ezt a mondatot azoknak, akikkel egy hajón utazott. Éppen Rómába tartottak és nagy viharba kerültek. Napokon keresztül hánykolódtak a tengeren. Semmi remény nem volt arra, hogy élve partra jutnak. Mindent megtettek, amit emberileg lehetett. De nem lett könnyebb a sorsuk, és már nem láttak reményt arra, hogy meg fognak menekülni.

Érezted már azt, hogy elfogyott a lelkedből a remény?
Lemondtál valamiről vagy valakiről? Feladtál valamit? Lezártál, talán egy folyamatban lévő, ügyet? Befejezted a várakozást, mert belefáradtál?

HA Isten megígért neked valamit, akkor az meg fog történni.
Talán nem így látod és érzed. Hiszen szentül hitted és reményteljesen vártad, hogy bekövetkezzen. Hosszú hónapokon, éveken keresztül csak vártál, hogy beteljesüljön Isten ígérete. De nem történt semmi.

Így volt ezzel Ábrahám is. 75 éves volt, amikor Isten elhívta és megígérte neki, hogy megáldja és nagy néppé teszi. Ekkor azonban még nem volt gyermeke. 25 évet várt, mire megszületett Izsák, az ígéret gyermeke. A reménytelenség ellenére is hitte, hogy amit Isten megígért, azt be is teljesíti.

Tudsz ilyen bizalommal, hittel várni akkor is, ha minden reménytelen? Ha emberileg nézve semmi esély sincs arra, hogy bekövetkezzen, amit Isten neked megígért?
Azt hiszem, ez nagyon nehéz. Főleg, ha már hosszú éveken keresztül csak vársz és vársz és vársz… és nem történik semmi, vagy talán rosszabb lesz a helyzet.

Pál is egy reménytelen helyzetben biztatta utastársait: „ne veszítsétek el a reményt!” Isten megígérte neki, hogy mindenki életben marad, meg fognak menekülni. Pál ezt elhitte annak ellenére, hogy a vihar nem csendesedett, hogy már mindent kidobáltak a hajóból… Hajótörést szenvedtek, de mindnyájan életben maradtak, ahogyan Isten megígérte.

HIDD EL, hogy Isten beteljesíti ígéretét! Azt is, amit neked tett! Azt is, amit talán hosszú évekkel ezelőtt mondott! Akkor is, ha nem látsz rá semmi reményt, esélyt! Akkor is, ha belefáradt a szíved, lelked a várakozásba! Akkor is, ha feladni készülsz vagy már fel is adtad!

Kívánom Neked, hogy tudd elmondani Pál apostollal együtt:
„Én hiszek Istennek, hogy minden úgy lesz, ahogyan nekem megmondta!” /Ap.Csel. 27,25/

NE ADD FEL!

---

 

Szeptember 12. Alázatban egymásért

 

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
– Filippi 2:3–4

A mai világ harsányan ünnepli az önérvényesítést, a sikert, a „légy önmagad” jelszavát. De Pál apostol szavai egy másik útra hívnak bennünket – az alázat és az önzetlenség útjára. Ez az út nem a gyengeség jele, hanem a Krisztushoz hasonló lelkület ereje.

Az igazi alázat nem önleértékelés, hanem mások felemelése. Amikor nem a saját érdekeinket helyezzük előtérbe, hanem figyelünk a másik ember szükségére, akkor Krisztus szívével látunk. Ez a hozzáállás nem természetes – tanulni kell, gyakorolni, és újra meg újra kérni Isten segítségét hozzá.

Gondoljunk csak Jézusra: Ő, aki mindenek fölött áll, mégis szolgai formát vett fel. Nem önmagát dicsőítette, hanem értünk élt és halt meg. Ha Ő így szeretett minket, mi is képesek lehetünk arra, hogy másokat magunk elé helyezzünk – nem kényszerből, hanem szeretetből.

Kérdés magunkhoz:
Ma kinek a hasznát néztem? Kinek az öröméhez, terhéhez, szükségéhez tudnék ma alázattal odafordulni?

Imádság:
Uram, taníts engem alázatra. Segíts, hogy ne önmagam körül forogjak, hanem nyitott szívvel és szemmel éljek mások felé. Add, hogy a Te szereteted formálja a gondolataimat, szavaimat és tetteimet. Ámen.

 

Szeptember 11. A szeretet cselekszik

„Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.”
1 János 3,18

Szoktad mondani másoknak azt, hogy szeretlek?
Neked szokták mondani?
Milyen érzés számodra, ha azt hallod valakitől: szeretlek?
Milyen érzést váltasz ki másokból, amikor azt mondod: szeretlek?
A szavak vagy a cselekedetek számítanak?

Aki ismer engem, az tudja, hogy nálam a szavak semmit nem érnek, ha az illető cselekedetei legtöbbször az ellenkezőjét mutatják.
Lehetnek bármilyen kedves, dicsérő, hízelgő, szeretetről szóló szavak, ha nincsenek vagy ellenkező tettek vannak mögötte, semmit nem érnek.
Bárki bármit mondhat. Sok helyzetben nagyon könnyű kimondani a szavakat. Még akkor is, ha nem is így gondolja. Csak azért, hogy elérjen valamit vagy valakit, bármit képes kimondani az ember.

Az igazi szeretet nem ilyen! Nem a szavak erején alapszik, hanem a cselekedeteken.
Gondolj Jézusra!
Amikor itt a földön élt, nem azt mondta az embereknek, hogy: szeretlek.
Hanem! Odament, lehajolt hozzájuk, megölelte őket… enni adott az éhezőnek, meggyógyította a beteget… meglátogatta a barátait, időt töltött velük… örült az örülőkkel, sírt a sírókkal. Cselekedeteivel megmutatta nekik milyen a SZERETET, milyen Isten szeretete.

A SZERETET CSELEKSZIK!

Nézz körül!
Ki az, akinek a te szeretetedre van szüksége? A cselekvő szeretetedre.

Ne csak mondd, hanem tedd is meg mindazt, amiről beszélsz!
Legyél Te is az Isten szeretetének továbbadója!

Ne szóval szeress, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal!

Szeress cselekedetekkel!
Cselekedj szeretettel!

forrás: Evodia.hu

 

Szeptember 10. Isten  ma is  hív

„Isten ma is hív bennünket, ahogyan Noét is hívta. A kegyelem ajtaja még nyitva van. Ne halogassuk a döntést, hanem bízzuk életünket arra, aki szeretettel vár minket.”

„Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket.”
(Zsidók 3:15)

Noé története, amely a hitről, az engedelmességről és Isten hívásának elfogadásáról szól.
Noé bárkája – amikor Isten még hívott
A Biblia elmondja, hogy az emberek korában a föld megtelt gonoszsággal, de Noé olyan ember volt, aki hitt Istenben és engedelmeskedett neki. Isten figyelmeztette Noét, hogy nagy özönvíz közeledik, és megparancsolta neki, hogy építsen bárkát.
Noé hosszú éveken át dolgozott a bárkán. Bizonyára sokan csodálkoztak rajta, talán gúnyolták is, mert nem értették, miért teszi ezt. Ő azonban nem az emberek véleményére figyelt, hanem Isten szavára.
Amikor elkészült a bárka, Isten még adott időt az embereknek. Az ajtó nyitva volt, a lehetőség ott állt előttük. De sokan nem hittek, és nem léptek be.
Aztán eljött a pillanat, amikor Isten bezárta az ajtót. Nem Noé zárta be, hanem maga az Úr. Ez megmutatta, hogy Isten türelmes és irgalmas, de eljön az idő, amikor döntéseink következményeivel szembe kell néznünk.
Noé és családja azért menekült meg, mert hittek Isten szavának és engedelmeskedtek neki.

„Noé pedig mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki.”
(1Mózes 6:22)

Ez a történet ma is üzen nekünk: Isten ma is hív, szeretettel vár, és lehetőséget ad arra, hogy hozzá forduljunk. Ne várjunk addig, amíg az ajtó bezárul, hanem ragadjuk meg kegyelmének lehetőségét, amíg hív bennünket.

Gondolat mára:
„Az Istenhez vezető ajtó ma még nyitva van. Halljuk meg hívását, és lépjünk be hitben, mert nála van az igazi menedék.”

Szeptember 9. A kegyelem iskolája

 

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket…”
(Titusz 2,11–12)

Az ember egész életében tanul. Először a szüleitől, aztán az iskolában, később a munkában, végül magától az élettől. Minden esemény formál bennünket. A sikerek éppúgy, mint a csalódások. A veszteségek, a betegségek, az örömök, a találkozások. Mire megöregszünk, hosszú iskola áll mögöttünk.
Pál apostol egy egészen különös tanítóról beszél. Azt mondja: Isten kegyelme egész életünkön át nevel bennünket.

Első hallásra meglepő ez a mondat. A kegyelemről inkább azt szoktuk mondani, hogy megbocsát, felemel, vigasztal. Pál ennél tovább megy. A kegyelem nem hagy bennünket úgy, ahogyan ránk talált. Napról napra alakítja a gondolkodásunkat, a szívünket, a döntéseinket. Nem engedi, hogy ugyanazok maradjunk, akik voltunk.
Talán ez az egyik legnagyobb félreértés a keresztyénséggel kapcsolatban. Sokan úgy tekintenek a kegyelemre, mint felmentésre. Mintha Isten csak annyit mondana: nem számít, hogyan élsz, én úgyis megbocsátok. A Szentírás egészen mást mond. Aki valóban találkozott Krisztus kegyelmével, annak az élete mozgásba jön. Nem azért, mert kényszer hajtja, hanem mert a hála lassan átformálja.

Éppen ezért írja Pál, hogy a kegyelem megtanít valamire. Megtanít kimondani egy szót, amelyet ma egyre nehezebben mondunk ki: nem.
A világ azt suttogja, hogy minden vágyunkat követnünk kell. Amit kíván a szívünk, azt meg kell élnünk. Amit szeretnénk, ahhoz jogunk van. A Biblia tudja, hogy az ember legnagyobb harcát nem másokkal vívja, hanem önmagával. A saját szívünkkel sokszor nehezebb megküzdeni, mint a körülöttünk lévő világgal. Ezért tanít a kegyelem nemet mondani mindarra, ami eltávolít Krisztustól. Ez nem a szabadság elvesztése. Éppen ellenkezőleg. Aki nem tud nemet mondani, az előbb-utóbb a saját vágyainak lesz a rabja.
De a kegyelem nemcsak arra tanít, mit hagyjunk magunk mögött. Új életet is épít bennünk. Pál három egyszerű szóval írja le ezt az életet: józanul, igazságosan és kegyesen élni ebben a világban.
Milyen különös, hogy nem valahol a világtól távol kell ezt megélni. Nem kolostorok csendjében. Nem egy képzeletbeli tökéletes közösségben. Ellenkezőleg. Ebben a világban. Ott, ahol naponta dolgozunk, családot szeretünk, döntéseket hozunk, küzdünk, hibázunk és újrakezdünk. Isten kegyelme nem kiszakít ebből a világból, hanem megtanít benne Krisztus tanítványaként élni.
A kegyelem mindig a jövő felé vezet. Pál azt mondja, hogy várjuk „boldog reménységünket”. A keresztyén ember nem azért reménykedik, mert minden rendben van körülötte. Elég egyetlen híradást megnézni, hogy lássuk: mennyi bizonytalanság, mennyi félelem és mennyi erőszak vesz körül bennünket. A reménységünk nem abból fakad, hogy a világ egyre jobb lesz. Abból fakad, hogy Jézus Krisztus eljött, és újra el fog jönni. A történelem nem sodródik valamerre. Az Ő kezében van.

Ezért olyan drága a következő mondat: „aki önmagát adta értünk”. A keresztyénség középpontjában Jézus Krisztus áll. Azért lehet új életünk, mert Ő önmagát adta értünk. Elhordozta bűneinket is, hogy megszabadítson mindattól, ami fogva tart bennünket, és Istenhez tartozó néppé formáljon.

Talán ezért olyan beszédes Pál utolsó mondata is. Titusznak azt mondja: „Ezt hirdesd!” Nem egy új gondolatot. Nem emberi bölcsességet. A kegyelmet. Mert a világot végső soron nem az emberi szigor változtatja meg, hanem Isten irgalma.

Egész életünkben tanulunk. A kérdés csak az, kitől. Sokféle tanítónk van életünk során. De van egy iskola, amely Krisztushoz hasonlóvá formál: ez a kegyelem iskolája. Boldog az az ember, aki ennek az iskolának a tanítványa marad egész életében.

Nagy Gábor

Szeptember 08. Amit Isten előkészített...

Amit Isten nekünk szán, azt nem tudjuk végleg elkerülni – Ő akkor is vezet, amikor mi még nem látjuk az utat.

Lehet, hogy néha menekülsz attól, amit Isten az utadon eléd hoz.
Lehet, hogy vannak utak, amelyeket nem értesz, és vannak helyzetek, amelyekből legszívesebben azonnal kilépnél. De Isten sokszor éppen ott akar valami újat kezdeni benned, ahol te már csak a nehézséget látod.
Amit Ő neked készített, azt nem kell erővel megszerezned.
Nem kell aggódva keresned, mikor és hogyan érkezik el. Isten időzítése tökéletes.
Ami valóban Tőle van, az megtalálja hozzád az utat.
Lehet, hogy kerülőúton, lehet könnyek között, lehet hosszú várakozás után – de amikor elérkezik, megérted majd, miért kellett addig várnod.
Ne menekülj attól az úttól, amelyen Isten vezet!
Amit ma még nem értesz, azt holnap talán már áldásként fogod látni.
Csak bízz Benne, és lépj tovább hittel.

„Mert én tudom, mit tervezek veletek – így szól az Úr –, békességet és nem romlást tervezek, hogy reményteljes jövőt adjak nektek.”
Jeremiás 29,11

Bibliai történet – Jónás története.
Isten azt mondta Jónásnak, hogy menjen el Ninivébe, és hirdesse az Ő üzenetét. Jónás azonban el akart menekülni Isten akarata elől, és egy hajóra szállt, hogy az ellenkező irányba induljon.
De Isten nem engedte el őt. A vihar, a nagy hal és mindaz, ami Jónással történt, végül visszavezette arra az útra, amelyet Isten kijelölt számára.
Jónás története arra tanít bennünket, hogy Isten elől el lehet futni, de az Ő szeretete utánunk jön. Amit Ő ránk bíz, annak lehet, hogy megpróbálunk hátat fordítani, de Isten közben formál, tanít és készít bennünket.
És amikor végül engedelmeskedünk, rájövünk:
nem az út volt rossz – csak mi még nem értettük, hová vezet.
„Amit Isten neked szán, az elől nem kell menekülnöd. Bízd Rá az utat, mert Ő már látja a célt, amikor te még csak az első lépést látod.”

 

Szeptember 07. Mindenki hordoz egy keresztet

Mindenki cipel a hátán valamilyen keresztet, aminek a történetét csak Ő ismeri.
Ne ítélj meg senkit azért, amit kívülről látsz! Lehet, hogy a mosoly mögött fájdalom, a csend mögött könnyek, a látszólagos erő mögött pedig egy hosszú, nehéz küzdelem rejtőzik.
Isten azonban ismeri minden könnyünket, minden kimondatlan imánkat és minden terhet, amit egyedül hordozunk. Amikor úgy érezzük, hogy már nincs erőnk továbbmenni, Ő akkor is velünk van.
Ne feledd: nem kell mindig erősnek lenned. Elég, ha kapaszkodsz Istenbe, és megteszed azt az egyetlen lépést, amire ma képes vagy.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek.” — Máté 11,28

Simon, a cirénei ember története, aki segített Jézusnak vinni a keresztet. Ez a történet különösen szépen kapcsolódik ahhoz, hogy nem tudhatjuk, ki milyen terhet hordoz.

Amikor valaki segít hordozni a keresztet
Jézus a Golgota felé vezető úton vitte a keresztjét. Meggyötört volt, elfáradt, és az út egyre nehezebbé vált számára. A tömeg között ott volt egy ember, Simon, a cirénei. Nem azért érkezett, hogy segítsen Jézusnak. Egyszerűen csak ott volt.
A katonák azonban megparancsolták neki, hogy vegye fel Jézus keresztjét, és vigye egy darabon. Simon talán akkor még nem értette, milyen különleges pillanat részese lett. Talán nem tudta, hogy egy olyan terhet vesz a vállára, amely mögött az egész emberiség története húzódik.
De megtette.

És milyen különös az életünk is…
Mindannyian hordozunk valamilyen keresztet. Van, akinek a fájdalma látható, és van, aki mosolyogva hordozza azt, amit senki más nem ismer.
Néha pedig Isten küld mellénk valakit, aki egy darabon velünk együtt viszi a terhünket. Lehet egy barát, egy családtag, egy idegen – vagy valaki, akiről soha nem gondoltuk volna, hogy segítségünkre lesz.
És mi is lehetünk valakinek a „Simonja”.
Lehet, hogy egyetlen kedves szóval, egy öleléssel, egy imával vagy azzal, hogy egyszerűen csak ott maradunk mellette, amikor mások már elfordulnak.
Mert soha nem tudhatjuk, milyen keresztet hordoz a másik ember.
Ezért ne ítéljünk gyorsan.
Ne kérdezzük, miért nem erősebb.
Ne mondjuk azt, hogy „én a helyedben…”.
Inkább legyünk azok, akik egy darabon mellé állnak.

„És kényszerítenek egy mellettük elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jő vala, hogy vigye az ő keresztjét.”
Márk 15,21

Uram, adj nekünk olyan szívet, amely észreveszi mások terhét. Adj erőt, hogy ne csak a saját keresztünket hordozzuk, hanem amikor szükséges, segítsünk másoknak is. És amikor mi fáradunk el, küldj mellénk valakit, aki szeretettel segít továb
E történet nagyon mély üzenetet ad: nemcsak arról szól, hogy mindenkinek van keresztje, hanem arról is, hogy nem kell mindig egyedül hordoznunk.

Szeptember 6. Csendben meghallani Isten szavát

 

"Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett."(Józsué 21:45,)

Sokszor nem azért nem halljuk Isten szavát, mert Ő nem szól hozzánk, hanem mert túl sok zaj vesz körül bennünket. Gondolatok, gondok, vélemények és saját elképzeléseink töltik meg a szívünket.

Füle Lajos néhány sorban egyszerű utat mutat:

„Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten-csendjében megmaradni.”

A csend nem Isten hiánya. Éppen ellenkezőleg: lehetőség arra, hogy végre meghalljuk Őt. Az Ő Igéje nem változik, és ígéretei nem vesznek el.

Józsué visszatekintve ezt mondhatta: egyetlen szó sem veszett el Isten ígéreteiből. Mind beteljesedett.

Talán ma mi is sok mindent nem értünk még. Vannak imáink, amelyekre várjuk a választ, és ígéretek, amelyeknek még nem látjuk a beteljesedését. De Isten hűsége nem attól függ, hogy mi éppen mit látunk.

Csendesedjünk el előtte, hallgassunk az Igére, és bízzunk abban az Istenben, akinek egyetlen szava sem bizonyul üresnek. Amit Ő megígért, azt nem felejti el.

„Uram, segíts elcsendesednem, hogy meghalljam a Te szavadat, és akkor is bízzak Benned, amikor még nem látom ígéreteid beteljesedését. Ámen.”

 

Szeptember 05. Nehémiás

Nem a kifogások visznek előre, hanem a hitből fakadó engedelmesség. Isten nem azt nézi, hogy mennyi akadály áll előtted, hanem azt, hogy hajlandó vagy-e rábízni az utadat. Amikor Őt keresed, nemcsak megoldást ad, hanem erőt, bölcsességet és reményt is. Bízz benne, és Ő lépésről lépésre megmutatja a helyes utat.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Példabeszédek 3:5–6

Aki Istent keresi és benne bízik, annak Ő utat készít ott is, ahol emberileg talán még nem látszik a megoldás.
Nehémiás története, aki nem a kifogásokat kereste, hanem Isten segítségével a megoldást.

Bibliai történet – Nehémiás újjáépíti Jeruzsálem falát (Nehémiás 2–6)

Amikor Nehémiás meghallotta, hogy Jeruzsálem falai romokban hevernek, nem azt mondta: „Ez túl nagy feladat.” Először imádkozott, majd bátorságot kért Istentől. Engedélyt kért a királytól, megszervezte a munkát, és a sok akadály, gúnyolódás és fenyegetés ellenére sem adta fel.
Sokan megpróbálták eltántorítani, de Nehémiás nem kifogásokat keresett, hanem hűséges maradt az elhívásához. Isten pedig erőt adott neki, és a nép segítségével a fal rövid idő alatt felépült.
A nehézségek mindig adnak okot a kifogásokra, de a hit mindig utat talál. Amikor Istent tesszük az első helyre, Ő nemcsak megmutatja a megoldást, hanem erőt is ad ahhoz, hogy végigmenjünk az úton. Ne a problémák nagyságát nézd, hanem Isten hatalmát!

„Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra emlékezzetek…”
Nehémiás 4:14

 

Szeptember 04. Amit vetünk, azt aratjuk

Az életben sok mindent elkerülhetünk, sok minden elől elbújhatunk, de a tetteink következményei elől nem menekülhetünk. Amit szeretetből, őszinte szívvel teszünk másokért, annak nyoma marad – még akkor is, ha talán senki nem köszöni meg.
De ugyanígy a rossz döntéseink, a kimondott bántó szavak és az okozott fájdalmak sem tűnnek el nyomtalanul. Ezért amíg lehetőségünk van rá, válasszuk a jót, a megbocsátást, az irgalmat és a szeretetet.
Ne várjunk arra, hogy majd egyszer mindenre fény derül. Isten ma ad lehetőséget arra, hogy változtassunk, jóvátegyünk, amit lehet, és tisztább szívvel járjuk tovább az utunkat.
Mert egyszer mindannyiunknak számot kell adnunk arról, hogyan éltünk, mit adtunk másoknak, és milyen nyomot hagytunk magunk után. Legyen hát olyan az életünk, hogy amikor visszatekintünk, ne a hibáink legyenek a leghangosabbak, hanem azok a szeretettel teli tettek, amelyekkel valakinek könnyebbé tettük a földi útját.

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett, akár jót, akár rosszat.”
2Korinthus 5,10

Zákeus története megmutatja, hogy a múltbeli tetteinknek súlya van, de Isten előtt mindig van lehetőség a változásra és a jóvátételre.

Zákeus – amikor az ember felismeri, mit tett
Zákeus vámszedő volt, és sokan nem szerették őt. Nemcsak azért, mert a rómaiaknak szedett adót, hanem azért is, mert a hatalmával visszaélve másoktól többet vett el, mint amennyit kellett volna. Gazdag ember lett, de a vagyona nem tudta betölteni a szívében lévő ürességet.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Jerikóba érkezik, látni szerette volna Őt. Mivel alacsony termetű volt, felmászott egy fügefára. Jézus azonban meglátta őt, és azt mondta neki, hogy aznap az ő házában akar megszállni.
Zákeus szíve megváltozott. Felismerte, hogy nem élhet tovább úgy, ahogy addig élt. Ezért ezt mondta Jézusnak:
„Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, négyszeresen adom vissza.”
Jézus pedig nem a múltját emelte ki, hanem örömmel fogadta a változását.
Zákeus története arra tanít bennünket, hogy nemcsak az számít, mit tettünk tegnap, hanem az is, hogy mit kezdünk vele ma. Ha felismerjük a hibáinkat, kérünk bocsánatot, és amennyire lehet, jóvá is tesszük, amit elrontottunk, akkor Isten segítségével új útra léphetünk.
Nem menekülhetünk el a tetteink következményei elől, de Isten kegyelme lehetőséget ad arra, hogy megváltozzunk. Ezért ne várjunk a holnapra, ha ma tehetünk valami jót. Ne hagyjuk, hogy a büszkeség visszatartson a bocsánatkéréstől, és ne legyen túl nehéz kimondani: „Hibáztam, szeretném jóvátenni.”
Mert amit ezen a földön vetünk, annak egyszer meglesz az aratása. Ezért amíg van időnk, vessünk szeretetet, irgalmat, békességet és jóságot.

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
Lukács 19,10

A sorsod elől nem menekülsz akkor jusson majd eszedbe, hogy jót vagy rosszat tettél a földön

Szeptember 03. Isten egyengesse utunkat

„De maga a mi Istenünk és Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.”
1Thesszalonika 3,11–12

Sokszor szeretnénk közelebb kerülni valakihez, szeretnénk rendezni egy kapcsolatot, kimondani egy fontos mondatot – mégsem tudjuk, hogyan induljunk el.
Pál apostol imádsága arra tanít, hogy nem minden utat nekünk kell megnyitnunk. Isten képes egyengetni az utat azokhoz, akikhez el kell jutnunk.
De közben valamire nekünk is szükségünk van: szeretetre.
Nemcsak azok iránt, akik szeretnek bennünket, hanem egymás iránt és mindenki iránt. Ez nem mindig könnyű. Van, akit könnyű szeretni, és van, akit csak Isten kegyelméből tudunk.

Ezért kérjük ma Istent:

Uram, egyengesd utamat az emberekhez, és közben gazdagíts engem szeretetben!
Adj türelmet, amikor nehéz elviselnem valakit.
Adj megbocsátó szívet, amikor fájdalmat okoztak.
És adj bátorságot, hogy megtegyem az első lépést, amikor nekem kell közelednem.
Mert lehet, hogy az út, amelyet ma Isten előttünk egyenget, éppen egy másik ember szívéhez vezet.
Urunk, vezesd lépteinket, és töltsd meg szívünket szeretettel, hogy rajtunk keresztül mások is megérezzék a Te szeretetedet. Ámen.

 

Szeptember 02. Amikor fent vagyok és amikor lent

Az életem hol fent van, hol lent.
Vannak napok, amikor könnyebb minden, és vannak pillanatok, amikor úgy érzem, elfogyott az erőm. De egy dologban mindig biztos lehetek: Isten nem hagy magamra.
Ő az, aki felemel, amikor elcsüggedek, és Ő az, aki megtart, amikor már nincs erőm továbbmenni. Amikor én nem látom a kiutat, Ő akkor is látja az utat előttem.
Nem baj, ha néha lent vagyok. A lényeg, hogy tudjam: Isten keze ott is elér, és nem enged el.

„Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr támogatja kezével.”
Zsoltárok 37,24

Legyen ma a szívedben ez a bizonyosság:
Lehet, hogy az életem változik, de Isten szeretete és megtartó ereje nem változik.

 

Szeptember 01. Ne aggódjatok

 

Ne cipeld a holnap terhét! – Isten kegyelme a mára elég
Sokan nem a mai nap terhétől fáradnak el, hanem attól, hogy már ma a holnap, a jövő hónap vagy akár a következő év gondjait is a vállukra veszik. Isten azonban nem így tervezte az életet.
Ő nappalokra és éjszakákra osztotta az időt, hogy kezelhető adagokban éljük meg az életet. Minden naphoz megadja a szükséges kegyelmet, erőt és bölcsességet.

Jézus ezt mondta:
„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:34)

Amikor a jövő miatt aggódunk, olyan terheket veszünk magunkra, amelyeket Isten nem nekünk szánt. Ezek a terhek lehúznak, kifárasztanak, és elhomályosítják a hitünket.
Isten nem a holnap kegyelmét adja meg ma, hanem a mai napra elegendő kegyelmet.
Ezért mondja Pál apostolon keresztül:
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)
A kegyelem mindig az adott napra szól. Holnap új kegyelmet kapsz a holnapi feladatokra.
Az aggódás távol visz Isten jelenlététől, a bizalom viszont közel visz hozzá. Lehet, hogy a szomorú és félelemmel teli gondolatok újra és újra megjelennek, de amikor tudatosan Istenre bízod magad, hitben megállsz, akkor az aggódás láncai lehullanak.

A Zsoltáros így bátorít:
„Bízzatok benne mindenkor, ti népek! Öntsétek ki előtte szíveteket! Isten a mi oltalmunk.” (Zsoltárok 62:9)

Nem kell magadban hordoznod azt, amit Istennek kell hordoznia. Öntsd ki előtte a szívedet, tedd le a terheidet, és engedd, hogy az Ő békessége töltse be a szívedet.

A mai nap tanulsága:
Ne a holnapot próbáld megélni ma.
Fogadd el a mai napra adott kegyelmet.
Bízd rá a jövődet Istenre.
Maradj az Ő jelenlétében, mert ott a félelem helyét békesség veszi át.
Az Úr ma is ezt mondja neked: „Elég neked az én kegyelmem. Én már ott vagyok a holnapodban is, ezért neked elég hűségesnek lenned a mai naphoz.”

Aug. 31
KI MENNYIT LÁT?

Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! (2Kir 6,16-17)

Egy időben az arámok gyakran megtámadták Izraelt, de Izrael királya Elizeus próféta tanácsára mindig ott várta őket, ahol titokban támadni akartak. Az arám király ezért megparancsolta, hogy fogják el Elizeust. Éjjel körülvették a várost, ahol éppen tartózkodott, s amikor a szolgája ezt reggel meglátta, megrémült. Elizeus imádságára azonban megnyílt a szeme, és meglátta, hogy az ellenséges katonák és őközöttük egy védőgyűrű van, Isten megvédte szolgáját. Viszont az ellenség büntetése az lett, hogy elveszítették látásukat, és el lehetett vezetni őket.

Van, aki a láthatókat sem látja. Nem is mindig orvosi értelemben vakul meg, hanem elbizakodottságában vagy félelmében nem tudja felismerni a helyzetet, megmámorosodik valamitől, megszédül a sikertől, elvakult lesz, mert könnyelmű, vagy egyszerűen nem vesz észre másokat, még a hozzá legközelebb állókat sem.

Van, aki csak a láthatókat veszi számításba, de nem számol a láthatatlanokkal. Az arámok (és sokan ma is) csak racionális tényezőkkel számoltak, nem gondoltak arra, hogy Isten meghiúsíthatja haditervüket. Elizeus szolgája is először csak az ellenséget látta, de az Isten által küldött védelmet nem.

És vannak, akik ugyanolyan komolyan veszik a valóság láthatatlan részét, mint a láthatót. Elizeus is pontosan látta a veszedelmet, de tudta, hogy Isten meg fogja őket védeni. Tudta, hogy tehetetlen ebben a helyzetben, de azt is, hogy nem védtelen. Ezt a látást nevezi a Biblia hitnek. Ábrahám közel százéves, és még nincs gyermeke, de „hitében erős volt", és várta, hogy Isten teljesíti ígéretét. Dávid sem csupán Góliát méreteit látta, hanem Isten hatalmát is.

A teljes valóságon az tájékozódik, s az jut el helyes következtetésekre, aki a láthatatlanokkal, Isten létével és igéjével is számol.

Aug.30.
Hit és cselekedet

„Mert amint halott a test lélek nélkül, úgy halott a hit is cselekedetek nélkül.”
Jakab 2,26

Hit és cselekedetek.
Mindenki hisz valamiben vagy valakiben.
Nagyon sok ember hisz Istenben. De itt megállnak. Elhiszik, hogy Isten létezik, de igazán többet nem akarnak Tőle. Úgy gondolják, nincs szükségük Rá a mindennapi életükben.
Jakab azt írja:
„Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” /Jakab 2,19/.

A hit nagyon fontos. Hiszen hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt. /Zsid. 11,6/.

DE! Nem elég hinni és utána menni tovább, élni az életet és jól ellenni magaddal, a családoddal, barátokkal. Aki hisz és életét Isten kezébe tette, és teljes szívvel, lélekkel, erővel, ésszel szereti Őt, követi és Neki engedelmeskedik, az mérhetetlen vágyat érez arra, hogy tegyen valamit az Úrért. És ott van a cselekedet az életében.

Hit és cselekedet szorosan összefonódik. Olyan ez, mint amikor egy csónakban ülsz és van két eveződ. A csónakkal akkor jutsz előre, ha mindkét evezőt használod. Ha csak az egyikkel evezel, akkor körbe-körbe fogsz menni.
Így van ez a lelki életben is. Ha csak hiszel, vagy csak jó dolgokat teszel hit nélkül, akkor körbe-körbe forog az életed és nem jutsz előrébb. A hitednek együtt kell munkálkodnia a cselekedeteddel, és a cselekedeted által lesz teljessé a hited. Egyik sincs meg a másik nélkül.
„Mert ahogy a test halott lélek nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül.”

Kívánom Neked, hogy legyen teljessé a hited a cselekedeteid által!
Találd meg a szolgálati lehetőségedet, amire az Úr elhívott!
Legyen igazi életed az Úrban!

forrás: evódia.hu

 

Aug. 29.
Isten mindig látja a teljes képet.

 

Vannak pillanatok, amikor nem értjük, miért történnek velünk bizonyos dolgok. Imádkozunk, várunk, kérdezünk, mégis úgy tűnik, nincs válasz. De Isten nem véletlenül cselekszik. Ő pontosan tudja, mit, miért, mikor és hogyan tesz.
Mi csak a jelen pillanatot látjuk, Ő azonban a kezdetet és a véget is ismeri. Amikor előttünk bezárul egy ajtó, lehet, hogy Ő éppen egy jobbat készít. Amikor várakoznunk kell, lehet, hogy a szívünket formálja, vagy a megfelelő időt készíti elő.
Lehet, hogy ma még nem látod az összefüggéseket, de egyszer visszatekintve felismered, hogy Isten minden lépésedet szeretettel vezette.
Bízz Benne akkor is, amikor nem érted az útját. Az Ő tervei mindig
magasabbak a mieinknél, és az Ő időzítése mindig tökéletes.

„Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim – így szól az Úr.”
Ézsaiás 55:8

Ne félj rábízni a holnapot arra, aki már ismeri a jövődet.

forrás: Keresztény idézetek -zenék

 

Aug.28.
Ne aggódjatok

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben, hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és az Isten békessége, amely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban."
Filippi 4:6–7

Az imádság kiveszi a problémádat a kezedből, és Isten kezébe helyezi.
Amikor imádkozunk, nem azt bizonyítjuk, hogy erősek vagyunk, hanem azt, hogy bízunk Isten erejében. Az imádság nem mindig azonnal változtatja meg a körülményeinket, de mindig megváltoztatja a szívünket. A terhek könnyebbé válnak, mert már nem egyedül hordozzuk őket. Isten meghallja a hozzá forduló embert, és a maga tökéletes idejében cselekszik.

Amikor Ezékiás király megkapta az asszír király fenyegető levelét, nem a saját erejében bízott. Bement az Úr házába, kitárta a levelet Isten előtt, és imádkozott. Az Úr meghallgatta könyörgését, és csodálatos módon megszabadította népét. Ez a történet arra tanít, hogy amikor a legnagyobb terheinket Isten kezébe tesszük, Ő képes olyan megoldást adni, amely meghaladja emberi lehetőségeinket. (2Kir 19)

Bízd ma is minden gondodat az Úrra! Amit te már nem tudsz megoldani, azt Ő még mindig kézben tartja. Az Ő békessége kísérjen, erősítsen és adjon reménységet ezen a napon. Ámen.

 

Aug.27.
Egmás terhét hordozzátok

 

Nem az tesz igazán naggyá, hogy milyen magasra jutunk az életben, hanem az, hogy meg tudunk állni azok mellett, akik segítségre szorulnak. A szeretet nem felülről néz másokra, hanem lehajol, felemel és reményt ad. Jézus is ezt tette: odafordult a megtört szívűekhez, megérintette a kitaszítottakat, és szeretetével új életet adott. Kövessük az Ő példáját, mert minden jóság, amelyet szeretettel teszünk, Isten dicsőségét hirdeti.

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.”
Galata 6:2

Legyen a szívünk tele alázattal, irgalommal és Krisztus szeretetével, hogy ahol csak lehet, reményt és vigaszt nyújtsunk embertársainknak.

Aug. 26.
A VELE VALÓ BARÁTSÁGUNK GYÜMÖLCSE

"Titeket pedig barátaimnak mondottalak ..." (Jn 15,15).

Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig, addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét. A legnehezebb átadni magunkat:
"Megteszem, ha..."
"Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek."
Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme. De amint kiszolgáltatjuk magunkat, a Szent Szellem megtölt Jézus örömével. Az önzetlenség végső célja, hogy életünket adjuk barátunkért.

Amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk, az a vágy tölt be, hogy odaadjuk életünket Jézusért. Még gondolatunkban sem fordul meg, hogy ezzel áldozatot hoznánk, mert a Szent Szellem szeretetszenvedélye teljesen betölt. Urunk az önfeláldozó élet megtestesítője:
"Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt cselekszem, én Istenem" (Zsolt 40,9). Egyre túláradóbb örömmel haladt előre önmaga odaáldozásában. Alárendeltem-e magam valaha is Jézus Krisztusnak feltétel nélküli odaadással? Ha nem Jézus Krisztus a vezérlő csillagod, akkor nincs áldás áldozatodon. De amikor szemedet Őrá irányítod áldozathozatalod közben, akkor lassan, de biztosan érvényre jut benned az Ő átformáló ereje.
Ne engedd, hogy természetes hajlamaid gátolják a szeretetben járásodat. A szeretet kiölésének egyik gyakori és legkegyetlenebb módja a természetes hajlamokon alapuló megvetés. A szent szeretete az Úr Jézus. Isten szeretése nem érzelmi vonzódás; úgy szeretni, amint Isten szeret, a lehető leggyakorlatibb szeretet.

"Titeket pedig barátaimnak mondottalak."

Ez a barátság a bennünk megteremtett új életre épül, és nincsenek rokon vonásai régi életünkkel, hanem csak az Istenből való új élettel. Kimondhatatlanul alázatos, mocsoktalanul tiszta és feltétel nélkül Istennek alárendelt élet.

(Oswald Chambers - Krisztus mindenek felett)

Aug, 25.
Isren országa

 

Isten országa apró magvakból épül.
Isten országában nincs jelentéktelen szeretetből fakadó cselekedet.

Egy kedves szó, egy segítő kéz, egy őszinte imádság vagy egy apró áldozat is olyan mag lehet, amelyből az Úr bőséges gyümölcsöt érlel mások életében.

"Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe." (Mt 13,31)

A mustármag rendkívül apró, minden magnál kisebb, mégis, ahogy ezt az Igében is olvashatjuk, amikor felnő, olyan hatalmas fa lesz belőle, amely otthont ad még az ég madarainak is.
Ugyanez igaz nagyon sokszor egy-egy önzetlen, szívből jövő szolgálatra is.

Mi talán jelentéktelennek találunk egy kedves szót, egy vigasztalást, egy mosolyt, egy felajánlott segítséget, egy időben érkező telefonhívást, amit egy adott élethelyzetben nyújtani tudunk valakinek.

A másik embernek azonban ez sokat jelenthet: reményt, erőt és életet adhat. Isten előtt a kis, jelentéktelennek tűnő dolgok is rendkívül értékesek.

Ezért soha ne értékeld le az apró, szeretetből fakadó hétköznapi tettek jelentőségét.
Ne gondold azt, hogy csak a nagy, látványos szolgálatok számítanak igazán.

Azok, amelyek sok embert elérnek, megszólítanak. Isten országa csendben épül, nem látványos eseményekkel kezdődik, legtöbbször észrevétlenül formálja át az emberi szívet, a családokat és a közösségeket. A nagy dolgok gyakran egyetlen döntéssel kezdődnek: egy kimondott igen Isten hívására. Egy szeretetből vállalt áldozat később sokak számára reménysugárrá válhat.

Lehet, hogy ma csak egy embernek tudsz reményt, vigaszt adni a szavaiddal, az imáiddal.
Ezt azonban mindenképpen tedd meg.
Hiszen Isten országa éppen ilyen apró magvakból épül.

Ne félj elvetni a rád bízott mustármagot.
Ami ma csekélységnek tűnik a szemedben, abból az Úr holnap sokak számára áldást és menedéket fakaszthat.

Mennyei Kincseslàda Csoport. 

 

Aug.24
Mit mondasz?

„Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az Úr indít.” 4 Mózes 23,12

Nem tudom, mennyire vagy beszédes!
Vannak, akiknek be nem áll a szájuk; vannak, akik éppen annyit beszélnek, ami szükséges vagy esetleg még annyit sem.

Akár szeretsz beszélni, akár nem, vannak időszakok, helyzetek, amikor szeretnéd elmondani a véleményedet, gondolataidat. Vagy éppen szeretnéd megosztani a fájdalmadat, bánatodat, örömödet, jó dolgokat, melyek veled történtek.
Van amikor a sérelmeket, megbántásokat zúdítanád rá a másikra, vagy panaszáradat hagyja el a szádat. Van, hogy kedves szép szavakkal dicséred, bátorítod, erősíted a másikat, vagy éppen imádkozol érte.

Mi az, amiről beszélni szoktál?
Nézz meg egy napodat! Milyen szavakat használsz és hogyan?
Amiről beszélsz, és ahogyan beszélsz, az van a szívedben! „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Lukács 6,45

„Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az Úr indít.” Ezt a mondatot Bálám mondja Báláknak. Bálák arra kérte Bálámot, hogy átkozza meg Izráel népét. Bálám elindult, hogy átkot mondjon, de helyette áldást mond! Miért? Mert Isten nem engedi, hogy átkot mondjon. Munkálkodik Bálám életében. Megváltoztatja Bálám szándékát és szavait.
Nem tudott átkot mondani, helyette áldást mondott, háromszor is.

Voltál már úgy, hogy nem azt mondtad, amit elterveztél, mert Isten munkálkodott benned és átformálta a gondolataidat? Amikor a saját véleményedet hátra tetted, mert érezted, hogy azt kell mondanod, amit Isten helyezett beléd?
Gondold végig! Mennyi különbség van a saját gondolataid, szavaid és az Isten által beléd helyezett szavak között?

Milyen jó lenne, ha mindig tudnánk aszerint beszélni másokkal és azt mondani, amit Isten szeretne, amire Ő indít!

Kérd Istent, hogy munkálkodjon benned, a gondolataidban, a szívedben, lelkedben!
Vedd észre, hogy mit mond neked az Úr és aszerint beszélj!

„Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az Úr indít.”

Aug.23
Élő víz

Jézus mondja:
„Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai ömlenek annak belsejéből.”
János 7,38

A nyári melegben mindenki érzi, milyen nagy szükség van vízre. A szomjúság arra emlékeztet, hogy a test nem tud víz nélkül élni.
Jézus itt azonban nem a fizikai szomjúságról beszél, hanem a szív mélyebb vágyairól.
A lélek sem tud „élő víz” nélkül élni.

Az „élő víz”, a Szentlélek jelenléte az életedben. Ez az a forrás, ami benned fakad fel. És nem csak téged frissít fel, hanem a körülötted élőket is úgy, hogy túl árad rajtad. Amikor szeretettel fordulsz másokhoz, kedves, türelmes, jószívű, örömteli, reményteljes… vagy.

Ha kapcsolatban vagy és maradsz Jézussal, akkor ez a forrás nem apad ki. Még a nehézségek idején sem. Sőt! Éppen akkor válik igazán láthatóvá, hogy van benned valami több. Egy belső békesség, egy csendes erő, nyugalom, ami az Úrtól származik.

Engeded, hogy ez az élő víz áradjon benned, és kicsorduljon belőled?
Vagy a félelmeid, aggódásaid, kétségeid… elzárják?

Kérd az Urat, hogy töltse meg ma is a szívedet „élő vízzel”!
Engedd, hogy áradjon belőled mások felé is!

Legyél te is Isten folyója!

„…élő víz folyamai ömlenek annak belsejéből.”

forrás: https://evodia.hu

Aug, 22.
Hit

„Avagy nem parancsoltam-é meg neked: Légy erős és bátor? Ne félj és ne rettegj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józsué 1:9)

Vannak pillanatok az életben, amikor erősnek mutatjuk magunkat, de legbelül félünk.
Félünk a holnaptól. Félünk a betegségtől. Félünk attól, hogy nem sikerül. Félünk attól, hogy elveszítünk valakit. Félünk attól, hogy egyedül maradunk.
Sokan azt gondolják, hogy a hit azt jelenti, hogy többé nem félünk.
Pedig a Biblia hősei is féltek.
Józsué is félt.
És talán nem is csoda.
Mózes, Izráel nagy vezetője meghalt. Most pedig Józsuénak kellett átvennie a helyét. Egy egész nép nézett rá. Hatalmas felelősség nehezedett a vállára, előtte pedig ott állt az ismeretlen.
Isten azonban nem azt mondta neki:
„Nem lesznek nehézségeid.”
Nem azt mondta:
„Minden könnyű lesz.”
Hanem ezt mondta:
„Ne félj, mert veled vagyok.”
Ez hatalmas különbség.
Isten nem mindig a vihart veszi el az életünkből.
Sokszor inkább velünk marad a viharban.
És néha éppen ez ad erőt ahhoz, hogy tovább tudjunk menni.
Milyen sokszor szeretnénk biztosítékot kapni!
Szeretnénk tudni, hogy minden rendben lesz. Hogy nem fogunk elbukni. Hogy nem fog fájni. Hogy nem lesznek könnyek.
De Isten gyakran nem a teljes tervet mutatja meg.
Hanem a jelenlétét ígéri.
És ez sokkal többet jelent.
Mert amikor tudod, hogy nem vagy egyedül, akkor egészen másképp nézel szembe a nehézségekkel.
A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs félelem.
A bátorság azt jelenti, hogy a félelem ellenére is továbbmész.
Józsué nem azért lehetett bátor, mert különleges ember volt.
Hanem azért, mert hitt abban, hogy Isten valóban vele van.
Talán ma te is egy nehéz időszakon mész keresztül.
Lehet, hogy olyan terhet hordozol, amiről mások nem is tudnak.
Lehet, hogy éppen most állsz egy fontos döntés előtt.
Lehet, hogy úgy érzed, elfogyott az erőd.
Ez az ige ma neked is szól:
Légy erős és bátor.
Nem azért, mert minden könnyű lesz.
Nem azért, mert mindent megértesz.
Hanem azért, mert nem egyedül kell végigmenned az úton.
Isten ma is ugyanazt ígéri:
„Veled vagyok.”
És néha ez az egyetlen mondat elég ahhoz, hogy még egy lépést meg tudjunk tenni

Berki Krisztiánné Szász Anett

Aug. 21.
várakozás megtanít Istenben bízni

A várakozás nem mindig könnyű. Sokszor szeretnénk már látni a választ, tudni, merre vezet Isten, és mikor változik meg a helyzetünk. De a várakozás csendjében Isten formálja a szívünket. Megtanít arra, hogy ne csak akkor bízzunk Benne, amikor mindent értünk, hanem akkor is, amikor még nem látjuk az utat.
Lehet, hogy most várnod kell valamire, amiért régóta imádkozol. Ne csüggedj! Isten nem feledkezett meg rólad. Az Ő időzítése tökéletes, és miközben vársz, Ő már munkálkodik.

„Csendesedjél el az Úr előtt, és várjad őt türelemmel.”
Zsoltárok 37,7

A várakozás ideje nem elvesztegetett idő. Isten kezében a várakozás is felkészítés egy áldásra.

Ábrahám és Sára története, akik hosszú éveken át vártak Isten ígéretének
A várakozás megtanít Istenben bízni

Ábrahám és Sára hosszú éveken át vártak arra, hogy gyermekük szülessen. Isten korábban megígérte Ábrahámnak, hogy nagy néppé teszi, de az ígéret beteljesedése csak váratott magára.
Az idő telt, és emberileg egyre lehetetlenebbnek tűnt, hogy gyermekük szülessen. Talán voltak napok, amikor Sára szívében is felmerült a kérdés: „Vajon valóban beteljesedik még Isten ígérete?”
Isten azonban nem feledkezett meg róluk. Amikor elérkezett az Ő ideje, megszületett Izsák. Az a gyermek, akire olyan hosszú ideig vártak, végül Isten ígéretének jele lett számukra.
Ábrahám és Sára története arra tanít bennünket, hogy Isten ígéretei akkor is érvényesek, amikor mi még nem látjuk a beteljesedést. A várakozás alatt Isten nem tétlen. Közben bennünket is formál: türelemre, hitre és teljesebb bizalomra tanít.
Lehet, hogy most te is valamire vársz. Egy imádságod válaszára, egy változásra, egy ajtó megnyílására. Ne add fel csak azért, mert még nem látod a megoldást!
Amit Isten megígér, azt Ő a maga tökéletes idejében be tudja teljesíteni.

„Van-e valami lehetetlen az Úr számára?”
1Mózes 18,14

Gondolat a szívünknek:
Ne a várakozás hosszúságát nézd, hanem azt, hogy kiben bízol közben. Isten nem késett el – Ő tudja, mikor érkezik el a megfelelő idő.

Aug. 20.
Isten ismeri a szükségeinket

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”
Filippi 4,19

Vannak napok, amikor úgy érezzük, mintha túl sok minden lenne egyszerre a vállunkon. Van, amire várunk, van, ami miatt aggódunk, és van olyan szükségünk is, amelyről talán senki más nem tud. Néha még mi magunk sem tudjuk pontosan megfogalmazni, mire lenne szükségünk.

Isten azonban tudja.

Pál apostol nem azt mondja, hogy Isten minden kívánságunkat teljesíteni fogja. Azt mondja: „be fogja tölteni minden szükségeteket.” Ez nagy különbség. Mert amit mi szükségnek gondolunk, az nem mindig az, amire valóban szükségünk van. Mi sokszor azonnali megoldást szeretnénk, Isten pedig néha előbb türelmet ad. Mi egy bezárult ajtó miatt szomorkodunk, Ő pedig egy másik ajtót készít elő.

És hogyan teszi ezt? Az ige szerint „az Ő gazdagsága szerint”.

Nem a mi lehetőségeink szerint. Nem a mi erőnk, pénzünk, kapcsolataink vagy emberi megoldásaink szerint. Isten gazdagsága végtelen. Amikor a mi erőnk elfogy, az Övé nem fogy el. Amikor mi már nem látjuk a kiutat, Ő akkor is látja az utat.

Talán ma van közöttünk olyan, aki valamire régóta vár. Egy gyógyulásra, egy rendeződő helyzetre, egy családi problémára, egy megoldásra, vagy egyszerűen csak arra, hogy végre békesség legyen a szívében.

Ez az ige arra biztat: "ne csak a szükséged nagyságát nézd, hanem Isten gazdagságát is!"

Lehet, hogy ma még nem látjuk, hogyan fog Isten gondoskodni. De attól még Ő már dolgozik. A hit nem azt jelenti, hogy mindent előre látunk. A hit azt jelenti, hogy akkor is bízunk Istenben, amikor még nem látjuk a választ.

És van még valami nagyon fontos ebben az igében:
„a Krisztus Jézusban.”

Isten legnagyobb ajándéka nem az, amit a kezünkbe ad, hanem az, akit már nekünk adott: Jézus Krisztust. Benne kapunk bocsánatot, reménységet, békességet és örök életet.

Ezért amikor valamiben hiányt szenvedünk, ne felejtsük el, hogy Krisztusban már a legnagyobb ajándékot megkaptuk.

Lehetnek meg nem oldott gondjaink. Lehetnek könnyes napjaink. Lehetnek olyan imádságaink, amelyekre még nem érkezett válasz. De Isten nem hagyott magunkra.

Ő ismeri a szükségeinket.
Ő ismeri a holnapunkat.
És Ő gazdagabb minden szükségünknél.

Augusztus 19.  
Az igaz jutalma

 

"Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!"
(Zsolt 58,12)

E földi életben nem mindig látjuk világosan Isten ítéletét, mert sokszor a jókat és a gonoszakat ugyanaz a sors éri. Ez most a megpróbáltatás ideje, nem a jutalmazásé vagy a büntetésé. Isten sokszor mégis félelmetes dolgokat cselekszik igazságosan, úgy hogy még a nemtörődöm ember is kénytelen felismerni ítélő kezét.

Az igaznak mégis van már e földi életben is jutalma, amely számára mindennél többet ér, éspedig Isten jótetszése, amely nyugodt lelkiismeretet ad neki. Sokszor még másképpen is jutalmaz Isten, mert Ő senkinek sem marad adósa. Az igaz ember legfőbb jutalma azonban odaát vár rá.

A történelmet nagy összefüggéseiben tekintve, sokszor megláthatjuk Isten kormányzó munkáját a népek életében. Darabokra töri az elnyomók trónját, és vétkes népeket büntet meg. Ha valaki a birodalmak felemelkedésének és bukásának történetét tanulmányozza, fel kell ismerje igazságszolgáltató hatalmát, amely a gonoszt korlátok közé szorítja, hogy aztán könyörtelen igazsággal elítélhesse. Nem marad a bűn büntetés nélkül, sem a jóság jutalom nélkül. A világmindenség Ura igazságot szolgáltat. Ezért csak Őt féljük, és ne tartsunk a gonoszok hatalmától.

C.H.Spurgeon

Aug.18
Szedd össze a bátorságod: Isten veled van, Testvérem!

Ha olyan vagy, mint én, nem ugrándozol örömödben, amikor a megpróbáltatás beköszönt, s nem kiáltasz fel: „Hű de jó! Egy gonddal több!”

Ellenkezőleg, a megpróbáltatások elszomorítanak, és ez természetes.

„… … akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen… amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között.” (1 Péter 1,5-6)

A Szentírás arra is bátorít azonban minket, hogy más szemmel nézzünk a megpróbáltatásokra.

Nézd meg velem, mit mond 1 Péter 1,7:„Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.”

Igen, azért vannak a megpróbáltatások, hogy megmutassák hited értékét, Testvérem!

Isten nem azért enged meg tehát egyes megpróbáltatásokat, hogy megbüntessen vagy „móresre tanítson”. Nem, Isten jóságos és Isten szeretet. Irántad való jóakarata sosem szűnik meg.

Tudja azonban, hogy hited nem akkor növekszik, amikor minden rendben.

Testvérem, hited akkor lesz elevenebb, ver gyökeret és válik értékesebbé, amikor próbára van téve. Más szóval: Amikor baj vagy erős csapás ér, akkor jön az indíttatás, hogy Istenre számíts, belekapaszkodj ígéreteibe és buzgón várd, hogy cselekedjen életedben. Ilyenkor Isten felé fordítod a tekintetedet, hited növekszik és erősebbé tesz téged.

Ha megpróbáltatáson mész jelenleg keresztül, szedd össze a bátorságodat, Testvérem! Imádkozom érted, és teljes szívemből veled vagyok. Főleg pedig veled van Isten. Meglátod majd, amint cselekedni fog válaszként hitedre.

https://hu.jesus.net/

 

Aug. 17.
JÉZUS ISMERI A SZOMJÚSÁGODAT

 

János 4:13–14 (KJV) — „Jézus így válaszolt: Valaki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik…”

Sokan egész életüket azzal töltik, hogy egy olyan szomjúságot próbálnak csillapítani, amelyet ez a világ soha nem tud betölteni. Sikert, elismerést, kapcsolatokat, anyagi javakat és pillanatnyi élvezeteket hajszolnak, csak hogy végül rájöjjenek: a szívük még mindig üres. A samáriai asszony hétköznapi vízért ment a kúthoz, de egy élő Víz forrásával találkozva távozott. Ami számára egy átlagos napnak indult, az a Megváltóval való életet megváltoztató találkozássá lett.
Jézus a samáriai asszonnyal egy megszokott helyen találkozott. Vizeskorsóval érkezett, semmi különöset nem várva, csupán egy újabb utat a kúthoz. Isten azonban gyakran a hétköznapi pillanatokban mutatja meg magát. Azok a helyek, amelyeket jelentéktelennek gondolunk, Isten és az ember találkozási pontjává válhatnak.
A történet egyik legmeghatóbb része, hogy Jézus mindent tudott róla. Ismerte a múltját, a hibáit, a csalódásait és a küzdelmeit. Mégsem utasította el. Ehelyett kegyelmet kínált neki. Ez az evangélium szíve: Isten teljesen ismer minket, mégis mélyen szeret.

Sokan azt gondolják, hogy előbb „rendbe kell jönniük”, mielőtt Krisztushoz mennének. A samáriai asszony története ennek az ellenkezőjét mutatja. Jézus már azelőtt találkozott vele, hogy megváltozott volna. Elérte őt még azelőtt, hogy mindent megértett volna. A szeretete megelőzte a változást, és az átalakulás ezután következett.
A szomjúság, amiről Jézus beszélt, nem fizikai, hanem lelki volt. Minden emberi szív vágyik értelemre, célra, békére és örök életre. Semmilyen földi eredmény nem tudja teljesen betölteni ezt a vágyat, mert Isten közösségére lettünk teremtve.
A világ számtalan kutat kínál. Egyesek a népszerűség kútjából isznak. Mások a gazdagság, a hatalom vagy az élvezet kútját keresik. Ezek a kutak azonban mindig kiszáradnak. Ígéretet adnak a beteljesedésre, de végül még nagyobb szomjúságot hagynak maguk után.

Ezért mondta Jézus János 7:37-ben: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon.” Krisztus az egyetlen forrás, amely valódi, tartós kielégülést ad. Amit a világ nem tud megadni, azt Ő ingyen kínálja mindenkinek, aki hozzá jön.
A samáriai asszony találkozása emlékeztet arra, hogy senki sincs Isten számára elveszve. A társadalom elutasította őt, de a menny kereste. Ugyanez a Megváltó ma is keresi a megtört szíveket.
Isten különleges abban, hogy helyreállítja azt, amit mások már feladtak. A hibáid nem zárnak ki az Ő irgalmából. A múltad nem törölheti el az Ő tervét. Az Ő kegyelme nagyobb, mint a te bukásaid.
Ahogyan Ézsaiás próféta mondta: „Ó, mindnyájan, akik szomjaztok, jöjjetek a vizekre!” (Ézsaiás 55:1). Isten hívása mindenki számára nyitott. A szomjazók, a fáradtak, a megtörtek és a keresők mind meghívást kapnak az Ő jelenlétébe.
Fontos megfigyelni, hogy Jézus nem csupán információt adott, hanem önmagát ajánlotta fel. A kereszténység nem pusztán vallás vagy szabályrendszer, hanem élő kapcsolat azzal, aki a lélek legmélyebb szükségleteit betölti.
Amikor az asszony befogadta Jézus szavait, megváltoztak a prioritásai. Otthagyta a korsóját, és elment, hogy másoknak is beszéljen róla. A Jézussal való találkozás mindig bizonyságtételt szül. Akit Isten megérint, az nem tud hallgatni róla.
A Jézus által adott békesség semmihez sem hasonlítható ezen a világon. Ahogyan a Filippi 4:7 mondja: „És az Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Ez a béke akkor is megmarad, amikor a körülmények bizonytalanok.

Ma sok ember fáradt már attól, hogy üres kutakból merítsen. Mindenhol a beteljesülést keresik, miközben figyelmen kívül hagyják azt, aki valóban képes betölteni őket. A válasz nem több világi dologban van, hanem több Krisztusban.
Ha a lelked szomjas, jöjj Jézushoz. Ha a szíved fáradt, jöjj Jézushoz. Ha olyan terheket hordozol, amelyeket nem tudsz elviselni, jöjj Jézushoz. Az Élő Víz ma is árad, és mindenki, aki iszik belőle, megtalálja azt a beteljesülést, reményt és örök életet, amelyet a szíve keresett.

forrás: Az Úr az Én Pásztorom.

 

 

Aug. 16.
Isten vezet

„Az Úr vezet majd szüntelen.” Ézsaiás 58,11

 

A keresztyén, hívő ember igyekszik Isten akarata szerint élni, az Ő vezetésére figyelni és Őt követni. De honnan tudhatom, hogy mi az Isten akarata? Mit mond nekem? Honnan tudom, hogy melyik az az út, amin járnom kell? Hogyan látom meg, mit mutat Ő nekem?

Voltál már úgy, hogy azon gondolkodtál, amit éppen tenni akarsz, az vajon Isten akarata? Vagy csak a saját vágyaidat szeretnéd teljesíteni?

Azt gondolom, sokszor talán nem is olyan egyszerű, még annak sem, aki mindennap imádkozással és Biblia olvasással kezdi a napot. Aki naponta kapcsolatban van Istennel, azt is elbizonytalanítja időnként a sátán. Beférkőzik a gondolataiba. Kételyeket támaszt benne, azt akarja elérni, hogy emberileg gondolkodjon és ne lásson túl a földi dolgokon. 

Ézsaiás azt mondja: Az Úr vezet majd szüntelen.
Isten vezetni akar téged. Folyamatosan. Állandóan. Minden nap.
Mire van ehhez szükséged?
Arra, hogy légy csendben egy kicsit minden nap! Szánj időt Istenre, amikor csak Rá figyel a lelked. Bibliaolvasás és imádkozás után legyél csendben, kizárva a külvilágot, és figyelj Istenre! Ha így teszel, eljutsz majd oda, hogy meghallod, megérzed, mit mond Isten. Meglátod, merre mutatja az utat. Mindezt a lelkeddel, szíveddel tudod megérezni, meghallani.

Tölts időt Istennel!
Engedd, hogy átjárja Szentlelke által a lelkedet, szívedet. Majd pedig a gondolataidat is átformálja és végül a cselekedeteid mind Őróla fognak szólni.
Persze a sátán igyekszik ezt megzavarni. Mindent bevet, hogy ne halld meg az Urat. De te törekedj arra, hogy a sátánnak esélye se legyen nálad! Kérd Isten segítségét, és sikerülni fog!

Kívánom neked, hogy naponta átéld, ahogy Isten megszólít a lelkeden keresztül!

evodia.hu

 

Aug. 15.
Ne aggódj, hanem imádkozz!

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben, hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és az Isten békessége, amely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:6–7)

Az élet tele van olyan helyzetekkel, amelyek aggodalommal tölthetik meg a szívünket. Isten azonban nem arra hív, hogy a félelmeinket hordozzuk, hanem arra, hogy minden terhünket elé vigyük imádságban. Amikor hálás szívvel elé állunk, nemcsak a kéréseinket hallja meg, hanem békességével is betölti a lelkünket.

Isten békéje nem mindig a körülményeink megváltozásával érkezik, hanem azzal a bizonyossággal, hogy Ő velünk van. Ez a békesség őrzi a szívünket, lecsendesíti a gondolatainkat, és reménységet ad a holnapra.

Ma is tedd le minden terhedet az Úr elé. Bízz Benne, mert Ő hűséges, szerető Atya, aki meghallgatja gyermekei imádságát, és a legjobb időben cselekszik.

 

---

Aug. 14.
Amikor a világ próbára tesz

A világ sokszor próbára tesz bennünket. Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, már nincs több erőnk továbbmenni. De éppen ezekben a nehéz helyzetekben formálódik bennünk a kitartás, a hit és a belső erő. Amit ma törésnek érzünk, az holnap talán már a megerősödésünk bizonyítéka lesz. Ne add fel, mert Isten a legnehezebb utakon is veled van, és a töréspontokon is képes új erőt adni.
„A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon megerősödik, aki állja.”

„Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
2Korinthus 12,10

Ne félj a nehézségektől! Lehet, hogy éppen ott erősít meg Isten, ahol most a leggyengébbnek érzed magad.

Jób története, mert ő a legnagyobb megpróbáltatások között sem engedte el teljesen a hitét.
Jób története – amikor a töréspont erővé válik
Jób igaz ember volt, aki szerette Istent. Mégis egymás után érték a súlyos csapások: elveszítette vagyonát, gyermekeit, majd az egészsége is megromlott. Nem értette, miért történik vele mindez, és voltak pillanatok, amikor már ő maga is összetört.
Jób nem tagadta a fájdalmát. Kérdezett, sírt és kereste a választ, de végül Istenhez fordult. A próbák nem pusztították el a hitét, hanem még mélyebbé tették azt.
Története arra tanít bennünket, hogy attól még, hogy megtörünk egy időre, nem kell feladnunk. Isten a legnagyobb fájdalmaink között is velünk marad, és képes új erőt adni.

„Mert tudom, hogy az én Megváltóm él.”
Jób 19,25

Üzenete számunkra:
Lehet, hogy az élet megtör, de ha Istenbe kapaszkodsz, a törés helyén új erő születhet benned.

7253

Aug.13.
Az igazság ragadjon meg

„Mert Istennek beszéde élő és ható; élesebb minden kétélű kardnál, és szétválasztja a lelket és a szellemet" (Zsid 4,12).

Isten gyermekei közül némelyek nagy súlyt helyeznek az igazság beszédének helyes fejtegetésére. Valóban olvassuk, hogy ezt tegyük, de arról is szó van, hogy az Ige megítél bennünket. Ezért helytelen dolog, ha azelőtt fejtegetjük az Igét, mielőtt még bennünk elvégezhette volna munkáját. Észrevettük-e már, hogy Isten Igéje eleven és erőteljes? Tud-e velünk úgy bánni, mint a kétélű kard? Vagy csak úgy kezeljük a Szentírást, mint egy könyvet a sok közül, elemzéseink és tanulmányozásaink tárgyát.

Különös, hogy a Bibliának nem célja tanok módszeres megértetése. Talán úgy gondoljuk, Pálnak és a többieknek el kellett volna készíteniük a keresztyén tanítás részletes kézikönyvét. Isten azonban ezt nem engedte, bár könnyen leszögezhetett volna teológiai érveket is. Ez zavarba ejti azokat, akik kizárólag értelmi síkon közelítenek a Szentíráshoz. Isten meg akar óvni a puszta tanoktól. Neki nem az a szándéka, hogy mi ragadjunk meg tanokat, hanem hogy az igazság ragadjon meg bennünket!

forrás:

Watchman Nee: Asztal a pusztában

 

7206

 

---

Aug.12.
Isten szorzótáblája

"A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt"
(Ézsaiás 60,22)

Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: "Megsokasítalak". Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.

"A kevés". Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.

Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: "Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt". Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül.

7126

---

 

Aug.11.
Miért változott lót felesége sóoszloppá?

Lót felesége nem egyszerűen azért vált sóoszloppá, mert hátranézett.

Azért lett sóvá, mert a szíve még mindig ahhoz a helyhez kötődött, amelyet Isten arra hívott, hogy hagyjon maga mögött. Míg Lót és a lányai engedelmeskedtek a figyelmeztetésnek és továbbmentek, az ő lelke továbbra is Sodoma kényelméhez, emlékeihez és bűnös életéhez ragaszkodott. A szeme csak azt árulta el, amit a szíve nem volt hajlandó elengedni.

Néha Isten arra kér bennünket, hogy hagyjunk ott olyan dolgokat, amelyek pusztítanak minket — mérgező kapcsolatokat, bűnös szokásokat, világi kívánságokat, büszkeséget, keserűséget és olyan helyeket, amelyek távol tartanak Tőle. De sok ember továbbra is hátrafelé tekint. Gyászolják azt, amit Isten már megítélt. Siratják azt, amit Isten már arra kért, hogy engedjenek el. Emiatt pedig lelkileg megrekednek a múlt és az ígéret között.

Lót megértette az engedelmesség sürgősségét. A lányai követték őt ki a veszedelemből. De Lót felesége nem tudta teljesen elengedni a múltat. Üdvösséget akart, miközben még mindig vágyódott a régi élet után. Ez a megosztott szív lett a bukása.

Isten soha nem hátrafelé vezeti az övéit. Előre hív bennünket — szentségbe, gyógyulásba, szabadságba és elhívásba. Az ellenség azt akarja, hogy a bánat és a régi élethez való ragaszkodás fogságában maradj, de Isten azt akarja, hogy a tekinteted arra a jövőre szegeződjön, amelyet elkészített számodra.

Ne engedd, hogy a múltad fontosabbá váljon, mint a rendeltetésed.
Ne hagyd, hogy ideiglenes dolgok ellopják az örökkévaló célodat.
Menj tovább akkor is, amikor fáj. Bízz tovább akkor is, amikor nem érted. Amit Isten előtted készített, nagyobb annál, mint amit magad mögött hagytál.

„Emlékezzetek Lót feleségére.” — Lukács 17:32

Amikor Isten azt mondja, hogy menj előre, ne fordulj vissza.

forrás: Egy új élet

7093

Aug. 10.
Isten egyengesse utunkat

„De maga a mi Istenünk és Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.”
1Thesszalonika 3,11–12

Sokszor szeretnénk közelebb kerülni valakihez, szeretnénk rendezni egy kapcsolatot, kimondani egy fontos mondatot – mégsem tudjuk, hogyan induljunk el.

Pál apostol imádsága arra tanít, hogy nem minden utat nekünk kell megnyitnunk. Isten képes egyengetni az utat azokhoz, akikhez el kell jutnunk.

De közben valamire nekünk is szükségünk van: szeretetre.

Nemcsak azok iránt, akik szeretnek bennünket, hanem egymás iránt és mindenki iránt. Ez nem mindig könnyű. Van, akit könnyű szeretni, és van, akit csak Isten kegyelméből tudunk.

Ezért kérjük ma Istent:
Uram, egyengesd utamat az emberekhez, és közben gazdagíts engem szeretetben!

Adj türelmet, amikor nehéz elviselnem valakit.
Adj megbocsátó szívet, amikor fájdalmat okoztak.
És adj bátorságot, hogy megtegyem az első lépést, amikor nekem kell közelednem.

Mert lehet, hogy az út, amelyet ma Isten előttünk egyenget, éppen egy másik ember szívéhez vezet.

Urunk, vezesd lépteinket, és töltsd meg szívünket szeretettel, hogy rajtunk keresztül mások is megérezzék a Te szeretetedet. Ámen.

7060

 

---

Aug.09.
Ne félj, Isten veled van!



"Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges."

Amikor Isten új helyzetbe küld, vagy olyat kér tőled, amit még soha azelőtt nem tettél, akkor bizonytalanságot és félelmet fogsz érezni, és rengeteg kérdés lesz benned. Isten tudja ezt, ezért neked tett ígérete mindig arányban lesz a feladattal, amivel megbíz. Képzeld el, hogy eladod a házadat, mindent becsomagolsz, a családodat beülteted az autóba és elindulsz anélkül, hogy tudnád, hová tartasz. Őrülten hangzik? Pedig pont ezt kérte Isten Ábrahámtól. De azt is mondta neki: "Ne félj Ábrahám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges." (1Mózes 15:1) A "pajzs" azt jelenti, hogy Isten meg fog védeni, a "jutalom" pedig azt, hogy gondoskodni fog mindenről, amire szükséged van. Azt jelenti ez, hogy nem fogsz félni? Nem, ez azt jelenti, hogy bíznod kell benne akkor is, ha félsz.

Dr. Bernard Vittone azt mondja: "Ahogy öregszünk, egyre kevésbé tudunk különbséget tenni a munkához, stresszhez, feszültséghez kapcsolódó negatív szorongás és a pozitív szorongás között, mely természetes és izgalmas velejárója annak, ha valami újat próbálunk. Ezért aztán egyre jobban félünk és próbáljuk elkerülni az aggodalommal járó helyzeteket. Amikor ez történik a biztonság utáni vágy teljesen lebénít bennünket. A kockázatkerülés olyan, mintha az életet próbálnánk elkerülni. Ha nem törekszünk célokat elérni, növekedésünk teljesen leáll."

Ha Ábrahám nem engedelmeskedett volna Istennek, mert félt volna az ismeretlentől, amit még nem próbált, akkor valami "igen bőséges jutalmat" hagyott volna ki.
Ma tehát lépj túl a félelmeiden, és igényeld azt az áldást, amit Isten megígért, ami ott vár rád a félelem túloldalán. Ne félj, Isten veled van!

forrás: 90 nap bátorítás nehéz időkre

---

7037

Aug.08.
Énók, aki Istennel járt!

 

„Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten .” (1Mózes 5,24)

A több, mint 900 évet élő ősatyákhoz képest Énók rövid életű volt, „csak” 365 évet töltött a földön.

Nekünk ez is hosszúnak tűnik, de Ádám hetedik leszármazottja mégis teljes életet élt ez idő alatt. Semmi részleteset nem tudunk róla, a legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy Istennel járt. Lehet-e istenfélő emberről ettől szebbet írni?

Az Úrral olyan szoros kapcsolatban volt, ami az egyre gonoszodó világban alig volt jellemző. Nem hívták segítségül Istent, sőt ellene beszéltek, és elmerültek az istentelen cselekedetekben. Énóknak megjelentette az Úr, hogy mit fog tenni, ha nem változnak meg az emberek.

Prófétálnia kellett Isten ítéletéről, hogy özönvíz jön, ami mindent elpusztít.

Nem vették komolyan intelmeit, mert Noé idejére már az volt a jellemző, hogy az emberi gonoszság elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz volt. (1 Mózes 6,5)

Júdás leveléből tudjuk meg Énók üzenetét:
„Íme eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” (Júdás 14-15)

A prófécia elsősorban az akkori kornak szólt. Júdás azért idézte ezt, mert a keresztyén gyülekezetekbe belopóztak az istentelen tévtanítók, akikre az ítélet ugyanúgy vonatkozik. Sőt, minden idők istentelen embereiről szó van itt, egészen az Úr visszajöveteléig.

A Zsidókhoz írt levél 11,5 Énokot a hit emberének nevezi, aki „bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.” Az ilyen hitnek jutalma van. Csak Énókról és Illésről tudjuk azt, hogy abban a speciálisan egyedi jutalomban részesültek, hogy nem láttak halált, hanem Isten felvitte őket magához.
Mindkét prófétát keresni kezdték, de teljesen fölöslegesen. Énók élete jellemző az istenfélő emberekre:
– A hívők minden körülmények között bíznak Istenben.
– Világos látásuk van Istenről, a bűnről, és az ítéletről.
– Mindezt bátran képviselik az istentelen környezetben, úgy hogy annak bűneitől eltávolodva, és Istenhez egyre jobban ragaszkodva élnek.

Énók távozása előképe annak a nagy eseménynek, amikor az Úr visszajön az övéiért, elragadja őket, hogy azután mindenkor Vele legyenek a hívők.

Milyen nagyszerű példa előttünk Énók élete!

forrás: https://www.imadkozzunk.hu/enok-aki-istennel-jart/

7009

---

 

Aug.07.
Az Úr megy előtted

 

Egy új és áldásoktól túlcsorduló napra ébredtünk.

Van nekünk egy csodálatos vezetőnk, egy csodálatos Urunk, akire mindig támaszkodhatunk és akiben mindig bízhatunk.

Nem tudjuk mi fog történni velünk, de az Úr igen. Éppen ezért bízzuk csak Őreá a mai napunkat és engedjük meg, hogy Ő menjen előttünk. Hagyatkozzunk bátran Őreá, hiszen azon az úton fog vezetni, amelyen csak jó dolgok várnak ránk. Azon, ahol áldást nyerünk és áldássá válunk mások számára. Az Úr saját maga megy előttünk. Nekünk csak boldogan Őutána kell mennünk

„Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód: Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik, aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.”
Egyszerű fordítás - (Ézsaiás könyve 48,17)

Legyél boldog a mai napon is, Jézus nevében, Ámen.

forás: https://gyozteselet.blogspot.com/

6969

---

 

Aug. 06.
Tünetek és okok

Ismered azt az érzést, amikor Isten már kihozott valamiből, de te mégis visszamész ugyanoda?

Imádkozol szabadulásért, böjtölsz, virrasztasz, kapsz egy kis levegőt, aztán egy hét múlva ugyanott vagy. Ugyanabban a beszélgetésben, ugyanabban a féltékenységben, ugyanabban az eltitkolt szokásodban, ugyanabban a gödörben, ahová újra és újra beesel.

Aztán csodálkozol, hogy miért nem gyógyulsz.

A baj nem az, hogy Isten nem gyógyít. A baj az, hogy mi a gyógyulás után is szerelmesek maradunk abba, ami újra megbetegített. Hányan és hányan élünk a függőségeink rabságában.

A Példabeszédek nem finomkodik:
"Mint a kutya visszatér a hányadékához, úgy ismételgeti a bolond az ő bolondságát." (Péld 26:11)

Mennyire kemény, de mégis milyen pontos, mind a mai napig is.
Jézus ugyanezt mondja sokkal szeretetteljesebben a Bethesda tavánál a 38 éve beteg embernek, miután meggyógyította:

"Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." (János 5:14)

Vagyis: a gyógyítás megtörtént. De a gyógyulás most dől el. Attól függ, hova mész tovább.

Emlékszel még, hogy miről beszélgettünk nem rég? Azt mondtuk: a külső bálványt egy nap alatt össze lehet törni, mint Jósiás király, de a szív bálványa sokkal veszélyesebb, mert a faragott bálványaink csak a következményei annak, ami már a szívben rég eldőlt.

"Ezek az emberek a szívükbe fogadták bálványaikat." (Ezékiel 14:3)

Izrael is meggyógyult. Kijött Egyiptomból. Aztán a pusztában mégis vissza akart menni. Mert a teste ugyan kijött, de a szíve ott maradt. És aki szívben Egyiptomban maradt, az sosem látja meg Kánaánt. Ki lehet valakit hozni a bűnből, de a bűnt nem lehet kihozni senkiből, aki nem akarja, hogy megszabaduljon tőle.
Sokan ezért élnek évek óta egy körforgásban. Isten kihoz, majd mi visszasétálunk. Isten tisztít, de mi újra bepiszkoljuk magunk, és közben még azt is mondjuk: Uram, miért nem gyógyítasz meg?
Sosem fogsz ott meggyógyulni, ahol képes voltál teljesen tönkremenni.

Pedig Ő már meggyógyított. Csak te nem hagytad, hogy az okait is megszüntesse. Csak a tüneteket akartad tompítani, hogy ne fájjon annyira, de az okok azok fájdalmasan megmaradtak...

És itt jön a lényeg, amit sokan nem értenek a leszokásnál. Mindegy, hogy cigi, drog, alkohol, pornó vagy egy mérgező kapcsolat - a szabadulás kulcsa a teljes elhatárolódás. A kiéheztetés.

Amíg csak kóstolgatod, életben tartod.

A bűn nem abból él, hogy egyszer megteszed. Hanem abból, hogy újra a közelébe mész. Az agyad nem akkor kap dopamint, amikor megkapod, hanem amikor már közeledsz felé. Amikor rágondolsz, amikor "csak megnézem", amikor "csak lezárom".

A bálvány nem lakik jól. Soha!

Ezért mondja az Ige olyan radikálisan:

"Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra." (Róma 13:14)

Ne tápláld. Ne etesd. Ne teríts meg neki újra. Mert amit etetsz, az erősödik. Amit éheztetsz, az elhal.

József értette ezt. Nem elkezdett vitatkozni Potifárnéval. Nem imádkozott erőért a szobában.

"De ő otthagyva ruháját a kezében, kifutott." (1 Mózes 39:12)

Van, amikor a szentség nem küzdelem. Hanem futás.
És van, amikor a házad már tiszta, bezártad az ajtót, de üresen hagytad. És ez a legveszélyesebb állapot:

"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből... visszatér, és üresen, kisöpörve, felékesítve találja a házat. Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, és bemennek és ott laknak." (Máté 12:43-45)

Hiába zárod be a repedezett kutat, ha szomjas maradsz. A szomjúságot nem lehet legyőzni. Csak oltani. Az Élő Forrásból.

Az igazi kérdés ma nem az, hogy mitől akarsz megszabadulni.
Hanem az: hajlandó vagy-e nem visszamenni oda, ami tönkretett? Hajlandó vagy-e kiéheztetni azt, amit eddig etettél?
Mert a bűnbánat nem csak azt jelenti: "Uram, bocsásd meg, amit tettem."

A bűnbánat azt is jelenti: "Uram, bezárom azt az ajtót, amit én nyitottam ki. És nem etetem többé."

Ma tedd fel magadnak őszintén:

Mi az a hely, az a kapcsolat, az a beszélgetés, az a tartalom, az a gondolat, az a repedezett kút, amihez újra és újra visszamész, miközben tudod, hogy betegít?

Nevezd nevén. Aztán ne csak imádkozz ellene. Zárd be. Éheztesd ki.

Szerző: Bán Imre

6956

 

---

Aug. 05.
Isten hív

Isten ma is hív bennünket, ahogyan Noét is hívta. A kegyelem ajtaja még nyitva van. Ne halogassuk a döntést, hanem bízzuk életünket arra, aki szeretettel vár minket.

„Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket.”
(Zsidók 3:15)

Noé története, amely a hitről, az engedelmességről és Isten hívásának elfogadásáról szól.

A Biblia elmondja, hogy az emberek korában a föld megtelt gonoszsággal, de Noé olyan ember volt, aki hitt Istenben és engedelmeskedett neki. Isten figyelmeztette Noét, hogy nagy özönvíz közeledik, és megparancsolta neki, hogy építsen bárkát.
Noé hosszú éveken át dolgozott a bárkán. Bizonyára sokan csodálkoztak rajta, talán gúnyolták is, mert nem értették, miért teszi ezt. Ő azonban nem az emberek véleményére figyelt, hanem Isten szavára.
Amikor elkészült a bárka, Isten még adott időt az embereknek. Az ajtó nyitva volt, a lehetőség ott állt előttük. De sokan nem hittek, és nem léptek be.
Aztán eljött a pillanat, amikor Isten bezárta az ajtót. Nem Noé zárta be, hanem maga az Úr. Ez megmutatta, hogy Isten türelmes és irgalmas, de eljön az idő, amikor döntéseink következményeivel szembe kell néznünk.
Noé és családja azért menekült meg, mert hittek Isten szavának és engedelmeskedtek neki.

„Noé pedig mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki.”
(1Mózes 6:22)

Ez a történet ma is üzen nekünk: Isten ma is hív, szeretettel vár, és lehetőséget ad arra, hogy hozzá forduljunk. Ne várjunk addig, amíg az ajtó bezárul, hanem ragadjuk meg kegyelmének lehetőségét, amíg hív bennünket.

Gondolat mára:
Istenhez vezető ajtó ma még nyitva van. Halljuk meg hívását, és lépjünk be hitben, mert nála van az igazi menedék.

6933

Aug. 04.
Kezed legyen segitségemre

Egy éjszaka Jézus tanítványai a tengeren hajóztak, amikor nagy vihar támadt. A hullámok dobálták a hajót, a tanítványok pedig féltek. Ekkor meglátták Jézust, amint a vízen jár feléjük. Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Jézus hívta őt, és Péter kilépett a hajóból. Amíg Jézusra nézett, csodálatos módon járt a vízen. De amikor a szélre és a hullámokra figyelt, megijedt, és süllyedni kezdett. Péter felkiáltott: „Uram, ments meg engem!” Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és megmentette.
Ahogy Jézus Péter felé nyújtotta kezét a viharban, úgy nyújtja felénk is segítő kezét minden nehézségben.

Amikor az élet útján elfáradunk, Isten keze mindig készen áll, hogy felemeljen és vezessen bennünket. Ha az Ő útmutatásait választjuk, nem maradunk egyedül a nehézségekben sem. Az Úr szerető keze megtart, erőt ad, és biztonságot nyújt minden napon.

„Uram, vezess engem a Te utadon, és legyen a kezed az én segítségem minden helyzetben.”

Ha Őt választjuk vezetőnknek, nem kell félnünk, mert az Ő keze megtart bennünket.

6908

---

Aug.03
Chambers - Miért nem követhetlek most?

"Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?" John 13, 37

Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének!
Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. Várd ki Isten idejét, majd Ő bánat és csalódás nélkül véghezviszi. Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.
Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. "Az életemet adom érted" (János 13, 37). Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki:
„Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" (János 13, 38). Ó mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz még képes. Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az Ő csodálatos voltát, - de ez még nem tesz tanítvánnyá. A régi természetünk - így vagy úgy, de mindig megtagadja Jézust.

forrás: https://hitrehangolva.blogspot.com/ alapján

6881

 

---

Aug.02
Amit vet az ember... (Cseri Kálmán)

...amit vet az ember, azt fogja aratni is... (Gal 6,7)

Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. Jó vagy rossz példává.

Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.

Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy istenfélő ember éli a maga megszentelt, tiszta életét, azzal szórja a jó magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. Mindkettő ki fog kelni, megtermi a maga gyümölcsét. Mindenki csak olyan magot tud vetni, amije van, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. Senki nem akar kukoricát szedni ott, ahova búzát vetett.

De szabad tudatosan is jó magot vetnünk. Úgy beszélni, élni, cselekedni, hogy azzal gyarapítsuk az életet, gazdagítsunk másokat, „...aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9,6) Nem érdemes kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, meri az valamikor valakinek kamatozni fog.

De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen. A mi feladatunk a vetés. Az aratás Isten dolga. A mi nagy kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést betakarítani.

Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." (Gal 6,8) Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, nélküle tölti az örökkévalóságot is. Aki vele járt itt, vele lesz a mennyben is.

6852

 

---

Aug.01.
Az Igazság az ÚR Igéje

Hála legyen Jézusnak. Hallod a kürt hangját, amely a magas őrhelyről szól?
Az Őrálló a közeledő sötétségben kiáltja: Ébredjetek, mert kevés az idő, és az éjszaka gyorsan leszáll!

Olyan időszakba léptünk, amikor a világ mély lelki álomba merült. De most nem az alvás ideje van. Nézz körül! A prófétai jelek már nem csupán távoli figyelmeztetések – a szemünk előtt teljesednek be. Későre jár az idő, és az Úr visszajövetele közel van, mint a tolvaj az éjszakában.

Tartsátok rendben a mécseseiteket, és legyenek fényesek!

Nagy sötétség borul még a földre, mielőtt felragyog az igazi hajnal. Ez a sötétség megpróbálja elfojtani az igazságot és kifárasztani a hűségeseket. De ne engedjétek, hogy a szívetek kihűljön, és ne hagyjátok, hogy elfogyjon a lámpásotok olaja!

Legyetek éberek! Őrizzétek meg a szíveteket és gondolataitokat a világ csábításaitól!

Tartsátok égve a mécseseteket!

Maradjatok meg az imádságban, az igazságban és a szeretetben, hogy világosságotok átvilágítsa a legsötétebb éjszakát is!

Maradjatok ébren! Az alvó gyülekezet nem tudja elvezetni az elveszett világot az igaz útra.

Az Emberfia az ajtó előtt áll.

A legsötétebb óra mindig közvetlenül a hajnal előtt érkezik el. Bár a vihar tombolni fog, és a sötétség egyre mélyül, ne csüggedjetek! Az éjféli óra azt jelzi, hogy a Vőlegény már úton van.

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók azokhoz, akik várják, hogy uruk megjöjjön a menyegzőről...”
— Lukács 12:35–36

Az Emberfia eljön a felhőkön hatalommal és nagy dicsőséggel.

Most ne veszítsétek el a figyelmeteket! Igazítsátok meg a mécsesetek kanócát, álljatok meg szilárdan a hitben, és tekinteteteket szegezzétek az Úrra, mert megváltásotok közel van.

forrás: Facebook/Az Igazság az ÚR Igéje

6797

---

---

07.31
HA ISTENT VÁLASZTOD, SOHA NEM JÁRSZ EGYEDÜL

"De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem."
Ruth 1:16

Néha az életed legnagyobb csodája egyetlen hűséges döntéssel kezdődik. Ruth mindent maga mögött hagyott, ami ismerős volt – nem azért, mert tudta, mit tartogat a jövő, hanem azért, mert bízott abban az Istenben, aki a jövőjét tartotta.

Ruth egy olyan válaszút előtt állt, ahol a vigasz visszahívta, de a hit előre szólította. Minden oka megvolt arra, hogy visszatérjen Moábhoz, mégis az ismeretlent választotta, mert felfedezte, hogy Izrael Istenét érdemes követni. A hit gyakran ott kezdődik, ahol a bizonyosság véget ér.

Döntését nem érzelmekre, kényelemre vagy garantált áldásokra alapozta. A rendíthetetlen elkötelezettségre épült. A hit legnagyobb cselekedeteit gyakran még azelőtt teszik meg, hogy egyetlen jelet is látnánk arra, hogy minden rendben lesz.

Sokan hajlandóak követni Istent, amikor az út sima, de Ruth követte Őt, amikor a bánaton, a veszteségen és a bizonytalanságon ment keresztül. Arra tanít minket, hogy az igazi hit rendíthetetlen marad akkor is, ha a jövő rejtve van.

Isten soha nem vak a hűségre. Minden érte hozott áldozatra emlékeznek. Minden engedelmességből hullott könny látható. Minden hit által megtett lépés feljegyzésre kerül a mennyben.

Az Úr ma is tiszteli azokat, akik teljes szívvel keresik Őt. Jeremiás 29:13 (NIV) kijelenti: „Kerestek majd engem és megtaláltok, ha teljes szívetekből kerestek.” Ruth teljes szívéből kereste Istent, és Isten egy olyan jövőbe vezette, amely nagyszerűbb volt, mint amit el tudott volna képzelni.

Ami egy átlagos betlehemi utazásnak tűnt, valójában Isten isteni megbízása volt. Míg Ruth azt hitte, hogy egyszerűen Naomit követi, a menny vezette őt a célja felé.

Vannak időszakok, amikor Isten arra kér minket, hogy engedjük el, ami ismerős, hogy megismertesse velünk azt, amit Ő készített. A zárt ajtók gyakran Isten módjai arra, hogy nagyobb áldások felé tereljenek minket.

Az Úr arra specializálódott, hogy a fájdalmas befejezéseket szép kezdetekké alakítsa. Ruth szegény özvegyként érkezett Betlehembe, de a királyi család tagjaként távozott, amelyen keresztül a Messiás eljön. Csak Isten írhat ilyen történeteket.

Ígéretei soha nem tévednek. A Példabeszédek 3:5–6 (NIV) emlékeztet minket: „Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj; minden utadon engedelmeskedj neki, és ő egyengeti ösvényeidet.” Ruth akkor is bízott, amikor nem értett, és Isten egyenessé tette az útját.

A jelenlegi időszakod nem határozza meg a végső állomást. A ma hordozott fájdalom válhat azzá a bizonysággá, amely holnap generációkat inspirál.

Amikor Isten vezeti az életedet, a késések nem tagadások, és a veszteségek nem a történeted végét jelentik. Ő csendben olyan embereket, helyeket és lehetőségeket rendez el, amelyek a megfelelő időben feltárják tökéletes tervét.

Ahogy Ruth kegyelmet talált Boáz földjén, Isten kegyelme is megtalálja azokat, akik hűségesen engedelmeskednek. Az Ő időzítése soha nem késik, és az Ő gondoskodása soha nem hiányzik.

A Róma 8:28 (NIV) biztosít minket: „Tudjuk pedig, hogy akik Istent szeretik, minden javukra válik azoknak, akiket az ő végzése szerint elhívott.” Még a bánattal teli fejezeteket is Isten szerető kezei szövik mesterművé.

Ha ma a saját útkereszteződéseden állsz, válaszd a hitet a félelem helyett. Válaszd az engedelmességet a kényelem helyett. Válaszd Istent a megszokott helyett. Ugyanaz az Isten, aki Ruthot a bizonytalanságon keresztül vezette, ma is vezeti gyermekeit. Amikor az Ő kezébe helyezed az életedet, Ő mindig az Ő tökéletes célja felé fog vezetni.

Forrás: Facebook/Az Úr az Én Pásztorom

6720

---

 

07.30
Imádság

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben, hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és az Isten békessége, amely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban."
Filippi 4:6–7

Az imádság kiveszi a problémádat a kezedből, és Isten kezébe helyezi.
Amikor imádkozunk, nem azt bizonyítjuk, hogy erősek vagyunk, hanem azt, hogy bízunk Isten erejében. Az imádság nem mindig azonnal változtatja meg a körülményeinket, de mindig megváltoztatja a szívünket. A terhek könnyebbé válnak, mert már nem egyedül hordozzuk őket. Isten meghallja a hozzá forduló embert, és a maga tökéletes idejében cselekszik.

Amikor megkapta az asszír király fenyegető levelét, nem a saját erejében bízott. Bement az Úr házába, kitárta a levelet Isten előtt, és imádkozott. Az Úr meghallgatta könyörgését, és csodálatos módon megszabadította népét. Ez a történet arra tanít, hogy amikor a legnagyobb terheinket Isten kezébe tesszük, Ő képes olyan megoldást adni, amely meghaladja emberi lehetőségeinket.

"Most azonban, URunk, Istenünk, kérlek, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy fölismerje e föld minden országa, hogy te, az ÚR vagy az egyetlen Isten!"
(2Királyok 19)

Bízd ma is minden gondodat az Úrra! Amit te már nem tudsz megoldani, azt Ő még mindig kézben tartja. Az Ő békessége kísérjen, erősítsen és adjon reménységet ezen a napon. Ámen.

6646

 

---

07.29
Az Úr az én világosságom

"Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?"
Zsoltárok 27:1

Az életben sok minden okozhat félelmet: betegség, bizonytalanság, veszteség vagy a jövő ismeretlensége. Dávid azonban nem azt mondja, hogy nincs oka a félelemre, hanem azt, hogy van Valaki, aki nagyobb minden félelménél.

Az Úr a világosság. Ő megmutatja az utat akkor is, amikor előttünk csak sötétség látszik. Ő az üdvösségünk, aki nemcsak a földi élet nehézségeiben segít, hanem örök reménységet is ad. És Ő életünk erőssége: amikor elfogy a saját erőnk, Isten akkor is megtart bennünket.

Ha ma valami nyugtalanít vagy aggodalommal tölti meg a szívünket, emlékezzünk erre az ígéretre. Nem a körülményeink határozzák meg a békességünket, hanem az, hogy az Úr velünk van. Aki az Ő kezében van, annak nem kell rettegve élnie, mert Isten hűségesen vezeti és oltalmazza minden napon.

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy Te vagy az én világosságom, üdvösségem és erősségem. Amikor félelem támad a szívemben, segíts Rád tekintenem, és bízni abban, hogy Te soha nem hagysz el. Ámen.

6611

---

07.28
Minden vihar egy iskola, minden próba egy tanító

„Ez a kicsi és ideiglenes nehézség, amit elszenvedünk, hatalmas és örökkévaló dicsőséget hoz majd nekünk, sokkal nagyobbat, mint a nehézség." (2Kor 4:17, GNT fordítás) *

Amikor nehézségeken megyünk át az életben, az első dolgunk, hogy elkezdjünk valaki mást hibáztatni. De nem számít, hogy mi okozta a problémádat – Istennek célja van még a nehézséggel is az életedben! Még akkor is, amikor bolondságokat követsz el, Isten azokat is fel tudja használni. Még akkor is, amikor mások szándékosan megbántanak, Ő fel tudja használni. Még akkor is, amikor a sátán gonoszságokat tervez ellened, Isten tud jót kihozni belőle.

Isten célja nagyobb, mint a problémáid és a fájdalmaid. Neki van egy terve! Meg kell tanulnod túl látni a jelenlegi fájdalmon és a hosszú távú haszonra tekinteni.

A Róma 5:3-4-ben ezt írja: „Akkor is örülhetünk, amikor problémákba és próbákba ütközünk, mert tudjuk azt, hogy ... mindezek megtanítanak türelmesnek lenni. A türelem pedig erős jellemet alakít és minden alkalommal segít egyre jobban bízni Istenben mindaddig, míg a hitünk és reménységünk erős és állhatatos nem lesz." (TLB fordítás).

Mi a célja a problémáidnak és nehézségeidnek? Isten azt akarja, hogy megtanulj valamit. Minden vihar egy iskola, minden megpróbáltatás egy tanító. Minden tapasztalat nevel, minden nehézség a fejlődésedet szolgálja.

Legtöbben lassan tanulunk. Ha nem tanulsz meg valamit, Isten újra fel fogja hozni az életedben. Újra fel fog bukkanni, mert Istent sokkal jobban érdekli a jellemed, mint a kényelmed! Sokkal jobban szeretné, hogy egyre inkább hasonlatos legyél Krisztushoz, mint hogy egyre könnyebben menjenek a dolgok számodra.

Lehet, hogy épp most kell szembenézned egy hatalmas nehézséggel. Lehet, hogy éppen egy betegség, bűntudat, anyagi probléma vagy feszültség egy kapcsolatban, amin most épp átmész. Van Istennek bármi mondanivalója, amíg te nehézségben vagy? Persze, hogy igen! Isten arra biztat, hogy ne add fel, hanem inkább növekedj, inkább nőj fel! Töltsd be a nehézségeid célját – válj egyre inkább azzá az emberré, amilyennek Isten teremtett, hogy legyél!

„Ez a kicsi és ideiglenes nehézség, amit elszenvedünk, hatalmas és örökkévaló dicsőséget hoz majd nekünk, sokkal nagyobbat, mint a nehézség." (2Kor 4:17 GNT fordítás).

forrás: Napi remény blog

6648

---

07.27
Megkötözöttség, függőség, szabadság

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.
1Korintus 6:12

Egy félreértelmezett ige: "Minden szabad nekem..."
Az Úr nem tiltja meg nekünk, hogy bizonyos dolgokat fogyasszunk, amelyek örömet szereznek nekünk. Mindaddig, amíg ezek nem lesznek számunkra nélkülözhetetlenek addig nincs is probléma. De amikor már hiányuk kellemetlenséget, rosszullétet vagy olthatatlan vágyat keltenek bennünk, irányukban akkor már baj van. Mert már akaratunk ellenére is a rabjai lettünk, és leláncolt, magához kötözött. Szabadulni tőle pedig önerőből nem tudunk.

Sok dolog okozhat függőséget. Az ismertebbek közé tartozik az alkohol, a drog, a gyógyszerfüggőség, az evési kényszer, az anorexia, dohányzás és sok minden más, amely úrrá válik az életünkben.

Gyengék vagyunk ahhoz, elforduljunk tőlük, és lerázzuk vagy széttörjük ezeket a bilincseket.

Kérdezem, hogy kik az igazi megkötözöttek?

Megkötözöttek azok, akik azt, amiben, és amivel élnek ártalmát nem ismerik fel és valóságként fogadják el. Amikor pedig felismerik szabadulni már nem tudnak.
Megkötözöttek, mert úgy érzik, hogy gondjaikra, problémáikra más nem adhat megoldást.

Megkötözöttek, mert azt hiszik, ez az egyetlen járható út ahhoz, hogy jól érezzék magukat, mely által, mint egy szükséges pótszerrel kivonják magukat a világi hatásokból, felszabadultságot, könnyebbséget érezvén. Olyan ez, mint az álomvilág. Felébredve ismét szembesülnek a sokszor kegyetlen valósággal.

Megkötözöttek, és bár felismerik ezt, elhiszik, hogy értéktelenek. Ezen érzések miatt kerülnek egyre többen depressziós állapotba és testileg, szellemileg leépülve akár még az életüket is eldobják.

De van egy jó hír! Van megoldás. Ézsaiás próféta messiási igéjében ezt olvashatjuk:

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.
Ézsiás 61:1-2

Vannak olyan betegségek, amelyek megnyomorítják az életet. Akik áldozatul esnek, nem tudnak teljes életet élni, csak azt és annyit engedhetnek meg maguknak amennyit láncuk hossza enged.
Jézus ezeket a láncokat leoldja és szabadságot ad.

Bármi történik is az életünkben tudni kell, hogy egyedül csak az Úr szabadíthat meg minket rabságunkból, megkötözöttségünkből, függőségeinkből.
Hozzá kell fordulnunk, és elé kell vinnünk azokat is, akik már saját erejükből nem képesek a megkötözöttségből kilépni.

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”
János 8:36

(bacsipista)

6518

---

 

07.26
MEGMÉRGEZVE

Van értelme meggyógyulni, ha azután mindig visszakerülsz oda, ahol beteggé tettek?

A világhoz és az élethez való hozzáállásod nem csak rajtad múlik. Attól is függ, hogyan viszonyul hozzád a környezeted, és milyen hatással van rád. Amikor kilátástalannak látod az életedet, egyáltalán nem biztos, hogy a szemeden van hályog. Lehet, hogy egyszerűen sűrű köd vesz körül. Ez a köd pedig sokszor a külvilág bűne és gonoszsága, ami fojtogat. A Szentírás is figyelmeztet minket erre a romboló környezeti hatásra:

„Ne tévelyegjetek: a jó erkölcsöt megrontja a gonosz társaság.” (1Korinthus 15:33).

Azt mondják, hogy az élelmes, szorgalmas, „életre termett” ember a jég hátán is megél. Hogy a lehető legrosszabb körülmények között is megtalálja a lehetőségeket arra, hogy ne csak túléljen vagy éldegéljen, de akár még jól is éljen. De – és ez egy nagyon fontos, súlyos de – az ember hajlamos arra, hogy a környezetéhez alakuljon, ahelyett, hogy ő változtatná meg azt. Ha a föld, amibe gyökeret eresztettünk, mérgezett, a gyümölcseink is betegek lesznek. Jézus pontosan látta ezt az összefüggést:

„Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a romlott fa jó gyümölcsöt.” (Máté 7:18).

Nem várhatjuk el a hal gyógyulását, ha maga a víz mocskos, amiben úszik.

De ez a világ már régen nem normális. Ma már a gyerekek is képesek arra, hogy addig piszkálják, marják és módszeresen leépítsék a társukat, amíg az el nem dobja magától az életét. Kevés felnőtt képes rá, hogy függetlenítse magát a környezetétől – egy gyermek pedig biztosan képtelen rá.

Akikkel felnősz, azok kikerülhetetlenül hatnak rád, ahogy te is rájuk. Ez nemcsak a szokások átvételéről szól. Sokszor valami sokkal rosszabb történik: beépíted őket a személyiségedbe. És ha ez megtörténik, a fizikai menekülés már késő. Hiába hoznak ki onnan, hiába költözöl el, hiába váltasz munkahelyet vagy zárod be az ajtót. Mert a romlottság már nincs kívül. Beléd költözött. Pál apostol zseniálisan ragadta meg ezt a belső tehetetlenséget, amikor ezt írta: „Mert nem azt teszem, amit akarok, a jót; hanem azt cselekszem, amit nem akarok, a gonoszt. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn.” (Róma 7:19-20). Ez a bennünk lakó méreg.

A valódi tragédia nem az, hogy megbetegszel a mérgező közegben. Hanem az, hogy mire kiemelnek onnan, a méreg már az életed részévé vált, a sejtjeidbe ivódott – és akkor is tovább pusztít téged belülről, amikor a külvilágban már rég tiszta a levegő.

Kiemelhetnek a vízből, de ki mossa ki a mérget a sejtjeidből? Emberileg senki. Ezért van szükségünk az Isteni szabadításra, amely nemcsak az akváriumot cseréli ki körülöttünk, hanem a szívünket is újjáteremti belülről.

Bán Imre

6497

 

---

07.25
Senki sem állíthatja meg azt, amit Isten készít az életedben

Vannak időszakok, amikor úgy tűnik, minden akadályoz bennünket. Emberek elutasítanak, ajtók bezárulnak, a körülmények reménytelennek látszanak. De Isten terve nem emberek kezében van. Amit Ő elhatározott, azt senki sem tudja megakadályozni.
Az emberek késleltethetik az utadat, de nem tudják meghiúsítani Isten akaratát. Lehetnek könnyek, várakozás és próbák, de Isten minden eseményt a te javadra tud fordítani. Ő már előre elkészítette az utat, és a megfelelő időben megnyitja előtted azokat az ajtókat, amelyeket senki sem tud bezárni.

„Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.” (Jób 42,2)
És:
„Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.” (Jelenések 3,8)

Ezt igazolja a bibliai történet: József élete (1Mózes 37–50)

József testvérei irigységből eladták rabszolgának. Hamisan megvádolták, börtönbe került, és hosszú éveken át úgy tűnt, hogy Isten ígérete soha nem teljesül. Mégis, Isten végig vele volt. A megfelelő időben kiemelte a börtönből, Egyiptom vezetőjévé tette, és általa sok ember életét mentette meg.
József végül ezt mondta testvéreinek:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten azt jóra fordította.” (1Mózes 50,20)

Ez a történet arra emlékeztet, hogy ha Isten készít valamit az életedben, azt sem emberek, sem a körülmények nem tudják megállítani. Bízz Benne, maradj hűséges, és várd türelemmel az Ő idejét. Az Ő terve mindig nagyobb annál, mint amit ma látsz.

6480

---

 

07.24
KIHASZNÁLVA

Amikor valaki elé teszel szeretettel egy tányér ételt, amit neki főztél, az bizonyosan elfogy rövid időn belül. Az üres, összemaszatolt tányért pedig, ami előtte marad, már csak koszosnak hívják, amit nem akarnak látni többé...

Nem a mosogatásról szeretnék beszélni. Talán csak annyit emlékeztetőül, hogy amíg az a tányér étel eléd kerül, amit te 10 perc alatt megeszel, az előtte órákig készül. A folyamat ott kezdődik, hogy hazakerülnek az összetevők: minden megpucolódik, felkockázódik, ledarálódik, kifő... Közben jó pár tál, edény, fazék lesz piszkos, amit el kell mosogatni. Ezt „szaknyelven” feketemosogatásnak hívják. Miután pedig ott hagytad a kiürült tányérodat, azt is tisztítani kell – azt viszont már fehérmosogatásnak nevezik.

Sokan azt mondják, hogy az életben semmi sem fekete és fehér, de láthatod, hogy itt mégis az...

Létezik egy rideg, elhallgatott igazság az emberi kapcsolatokban: amíg valakinek haszna van belőled, addig kellesz neki. Amíg a tányéron finom étel van, addig az emberek szeretik azt, aki enni ad nekik, megbecsülik a vendéglátót, és örömmel mennek oda, ahol kielégítik az igényeiket. A Biblia nem hallgatja el ezt az emberi gyarlóságot; a Példabeszédek könyve tűpontosan fogalmaz: „A gazdagnak sok a barátja, de a nincstelentől elfordul a barátja is.” (Péld 19:4).

Amint az étel elfogy – amint teljesen kimerülnek a forrásaid, a kedvességed, a támogatásod, a fiatalságod, a szépséged... –, a funkciód a világ szemében egy csapásra megszűnik. Nemcsak értéktelenné válik az, aki üresen maradt, hanem egyenesen zavaró tényező is leszel. Mint az az üressé vált, koszos edény, amit minél gyorsabban el kell takarítani az útból. Az a tányér te magad vagy: az ember, aki ad, táplál és kiszolgál másokat. Az étel pedig mindaz, amit önként kimérsz magadból: a szereteted, a figyelmed, az energiád.

A tragédia akkor kezdődik, amikor feleslegessé válsz. Amikor már nem tudsz többet adni, az „érdekbarátaid” hirtelen téged állítanak be rossznak, unalmasnak vagy haszontalannak. Pál apostol figyelmeztetett minket, hogy a hálátlanság és az önzés elhatalmasodik a világon: „Tudd meg pedig, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Mert lesznek az emberek maguknak szeretők... háládatlanok, szeretetlenek...” (2Tim 3:1-2).

Egy párkapcsolatban vagy barátságban addig te vagy a világ legjobb embere, amíg szó nélkül teszel meg mindent a másikért. De amint elfáradsz, vagy végre meghúzod a saját határaidat, abban a pillanatban már a „toxikus” partnert látják benned. Ugyanez a színjáték zajlik a munkahelyeken is. Éveken át erődön felül teljesítesz, aztán amikor lebetegszel, a hasznosságod köddé válik. Senki nem fog emlékezni a korábbi érdemeidre. Úgy kezelnek majd, mint egy felesleges koloncot, amitől a legbölcsebb mielőbb megválni. A valódi csapda az, hogy a világ a saját hálátlanságát mindig a te bűnöddé teszi. Mire a tányér teljesen kiürül, elérik, hogy te érezd magad szégyellnivalónak, amiért már nincs mit adnod többé.

De mit mond nekünk Isten ebben a kilátástalanságban?

Ez a világi példázat arra tanít minket, hogy ne emberekben keressük a végső elismerést és biztonságot. A Zsoltáros így int minket: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsolt 118:8). Az emberek szeretetének gyakran feltételei vannak (a tele tányér), de Isten szeretete feltétel nélküli (Agape).

Amikor a világ szemében egy üres, koszos, eldobandó edény vagy, Isten szemében akkor is drága kincs maradsz. Ő az a „Fazekas”, aki nem kidobja a megrepedt, kiürült edényt, hanem megtisztítja, és újra megtölti Szentlélekkel, élettel és szeretettel. Ha úgy érzed, teljesen kiürültél a mások kiszolgálásában, ne a hálátlan világtól várd a feltöltődést, hanem menj Oda, Aki ezt ígéri: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28). Ne engedd, hogy a világ elhitesse veled, hogy értéktelen vagy, csak azért, mert a tányérod most üres. Istennél a te értéked nem a teljesítményedtől, hanem a lényedtől függ.

forrás: Bán Imre

6460

---

 

07.23
A FENEVAD ENGEDELMESKEDETT, A PRÓFÉTA NEM

„És elment, és megtalálta a holttestét az úton heverve; mellette ott állt a szamár és az oroszlán. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és nem tépte szét a szamarat.”
1Királyok 13:28

Milyen rendkívüli jelenet! Egy oroszlán megölte az engedetlen prófétát, mégsem falta fel a testét. Még megdöbbentőbb, hogy a mellette álló szamarat sem támadta meg. Ez nem hétköznapi esemény volt – hanem isteni jel.

Az oroszlán pontosan engedelmeskedett Isten parancsának. Végrehajtotta az ítéletet, de egy lépéssel sem ment tovább annál, amit Isten elrendelt. A szamár sértetlen maradt. A vadállat nagyobb engedelmességet mutatott, mint az Isten embere.

A próféta világos utasítást kapott az Úrtól, mégis hagyta magát megtéveszteni, és engedetlenné vált. Története emlékeztet bennünket arra, hogy a részleges engedelmesség valójában engedetlenség. Nem elég ismerni Isten Igéjét; hűségesen követnünk is kell azt.

Napjainkban sokan tudják, mit mond Isten, mégis a saját útjukat választják. Tanuljunk ebből a komoly figyelmeztetésből! Legyünk készek engedelmeskedni Isten szavának akkor is, amikor az nehéz, népszerűtlen vagy kényelmetlen.

Isten megbecsüli az engedelmességet. Ne engedjük, hogy a mező vadállatai példamutatóbbak legyenek nálunk Isten parancsaira adott válaszukban.

forrás: Facebook-Egy új élet

6440

 

---

07.22
A PALÁST LEHULLT, DE A HATALOM MEGMARADT

„Add nekem a benned levő lélekből kétszeres részt!”
2 Királyok 2:9

Sokan szeretnék a palástot, de kevesen hajlandók végigmenni azon az úton, amely odavezet. Mielőtt Elizeus hordozta volna a hatalmat, először a hűség terhét hordozta. Mielőtt megkapta volna a kenetet, bizonyította az elkötelezettségét. Isten nem önti legnagyobb megbízatásait gondatlan kezekbe. Azoknak adja, akik akkor is közel maradnak, amikor mások elmennek.

Elizeus tudta, hogy Illés földi ideje a végéhez közeledik. Az úton Illés többször is mondta neki, hogy maradjon hátra, de Elizeus nem volt hajlandó. Újra és újra kijelentette: „Az Úr él, és a te lelked is él, én nem hagylak el téged.” Ez több volt, mint egy emberhez való hűség; ez Isten elhívásához való ragaszkodás volt. Isten áldásai gyakran azoké, akik nem adják fel, amikor az út nehézzé válik.

Minden megálló az úton próbatétel volt. Gilgál, Bétel, Jerikó és a Jordán nem csupán helyek voltak; a felkészítés szakaszai. Isten formálta Elizeus jellemét, mielőtt nagyobb tekintélybe emelte volna. Az Úr ma is ugyanezt teszi. Előbb a titokban készít fel minket, mielőtt nyilvánosan előléptetne.

Amikor elértek a Jordán folyóhoz, Illés megütötte a vizet palástjával, és a folyó kettévált. Ez a csoda emlékeztetett arra, hogy az Isten, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, ma is cselekszik népe között. Nincs akadály, amely megállhatna Isten hatalma előtt, amikor Ő utat rendelt el.

Miután átkeltek, Illés megkérdezte Elizeust, mit kíván leginkább. Elizeus nem gazdagságot, hírnevet vagy befolyást kért. Hanem Illés lelkének kétszeres részét kérte. Kérése egy olyan szívet mutatott, amely Isten jelenlékét többre értékeli a földi jutalmaknál. Akik Istenre éheznek, mindig többet kapnak, mint akik a világra vágynak.

Ezután elérkezett a pillanat, amely örökre beíródott az Írásba. Hirtelen tüzes szekér és tüzes lovak jelentek meg, és elválasztották egymástól a két prófétát. Illés forgószélben felvitetett a mennybe. Maga a menny tett bizonyságot arról, hogy Isten szolgái drágák az Ő szemében.

Ahogy Illés felment, a palástja leesett a földre. Ami veszteségnek tűnt, valójában átadás volt. Ami befejezésnek látszott, új kezdet lett. Isten megmutatta, hogy munkája soha nem ér véget egyetlen nemzedékkel. Amikor egy szolgáló befejezi a futását, Isten másokat támaszt, hogy folytassák a küldetést.
Elizeus felvette a palástot, és visszatért a Jordánhoz. Ugyanannál a folyónál állva döntő pillanat elé került. Vajon vele marad-e Isten hatalma? Vajon Illés Istene lesz-e Elizeus Istene is?
Bátor hittel Elizeus megütötte a vizet, és kiáltotta: „Hol van most az Úr, az Illés Istene?” Azonnal kettévált a Jordán. A csoda bizonyította, hogy a hatalom soha nem magában a palástban volt. A hatalom mindig Istenben volt.

Ez az igazság ma is érvényes. Gyakran módszerekben, emberekben vagy hagyományokban bízunk, de valódi bizalmunknak az Úrban kell lennie. Ugyanaz az Isten, aki Illés által munkálkodott, most Elizeus által munkálkodott. Isten hatalma nem korlátozódik egyetlen személyre vagy nemzedékre.

Az Ézsaiás 40:31 ígérete közvetlenül kapcsolódik ehhez a történethez: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” Elizeus ereje nem saját képességeiből fakadt, hanem Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmából. Akik az Úrra várnak, mindig új erőt találnak az úthoz.

A palást a lelki örökség valóságára is emlékeztet. A mai hűség hatással lehet a jövő nemzedékeire. Ahogy Pál később írta a 2 Timóteus 1:7-ben: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Ugyanaz a Lélek, aki Isten szolgáit erősíti, minden hívő számára elérhető, aki közel jár hozzá.

Sokan nagyobb kenetért imádkoznak, miközben elhanyagolják a mélyebb odaszánást. Elizeus története azonban azt tanítja, hogy a kétszeres rész hűség, szolgálat, alázat és kitartás után jött. Isten legnagyobb áldásai gyakran az engedelmesség túloldalán találhatók.

Talán úgy érzed, hogy életed egy szakasza véget ért. Talán valami értékeset elvettek tőled. Emlékezz a lehulló palást tanulságára: ami végnek tűnik, lehet, hogy Isten nagyobb küldetésre készít fel. A tegnap Istene a holnapban is veled lesz.

Ma Isten még mindig olyan embereket keres, akik hűségesek maradnak, kitartanak, és az Ő jelenlétét mindennél jobban keresik. A palást kézről kézre járhat, az idők változhatnak, de Isten hatalma örökké megmarad. Ha közel maradsz hozzá, felkészít minden elhívásra és minden harcra, amely előtted áll.

forrás: Facebook - Egy új élet

6413

---

 

07.21
Gyönyörködj az ÚRban és megadja kérdéseidet

"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik"
Zsoltárok könyve 37:4-5

A szívek kérését nem kell erőltetni - van belőle mindenkinek. Az Úrra hagyni az utunkat, azaz egész életünket, már nehezebb. Miért? Mert mi gyorsan szeretünk haladni. Egyre inkább egy olyan világban élünk, ahol a gyorsaság a menő, a türelmeseket lenézik - pedig az Úr a legtöbbször a türelmünkön keresztül vezet bennünket.

Amikor Ábrahám beleegyezett felesége tanácsába és Hágártól lett gyermeke - nem hagyta Istenre, hanem a saját útját járta. Amikor vitte Izsákot feláldozni, akkor egyedül Istentől várhatott segítséget - és az Úr valóban munkálkodott: gondoskodott az áldozatra való bárányról.

Jákób, amikor Isten Fia legyőzte őt birkózásban, letett minden okoskodást és Istenre bízta magát. Az az útja volt az egyetlen, ami az addigi életében mentes volt a csalástól. Sem csaló, sem megcsalatott nem volt akkor.

A legjobb kezekben akkor van az életünk, ha egy olyan Hatalmas Lényre bízzuk, Aki ismeri minden hajszálunkat,a múltunk és a jövőnk minden egyes pillanatát, de ezt a mindentudását nem ítélkezésre használja fel, hanem arra, hogy segítsen olyannak lenni, amilyennek kell. Nem kell álmodozni Róla, mert létezik: pontosan ismer bennünket, ennek ellenére szeret. Csak azt kéri tőlünk, hogy Benne gyönyörködjünk, mert csak ezen az egy módon vagyunk hajlandóak elfelejteni a saját sérelmeinket.
Hát… nem hiszem hogy könnyű kérés! Könnyű egy virágban gyönyörködni! Gyönyörű és illata is van! Istent soha senki se látta… mégis a kéréseid teljesítése attól függ min-kin nyugszanak meg a szemeid! Ettől a perctől kezdve marad a HIT! A HIT és a hitnek a szemei! És lesz előtted egy gyönyörű kép, és körbejár az élet illata…

Miközben Istennel vagyunk elfoglalva, a dolgaink nemhogy állnának, hanem a legjobb kezekbe tettük őket, mert az Úr Maga munkálkodik, és mindenből a legjobbat hozza ki!

Lelki útravaló

6382

 

---

07.20
Helyesen látva önmagunkat

 

,,A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint." (Róma 12:3)

 

Senki sem mentes az önmagát dicsőítés bűnétől. Ha erre bizonyítékot keresünk, elég csak belépnünk bármelyik óvodai osztályterembe. Ebben a kis gyermekcsoportban hamarosan valaki elkezdi magát dicsérni azért, hogy ő építette a legmagasabb építőelem-tornyot, vagy ő rajzolta a legszebb családi portrét - más szóval, magát többnek gondolja, mint amennyinek gondolnia kellene.
Ha folyamatosan másokkal hasonlítjuk össze magunkat, az világi gondolkodásmódra utal. A magunkról alkotott eltúlzott vélemény (látásmód) rettenetes probléma - olyan, amely másokat lebecsül, és figyelmen kívül hagyja a helyünket Isten előtt. A megoldás azonban nem az önleértékelésben rejlik, amely az önmagunk felmagasztalásának ellentéte és ugyanolyan súlyú hiba. Ez az önleértékelés is a büszkeség terméke, mert szintén az összehasonlításból fakad. Ez is önmagunkra összpontosít.
A kereszténynek az önmagáról alkotott képe egy Isten által megújított gondolkodásmódon kell alapulnia (Róma 12:2). Ebből a szemszögből nézve értékünket Isten irgalmában és kegyelmében találjuk meg. Jelentőségünk, identitásunk, értékünk és szerepünk mind abban gyökerezik, hogy ki Isten és mit tett értünk, nem pedig abban, hogy kik vagyunk mi magunk, vagy mit tettünk érte.
Erre a helyes énképre emlékeztet minket, amikor elénekeljük a következő sorokat: ,,Amikor a csodálatos keresztet szemlélem, amelyen a dicsőség Hercege meghalt." A kereszt szemlélése azt jelenti, hogy az evangéliumra összpontosítunk - arra az igazságra, hogy valaki más halt meg helyettünk, és viselte el a büntetésünket. Ezáltal megértjük, hogy ,,a legértékesebb nyereségemet is veszteségnek tekintem, és megvetem minden büszkeségemet." A kereszt egyszerre emel fel és aláz meg minket, és ez megszabadít attól, hogy az életben magunkat előtérbe kelljen helyezni, és lehetővé teszi, hogy felismerjük azokat a területeket, ahol Isten megajándékozott minket. Ez az, amikor ,,józan ítélőképességgel" gondolunk magunkra.
Az egyháznak tehát észrevehetően különböznie kell a világtól abban, ahogyan magunkat és egymást látjuk. Amikor összejövünk, az evangélium által egyesülve, minden más, ami identitásunkhoz kapcsolódik - bár nem jelentéktelen -, elveszíti elsődleges jelentőségét, és ajándékainkat azért használjuk, hogy másoknak szolgáljunk, nem pedig azért, hogy magunkat elégítsük ki.
Nézz a keresztre, ahol a Megváltód a bűneidért vérzett és halt meg, mert szeret téged. Nincs helye a büszkeségnek az életedben. Nincs okod büszkének lenni. Nincs szükséged arra, hogy másokkal hasonlítsd össze magad. Ehelyett mindazt, amit Ő adott neked, önzetlenül és örömmel mások szolgálatára fordíthatod.

Elolvasásra: 1Korinthus 4:1-7

Alistair Begg

6350

---

07.19.
Ha hiszed, tedd meg!

Ne csupán hallgatói legyetek az igének, hogy ne csapjátok be magatokat, hanem tegyétek is meg, amit mond! (Jakab 1:22, NIV fordítás)

Jak. 1:22 - az Újfordítás szerint:

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."

Tegnap megnéztük a Máté 12:30-at: „Szeresd az Urat a te istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, tejes elmédből és minden erődből.” (NLT fordítás) Egy lehetséges mód, ahogyan tekinthetsz erre az igeversre, hogy arra összpontosítasz, szereted Istent minden beszédeddel, minden érzéseddel, minden gondolatoddal és minden cselekedeteddel. Isten úgy alkotott téged, hogy elsősorban egy beszélő, érző, gondolkodó, cselekvő lény legyél.

Akik beszélnek, a szívükkel szeretik Istent, akik éreznek, azok a lelkükkel. De tudtad, hogy az értelmeddel is szeretheted Istent? A gondolkodók az elméjükkel szeretik Istent. Amikor fejleszted, erősíted az elméd, az az imádat cselekedete.

A gondolkodók szeretik tanulmányozni a Bibliát. A Zsoltárok 119:97 azt mondja: „Mennyire szeretem a te törvényedet. Azon gondolkodom egész nap.” (GNT fordítás)

A gondolkodó emberek szerelmesek lesznek a Bibliába, amikor megtérnek. Nincs egyetlen más könyv sem, ami hasonló lenne hozzá. Választ ad az élet kérdéseire, beleértve ezeket is: Ki vagyok én? Hova megyek? Mi az élet célja? Számít az én életem? Mi a múlt? Mi a jövő? Honnan jöttem?

Szükségünk van gondolkodókra, mert a világot meg kell vizsgálnunk. Valakinek végig kell gondolni az összetett kérdéseket, és annak a következményét, amit mi többiek teszünk. Szükségünk van emberekre, akik végig gondolják a makacs problémákat, és leteszik a megoldásokat az asztalra. Ezért van szükségünk tudóskora, írókra, filozófusokra, feltalálókra.

A gondolkozóknak azonban nagyon figyelniük kell az alázat gyakorlására. A Biblia azt mondja: „Ne tartsd bölcsnek önmagadat” (Példabeszédek 3:7). Miért? Mert Isten az Isten, te pedig nem.

Az alázat egy választás. Egyszer sem mondja a Biblia, hogy kérd Istent, alázzon meg. Azt mondja, hogy „alázd meg magad az ÚR előtt.” Ez egy választás. Az alázat olyan valami, amit magaddal teszel. Senki sem képes megtenni veled. Megalázhatnak, de nem tudnak alázatossá tenni. Lényegében az alázat teljes függés Istentől. Ez nem tagadja meg az erősségeidet, de azt jelenti, hogy őszinte vagy a gyengeségeidet illetően.

A gondolkodóknak arra is figyelniük kell, hogy gyakorolják, amit tudnak. Ha tudod, akkor tedd meg! A Jakab 1:22 azt mondja: „Ne csupán hallgatói legyetek az igének, hogy ne csapjátok be magatokat, hanem tegyétek is meg, amit mond!”

Isten Igéje az élet „Használati Utasítása”, ezért akarja Isten, hogy tegyük meg, amit meg kellene tennünk. Ő a Teremtőnk, Ő tudja legjobban, hogyan kellene élnünk. A jó hír az, hogy Isten mindig igazságos velünk, segít bennünket, hogy kövessük az Ő utasításait.

Napi remény blog

6328

---

 

07.18.
AZ OLTHATATLAN REMÉNYSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,18-27

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, ... azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából arra a szabadságra és dicsőségre, amelyben Isten gyermekei részesülnek."
(Róm 8,20-21)

Arra teremtettünk, hogy éljünk, és nem arra, hogy meghaljunk. Ámbár semmi sem megszokottabb ebben az életben, mint a halál és haldoklás, a halál mégsem természetes.
Minden, ami csak lélegzik, gyűlöli a halált. Ember és állat küzd az életéért, még a halál kapujában is. Csak beteg emberek fogadják el a halál tényét: néhány filozófus, akik ésszerűsítették azt, ami ellentmond az észnek, vagy mindennapi emberek, akik túl betegek és fáradtak, hogy tovább éljenek.
Amikor a teremtmény hű önmaga természetéhez, akkor élni akar. Egyetlen egy teremtmény sem adja meg magát önként a pusztulásnak és a halálnak. És mivel nem tagadhatjuk meg eredetünket, továbbra is reménykedünk. Tudjuk, hogy minden alá van vetve a hiábavalóságnak vagy haszontalanságnak, mégis reménykedve "zúzzuk véresre koponyánkat a falon".
Kitartóan reménykedünk sírhalmok között járva is: remélve, hogy valami módon egy új világ jön el, hogy valaki talán egy nap feltalál valamit. A teremtett világ azt reméli, amit nem ismer, és ezáltal azt tanúsítja, hogy nem önkéntes foglya a romlásnak.
A keresztyén ember osztja és megérti ezt a reménységet. Az élet után való sóvárgás és a börtönben hallatott nyögés bennünk felerősödik, mivel nekünk, eltérően minden embertől, tudomásunk van az új életről és az új világról. Bennünk már most megkezdődött az új világ. Az új haza első termése szívünkben van. Ez a Szentlélek. A zarándokok már megízlelték az Ígéret Földjének első szőlőfürtjeit. A paradicsom első virágai Jézus Krisztus egyházában találhatók.
Midőn a keresztyének hallják a teremtett világ nyögését a romlásnak ebben a börtönében, és midőn hallják mindenfelől a reménység énekét, amelyet Isten helyezett el kezének minden alkotásába, megerősödnek hitükben, hogy jön már az új világ. Mi most már meg tudjuk magyarázni a szenvedésben társainknak, hogy miért van fájdalom és hogy miért reménykednek. És mi vagyunk az előhada mindazoknak, akik reménykednek, és imádkoznak, munkálkodnak egy jobb hazáért.
A keresztyének mutatják az utat abba az országba. Isten kegyelméből ők tudják, hogy honnan jön a megújulás, hol kezdődik el, és hogy hogyan teljesedik majd be.

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

6317

---

 

07.17
Legyen a te hited szerint

A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint.
És meggyógyult a szolga még abban az órában."
Máté 8:13.

Példát vehetnénk a századosról. Beteg volt a szolgája. Mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Jézus vele menjen, és otthonában gyógyítsa meg a beteg embert. Neki elég volt Jézus szava, Jézus ígérete.
Mi hogy is állunk ezzel a dologgal?
Jézus szava rendelkezésünkre áll. Kezünkben van a Biblia. A szó, az ígéret.
Kimondjuk és nem használ?
Talán halkan mondtuk?
Nem, véleményem szerint nem a hangerő dominál, hanem a hitünk. Elhisszük-e, hogy Jézus ma is gyógyít? Mert ha nem nagyon, akkor ne is reménykedjünk.
Tudjuk, hogy Isten szuverén joga eldönteni, hogy kit gyógyít meg és kit nem. De a mi hitünk felerősítheti a reményt abban az emberben aki már reményvesztett, és Jézus Krisztusba kapaszkodhat. Az Ő szavába és ígéretébe. És ez a remény megnöveli a hitét és élni akarását. Ha sikerül személyes kapcsolatot kialakítania Jézussal, akkor az örök élet ajándékát is elnyerheti.
Ne engedjük, hogy hitünk csökkenjen. Tápláljuk és erősödjünk a napi imádkozás és az Úrral törénő kapcsolatunk fenntartása által.

6281

 

Július 16.
Ő kezdi, Ő munkálja, Őreá nézve

„Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké" (Róm 11,36).

Abban mindnyájan megegyezünk, hogy minden szellemi munkának Isten a kezdeményezője, és ez így helyes. De ennél továbbmenve, azt állítjuk, hogy vele kell végződnie mindennek. Pál szavaival élve: „Isten legyen minden mindenekben." De van itt még valami több is. Ő nem csupán kezdeményezője és bevégzője minden dolognak, hanem munkálója is. És ahol az Ő ereje munkálkodik, ott mindent dicsőségre vezet. A mi bajunk az, hogy bár tudjuk, a kezdetnek „Őtőle" kell jönnie, és a befejezésnek „Őreá nézve" kell történnie, mégis elfelejtjük azt az életbevágóan fontos tényt, hogy ami közben történik, az a nagy munka, annak is „Őáltala" kell végbemennie. Ha a végén mindenképpen Övé lesz a dicsőség, ne igényeljünk közben semmit magunknak. Isten akarata irányítja a kezdetet, dicsősége a befejezést, de az Ő erejének kell átjárnia a kettő közé eső munkafolyamatot is. A gyakorlatban ugyanis a dicsőség nem csupán a munka végén ragyog fel, hanem már közben is.

Watchman Nee

6250

---

 

Július 15.
A nyugalom forrása

...tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek... (Mt 11,29)

Jézus itt arról beszél, hogyan lehet bennünk minden körülmények közt igazi nyugalom, és hogyan tudjuk a terheinket úgy hordozni, hogy ne roskadjunk össze alattuk. Ebben a vibráló, hajszolt, teljesítményközpontú időben, amiben élünk, különösen is fontos ezt tudnunk és gyakorolnunk.

Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám. Teljes szívvel elfogadta az Atyától kijelölt helyét, és vállalta a küldetésével járó terheket. Ez a magyarázata az ő nyugalmának.

És ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget. Sok ember elégedetlen a külsejével, képességeivel, lehetőségeivel, körülményeivel, emberi kapcsolataival. Az Isten elleni lázadás oka is az volt, hogy az ember nem fogadta el a teremtésben kijelölt helyét, hanem Isten helyére akart törni („olyanok lesztek, mint az Isten"). Ez az istenkedés az alázat ellentéte. Sokszor nem amiatt fáradunk el, hogy hordozzuk a terheinket, hanem hogy közben tiltakozunk ellenük.

Jézus a maga példáját állítja elénk: ő azért bírt ki mindent, mert teljes meggyőződéssel alárendelte magát az Atya akaratának. Ez az alázat. És tőle fogadta el a küldetésével járó nehézségeket is. Ez a szelídség. Ez nem lehetetlen beletörődés a változtathatatlanba, hanem szívbeli bizalom az Atya bölcsességében és szeretetében. S az az elhatározás, hogy nem azt keresem, mi jár nekem, hanem azt, hogy mit adhatok másoknak. Változtatni pedig csak azon akarok, amire Isten indít.

Aki tőle fogadja el az adottságait, az vele hordozhatja a terheit. Az iga kétszemélyes eszköz, Jézus igáját (amit említ itt) Jézussal hordozza a benne hívő. Ezért könnyű az.

Mt. 11: 25 „Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. 26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. 27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. 28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. 29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. 30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

6226

---

07.14
Füle Lajos: Péter és családja

Csak a hálóját hagyta ott,
családjához ragaszkodott:
mikor anyósa lett beteg,
a MESTER gyógyította meg.

"És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik."

(Máté 8.14-15)

 

6220

---

07.13
Nem minden jónak hangzó tanács származik Istentől

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e.”
– 1János 4,1

Vannak pillanatok, amikor az ellenség nem gyűlölettel, fenyegetéssel vagy nyilvánvaló bűnnel jelenik meg. Gyakran olyan szavakkal közelít, amelyek tele vannak szeretettel, együttérzéssel vagy jó szándékkal. Ez volt az egyik legveszélyesebb kihívás, amellyel Urunk, Jézus Krisztus szembesült. Nem kard, hadsereg vagy tömeg volt az ellenfél, hanem egyik saját tanítványának a hangja, aki le akarta téríteni Őt arról az útról, amelyet az Atya jelölt ki számára. Ez arra tanít minket, hogy nem minden jónak tűnő tanács Istentől származik. Ha egy tanács eltérít minket az Úr akaratától – bármilyen kedvesnek is tűnjék –, az végül botránkoztató akadállyá válik életünkben.

A Biblia elmondja, hogy Jézus elkezdte magyarázni tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vének, a főpapok és az írástudók kezétől, meg kell halnia, és harmadnapon fel kell támadnia. Az Úr nem improvizált; arról a megváltási tervről beszélt, amelyet az Atya már a világ teremtése előtt elrendelt. Minden szenvedésnek, amellyel szembe kellett néznie, örökkévaló célja volt: életét adni a bűnös megmentéséért.

Ekkor történt valami, ami emberi szemszögből szeretetből fakadó gesztusnak tűnt. Péter félrevonta Jézust, és így szólt hozzá: „Könyörülj magadon, Uram! Nem történhet meg ez veled” (Máté 16,22). Aki csak ezeket a szavakat hallja, azt hihetné, hogy Péter szeretetből cselekedett. Senki sem akarja látni, hogy szerette szenvedjen; senki sem kívánja, hogy szerette fájdalmat éljen át. Jézus azonban messze a szavak mögé látott. Értette, ki próbálja megakadályozni abban, hogy teljesítse az Atya akaratát.

Ezért válaszolt határozottan: „Távozz tőlem, Sátán! Botránkoztatsz, mert nem Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberekére” (Máté 16,23). Az Úr nem azt mondta, hogy Péter maga a Sátán. A valódi ellenséget leplezte le, aki éppen ezt a pillanatot használta fel arra, hogy eltérítse Őt a kereszttől. A látszólag együttérző tanács mögött a megváltás művének megakadályozására irányuló kísérlet húzódott meg.

Ez a tanítás ma is időszerű. Az ellenség továbbra is hasonló stratégiákat alkalmaz. Nem mindig nyílt bűn által próbál elszakítani minket Istentől. Gyakran szeretteink szavát, kellemes tanácsokat vagy ésszerűnek tűnő gondolatokat használ fel, hogy rávegyen minket: hagyjunk fel azzal, amit Isten parancsolt nekünk. Olyan szavakat is elénk tárhat, amelyek bölcsnek hangzanak, ám valójában eltérítenek az engedelmesség útjáról.

Ezért a hívő embernek nem csupán azt kell mérlegelnie, hogy egy tanács vonzónak hangzik-e, vagy közel álló személytől származik-e. Azt kell vizsgálnia, összhangban van-e az adott tanács Isten akaratával. Vannak szavak, amelyek kellemesen csengenek, mégis eltérítenek minket az Úr szándékától. Vannak javaslatok, amelyek látszólag megóvnak a szenvedéstől, valójában azonban éppen abban akadályoznak meg, hogy hűségesek maradjunk.

Jézus tudta, hogy a kereszt felé vezető út fájdalmas, de azt is tudta, hogy ez az engedelmesség útja. Ha hallgatott volna arra a hangra, és feladja az Atya által rábízott küldetést, az emberiség remény nélkül maradt volna. Ezért soha nem engedte, hogy emberi érzések felülírják Isten akaratát.

Mi is szembesülünk majd hasonló helyzetekkel. Lesznek, akik azt mondják: „Ne légy ilyen határozott”, „Ne kötelezd el magad ennyire”, „Nem éri meg a fáradságot”, vagy „Gondolj először magadra”. Az ilyen szavak gyakran nem rosszindulatból fakadnak; ám ha eltérítenek minket attól, amit Isten szán az életünknek, végül botránkoztatóvá válnak.

Isten akarata nem mindig egyezik meg az emberi kényelemmel. Az Úr olykor megpróbáltatásokat, áldozatokat és lemondásokat enged meg, mert formálja jellemünket, és felkészít minket egy magasabb rendű cél betöltésére. Az ellenség megpróbál majd rávenni minket, hogy a legkönnyebb utat válasszuk, ám Krisztus tanítványa megtanul kitartani ott, ahová Isten állította.

Ezért meg kell tanulnunk egy leckét, amelyet az Úr világossá tett számunkra: nem minden származik Istentől, ami együttérzésnek tűnik. Nem minden kellemesen hangzó tanács vezet életre. Az épít valójában, ami segít megmaradnunk az Atya akaratában – még akkor is, ha ez erőfeszítéssel, áldozattal vagy szenvedéssel jár.

Ne hagyd, hogy bármilyen hang eltérítsen attól a céltól, amelyet Isten az életed számára kijelölt. Vizsgálj meg mindent az Ige fényében! Ha egy tanács erősíti az Úr iránti engedelmességedet, fogadd azt hálával. Ám ha arra törekszik, hogy letérítsen az Isten által számodra kijelölt útról – még ha csupa jó szándékúnak tűnik is –, határozottan utasítsd el. Hiszen a hívő nem arra kapott elhívást, hogy azt kövesse, ami az ember számára a legkényelmesebb, hanem arra, hogy mindvégig hűséges maradjon Isten akaratához.

Emőke Evangélium Emi

6181

 

---

07.12
Nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van

„Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” – 1János 4:4

Vannak napok, amikor a félelem hangosabbnak tűnik a reménynél, a problémák pedig nagyobbnak látszanak az erőnknél. De Isten gyermeke nem a körülményeiből merít erőt, hanem abból, aki benne él.

Ha Krisztus a szívedben lakik, akkor nem vagy egyedül a harcaidban. Lehet, hogy a világ próbál megfélemlíteni, elbizonytalanítani vagy legyőzni, de Isten ereje minden nehézségnél nagyobb. Ő megerősít, vezet és megtart akkor is, amikor már úgy érzed, elfogyott az erőd.

Ne a félelmeidre nézz, hanem arra, aki veled van. Mert aki benned él, az a győzelem Istene. Bízz Benne ma is, és járj bátran azon az úton, amelyre elhívott.

„Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” (1János 4:4)

„Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, amerre csak jársz.” – Józsué 1:9l

Dávid és Góliát (1Sámuel 17)

A filiszteus óriás, Góliát mindenkit rettegésben tartott. Izráel legerősebb harcosai sem mertek kiállni ellene. Dávid azonban nem a saját erejében bízott, hanem Istenben. Egy parittyával és néhány kővel indult a csatába, mert tudta, hogy a győzelmet nem a fegyverek adják, hanem az Úr.
Amikor mindenki az óriást látta, Dávid Isten nagyságát látta. Ezért győzhetett. Ez a történet arra emlékeztet, hogy bármilyen nagyok is az életünk „Góliátjai”, Isten hatalma mindig nagyobb. Nagyobb az, aki bennünk van, mint bármi, amivel szembe kell néznünk.

6160

---

07.11

A HIT



A hit nem attól erős, hogy mindig értjük Isten útjait. Nem attól él, hogy mindig érezzük a közelségét. A hit akkor mutatkozik meg igazán, amikor a bizonytalanság közepén is belekapaszkodunk az Ő ígéreteibe. Amikor a szemünk még nem látja a megoldást, de a szívünk már tudja: Isten hűséges, és amit megígért, azt be is teljesíti. Bízzunk benne akkor is, amikor az út ködös előttünk, mert Ő már látja a célt, ahová vezet.

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsidók 11:1

Isten megígérte Ábrahámnak, hogy nagy néppé teszi, pedig ő és Sára már idősek voltak, és emberileg nem volt reményük gyermekre. Ábrahám mégsem a körülményeire nézett, hanem Isten szavára. Hitt az ígéretben akkor is, amikor még semmi sem látszott belőle. Végül Isten beteljesítette ígéretét, és megszületett Izsák.
Ez a történet arra tanít, hogy a hit nem azt jelenti, hogy mindent értünk vagy látunk, hanem azt, hogy bízunk Istenben. Az Ő ígéretei biztosabbak minden emberi bizonyosságnál.

„Mert Isten minden ígérete Őbenne lett igenné.” (2Korinthus 1:20)

6127

---

07.10

Daniel Kolenda - Élj, mielőtt meghalsz! - Áldott megtörtség

Észrevetted, hogy az Isten angyalával való híres találkozása után Jákób élete örökre megváltozott? Küzdött, és győzött. De egész életére lesántult. A sántító Jákób egy megtört ember volt. Egész életében azért küzdött, hogy csalással és manipulációval megszerezze Isten áldását. Így szerezte meg testvére, Ézsau áldását. Így csikarta ki az áldást apjától, Izsáktól. De csak miután megtöretett az Úr előtt, akkor mondja azt a Szentírás, hogy megkapta az igazi áldást: Isten áldását (1 Mózes 32:29).

Nincs okunk sajnálni őt: Jákób megtörve lett áldott Jákób. Ez volt az a Jákób, aki hatalmas pátriárkája és atya lett annak a nemzetnek, amit új nevéről, Izraelnek neveztek el.

Az utolsó vacsorán Jézus vette a kenyeret, és ezt mondta: „Ez az én testem, amely értetek megtöretik” (1 Kor. 11:24). A megtöretés, amiről itt beszélt, a keresztre feszítés volt, és ez a megtöretés a leghatalmasabb erőt szabadította fel, amit a világ ismer. Pál apostol azt írja a Galata 2:20-ban: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” Pál megértette, hogy megtörtsége lehetőséget ad Krisztusnak, hogy rajta keresztül megnyilvánuljon. Barátom, úgy érzed, hogy lesántultál, mint Jákób? Megsebesültél, megtörtél? Egy pillanatra se gondold, hogy ez alkalmatlanná tesz téged! Isten használni akar, és használni akarja az áldott megtörtségedet a maga dicsőségére.

Forrás: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

+1 videó

Daniel Kolenda: Amikor Isten a lehetetlen megtételére hív

6108

---

 

07.09
Ábrahám

„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből és a te rokonságod közül és a te atyádnak házából arra a földre, amelyet én mutatok neked.” (1Mózes 12:1)

Sokan azt gondolják, hogy a hit azt jelenti: minden választ ismerünk.
Hogy pontosan tudjuk, mi fog történni. Hogy látjuk a teljes utat magunk előtt. Hogy nincsenek kérdéseink vagy félelmeink.

A Biblia egyik legismertebb alakja azonban egészen mást mutat. Ábrahám története nem a bizonyossággal kezdődik. Hanem egy hívással.

Isten megszólította őt és arra kérte, hogy hagyja maga mögött az addigi életét. A szülőföldjét. A megszokott környezetét. A biztonságát. Mindazt, amit ismert. És induljon el egy olyan helyre, amelyet még nem is látott.

Gondolj bele...
Mit tettél volna Ábrahám helyében?

Ha Isten azt mondaná neked:
„Indulj el!”
És te megkérdeznéd:
„Hová?”
Ő pedig csak ennyit válaszolna:
„Majd megmutatom.”

A legtöbben először részletes tervet szeretnénk. Pontosan tudni akarjuk, mi vár ránk. Mikor történik meg. Hogyan történik meg. Mi lesz a vége.

De a hit sokszor nem így működik. A hit gyakran nem a teljes út ismeretével kezdődik. Hanem az első lépéssel.

Ábrahám nem látta a jövőt. Nem tudta, milyen akadályok várnak rá. Nem tudta, mennyi idő telik el mire Isten ígéretei beteljesednek.
Csak annyit tudott, hogy Isten szólította. És elindult.

Talán ma te is egy ilyen helyzetben vagy. Lehet, hogy egy döntés előtt állsz. Lehet, hogy új munkán gondolkodsz. Lehet, hogy egy kapcsolatban keresed a helyes utat. Lehet, hogy egy álom van a szívedben, amelyet félsz megvalósítani.
Talán érzed, hogy valamerre indulnod kellene. De még nem látod az egész utat.

Ábrahám története azt üzeni:
Nem kell mindent látnod ahhoz, hogy elindulj.
Nem kell minden kérdésedre választ kapnod.
Nem kell minden félelmednek eltűnnie.

Néha elég az első lépés. Isten nem a teljes térképet adta Ábrahám kezébe. Hanem a jelenlétét. És sokszor ez nekünk is elég kell, hogy legyen.

A hit nem azt jelenti, hogy nincs félelem. A hit azt jelenti, hogy a félelmeink ellenére is bízunk.

Nem azt jelenti, hogy minden világos. Hanem azt, hogy akkor is lépünk, amikor még nem látunk mindent.

Ábrahám végül nemcsak egy új földet kapott. Hanem része lett Isten nagy tervének. Mindez pedig egyetlen döntéssel kezdődött. Egyetlen lépéssel. Egyetlen „igen”-nel.

Talán ma Isten téged is arra hív, hogy tegyél meg egy lépést. Nem tízet. Nem százat. Csak a következőt

forrás: Facebook - Szász Anett.

---

 

07.08.
Hűségesen Jézus útján

 

A mai világ sokszor más irányba hív, mint amerre Isten vezetne. Könnyű elveszni a zajban, a bizonytalanságban és a kísértések között. De ne feledd: nem a tömeg iránya számít, hanem az, hogy kinek a nyomában jársz.

Maradj hűséges ahhoz az úthoz, amelyet Jézus mutatott. Bízz benne akkor is, amikor nehéz, és tarts ki akkor is, amikor nem látod azonnal a választ. Isten soha nem hagyja magára azokat, akik Őt keresik.

A szeretet, a hit és az engedelmesség útja nem mindig a legkönnyebb, de mindig a legáldottabb. Ha Jézust követed, megtapasztalod, hogy még a próbák is a javadat szolgálják, mert Isten minden helyzetben munkálkodik érted.
Ne azt nézd, merre tart a világ, hanem azt, merre vezet Krisztus!

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." — Római levél 8:28

Noé akkor is Istent követte, amikor a világ körülötte egészen más úton járt.

Noé idejében az emberek eltávolodtak Istentől. Saját útjukat járták, nem törődtek az Úr akaratával, és a bűn egyre inkább elterjedt a földön. Noé azonban más volt. Ő hitt Istennek, engedelmeskedett neki, és kitartott mellette akkor is, amikor mások kinevették vagy nem értették.

Amikor Isten megparancsolta neki, hogy építsen bárkát, Noé nem vitatkozott, nem kereste a könnyebb utat. Hittel tette azt, amit Isten mondott. Hosszú időn át dolgozott, bízva abban, hogy az Úr szava igaz.

Amikor eljött az özönvíz, Noé és családja megmenekült, mert Isten gondoskodott azokról, akik hűségesek maradtak hozzá. Amit sokan bolondságnak tartottak, végül a megmenekülés útja lett.

Üzenet a mai napra:
Lehet, hogy a világ ma is más irányba halad, mint amit Isten mutat. Lehet, hogy néha egyedül érzed magad a hitedben. De Noé története arra tanít, hogy aki Isten útján marad, azt az Úr megtartja és megáldja.

"Noé pedig kegyelmet találtált az Úr előtt."-
Mózes első könyve 6:8

Ne a világ példáját kövesd, hanem Isten szavát. Lehet, hogy keskenyebb az út, de az Ő vezetése mindig biztonságos célba visz.

Nem az számít, hogy merre halad a világ, hanem az, hogy kinek a kezét fogod az úton. Amikor Jézust követed, nem kell félned az ismeretlentől, mert Ő már előtted jár. Lehetnek nehéz napok, próbák és kérdések, de Isten hűsége nem változik. Ő ma is ugyanaz a szerető Atya, aki Noét megtartotta a viharban, és téged is megtart minden élethelyzetben.

„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Példabeszédek könyve 3:5–6

---

 

07.07
Teljesítsd, amit megfogadtál!

„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd tejesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál!" Prédikátor 5,3

Mindnyájan hallottunk már olyan emberekről, akik Istennek szentül megfogadnak valamit - amikor pácban vannak. Hogy ezentúl mindig csak Benne bíznak, Őt szeretik és Neki szolgálnak, csak szabadítsa meg őket ebből a bajból! De amikor elmúlik a válságos helyzet, elfelejtik ígéretüket, és élnek tovább, ahogy azelőtt.

Milyen helyet foglal el a fogadalom a keresztyén ember életében, és milyen irányvonalakat ad erre nézve Isten Igéje?

Először is, egyáltalán semmi szükség arra, hogy ünnepélyes fogadalmat tegyünk! Ez nem követelmény; ezek általában önkéntes ígéretek, hogy azokkal kimutassuk az Úr jósága iránti hálánkat. Például az 5Mózes 23,23-ban ezt olvassuk: „Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel."

Másodszor, óvakodjunk attól, hogy elsietett ígéreteket tegyünk, vagyis olyan ígéreteket, amelyeket egyáltalán nem tudunk megtartani, vagy amit később megbánunk. Salamon figyelmeztet minket: „Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!" (Préd 5,1).

De ha fogadalmat teszünk, azt be kell tartanunk. „Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta" (4Móz 30,3). „Ha fogadalmat teszel Istenednek, az Úrnak, ne halogasd annak teljesítését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni" (5Móz 23,22).

Jobb, ha semmit nem ígérünk, mint hogy valamit ígérjünk, és azután ne tartsuk meg: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted" (Préd 5,4).

Vannak azonban kivételes esetek, amikor jobb, ha megszegjük a fogadalmat, mint ha továbbra is megtartjuk. Megtörténhet pl., hogy az ember még megtérése előtt ünnepélyes fogadalmat tesz egy hamis vallásban, vagy valamilyen titkos közösségben. Ha ez ellentétes Isten Igéjével, akkor az Igének kell engedelmeskednie, még akkor is, hogyha ezzel meg is szegi az esküjét. De ha olyan ígéretről van szó, hogy bizonyos titkokat nem fecseg ki, akkor élete hátralevő részében hallgatnia kell arról, még ha szakított is azzal a társasággal.

Ma valószínűleg legtöbbször a házassági hűségre tett fogadalmat szegik meg az emberek. Az Isten színe előtt tett ünnepélyes fogadalmat olybá veszik, mintha nem jelentene semmit. Pedig Isten ítélete megáll ilyen esetben is: „Mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni" (5Móz 23,22).

6031

---

 

07.06
Azt tanácslom...

"Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemence az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr."
Példabeszédek 17:3

Isten az Ő kegyelmében nyilvánítja ki az emberek rejtett hibáit és titkos bűneit. Azt akarja, hogy tüzetesen megvizsgáljuk bonyolult érzelmeinket és szívünk indítékait, felfedezzük magunkban a rosszat, s megváltoztassuk természetünket és magatartásunkat. Isten szeretné, ha megismernénk önmagunkat, saját szívünket, valódi állapotunkat. Ezért kerülhetünk a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljunk. Az élet próbái Isten eszközei, hogy eltávolítsák tisztátalanságainkat, erőtlenségeinket, nyersességünket, és alkalmassá tegyenek bennünket a tiszta és szent angyalok társaságára. A tűz nem fog megemészteni minket, csak a salakot távolítja el belőlünk, és így hétszer tisztábban kerülünk ki a próbákból, hogy viselhessük az isteni jellem képmását.

Review and Herald, 1894. április 10.

5997

---

 

07.05
Áldás előtt támadás

"Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban."
Kolosse 2:15,

Amikor az Úr valami nagyszerű áldást készít a számodra, előtte az ellenség bepróbálkozik. Tudjuk, hogy az ördög terve az, hogy te ne juss hozzá azokhoz az áldásokhoz, amit az Úr ad neked. Az ő terve, hogy elfordítson a hittől és az Igébe vetett bizodalmadtól. Az takarja elérni, hogy a tekinteted, a gondolataid csak a problémákra szegeződjenek. Mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza a áldás átvételét.

Drága Testvérem! ha most épp valami nagy "hegyet" tolt eléd az ellenség, akkor hidd el, hogy az Úr már elkészítette az áldást a számodra. Ezért ne a problémára fókuszálj, hanem Istenre. Az ellenség minden támadását az Úr áldása követi.
ne tekints úgy a problémára, mint egy legyőzhetetlen valamire, hanem lásd meg benne az ellenség fondorlatosságát, sunyiságát.
Egy újabb trükkjét, amivel el akarja terelni a figyelmed az Úr ígéreteiről.
Sok esetben mielőtt pl. valaki a teljes gyógyulását átveszi, még az ördög előtte rúg egy nagyot. tudja, hogy neki vége. Ezért van olykor az, hogy miután imádkoztál, vagy imádkoztak érted, még jobban erősödnek a tünetek. Ebben az esetben ne legyen benned kétely és félelem, hanem állj meg a hitben, mert tudod, hogy ez az ördög erőlködése csak.
Előfordul, hogy anyagi áldásért imádkoztál és az áldás helyett egy nagy összegű csekket kaptál?
Ez is csak egy csapdája az ördögnek, hogy levetesse a tekinteted az Úrról.
biztatlak drága Testvére, ha most éppilyen, vagy hasonló helyzetben vagy, tudd meg, hogy az Úr valami nagyszerű dolgot készített a számodra.
A problémákat tekintsd egy legyőzött akadálynak, ami azért lett állítva, hogy ne érj be a célba, ne vedd át, ami a tied.
Te győztes vagy, mert az Úr megszerezte számodra a győzelmet.

Ámen

forrás: Győztes élet blogspot
Szerző: P.Julianna

5966

---

 

07.04

Jefte

"Jefte: Az elutasított ember, akit Isten felemelt" – egy különleges bibliai történetre utal.
Bibliai történet – Jefte
Jefte történetét a Bírák könyve 11. fejezetében olvashatjuk.

Jefte bátor harcos volt, de nehéz sors jutott neki. Törvénytelen származása miatt testvérei elutasították, és elűzték otthonából. Egyedül kellett új életet kezdenie, távol a családjától.
Amikor azonban Izráelt ellenség támadta meg, ugyanazok az emberek, akik korábban elvetették őt, segítségért fordultak hozzá. Jefte nem a múlt sérelmeit nézte, hanem Istenbe vetette bizalmát. Az Úr vele volt, és győzelmet adott neki.
Ez a történet arra tanít, hogy Isten nem úgy tekint ránk, ahogyan az emberek. Akit a világ félretol vagy lebecsül, azt Isten felemelheti, megerősítheti, és nagy feladatra hívhatja.
Ige
„Az Úr felemeli a megalázottakat, a bűnösöket pedig porig alázza.” Zsoltárok 147,6
Vagy egy másik bátorító ige:
„Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához fogad engem.” Zsoltárok 27,10

Ha úgy érzed, hogy mások nem értékelnek, vagy elutasítottak, ne feledd: Isten látja a szívedet. Ő képes a fájdalomból áldást, a könnyekből reménységet, az elutasításból pedig elhívást formálni. Bízz Benne, mert az Ő tervei mindig nagyobbak annál, mint amit ma látunk.

---

07.03
Legyen a te hited szerint

„A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”
Máté 8:13,

Sok mindent tanulhatunk a századostól. A szolgája súlyos beteg volt, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Jézus személyesen menjen el az otthonába, és ott gyógyítsa meg. Számára elegendő volt Jézus szava, Jézus ígérete. Hitt abban, hogy amit Jézus kimond, annak ereje van.

Érdemes elgondolkodnunk: mi hogyan állunk ezzel?

Jézus szava ma is a rendelkezésünkre áll. Kezünkben van a Biblia — az élő Szó, az isteni ígéret. De vajon valóban hiszünk-e benne?

Sokszor kimondjuk az Igét, imádkozunk, mégis úgy érezzük, mintha semmi sem történne. Vajon azért, mert nem elég hangosan mondtuk? Nem. Meggyőződésem, hogy nem a hangerő számít, hanem a hitünk mélysége.

Elhisszük-e, hogy Jézus ma is gyógyít? Hisszük-e, hogy ma is képes belenyúlni emberi életekbe, testekbe, lelkekbe?

Tudjuk, hogy Isten szuverén Úr: az Ő joga eldönteni, kit gyógyít meg, mikor és hogyan. De a mi hitünk mégis óriási jelentőségű lehet. Hitünk reményt ébreszthet abban, aki már elveszítette minden reményét. Segíthet abban, hogy újra Jézus Krisztusba kapaszkodjon — az Ő szavába, az Ő ígéretébe.

Ez a remény erőt adhat, növelheti az élni akarást, és új célt adhat a szenvedő embernek. Ha pedig valaki személyes kapcsolatba kerül Jézussal, nemcsak testi gyógyulást nyerhet, hanem a legnagyobb ajándékot is: az örök életet.

Ne engedjük, hogy hitünk megfakuljon vagy meggyengüljön. Tápláljuk nap mint nap Isten Igéjével, imádsággal, és az Úrral való élő kapcsolatunk ápolásával. Így hitünk erősödni fog, reménységünk megszilárdul, és egyre inkább megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét az életünkben.

forrás: Havanna csoport - bacsipista
Kép: Chat Gpt

5923

---

07.02
Építő panasz

„Mózes az Úr elé vitte ügyüket.” 4Mózes 27:5

Ha arról vagy híres, hogy folyton panaszkodsz, az emberek kerülni fognak.

Van egy érdekes történet az Ószövetségben Celofhád öt lányáról. Nagy gondban voltak. Apjuk meghalt a pusztában, mielőtt az izraeliták elértek volna az Ígéret földjére. Nem voltak fiú örökösei, és a törvény nem tette lehetővé, hogy lányok is örökölhessék apjuk birtokát. Következésképpen Celofhád lányai teljesen magukra maradtak, mivel nem volt sem apjuk, sem fiútestvérük, sem férjük, sem fiuk, senki közeli férfi hozzátartozójuk, aki gondoskodott volna róluk. Igazságtalan helyzet, de ez volt a törvény. Ám ahelyett, hogy fűnek-fának panaszkodtak volna, a nővérek Mózes és a vezetők elé terjesztették örökség iránti kérelmüket. Amikor pedig Mózes Isten elé vitte kérésüket, az Úr igazat adott a nőknek, és megadta, amit kértek (ld. 4Mózes 27:1–11).

Nos, mit gondolsz, mi lett volna az eredmény, ha a tábort körbejárva mindenkinek sopánkodtak volna ahelyett, hogy egyenesen ahhoz fordulnak, aki tehet is valamit, nevezetesen Mózeshez és Istenhez? Kétséges, hogy hozzájutottak volna-e örökségükhöz. Értsd meg ezt: Isten nem tudja megáldani a panaszkodókat! A zúgolódás bűne miatt annyira megharagudott az izraelitákra, hogy egy egész generációt megakadályozott abban, hogy megkapják az Ígéret földjét, pedig ott álltak annak küszöbén.

Azt mondod: „Akkor kinek panaszoljam fel, ha igazságtalanság ért?” Az egyetlen Úrnak, aki tud is ellene tenni! A zsoltáros azt írta: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat” (Zsoltárok 142:3). Neked is ezt tanácsolom, ez a legjobb, amit tehetsz!

"A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."

5892

---

 

07.01
Mielőtt mást megítélsz, nézz magadba!

Isten szava élő és átható: megítéli a gondolatot és a szándékot szívünk mélyén.
Mt 7,1-5

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Máté 7:1.5,

Egy illusztráció a könnyebb megértésért.

A gerenda és a szív csendje.

Egyszer egy ember minden reggel végigsétált a falun. Figyelte az embereket, és mindig talált valakit, akit elítélhetett. Az egyik túl sokat beszélt, a másik túl keveset tett, a harmadik hibázott. Úgy gondolta, ő jobban látja az igazságot mindenkinél.
Egy este azonban csendben leült imádkozni. Ahogy lehajtotta a fejét, Isten szava megszólította a szívét:
– Miért csak mások hibáit nézed? Mikor néztél utoljára őszintén a saját szívedbe?
Az ember elhallgatott. Eszébe jutottak elhamarkodott szavai, kemény ítéletei, szeretetlen pillanatai. Megértette, hogy amit másokban oly könnyen észrevett, abból az ő szívében is volt.
Könnyek között kérte az Urat: – Bocsáss meg nekem, és tisztítsd meg a szívemet! Taníts úgy látni az embereket, ahogyan Te látod őket.
Attól a naptól kezdve már nem az emberek hibáit kereste, hanem azt, hogyan tudna szeretetet, vigasztalást és reményt adni nekik. Rájött, hogy Isten nem a külsőt nézi, hanem a szívet, és az Ő igéje úgy világítja meg a lelkünket, mint a hajnal fénye a sötétséget.
Mert Isten igéje élő és átható. Nem azért mutatja meg a hibáinkat, hogy elítéljen, hanem hogy megtisztítson, felemeljen, és szeretetre vezesse a szívünket. Aki először önmagát engedi Isten kezébe, az többé nem ítélkezik, hanem irgalommal fordul embertársai felé.

Mielőtt mások hibáit keresnénk, engedjük, hogy Isten világítsa meg a saját szívünket. Az irgalmas szív közelebb visz Istenhez, mint az ítélkező szó.

---

• < Előző
• Következő >