- Részletek
- Találatok: 2038
Börtönmisszió 2009. december 18.
Az Úr az apró részletekben is benne van
Hálával van telve a szívem, hogy bizonyságot írhatok mindarról, amit a szolgálatunk során átéltünk. Legfőképpen, hogy az Úr használt bennünket az Ő országa építésében, és testvéreimért, akikkel együtt készülhettem a hetek során.
Pünkösd után, amikor hálát adtam az Úrnak azért imádkoztam, hogy segítsem rátalálni, a következő üzenetre, amit karácsonyra bevihetünk. Az esti csendességben Lázár története volt előttem és már megvolt a következő kihívás. Bennem az fogalmazódott meg, hogy vannak halott helyzetek az életünkben, amit a megkötözöttségünk, bűneink és a velünk hozott átkok tartanak halott állapotban.
Hogyan lehet ezt a történetet egy színdarabban maximum 20 percben előadni? Hát az Úr ajándékával, akit Sz. Zsolt személyében kaptunk Őbenne fogalmazódott meg, hogy lehet bemutatni a démonikus állapotot, ami szintén kötelékben tartja az embereket. Így született meg Lázár története a való világban. Zsolt elmondta a „színészekre” szabott elképzeléseit.
Vannak örök társaink, de mindig imádkozunk újakért is. Nagy öröm az új testvérek csatlakozása a szolgálathoz, és amikor Isten kibontja ajándékainkat az külön élmény.
Minden alkalom egy kihívás számunkra.
Az Úr eszembe juttatta V. Nikit, aki egyszer megjegyezte, hogy szívesen bejönne a börtönbe, mert egy ilyen épülettel szemben laknak és belülről is megnézné. Csak hát csak úgy nem nézelődünk,- gondoltam - de szolgálni lehetőség van. Meghívtam párjával, Zolival együtt és örömmel elvállalták mindketten.
Szükségünk volt 11 testvérre, de csak 6-an voltunk. Tibornak jött a gondolata Jézus megtestesítésére K. Tamás személyében. Hála az Úrnak, ő elvállalta és nagy öröm volt látni, hogy a rendezőnknek is örült a szíve. Ez az Úrtól volt. Még foghíjasok voltunk, de kitűztünk egy időpontot a próbák megkezdésére. Az előtérben várakoztunk a tesókra és közben
K. István a leányát kísérte el meghallgatásra. Nem ismertem őt és nem is beszéltem vele idáig. Meghívtam, hogy amíg várakozik, segítsen be egy szerep beolvasásában, hogy így lássuk mire vállalkoztunk. Ez annyira jól sikerült, hogy személyében kaptunk még egy szolgáló testvért. István nagyon lelkes, hűséges és odaszánt.
Kellett még egy tanítvány. Többször is átolvastam a gyülekezeti névsort és imádkoztam, hogy; Uram segíts! Sok testvért megszólítottam, de ez a „tanítvány” még nem volt a listában, mert még nem csatlakozott a gyülekezethez. Ez az óta már bekövetkezett, de ő már előtte szolgálatba állt.(Persze B. Tibor pásztori engedélyével.) Nélküle nem teszek semmit, amíg mond rá áment.
V. Niki és Zoli első szolgálati napja nehézségekkel kezdődött. Viki a lányuk zaklatottan közli: apa kiszállt a kocsiból, szakadó esőben elment kabát nélkül. Anya a kocsiban ül, nem ő vezet és vár, nem tudja, mit tegyen. B. Istvánnal kimentünk hozzá. Niki elmondta, hogy indulásukkor még minden rendben volt, de ide érve begörcsölt a párja, és elment és itt hagyott mindent és mindenkit. Egy ideig szolidaritásból együtt áztunk, majd István telefonon felhívta Zolit, aki legalább 10 percig hallgatta szavait, de nem szólt bele a telefonba. Így hát bementünk a terembe és Istent hívtuk segítségül. Az ima végeztével Niki kiment a bejárathoz és ott volt a párja. Isten visszahozta! Dicsőség az Úrnak! Ilyenkor tudom, hogy Istennek értékes párját kaptuk ajándékba. Nagyon sok szeretetet kaptam és kapok tőlük.
A színpadi díszletet Zoltán festette elgondolása szerint a tesókkal együtt egy szerdai napon a gyüliben. Hárman találkoztak, hogy elkészítsék és Zoli volt az első, aki megérkezett a munkára. Ezt azért fontos leírni kedves testvéreim, mert minden szolgálat kihívás és támadásban sincs hiány. Ennek a drága testvérnek és feleségének is kijutott, de Isten benne volt a szolgálatukban és imában hordoztuk egymást. Ők már most várják a következő színdarabban való szolgálatot.
A testvérek hűségesen jöttek a próbákra. Aki nem tudott időben odaérni szólt, hogy késni fog. Ha valaki mégsem volt ott nekem, kellett türelmet kérni és sokat az Úrtól és szeretetben elhordozni. A próbák alatt az Úr megmutatta, hogy mi van a szívünkben. Egyik testvér a másikat megbántotta, aki ez miatt lemondta a szolgálatot. Nem szóltam bele, de a személyes találkozásnál elmondtam, hogy a nevével együtt küldjük el az engedélykérést, mert a Szent a Szellem és a világ előtt kihirdetem, hogy egy csapattagról sem vagyok hajlandó lemondani! Főleg arról nem, akinek elhívása a közbenjárás a börtönmisszióban. Mikor megjött az engedély közöltem vele, hogy a nevével együtt kaptuk meg. És dicsőség az Úrnak addigra a kapcsolatuk rendeződött és együtt mentünk be. Ennek a testvérnek a szolgálata és a házi csoportjában való bizonysága által kaptunk egy hatalmas ajándékot a következő szolgálatra nézve, ugyanis amíg bent fogunk szolgálni ők kint az épület körül fognak közbenjárni az imáikkal. Dicsőség az Úrnak. Még most is azt tanulom, hogy ne adjuk fel.
A próbák során igazi családias a hangulat, hol vidám és még vidámabb, máskor viharos, de mindig várjuk a következő alkalmat és szeretünk együtt lenni. A nehéz helyzeteket meg kell tanulni kezelni és védeni az egységet. Nagyon vigyázok arra, hogy békességben tudjam tartani a csapat munkáját. Ha mi nem is tudunk egymással mit kezdeni, akik ISTEN gyermekeinek valljuk magunkat és ISTEN szeretetével vagyunk átitatva, ne várjuk a bent élő emberektől semmi változást. „Élet és halál” kérdése mit viszünk be a szívünkbe. Csak az ATYA szeretete tudja az embereket megváltoztatni.
Meg volt a pontos dátumunk mikor mehetünk be a börtönbe. Ismét szolgálhatunk a nyugdíjasok felé karácsonykor, a gyüliben nekik is előadhattuk a színdarabot. Ez azért indít hálára, mert nagyon sokan állnak a hátunk mögött imával és süteménnyel. Így láthatják, hogy miben vannak benne.
Ez simán ment minden, de jött a telefon. Át tették az időpontot a börtönben és a gyüliben is a 21 napos böjt miatt. Mély lélegzet, és ezután nekem kellett minden héten a rendezővel, és 13 tesóval időpontot egyeztetni. A munkahelyeik karácsony táján külön kihívás, de az Úr benne van és Ő közbenjárt érettünk. Dicsőség az Úrnak.
Egy külön ajándékot kaptam én az Úrtól, de persze mindenki részesült belőle. A legutolsó bemerítkezésnél megtért egy börtönőr, aki Kemencéről jött a kedves feleségével, és együtt merítkeztek be. A szívem örült, mert amikor Pál és Szilás történetét próbáltuk kaptam egy kedves testvérnőtől egy próféciát. Ő nem tudta, hogy mi mire készülünk.
„ A börtönben meg fog térni egy börtönőr és rajta keresztül többen.”- hangzott a prófécia.
Nem a „mi börtönünkben” és nem a mi szolgálatunk által tért meg ez a kedves testvér, de hála az Úrnak, megtért. Még az nap személyesen megkértem, hogy ha az Úr indítja, szolgáljon a bizonyságával velünk együtt.(Természetesen nála is kértem B. Tibor pásztori engedélyét.)
Elvállalta és Kemencéről elvonatozott, hogy elmondhassa és megtegye mindazt, amit az Úr a szívére helyezett. Kellékként kért 1 mosdótálat és 2 törölközőt. Láttam rajta, hogy izgul, ami teljesen normális. Persze mi is vele együtt izgultunk, (ebben nagy az egység), de olyan jó, hogy az Úr nyugodt és ő így látja át az egész helyzetet.
Az indulás napján még átbeszéltük a megtért börtönőr testvérünkkel a szolgálat menetét. Dicsőítés, színdarab, bizonyság, igei bátorítás, ami a darabhoz kapcsolódik, és süteményosztással egybekötött beszélgetés.
Háromszor is elmondta ezt nem lehet, higgyem el, hiszen ismeri a szabályokat. Nem vitáztam vele így ő is átélhette, hogy bent az Úr a mi Urunk velünk van és „kedvezményeket” kapunk.
Még, aznap mikor mentünk be, előtte próbáltunk és a süteményeket is be kellett pár helyről gyűjteni, összecsomagolni és a technikáért is elmenni. Nagyon feszített tempó volt. Erre nincs, külön ember egymás között kell felosztani a szolgálatot. A színész technikákért megy a színész. Helyettesítem a próbán, elmondom a szövegét, majd rohanás dobozért, tálcáért, szemetes zsákokért stb. Listára van jegyezve, hogy mire van szükségünk. A süteményeket amennyire lehet, próbáljuk testvéreknél összegyűjteni, hogy könnyű legyen nekik is a gyülibe juttatni. Évről – évre ebből a füzetecskémből puskázok és most is16 testvérnőt hívtam fel és kértem segítségét süti sütés ügyben. Hálás vagyok nagyon értük, soha senki nem utasít el. Voltak, akik már korábban felhívtak, nem kell még sütni? Már hiányérzetük volt. Ez a szolgálat segít bennünket a személyes kapcsolat létrehozásában. Az Úr gazdagon áldjon meg ezért az értékes szolgálatotokért. A közbenjárók is a szívem csücskei, ők a csodálatos harcosok.
A dicsőítés nekem most külön ajándék volt, a tesókkal a Creatures csapattal már voltunk szolgálni, de most B. István szervezte meg velük ezt az alkalmat, nekem csak meg kellett köszönnöm. Fontos kellékek a ruhák, melyek kölcsönzöttek voltak. Mikor megláttam Györgyikét hangosan felsóhajtottam, de kár, hogy mostanában már nem lehetnek ilyen szuper korhű ingyenes ruháink. Igaz örülök, hogy nyugdíjas vagy,- mondtam neki -, de jól jött volna megint a segítséged. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, de a lányom Renáta ott dolgozik. Halleluja! Másnap felhívtam, elmondtam kell egy Jézus kosztüm, 2 tanítvány, 2 zsidó, küldönc, Mária és Márta ruhái. Ő pedig már elküldte a kérelmet és dicsőség az Úrnak, megkapta és általa megkaptuk mi is. Istenünk minden apró részletre figyelt. A ruhák átvétele napján Renáta a kislányát kórházból hozta haza, és mondta folyamatosan keressem, hogy el ne felejtse. Hát ez menni fog, - gondoltam - a nyomulás nem gyenge oldalam. (Bocs.) Amikor elértem hívott Sz. Zsolt, hogy a kerületben vagyok közel a TV-hez, be tudnék menni a ruhákért pár percen belül. A csere megtörtént, Renáta telefonált, hogy átadta ruhákat, Zsolt jelezte, hogy megkapta őket.
Nagyon szeretem az összes testvéremet ebben a szolgálatban. Mindenről beszámolnak, közlik velem, megkérdeznek, pedig csak egy vagyok közülük. Ami még csodálatos volt Sz.Zsolt felvetette mi lenne, ha addig a napig, míg bemegyünk a börtönbe szolgálni, láncban böjtölnénk. A drágáim örömmel vették, hogy ebben is részt vehetnek. A dicsőítőket sem akartam kihagyni és ők is részt vállaltak belőle.
Az utolsó pillanatban megérkezett a sütemény. Bepakoltuk, mert a fiúk nagyon ügyesek ebben a szolgálatban is. Nekem soha semmi panaszom sem lehet rájuk. Bent is ugyanilyen ügyesen szervírozzák a dobozokból a tálcákra és kosarakba.
Minden elkészült, kipipálva, megimádkozva. Elindultunk. B. Tiborral percre pontosan mindig képben vagyunk, mi történik. Nekem nagy ajándék, hogy ő képvisel a szolgálatban, fogalmazza, írja, küldi a kérelmeket, engedélyeket. Csak mi tudtuk, hogy előző nap kaptuk csak meg a szolgálati engedélyeket. Nem sokkoljuk a testvéreket feleslegesen Nekünk amúgy is kijutott mikor a börtön lelkésze felhívott, 1 óra helyett 4-re jön, ő segített volna a beléptetésben. Megadta egy hölgy nevét, akire hivatkozzam a bejelentkezésnél. Jó az Úr, bent vagyunk, némelyikünknek olyan mintha „haza” jöttünk volna. Az izgalom most kezdődik, 2 tesó később jön. Elmondtuk, telefonon leadva. Teljes kiszolgáltatottság, de kinek? Az Úrnak. Ő velünk jött be.
Mikor a fiamat látogattam először ebben a börtönben kissé meredek lépcsőn kellett lemenni a pincehelyiségbe ahol tartották a láthatásit miután az elektromos kapun átmentünk. Szörnyű volt mikor megláttam. Azt az igét mondtam halkan magamban, hogy Uram azt mondtad az igédben „Előttetek megyek, kövessetek engem.” Előre engedlek Uram. Most is így van, de most nem a hátsó kapun a pincében, hanem a főkapun léphetünk be. Megnyomom a gombot, bemutatkozom és elmondom honnan és miért jöttünk. Bemegyünk, ez az Úr dicsősége, kegyelme, jósága, szeretete kárpótlása az eltöltött 7 hosszú évnek, amiben, 4 börtönben és több fogdában jártam. Kettőben személyesen, egyben közvetítőként, de szolgáltunk egy testvérnő rokona felé és most készülünk a 4.-be bejutni. Azt látom, hogy az Úr nem hagy magamra és segít nekem bevenni ezeket a területeket, amiben nehéz volt nem, mint legyőzött, hanem mint győztes az Úrban. Hálával van tele a szívem az Úr felé, hogy gyógyít.
Visszatérve a két testvérre Feca a dicsi vezető. Tudtam, hogy munka után jön. Az utolsó perc előtt hívott a másik testvérem, hogy nem baj, ha ő is Fecával jön be? Nem baj csak egyeztetni kell, ki-kivel és kire hivatkozva, mert a lelkész úr nem tud segíteni. Az utolsó perc előtt szólt a másik testvér: nem a gyülekezetbe jönnék, hanem a börtönnél találkoznánk. Nem baj, rugalmas vagyok, nem baj szeretem őket, a vérnyomásomat karban tartják, az agysejtjeim nem sorvadnak, használatba vannak véve. És ez szintén kárpótlás az Úr részéről.
Nem bántom a családom, de otthon nem tudják, hol járok. Nem fontos, és ha tudnák, mit művelek, nem nagy piros pontot kapnék. Nem baj csak az Atyám mondja rá az áldását!
Mindenki meg van. Valaki azt kapta, hogy imádkozzunk az összes székért. Mindig megtesszük ezt, de neki erről nem volt tudomása. Ilyenkor ez nekem mindig egy visszajelzés az Úrtól. Háromkor kellett volna kezdenünk. Mi készen voltunk, de még fél négykor sem hozták le az embereket. Ráadásul a hölgy, akit kaptunk segítőnek, közölte, hogy ő 5-kor mennie kell gyermekeiért az oviba, mert különben a rendőrség megy értük. Ezért abban az időpontban nekünk is távozni kell. Hiába mondtam, hogy két óra a szolgálati időnk, de ezt meg sem hallva, kijelentette, ha a lelkész úr megérkezik addig, maradhatunk, ha nem mennünk kell. Az idő itt benn tengernyi, csak nem nekünk.
Átszervezés, türelem. A dicsőítés lefaragva, börtönőr testvérünk szolgálatára idő kell. Mindent elengedünk. Óra indul, végre kezdhetünk, indul a dicsőítés. Csodálatos Feca nyugalma és figyelmessége. Időnként lenéz, van e még ideje. Nincs több, jelzem, de nem morognak, hűségesek, felkészültek és benne van az Úr.
Következett a színdarab, amely két szálon futott. Egy apa beszélget fiával, kinek gyermekét baleset érte. Az apa Lázár feltámadásának történetén keresztül hívja fel fiának figyelmét arra, hogy szükség van Jézus segítségére és életünkbe hívására. A feltámadt Lázár pólyáinak letekerése szimbolizálja a bűneink, megkötözöttségeink ledobását és halott életünkből való feltámadásunkat. A fiú felismeri, hogy szüksége van megtérésre és apja segítségével elmondja a befogadó imát. Ez a rész azonban nem csak neki, hanem minden jelenlévőnek szólt. Egyaránt nekünk, a fegyőröknek és az elítélteknek. A székeken ülő rabok nagy része, akik velünk együtt mondták ezt az imát, Jézust behívva életükbe megkezdték megszabadulásukat az őket fogságban tartó kötelékektől.
Ezután következett volt börtönőr testvérünk bizonyságtétele. Isten azt helyezte a szívére, hogy mossa meg egy elítélt lábát, akit az Úr jelölt ki számára és jelezte felé, hogy melyik székről szólítsa fel az általa kiválasztott foglyot. Amikor a mosdótálba meleg vizet kért az őr elmondta, hogy ezen a szinten nincs, de lemegy és hoz. (Ő már többször felügyelt minket és ezért felajánlotta segítségét). Kaptunk meleg vizet. Az Atya előttünk jár!
Testvérünk elmondta bizonyságát (olvasható a TESÓ újságban). Előre hívta az elítéltet, megmosta a lábát, majd felfedte magát. Elmondta ő ki volt korábban. Azóta kilépett ebből a munkakörből. Izgalmas volt vele a jelenet, mert láttuk ahol szolgálatban volt, abból a börtönből egy fiatalember ült az első sorban. Többször hozzá lépett testvérünk, rátette a kezét és csak mosolyogtak, mint jó ismerősök. A fiatalember nem leplezte, de most neki is a hosszú évei alatt élő bizonysággá vált, hogy a másik oldalról is meg kell térni és Istenhez kell fordulni.
A süteményosztásnál személyesen is beszélgethettek, kapcsolatukat rendezhették. Én csak csodálkoztam, hogy megszegi az általa jól ismert szabályokat, amit eddig betartott, de itt az Úr szolgálatában mások lettek az előírások. Nagyon hálás a szívem ezért a testvérért is, és azért amiért az Atyám megadta, hogy együtt szolgáljunk.
Testvéreim nagyon élvezték a beszélgetéseket. Én csak ennyit láttam, de nekem ez az életet jelenti, nem volt hiábavaló az a sok fájdalom és szenvedés. Nagyon várom a fiam megtérését is. Egy alkalommal azt kérdezte tőlem egy tesó: „hogy van a fiad?” Annyit tudtam mondani: „Úgy érzem, ha én szolgálom, az urat Ő majd szolgál a fiam felé”. Nehéz a várakozás, de ezek a percek átsegítenek.
Végül eljön mindig az a pillanat, amikor búcsúzni kell. Elköszönünk és Mai Ige és a Familia gondolataival engedtük el őket, hogy legyen lehetőségük tovább elmélkedni. Hisszük, hogy az Úr Szelleme tovább munkálkodok bennük.
Azután mikor ránéztünk az órára a hölgy nem ment el, minket pedig nem tettek ki pedig a lelkészünk nem jött vissza. Ez azért történhetett meg, mert gyermeke Niki lányával jár egy óvodába és hála az Úrnak tudta az ovi telefonszámát fejből és lebeszélték, hogy vigyék el a 2 gyermeket is. Ezt meg tudták beszélni a hölgy telefonjáról.
Később hallottuk Niki bizonyságát, aki találkozott a család egyik nagyon kedves barátjával. Róla 15 éve nem kaptak hírt. A börtönben ismerték fel egymást, akit elítéltek és itt tölti büntetését.
A sütésekhez annyit szeretnék hozzáfűzni, megkértem az egyik testvérnőmet; Süssön nekem
100 db mézes szívecskét. Elkészítette és mindnek fehér volt a teteje. Nagyon szép átlátszó dobozba csomagolta. Nem tudtam mire kell, de éreztem, hogy szükség lesz rá. A többieknek elmondtam ehhez nem nyúlunk hozzá. Félre tettem. Amikor elmentek mellette és megkérdezték Zsuzsa, mi a terved vele? Nem tudom - válaszoltam - és valóban nem is tudtam. Amikor a testvérem megmosta az elítélt lábát és a bizonyságában elhangzott: Isten a szívét változtatta meg, akkor kirohantam és bevittem a szívecskéket. A kezébe adtam és megkértem, hogy mindenkit személyesen kínáljon meg, mert a szívecske puha volt a teteje fehér. Az ő szívét is Isten meglágyította és megtisztította. Ezen áldás van és az Úr kenete. A fiúk elkezdték enni a szívecskét. Nem gondolkoztak, de én hiszem, hogy az Atya szívtől-szívig munkálkodott és teszi most is.
Mindenkinek köszönöm a szolgálatát és minden együtt töltött percet.
Az Úr áldása legyen életetekben.
Hálás vagyok értetek, hogy velem együtt szolgáltatok, mert ez gyógyítja az én szívemet is.
Nagyon köszönöm a közbenjárást minden imádkozó testvéremnek.
Az Úr Gazdagon áldjon meg, és kérem az Atyát. lássátok meg imáitok gyümölcseit.
Drága testvéreim, ti, akik készítitek a süteményeket; tudjátok, minden szem morzsával együtt bent vagytok velünk és rajtatok keresztül beszél a süteményetek is.
Köszönöm a kemencei testvéreknek a szolgálatukat, akik imával és a süteményekkel velünk együtt szolgáltatok.
Dicsőség az Úrnak!
„ Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek.
Zsoltárok könyve 147:11
Biliczki Zsuzsa
Foto: Krizsán István
