Börtönmissziós csapatunkkal meglátogattuk gyöngyösoroszi testvéreinket. Egy ajándékot vittünk dicsőítő csapatuk számára.Már régen szerettek volna egy hordozható erősítőt, de anyagi fedezet hiánya miatt nem volt lehetőségük vásárlásra.

Az Agapé Gyülekezet és a Börtönmissziós csapat támogatásával megvásárlásra került egy új erősítő berendezés és ennek átadása révén,- melyet meglepetésnek szántunk -, került sor a látogatásunkra.

A felvételek sajnos egy gyenge minőségű mobiltelefonnal lettek készítve, de szerettük volna megörökíteni az átadás pillanatait.

A dicsőítők vezetője, (felesége és lánya alkotják a dics. csapatot) vette ki a kis busz csomagteréből az ajándékot és mit sem sejtve vitte be a gyülekezeti épületbe.

Örömük teljes volt amikor kibontották a dobozt és meglátták az erősítő berendezést. Ezt már magukkal tudják vinni a környező településekre is, ahol rendszeres szolgálatot, evangéliációs alkalmakat szoktak tartani.

A kis gyülekezeti ház lassan megtelt. A vígan duruzsoló kandalló meleget árasztott. Az újan érkezők üdvözölték egymást, kisebb, nagyobb beszélgető csoportok osztották meg egymással friss híreiket, élményeiket.

Megkezdődött a dicsőítés. Az égő fahasábok ropogása elhalkult a dicsőítők hangjától és az Urat magasztaló daloktól.Megnyíltak a szívek, és átadtuk magunkat az Úr dicséretének és magasztalásának.

A dicsőítést követően a  gyülekezet vezetője Baranyi Albert átadta a szót missziós csoportunk vezetőjének, Bugovics Tibornak.

Három bizonyság hangzott el, István a megtéréséről, Zsuzsa a börtönmissziós szolgálatáról, Ági az Úrral való találkozásáról és az Úr  kegyelméről beszélt amely végig kísérte életét.     

A bizonyságok elhangzása után Tibor pásztorunk beszélt a 38 éve gyógyulásra váró emberről és hozta összefüggésbe életünkkel.

Akarsz-e meggyógyulni?



János ev. 5.

2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.
4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).
5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"
7 A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."
8 Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!"
9 És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
 

Az elhangozott tanítás után egy közös megvallásban mentünk az Úr elé elmondva, hogy életünket átadjuk és kérjük, hogy Ő vezessen minket szeretetben és áldásban.

Az istentisztelet végén vendéglátóink 
nagyon finom és ízletes vacsorára hívtak meg minket, melyet igaz, őszinte és testvéri közösségben fogyasztottunk el. 

Sajnos az idő haladt és el kellett köszönnünk testvéreinktől. 

Áldott közösségi együttlét volt és hálát adtuk az Úrnak amiért ezt lehetővé tette számunkra.

 (bacsipista)