B Ö R T Ö N M I S S Z I Ó 2008-2009

  

Ma részt vettem gyülekezetünk börtönmissziójában. Immáron 3. alkalommal vonultam be tesóimmal önként a Kozma utcai börtönbe.

Már a délelőtt lázas készülődéssel kezdődött. Gyülekezetünk asszonyai (és már férfi tesóink is), házi készítésű süteményekkel kedveskedtek a világtól elzárt foglyok felé. Számtalan formájú, alakú, és jobbnál jobb ízű pogácsákat, édes-, sós-, teasüteményeket vittünk magunkkal. Gyermekeink, unokáink plüss figurákat adtak, hogy a börtönlakók saját gyermekeiket meg tudják lepni egy kis ajándékkal.

Vártuk Verpelétről érkező kedves testvéreinket, akik a dicsőítés nemes feladatát vállalták magukra.

Az előre tervezettől megkésve értünk a börtönbe, ahol 5 fős csoportokba rendezve léphettünk be ebbe a zárt világba. Személyi igazolvány ellenőrzés, detektoros vizsgálat után megérkezett a fegyveres őr, aki felvezetett minket a kultúrterembe.

A könyvtáros (már csak 2 évet kell  letöltenie) örömmel és ismerősként üdvözölt minket. Elmondta, hogy karácsonyi látogatásunk videó felvételét közkívánatra többször is műsorra kellett tűznie, és a bentlakók nagyon várják érkezésünket.

Verpeléti testvéreink a technikai felszerelések beállítása után rögtön megkezdték a dicsőítést, melyet "vendégeink" tapssal jutalmaztak.

Következett a bizonyságtétel. A halkan kezdett beszámolót " a légy zümmögését is hallva" figyelték az emberek. Figyelték, mert  az a személy, aki elmesélte találkozását az Úrral, igen hosszú börtönbüntetését töltve ismerte fel , hogy  őt , bűnös embert,  Isten szereti, és tervei vannak vele. Isten akkor szólította meg amikor már lemondott az életről, mert kilátástalannak  és értelmetlennek, céltalannak érezte helyzetét. Elfogadta  Isten felajánlott kegyelmét  megmutatta a szabadulás útját, és ő Jézus mellett döntött. Elmesélte, hogy ezt követően milyen változások történtek életében:

Életfogytiglani büntetése ellenére most már szabad ember áll előttük. Szerető családja, gyermekei és unokái veszik körül. Most már Isten családjához tartozik ,testvérei vannak a gyülekezetben,  dolgozik és boldog. Mindezt az Úrnak köszönheti.

Kérte őket, vizsgálják meg lelkiismeretüket. Bezárt szívük kilincsét lenyomva tárják ki szívük ajtaját Jézus előtt, mert bűneik bocsánatára csak ez az egyetlen lehetőség.

Elgondolkodó, révült, de nem rémült arcokat láttunk. Felismerték jelentőségét annak, hogy  bűnösök, családjuk elfordult tőlük - Isten mégis szereti őket ,- és lehetőséget kaptak  a szeretet, bűnbocsánat és a kegyelem megszerzéséhez.

Ezt követően Tibor testvérünk adta tovább az evangéliumot, dia vetítés keretében, majd szétosztottuk a magunkkal vitt süteményeket, üdítőket.

Egyénileg is tudtunk beszélgetni ezekkel az emberekkel, akiknek most mi jelentettük a kapcsolatot a külvilággal. Isten élő szavát hirdetve mutattuk meg az utat Jézus behívása felé, reményt hozva  életük további  céltudatos folytatásához.

Mindnyájan kaptak egy füzetet melyben Isten igéjével találkozhatnak,  egy meghívót az Alfa kurzusra melyet gyülekezetünk missziós csoportja fog tartani. Megkértek minket, hogy tolmácsoljuk köszönetüket a süteményekért, a gondoskodásért, melyet gyülekezetünk nyilvánít feléjük.

Amikor elérkezett a találkozó vége, nehezen és fájó szívvel vonultak vissza zárkájukba, de magukkal vitték a szabadság ízét.

"Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosoknak,bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek." (Ézsaiás 61,1) 

Börtönmisszió (2008.03.18.) Kozma utca

 

Karácsony után már azért imádkoztam, hogy milyen alkalmat lehet találni, hogy újból bemehessünk szolgálni. A legközelebbi alkalom a húsvét. De az Úr kegyelméből a börtön lelkésszel egyeztetve megbeszéltünk egy találkozót a Börtön alfa elindítása dolgában.

…

Sok testvért megszólítottam bátorítottam, legalábbis remélem. Mindannyian úgy éreztük magunkat, hogy alkalmatlanok vagyunk, de ez nem okoz nekem problémát, mert addig nem bízzuk el magunkat és kapaszkodunk az Úrba. Nehéz volt elhordozni a választ, hogy még várni kell. De az Úr tudta, hogy mi miért történik.

 

Közben vártuk a verpeléti testvérek válaszát, hogy a dicsőítést elvállalják, és közben azon kellett gondolkozni, ha nem tudnak jönni, kiket lehet még megkérdezni. A saját gyülekezetünkön kívül is kérdeztem meg szolgálókat, de az időpont nem volt alkalmas.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy senki nem utasított el és van remény, hogy majd bővül a szolgálókör más gyülekezetből jött testvérekkel.

 

De most hogyan tovább? Készülnénk megint egy rövid színdarabbal, de az idő rövidsége miatt ezt most későbbre kell halasztanunk. Helyette Tibor készül a Pancsinelló (az „Értékes vagy” c. könyv alapján) levetítésével és annak személyre szóló üzenetével.

 

Az ünnepre való tekintettel megkérjük a süteményre az engedélyt. Minden alkalommal nagy kihívás mit vihetünk be, mert igazából ez csak gond a bent dolgozóknak. Mindenhez ember kell nekik, ez több munka, de szerintem, amiben benne van az Úr, előbb- utóbb meghozza a gyümölcsét, és látni fogják majd. Az utolsó napig változott a testvérek szolgálata és a csapat. Több nevet adtunk be, hogy a szolgálók meglegyenek. B Dániel lett volna a technikusunk, de máshol kellett szolgálnia abban az időben. Feca és James bevállalta a technikát, értenek hozzá, nevük a listán van.Dániel mindent elkészített a szolgálatra, nagyon jól összedolgoznak.

 

A süteményeket készítő testvéreknek külön köszönetet mondok. Nagy segítség ez mindeni számára. A kapcsolatépítésre egy jó lehetőség, mivel ki lehet osztani, a sorok közé kell menni, és lehet közben beszélgetni.

Hát ezért nem jött össze a börtön Alfa elindítása, de most személyesen tudunk hívogatni és bátorítani. Komoly imatéma és az Úr csodája lesz, ha beindul. Tíz embernek kell legalább jelentkezni, hogy bent elinduljon. Voltak, akik már az alkalom után leadták jelentkezésüket és kérdezték kik fognak jönni közülünk. Ezeknek az embereknek az újabb arcok újabb kihívást jelentenek. Bármelyik percben másik zárkába viszik, vagy cserélődnek, nem lehet cserét kérniük, hogyha nem jönnek ki egymással. Tudom bűneik következménye ez a környezet, de az Úr mondta: „börtönben voltam és meglátogattatok”, ezért értékesek ezek az emberek is. Szolgálni megyünk, az embereknek Jézusra van szükségük.

….

 

Indulás előtt mindent átbeszéltünk, mindenki tudja mi a  feladata. Én csak később érhettem oda ezért  B.István volt a „háziasszony”.

A börtönlelkész nagy ajándék, segítségével  tudtam bemenni fél 3-kor és az Úr segített. Minden csodálatosan el volt készítve, ezt én az Úr kedves szeretetének tulajdonítom, hogy lássam mennyire fontos a csapatmunka és én milyen áldott testvérekkel vagyok körülvéve.

Köszönöm az Úrnak , a testvéreimnek és azoknak, akik a háttérben imádkoznak értünk.

 

A dicsőítés csodálatos volt. Jó volt látni testvéremet Fecát aki a technikát kezelte milyen boldog, hogy az Urat szolgálhatja. Nem a rockzenét keveri, mert Isten megváltott gyermeke. B Tamás most jött be először és az Úr különösen megáldotta, nagyon jól beilleszkedett és az Úr gyönyörködött szolgálatában

.

A bizonyságtétel Istent dicsőítette. A testvér elmondta, hogy rablógyilkosságért életfogytiglanit kapott, és amikor az évek alatt eldöntötte véget vet az életének, akkor valaki azt mondta neki: Isten szeret téged.

Persze a kérdés nem váratott magára: akkor miért vagyok itt?

Mert nincs az életed Isten kezében szíved nem az Úr Jézusé.

Este a magányában döntött, megnyitotta a szívét az Úr Jézus előtt. Elmondta, hogy szívünk ajtaján csak belül van kilincs, és csak mi nyithatjuk ki. 11 év után a bírónő feltételesen szabadlábra helyezte. 8 éve szabad és az Urat szolgálja. Nemrég még bezárva volt Szegeden. Engedélyt kért és kapott –dicsőség az Úrnak- imádkozni akart mindenkiért és hisszük, hogy az Úr dolgozik a szívekben.

A bizonyságtétel után Pancsinelló történetét vetítettük le diaképekben és a történetet alámondtuk. Az üzenet: hogyha el hisszük azt, amit az emberek mondanak rólunk, aszerint lesz a ruhánk, életünk szürke vagy színes, értéktelen vagy értékes.

A vetítés után Tibor testvérem bátorította őket, hogy isten, hogyan gondoskodik felőlünk, mennyire szereti és milyen értékesnek tart mindnyájunkat.

A sütizés és kólázás külön ajándék a számukra. Az ott töltött évek alatt nem esznek házias ételeket és én hiszem, hogy ez által is az elfogadás épül a lelkükben.

Búcsúzóul osztottunk Mai igét és Jelige újságot, hogy a csendességükben legyen lehetőségük Isten igazságával táplálkozni.

 

Minden alkalommal, hálával a szívünkben, nagyon sok köszönettel és áldással jövünk ki. Hálát adok az Úrnak, hogy szolgálhatunk és köszönöm minden drága testvéremnek odaadó szolgálatát

………..

                                                                                                           Biliczki Zsuzsa

2008.03.18.

 

---

 

 Húsvét után (2008.05.07.) Kozma utca

 

Május 7-én ismét mentünk. Általában egy megszokott csapattal megyünk, de mindig akad közöttünk olyan aki először lép be egy ilyen barátságtalan helyre. Edzettnek gondoljuk magunkat, de a börtön légköre mindnyájunkban félelmet ébreszt. Ilyenkor szoktunk hálát adni Istennek amiért megszólított minket ,és vezetést mutat a bűnöktől mentes élet felé.

Akik itt töltik életük egy részét duplán is foglyok, fizikai és szellemi értelemben is. A fizikai fogság a bíróság által kiszabott időtartam után megszűnik, de szellemi fogságukból csak Isten, Jézus válthatja meg őket. Ezt a szabadulási lehetőséget szeretné missziónk magával vinni és megismertetni az egyetlen lépést.  Szerencsére  válogathatunk a lehetőségek között, ezért Isten szeretetét, megváltását és dicséretét a "Részletkérdés' dicsőítő dalaival alapoztuk meg és tartottuk éberen a megjelent "vendégeink" figyelmét.

Rövidebb színdarabok bemutatásával erősítjük jellemüket és hitüket.

Az elmondott bizonyságaink kézzelfoghatóvá és hitelessé teszik előttük Isten átformáló, alakító, gyógyító tevékenységét.

Gyülekezetünk lányai, asszonyai által frissen készített sütemények az otthon szeretetét és melegét viszik hozzájuk.

Mindig megható a búcsúzás. A mogorva, fáradt, megtört arcok, ráncok kisimulnak. Megjelenik egy-egy könnycsepp a szemekben, és hívnak minket - gyertek máskor is!

Jó az Isten!

Május 7-e óta nem voltunk misszióval a börtönben, de a kapcsolat nem szűnt meg. Közülünk többen is kapcsolattartói viszonyba kerültünk egy-egy fogollyal akiknek mi vagyunk az egyedüli kapocs a külvilággal, a szabadsággal. Rendszeres levélváltásokkal igyekszünk az ottlétünkkor "elvetett magot" gondozni, ápolni, és leveleinkben továbbítjuk Isten üzenetét.

Nem volt hiábavaló eddigi látogatásunk, a cellákban is beszélgetnek már Istenről és megváltásáról. Nemrégiben kaptam egy levelet attól a személytől akivel én tartom kapcsolatot.Megírta, hogy pünkösd alkalmából szolgálatáért a szegedi börtön lelkésze szolgálatáért oklevéllel jutalmazta meg. Megkért, hogy ezt az oklevelet helyezzem el a honlapon, mintegy bizonyítékként, hogy Isten valóban a bűnösök megváltásáért  szenvedett.

Ennél a "már nem teljesen rabságban lévő" személynél július 29-én voltam beszélőn. Egy óra állt rendelkezésünkre, és Isten szeretete, kegyelme végig velünk és közöttünk volt.  Beláttam, néha valóban kudarcot vallhat a jó szándék és az általunk patronált ember vissza tér a bűn útjára, de hiszem, hogy Isten szeretete előbb utóbb győzedelmeskedni  fog a bűn fölött, és minden eltévedt bárány visszakerül a nyájhoz. 

2008.08.14  bacsipista

 

---

Nem figyeltem Istenre (2008.12.07)

 

Istentől kaptam elhívásomat a börtönmisszióban való részvételemre. Mindaddig nem is történt semmi gond, amíg önálló akcióba nem kezdtem. Hibát követtem el. Hallgattam személyes érzelmeimre.

 

Úgy éreztem tennem kell valamit valakiért, akivel a börtönben ismerkedtem meg egy csoport látogatás alkalmával.

Egy fogvatartott fiú. Meghatott elmesélt története, keserve és szenvedése.  Többször próbálkozott öngyilkossággal, családja elhagyta, nincs senkije, akivel kapcsolatot tarthatna.

Úgy gondoltam, hogy elérkezett az én időm. Segíteni akartam rajta. Megadtam gyülekezetünk címét, nevemet. Egy hét múlva megérkezett a kapcsolattartói felkérése.

Kezdetben, rendben is volt minden, írtunk Isten szeretetéről, a megváltásról, bűnbocsánatról. Érkeztek is a levelek, volt olyan hét, mikor naponta két-három boríték is várt.

A későbbiekben Istenről, hitről már kevesebb szó esett, inkább a tőlem remélt csomagról, tartalmáról és súlyáról íródtak a sorok, majd legfontosabb témaként már csak a csomagról esett szó.

Elutasítottam a kérést, indokolva azzal, hogy személy szerint én nem tudom felvállalni, gyülekezetünk pedig nem akarja. Ugyanis ha ő kapna más is jogosan remélhetné, hogy igénye esetén neki is járna. Elfogadta válaszomat, de ennek ellenére továbbra is változatlanul jelezte reményét a csomag után.

 

Meghívót kaptam beszélőre. Elfogadtam a meghívást.

Izgatottan készültem, mert elképzelésem sem volt arról, hogyan fog lezajlani.

Az indulás reggelén az Úr Szelleme megszállt, betöltött, megnyugtatott. Békésen indultam útnak.

A Kozma utcai börtönben eltöltött időt egyáltalán nem éreztem sem kínosnak, sem kellemetlennek. Nagyon értékes beszélgetés folyt le közöttünk.

És ekkor követtem el a hibát.

A tilalom ellenére levettem kezemről a karórámat és a rabnak adtam. Ezzel a gesztussal indítottam szabadjára  kérései áradatát, és erőtlen voltam nemet mondani. Igaz, csak annyit ígértem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt. De kell ettől nagyobb ígéret Isten emberének a szájából?

 

Egyik testvérnő segítségével összeállításra majd postázásra került a csomag. Alighogy megérkezett, az azt követő levelek már a következő küldemény súlyát és tartalmát ecsetelték, ráadásként mellékelve egy postai feladóvényt is, (kb 60.000 Ft) a hátralévő büntetés csökkentése érdekében befizetendő összegről.

 

Sajnos csak ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy nem figyeltem Istenre.

 

Csoportunk azért megy a börtönbe, hogy Isten evangéliumát vigyük magunkkal.

Isten nem egyéni akciókat akar, hanem csoportmunkát vár el tőlünk, szellemi segítség nyújtása terén.

Kezdeményezésemmel egy természetes emberi reakciót váltottam ki, reményt ébresztettem fel benne előnyök megszerzéséért, kiváltságok eléréséért. Ezek a remélt előnyök pedig  eltakarták és háttérbe szorították Istent és küldetésünk célját.

Saját fényemet sugároztam. De az kialudt, és mindketten sötétben maradtunk.

 

Megírtam, hogy nem megyek többet beszélőre, ezután a leveleket is a csoport nevében fogjuk küldeni. Nem írtam több levelet, és nem kaptam azóta én sem. Megszűnt a kapcsolattartás.

 

Isten előtt megbántam és letettem vétkem. Az Úr megbocsájtott, de fáj a szívem.

 

December 10-én börtönmissziós csoportunk ismét megy a Kozma utcába.

 

Imádkozom értük. 

 

bacsipista

2008.12.07.

 

---

Kincs a börtönben - Börtönmisszió, (2008. december 10) Kozma utca

 

A decemberi börtönmissziós alkalom vége felé, amikor már csak a sütemények és az italok kiosztása van hátra, az egyik nehézfiú elé ülök az első sorból, hogy válaszoljak a kérdésére. Jól megtermett, fekete szemű, cigány fiatalember. Himlőhelyes arcán semmi vagányság, inkább a figyelem és az alázatos tekintettel jól leplezett ravaszság keveréke. Sajnos nincs sok értelme a kérdésének, ami a 7. evangéliumra vonatkozik és valószínűleg csak a témában való jártasságát hivatott fitogtatni, de gyorsan le is szerelem azzal, hogy nem kell minden marhaságot elhinni, amit a tévében lát.

Kicsit a kívülálló szemlélő "tudományos" érdeklődésével beszélgetek velük, hiszen én itt csak látogató vagyok, ők pedig számomra érdekes emberek, akiket most kvázi laboratóriumi körülmények között megfigyelhetek. Tudom, ez így önmagában nem szép dolog, de őszintén bevallva ez is bennem van, hiszen most járok először börtönben.

A benyomások lehangolóak, az emberek állapotát illetően is, a környezetről már nem is beszélve. Van, aki már rögtön az órám márkája iránt érdeklődik, van aki pedig itt tartózkodásának okával, azaz betöréseinek számával kérkedik és van aki intelligensen hallgat és szerényen válaszolgat a ruházatra és az élelmezésre vonatkozó kérdésekre. A közelben ülők érezhetően mindannyian a nehézfiú udvartartásához tartoznak. Beszédükön és viselkedésükön átsüt a kőkemény materializmus és az erőszak kultúrája. Effelöl alkalmi barátom sem hagy kétséget, amikor mesélni kezd és beszélgetésbe bonyolódunk. Nem a legalkalmasabb körülmények egy komoly beszélgetésre, de meg kell próbálni, azért vagyunk itt.

Elmondása szerint hat éve van már bent zsarolásért és késelésért, amiből az első négy évet végigverekedte, hogy tekintélye legyen a többiek előtt, de két éve már jó a magaviselete, mert hamarabb akar szabadulni. Ez a hatos szám innen belülről nézve végtelenül hosszúnak tűnik, egészen beleborzongok. Felháborodva meséli, hogy a bíró nem adott neki engedményt, mert nem hitt spontán megjavulásában, mondván biztosan csak az motiválja, hogy hamarabb szabadulni akar. Jó szándékú naivitásom szemben áll a bíró bölcs racionalitásával, amikor majdhogynem igazat adok neki ahelyett, hogy rámutatnék motivációjának hamis mivoltára, és rákérdeznék, hogy valóban megjavult-e.

Közben végigtekintek a társaság szerencsétlenebbik felén, akik valószínűleg inkább elszenvedői az ő keménységének és annak a földi  igazságnak, hogy mindig akad egy erősebb fiú. Van aki alig föltekintve sunyi arccal figyeli a többieket, van megtört szerencsétlen, van szemüveges lecsúszott értelmiségi típus és van, akin látszik, hogy csak belerángatták valamibe, nem egy megátalkodott, de már sikererült elszúrnia az életét. De Jézus pont a bűnösökért jött, ezért jó helyen vagyunk.

Az eredeti témánál maradva meséli alkalmi barátom, hogy a családja már megtért és annak idején ő is járt a Hit Gyülekezetbe. Ha akarom elhiszem. De ő ebből kimaradt, mert ő a család fekete báránya. Amikor a Hit Gyülekezetben megtért Száva családot említettem neki, csak legyintett a kezével, nem titkolva azon véleményét, hogy Szávék csak így  fedezik magukat. Lenyűgöző tájékozottságával  és fensőbbséges stílusával nem szállok szembe. A szerepét tovább erősíti vendéglátói gesztusokkal, mármint, hogy én vagyok az ő vendége a börtönben. Nagyvonalúan és ellenállhatatlanul kínálgat a testvérektől kapott süteménnyel a tányérjából - pedig ritkán jutnak édességhez - majd egy kávézó teraszán érezve magát inti magához az egyik testvért aki éppen üdítőt oszt, majd poharat kérve töltet és nagyvonalúan felém nyújtja. Elfojtom a mosolyom és beállok a vendég szerepébe, amivel mindenképpen meg kell őt tisztelnem, elfogadva ennek az érdekes színjátéknak a szabályait.

 Borzongással vegyes elismerés tölt el hallgatva ezt az ambíciót. Vajon hat év börtön nem elég meggyőző érv neki, még mindig elhiszi, hogy sikerülhet? Válaszából az is kiderül, hogy nem is különbözünk egymástól annyira. Motivációját nem érheti kritika. hiszen ki  nem akarna a gyermekeinek boldog és  biztos jövőt? Minden ember ugyanazt keresi és akarja. Csak nagyon más úton.

Teszek rá egy halvány kísérletet, hogy elmondjam neki, Jézus a gyermekei jövőjére és anyagi biztonságára is megoldás, de láthatólag ez mér nem nagyon érdekli, véget ért az audencia. Egyre többen vannak körülötte, és ő szervezi a kapóra jött találkozó lehetőségével élve a benti életét, puszival és kézrázással köszöntve "testvéreit", van akitől szívességet kérve.

És még egy rövid összefoglaló - B. Zsuzsa áldozatos szervezése alapján állt össze a csapat. B.Dani kerekített színdarabot Pál és Silás börtönbeli szabadulásából, a szadista börtönőr megtérésére kihegyezve a történetet.( Meg is kapta a beszólásokat a börtönben szegény Gábor, aki az őrt alakította nagyon hiteles játékkal.) a kis csapat hétről hétre szorgalmasan készült és kovácsolódott. Tamás és Zsolt buzgón gyakorolta, hogy beleéljék magukat a bűnöző szerepbe, - mert ők adták Pál és Silás társaságát a börtönben- és talán túl jól is sikerült nekik. Tibornál élethűbb Pál apostolt nehéz lenne találni, Imi pedig Silásként megcsillogtatta énekes tehetségét. Feca volt azonban a leglátványosabb, római katonát alakított és mivel ez alkalommal jelmezeket béreltünk, nagyon jól mutatott a szerelésben.

A bejutás, és kijutás és az egész alkalom alatt tapasztalható volt az erős imaháttér. Semmilyen gondunk nem akadt és minden segítséget megkaptunk a börtönlelkésztől is, ... Kellett az ima ahhoz is, hogy minden félelem elszálljon, a hely valóban nyomasztó környezete ne befolyásoljon minket és a fizikai valójukban nem túl megnyerő hallgatóságunkat Isten szemével, szívével és szeretetével lássuk.

A B. család aktív közreműködésével megvalósuló dicséret után a prédikáció egy siralomházban megtért rablógyilkos magyar fiatalember példájára alapozva biztatta megtérésre a hetvenöt fős hallgatóságot, felhívva a figyelmüket, hogy a földi igazságszolgáltatás keretében ugyan leülhetőek és megválthatóak a bűnök, de az örök élet vonatkozásában kizárólag Jézus vére ad megváltást és csak Jézus az, aki meg tud változtatni. Az egyik hallgató kikérte magának, hogy neki változnia kellene, de a lezáró ima keretében elhangzott a megtérők imája is, amit aki akart elmondhatott magában. Végül a csapattal tartó segítő testvérek közreműködésével megvendégeltük vendéglátóinkat, akik láthatóan már nagyon várták a programnak ezt a részét.

A cél többek között az volt, hogy jelentkezőket toborozzunk egy Alfa kurzusra, azonban a legfrissebb hírek szerint nincs elég jelentkező, ezért tovább kell ütnünk a vasat, akarom mondani az aranyat. Zsolt már készül egy újabb színdarabbal és Húsvétkor újra megyünk, hittel ráállva arra az ígéretre, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.

Forrás: TeSó ujság 2008 december - N.Péter  beszámolója - Solymári Agapé

 

---

• < Előző
• Következő >