Nyugdíjasok Berekfürdőn

Részletek
Találatok: 3384

Az Agapé gyülekezet nyugdíjas testvérei május 18-án Berekfürdőre utaztak. Hivatalosan 3 napos nyugdíjas elvonuláson vettek részt.

Wéber Anna testvérünk  szeretné megosztani bizonyságát honlapunk látogatóival. Fogadjátok őt és beszámolóját szeretettel. (szerk.)

Nyugdíjasok Berekfürdőn - 2010

 
 

Május 18-án Bugovics Tiborral, Hildával és férjével, Jánossal, Józsival indultunk délelőtt 9: 30-kor Berekfürdőre.

Két és fél órát tartott az út, Elindulás előtt Hilda imát mondott, azért, hogy ne legyen útközben semmi probléma, ne adódjon akadály, és egészségesen érjünk célba.
 
Megérkeztünk és megkaptunk szobánk kulcsait. Az enyém az első emelet 5. lett.
Ebédelni fél egykor mentünk minden nap, majd a szobáinkban tartottuk a csendes pihenőt.
Gyülekezetünk vendégei voltunk egy-egy kávéra és ez remek alkalmat nyújtott egymás megismerésére a sorban állás ideje alatt és a kávé fogyasztása közben. Ilyenkor erősítettük egymás hitét, bizonyságot tettünk arról, amit Isten tett életünkben.
 
Minden délután 5-kor volt Istentisztelet a III. emeleten ahol várt a mi Urunk és gyülekezetünk pásztorai, Perjesi István, Bugovics Tibor. Attila testvérünk gitárjával vezetett minket a dicsőítésbe, és kértünk olyan dalokat melyek közelebb vittek Istenhez. A Megbékélés Házában, egy szép teremben volt az összejövetelünk. István köszöntötte a Tarnabódon szolgáló Marikát és Jánost 40. házassági évfordulójuk alkalmából. Ezen az első napon a Római levél 12:13,  Mózes III. könyvéből, a jelenések könyvéből, és Ézsaiás próféciáiból kaptunk igehirdetés.
 
 
 
 
Május 19-én a második napon a reggeli után a szolnoki testvérekkel ismerkedtem kávézgatás közben, de bárhová is mentünk mindenhol találkoztam valakivel, akivel megoszthattam gondolataimat. Reggel kellemetlen élményem akadt, ugyanis a szobám sötétítő függönye elhúzáskor a kezemben maradt. Ezt jeleztem is a szobalánynak és mire visszamentem a szobámba már a helyére is került.
Hálát adtam az Úrnak, mert bebizonyította, hogy cselekvő Isten. Kértem és meghallgatott, Három napig az Ő házában lakhattam. Ellátott sok-sok eledellel, testi és lelki étkekkel töltekeztem be. Hálás vagyok, mert pásztoraim, gyülekezetünk dolgozói a konyhában tevékenykedtek, a mi kiszolgálásunk volt önként vállalt feladatuk. Pásztoraink, amit az Úrtól kaptak üzenetet, azt átadták nekünk és feledhetetlen időt töltöttünk velük együtt. A Megbékélés Házában igen csak éreztük, hogy az Úr összeköt minket.
 

Az időbeosztással úgy voltam, hogy itt bent vagyunk az épületben, nem késhetek le sehonnan semmiről. Az óra pont az ajtóm előtt volt, pontos időt mutatott, és mégis sokszor megfeledkeztem az indulásról. Az ebédlőben is igyekeznem kellett, hogy ne én szedjem le az asztalt utolsónak. A konyhások (gyülis dolgozók) igen szeretetre méltó kis csoport voltak. Ők drága lelkű emberkék kedveskedtek, kényeztettek. Hálás vagyok az Úrnak, hogy ennyire figyelmesek voltak. Köszöntöttük is őket a mi „Szeretet” című dalunkkal a három napért és a gondoskodásért, mert felettébb múló nagy cselekedeteket, szolgálatot tettek. Hálás napokat éltünk át.

 
A bizonyságtételek egyik napon sem maradhattak el, az Úr dolgozott és teljes életerővel áldott meg mindenkit. Mindenki kapott tőle szolgálatot, amely nem korhoz volt kötve. A biblia és a jegyzettömb nem hiányozhatott, sűrűn vettük mindkettőt a kezeinkbe. Itt mindenki betöltekezett a Szent Szellemmel, felfrissültünk, új erőt kaptunk. Áldott alkalmak voltak ezek az összejövetelek és beszélgetések, melyekről hangfelvételek és képek is készültek. De az az élmény, amely bennem rögzült mindennél többet ér. Nyugdíjasként indultam el és újjászületve érkeztem vissza.
 
 
  Wéber Anna
 
 
 

 

Nyugdíjasok Berekfürdőn - 2009

 
Május 5-7 között a Pestlőrinci  Agapé Gyülekezet nyugdíjasai Berekfürdőn vehettek részt a nyugdíjas elvonuláson.
Közöttük volt Pusztané Edit, aki honlapunk " mai nap igéi " rovatunkat vezeti.
Fogadjátok  szeretettel beszámolóját amelyet erről az alkalomról készített számunkra.
 

Ezen az áldott elvonuláson most voltam negyedszer. Egyszer amikor még egy éves friss hívőcske voltam, és nagyon hálás vagyok Istennek mert nagyon sok idős kedves testvért ott ismertem meg.  A Köves házaspárt, Bérces Juci  nénit, Tábor Feri bácsit, és még sokakat. Nagyon kedvesen, szeretettel vettek körül engem, ami nagyon jól esett.

Akkor még egy kicsit furcsa volt, hogy délelőtt és délután is igehirdetés van, mert én nagyon szerettem az életet és legszívesebben a strandon úszkáltam volna egész nap.

De megzaboláztam magam, és az áldásokat gyűjtögettem. Soha el nem felejtem, hogy István (a gyül. pásztora) az ott töltött három napban a " mi Atyánkat " boncolgatta végig. Egy csoda volt számomra, hogyan lehet erről ennyit úgy beszélni, hogy ne legyen unalmas, sőt ő még érdekfeszítővé  is tette.

A másik három alkalomra már nyugdíjasként mentem el, és tudtam van szabadságom abban, hogy délelőtt nyugodtan mehetek fürödni, mert senki sem ítél meg érte. Este pedig hallgatom a tanítást és együtt lehetek a testvéreimmel.

Tavaly és most férjem is velünk volt, aminek nagyon örültem. Tavaly nagy békessége volt és minden este beült velem az alkalmakra, de az idén már a gonosz felgerjesztette és az első nap már békétlenséggel indult. De azért egyszer feljött hozzánk.

Csak imádkozni tudok érte, és hívom, viszem magammal, ahova szeretne jönni, csipegesse az igét mint a madarak, és Istenre bízom a megtérését. Tudom, hogy senki sem ítéli meg őt mert a mi közösségünkben nincs ilyen szellemiség.

Nagyon jó volt a hangulat, finomak voltak az ételek, jó volt a kiszolgálás. És a gyógyvíz,  meg az imák segítettek a vállamban érződő fájdalom enyhítésében. Jó volt vidéki testvérekkel találkozni, és újakkal ismerkedni. Az igehirdetésben a 4 Mózes 21:4-től a rézkígyó történetét elemeztük,  amit  így még igazán nem hallottam.

 

4Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.  6Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.  7Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.  8Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.  9Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

 
Nagyon érdekes volt, hogy ebben a történetben Isten a rézkígyó oszlopra helyezését és a rátekintést, Pásztorunk, Jézus keresztjéhez hasonlította. Mert most is ha engedetlenek vagyunk, mint akkor a nép volt és zúgolódunk, Isten meg engedi a gonosznak, hogy megcsípjen akár betegséggel, esetleg halálos betegséggel, vagy más bajjal, de ha feltekintünk a keresztre akkor megmenekülhetünk.

Én nagyon áldásosnak ítélem meg ezeket az elvonulásokat mert itt nincs semmi zavaró körülmény, nincs család, futkározó gyerekek, csak nagy-nagy testvéri szeretet. Mindenkinek ajánlom a részvételt mert építő és olcsó is.
Külön szeretném kiemelni  Attila  szolgálatát a dicsőítésben, mert nagyon nagy áldás volt az ő jelenléte. Köszönöm a Pásztorunk, István  szolgálatát és Tibi  szolgálatát is, és azt, hogy az Agapé Gyülekezet áldoz erre időt és pénzt, hogy a gyülekezet időseit elvigye nyaralni. Dicsőség a mi Urunknak és hála hogy ebbe a gyülekezetbe tett minket .
 
Pusztainé Edit
2009.05.08.