A Havanna utca 7 eseményei - tél

 

Az őszi időszakban a barátkozó tanfolyamok több, kisebb csoporttal haladtak tovább, majd ezek átalakultak és külön váltak női és férfi alkalmakra.  A hétfő maradt a hölgyeké, a szerdai napon pedig a férfiak jöttek össze. Ezeken az alkalmakon megnyíltak a szívek, és megszabadultunk gondjainktól, nehézségeinktől, erősödtek egymással kapcsolataink és az imák által közelebb kerültünk az Úrhoz.

Szeptemberi utolsó kreatív napunkon ígéretet tettünk decemberi megismétlésre. Mivel mindenki a karácsonyi ajándékozás lázában égett, arra gondoltunk, hogy itt a lehetőség egyéni alkotókészségünk kifejezésére.
Kihelyeztük a meghívókat december első hetében. Nyáron a lépcsőház előtti területen tartottuk ezeket az alkalmakat, de most az időjárás bezárt minket. Sajnos még mindig nehezen fűthető fel normális hőfokra helyiségünk, de az alkotás láza tűzbe borított mindenkit.

Szebbnél szebb alkotások készültek. A gyerekek ötletei kifogyhatatlanok voltak, és ez a tűz  átterjedt a felnőttekre is. Egymás kezéből vettük ki az ecseteket, festékes tégelyeket, ragasztókat, mert mindenki varázsolni akart. Így készült tobozból fenyőfa, üveglapon karácsonyi kép, angyal, télapó, szarvas. Vég nélkül sorolhatnánk, de nem is azt a fontos, hogy mik készültek, hanem a hogyan. A legfontosabb az a szeretet volt, ami motiválta az alkotókat. Az a szeretet, amit az iránt éreztek, akinek készítették. Mindezt egy boldog és vidám közösségben.
Testvérnőnk Magdika, aki személyesen nem tudott részt venni ezen az alkalmon, süteményekkel lepte meg a résztvevőket. Az ő alkotásai díjazottak lettek, mivel senki nem tudott a csábításnak ellenállni.

A délután lezárásaként beszélgettünk arról, hogy mit éltünk meg amióta Jézust behívtuk életünkbe és ezekkel a bizonyságainkkal erősítettük egymás hitét. Imában átadtuk az Úrnak nehézségeinket és hálát adtunk ezért az együtt töltött szép és áldott délutánért.

Azt a gondolatot kaptuk az Úrtól, hogy karácsonyra ajándékozzuk meg a lépcsőház lakóit.
A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy mit adjunk. Több elképzelés is megszületett. Szóba került élelmiszer, ruhanemű ajándékozása, de ezzel csak a rászorulóknak segítettünk volna.
A Bibliából tudjuk, hogy Jézus válogatás nélkül adta a szeretetét mindenkinek. Végül mi is úgy határoztunk, hogy minden lakásba becsengetünk és személyesen adjuk át csoportunk ajándékát, megköszönve, hogy itt egy lépcsőházhoz, és egy Istenhez tartozunk.

A decemberi kreatív naptól kezdve üvegből készült mécses tartókat festegetett szinte egész csoportunk, mint a karácsonyi ajándéktárgyak egyikét. Nem is volt két egyforma közöttük, mindnyájan más színben alkottuk és vittük fel ecsetünkkel a mennyei színeket.

Végre elérkezett december 20, a vasárnap. Párosával indultunk az emeletekre. Csengetésünkre meglepett és zavart arcok fogadtak minket. Meghívtuk őket december 27-ére Imaházunkba egy közös kis délelőtti rendezvényre, és átadtuk a kis csomagot.
Érezni lehetett zavarukat, mert nem szoktak hozzá az ahhoz, hogy ellenszolgáltatás nélkül kapnak valamit.
Néhány ajtót nem nyitottak ki előttünk, mert nem voltak otthon. Kevesen voltak, akik visszautasították az ajándékot, de bántóan, sértően nem fogadtak minket sehol sem.
Sokan nem csukták be azonnal az ajtót, kérdezősködtek, bizonyságot tettek hitükről vagy hitetlenségükről, vallási hovatartozásukról. Egy néni sírva fakadt a meghatottságtól, egy kedves idősebb úr visszaajándékozott minket egy doboz édességgel, csoki mikulásokkal.
Gyerekekre gondolva összeállított egy kis csomagot egy kínai hölgy, és azt hozta le imaházunkba.
Igaz, hogy 27-én kevesebben voltak a hívásunkra megjelent vendégek, mint ahányan ígérték, mégis örülünk és hálásak vagyunk azokért, akik eljöttek és együtt tölthettünk velük az Úr jelenlétében egy felszabadult őszinte alkalmat.

  Tudjuk, hogy az Úr előttünk járt és megnyitotta a szíveket. Érezzük, hogy imáink meghallgatásra találtak, és az Úr áldást helyezett a Havanna lakótelepre és missziónkra.
 
Az eseményeket összefoglalta: Bácsi István

Havanna lakótelepen a Havanna utca 7. lépcsőházában, ajándékozással egybekötött, gyermek műsoros, evangelizációs program próbája és előkészületei láthatók.

Barátkozó összejövetel
 
Családtagjainkat, ismerőseinket 2010. február 20-ára egy vacsorával egybekötött barátkozó összejövetelre hívtuk meg.
Lehetőséget kaptunk gyülekezetünktől, hogy a még épülő emeleti szint egyik helyiségében jöhessünk össze.
Igaz a falakon még nincs vakolat. Ezek a falak arra emlékeztetnek, ahogyan megtérésünkkor kerültünk az Úr jelenlétébe. Kendőzetlen önmagunkat mutatva.
A gyerekek azonnal feltalálták magukat, az üres szobák kitűnő lehetőséget biztosítottak számukra, nehogy a felnőttek - számukra unalmas - társaságában legyenek.
N.Pisti és János, ketten,  mint főszakácsok készítették a pörköltet ötféle húsból, a hölgyek pakolgattak, mosogattak, terítettek és a főzők kezébe adogatták a kellékeket.
Aki nem talált maga számára hasznos elfoglaltságot az keresett egy beszélgető partnert és megosztották egymással örömeiket, gondjaikat, jó tanácsok és hasznos információk cseréltek gazdát.
Sütemény kavalkád csábította a jelenlévőket arra, hogy vacsora előtt jól lakjanak azok, kiknek gyenge az ellenálló képességük. Sajnos én is közéjük tartoztam, és ez a pörkölt fogyasztásánál meg is bosszulta magát.
Amíg készült az étel addig nagyon jó lehetőség nyílott beszélgetésekre, kapcsolatok építésére és egymás életének közelebbről való megismerésére.
Külön kis csoportok alakultak ki, élénk társalgás kíséretében, miközben szólt a dicsőítés. Biztattuk a megfáradtakat, bizonyságokat meséltünk el arról amit megéltünk Istennel együtt.
Nem tudott mindenki teljesen feloldódni, kiült egyes arcokra a bizonytalanság, a fáradtság, több testvért is elfogott a gyengeség, rosszullét, de dicsőség az Úrnak ezek a támadások elmúltak.
A közösen elfogyasztott vacsora jó hangulatban és még jobb étvággyal telt el. Degeszre tömtük magunkat, mégsem tudtunk mindent elfogyasztani.
Vacsora végeztével az edények elmosása és a sütemények ritkítása után Ferenc testvérünk a még itt maradottaknak igét olvasott fel  miképpen lett Jákobról. Kifejtette hogyan váltotta meg a hamisságra épülő életét,  küzdelmét Isten angyalával és hogyan lett a neve Izrael.
Imádkoztunk, hálát adtunk az Úrnak az összejövetelünkért, köszönetet mondtunk amiért eddig is támogatott minket, áldást kértünk missziónkra, gyülekezetünkre, csoportunkra, lakótelepünkre és saját életünkre.
Testben fáradtan, de szellemben felfrissülve és feltöltődve zártuk ezt a sikeres napot.
 

Havanna Csoport barátkozó 2010. február 20,

 

• < Előző
• Következő >