Havanna lakótelepi evangélizáció                 

 (2009. 06-07. hó)

Szerettük volna beszámolónkat a napi események sorrendjében, naplószerűen bemutatni, de ezt a mostani evangélizáció  nem tette lehetővé. Az önkormányzattól megtudtuk, hogy nem kaphatunk az általunk elképzelt helyre, a lakótelepi házak közti területre engedélyt, ezért  minden előre tervezett programunk megvalósíthatatlanná vált.

Le kellett mondtuk a Kreatures zenekar fellépését, elhalasztottuk a szabadtérre tervezett programokat is.

Az első két napon amíg ezt nem tudtuk, kirámoltunk a füves területre, az egyik asztalnál Picur beszélgetett a gyerekekkel a világ teremtéséről, a Képes Biblia történetéből olvasva, míg mi, a többiek, az arra közlekedő járókelőket megszólítva kezdeményeztünk beszélgetéseket.


A VIII. kerületi testvérekkel megerősítve vonultunk ki a Jézusról szóló örömhír megosztására, és intenzív beszélgetések alakultak ki a Havanna utcán közlekedő emberekkel. Felnőttek, gyerekek, fiatalok és idősek egyaránt nyitottan fogadták közeledésünket. Elfogadták a felajánlott keresztény írásokat, képeket és meghívókat alkalmainkra.


Többen elmondták véleményüket a vallással kapcsolatban, mások a gondjaikat osztották meg velünk, besegítve a tálcán kihozott frissen készített zsíros kenyér és Zsuzsika saját készítésű süteményének fogyasztásával.

 

A gonosz is próbálta megzavarni köreinket. Imádkoztunk, mire lassan elhalkultak az utcában a vita hangjai, elvonultak szereplői.

Közös imában kértük az Úr segítségét a Schull család lakás gondjainak megoldásáért, a Havannán élők hitetlenségének megtöréséért és hálát adtunk az Úrnak az eddigi támogatásáért.

A szerda és csütörtök a felismerés napjai voltak számunkra. Akkor tudtuk, hogy nincs engedélyünk a szabadtéri kirámolásra. Ez kissé megtörte elszántságunkat, de közeledett a hétvége, a meghirdetett kreatív nap, melyet a lakótelepi gyerekek annyira vártak. Ezt már nem lehetett visszavonni.

Péntek délutánra megérkezett a hűvös szél, sötét felhők borították el az eget, de a mi kedvünk felhőtlen maradt.  Most az imaház elé vittünk ki két asztalt. Hiába volt hideg, az alkotóláz melege betöltötte résztvevőket akik ismét remekeltek.

 

Szeretném megjegyezni, hogy leghűségesebb látogatóink a gyerekek voltak. velük minden pénteken találkoztunk a kreatív alkalmak keretén belül. Szeretettel teljes kapcsolatok alakultak ki köztünk és az őket kísérő szülőkkel, nagymamákkal és testvéreikkel.  Vidám és bensőséges alkalmak voltak ezek.      


A második és harmadik héten is az  imaházunk közelében akartunk maradni. Nem estünk kétségbe, azt tettük amire az Úr elhívott minket.

Hirdettük az evangéliumot. Nem volt pompa, színpad, dicsőítő zenekar, úgy mentünk ahogyan Jézus is elküldte tanítványait. 

A Szellemi fegyverzetet magunkra öltve a Havanna utca 1-13 járdája és a szemközti parkosított terület  lett a főhadiszállásunk. Szombat és vasárnap kivételével minden hétköznap este megjelentünk és beszélgetéseket
kezdeményeztünk az arra járó emberekkel. Nőtestvéreink tovább is merészkedtek, ők a Plusz(Spar) és a Lidl Áruházaknál is beszélgettek az arra járókkal.
 

 A megszólítottak nagy része valamilyen formában elfogadta közeledésünket és bekapcsolódtak a beszélgetésekbe. Igaz akadt néhány elfoglalt és sietős ember akik nem értek rá megállni egy szó erejéig sem, ezért lehet, hogy ők bánni fogják amiért nem jutott el hozzájuk Isten üzenete.


Nem volt jellemző az elutasítás. A megkérdezettek többsége hisz Istenben, vallják, hogy valakinek léteznie kell odafent. Lehet, hogy eddig még nem hallották meg az Úr hangját és nem tapasztalták meg jelenlétét, de ezt a nehéz életkörülmények rovásárara írják.

Amikor baj és nehézség éri őket, nem Istent okolják érte, de felteszik a kérdést, hogy vajon miért engedte meg, és, hogy miért pont vele, vagy szeretett családtagjával történtek a gondok.

Ilyen és hasonló helyzetekre kellett reagálnunk, bár nem tudtunk mindenkit meggyőzni, de legalább meghallgattuk egymást.

Pár nap eltelte után már ismerősként üdvözöltek minket, beavattak életük rejtelmeibe, nehézségeikbe. Több esetben imádkozunk  egyes életek rendbe jöttéért, családi kapcsolatok javulásáért, munkahelyi, anyagi és egészségügyi problémák megoldásáért.

Egy síró hölgy, aki családi konfliktusba került, az érte elmondott ima hatására nyerte vissza lelki egyensúlyát.

Egy másik elmondta, hogy Isten figyelmeztette őt hűtlenségére amikor is takarítás közben fejére eset a bibliája. Ígéretet tett, hogy ezután nem csak porolgatni, hanem olvasni is fogja.

   

Barátkozó tanfolyamunk folytatódott, az egyik a végéhez közeledik, mert résztvevői lassan "végzősek" lesznek, tervezik bemerítkezésüket. 
Az evangélizációs hetek eredményként voltak akik behívták az Urat az életükbe, elmondták a befogadó imát Az ő részükre  új barátkozót kezdtünk  el.   
    

Vannak visszatérő vendégeink, akik ugyan még nem döntöttek Istenhez való csatlakozásukról, de egyre sűrűsödő látogatásaik bizonyítják, hogy az Úr már elkezdett munkálkodni életükben.

Részt vett alkalmainkon több régi testvér, "eltévedt bárány" és bízunk abban, hogy az Úrba kapaszkodva visszanyerik hitüket és ismét fellobban bennük a  pislákoló láng.

Vasárnap délelőttönként Istentiszteletet tartottunk és azokon is megköszöntük az Úr támogatását.

 

 

Szerettünk volna látványos eredményeket felmutatni. Ez helyett megértettük, hogy nem szabad siettetnünk az eseményeket, az Úr tudja, hogy minek - mikor van itt az ideje.
Mózes is 40 évet barangolt a pusztában amíg  kikerült Izrael népe belőle. Az idő alatt sok nehézségeken mentek keresztül, de akik az út végére értek azok megerősödött hitben léphettek be az ígéret földjére.

Fél éve vagyunk a lakótelepen. Az Úr keresztülvisz minket a megpróbáltatásokon és ellenőrzi mennyire vagyunk erre a feladatra elkötelezettek. A hitben gyengék akik nem bírják a pusztai életmódot lemaradnak.  De akiket az Úr a pusztai szolgálatra hívott el, hogy, mint a sivatagban lévő oázis, éltető vizet tudjanak adni az arra szomjazóknak, azok megmaradnak.

Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy csoportunk tagjai között vannak olyan testvérek akiktől meg kell válnunk, mert őket más szolgálati területre hívta el az Úr. 

De mi itt vagyunk a Havanna lakótelepen, mint oázis a pusztában, bízva az Úrban;  a Havanna Agapé Csoport ~ az épülő Havanna Agapé Gyülekezet.

2009.07.27. bacsipista

 

Bizonyság

 

A 3 hetes evangelizáció alatt kedves emlékem a második napja, amikor zsíros kenyérrel kínáltuk az embereket. Úgy gondoltuk a szellemi táplálék mellé a testet is tápláljuk. Jó volt megélni az emberek kedvességét és azt, hogy tudtunk bizonyságot tenni Istenről.

Volt ott egy hölgy kutyával, és én sétáltatás közben tudtam beszélgetni vele. Jó volt megélni a gyerekek kedvességét és segítségét. Az egyik kislány, Viki majd minden délután itt volt velünk. Leült közénk és hallgatta a beszélgetést Istenről. Viki egy este szomorú volt. Elmondta, hogy meghalt a dédi mamája. Tudtunk érte imádkozni és láthattuk, ahogy Isten megvigasztalta a kis Vikit. Nagyon hálás vagyok, hogy Isten használt minket és hiszem, hogy ezzel nem ért véget a munkánk, ami nem is munka, hanem egy kedves szolgálat a havannás emberek felé. Isten szeretetét átadni az embereknek. ebben erősített meg Stefan is, az Ausztriából érkezett pásztor, aki vasárnap szolgált felénk.

Bazola Margit  (2009.07.27)