Egy este a Havanna csoporttal (2008.12.)          

                                           

Telefonon kerestek. Csoportunk vezetője Ferenc jelezte, hogy nem várt feladatai miatt a ma esti csoport összejövetelén nem tud részt venni. Ha esetleg vállalnám a beszélgetés irányítását...
 
Nagyon rossz hírt kaptam. Testvérem Anna gyógyíthatatlan betegségben szenved, és orvosai szerint életéből már csak hetek vannak hátra.
Hiába imádkoztam? Feleslegesen könyörögtem Istenhez? Kiáltottam Uram, nem hallod a hangomat? Miért nem cselekszel? Kérdések és nem kapom meg rá a választ.
Mélyponton vagyok. Csalódásomat nem tudom eltitkolni, ennek ellenére mégis reménykedem, mert benne van a bibliában:
 
- Ne félj, mert  én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
Ézsaiás könyve 41:10

Hát ez a kérés pont jókor jött! Hiszen magamért sem tudok most imádkozni.

Összejöttünk. Itt van a  csoport magva és még két testvér, akik nem járnak alkalmainkra rendszeresen, de most eljöttek. Imádkoztunk és kérjük az Urat, hogy a mai este vezetését vegye át.

Picur beszámolt a bibliatanulmányozó csoportban történt múlt heti prófétai látogatásról. Elmesélte az ott   történteket, a prófétáktól átadott üzeneteket. A többi testvér, akik szintén részt vettek azon az alkalmon kiegészítették és színesítették a hallottakat.

Ez magával hozta annak a kérdésnek a megvitatását is, hogy kik is a próféták, és hogyan kell fogadni a próféciát. Megállapítást nyert, hogy a mai ige, a 2 Timóteus 1-7 szintén prófétai üzenettel bír számunkra.

És valóban! Volt aki  meglepve tapasztalta, hogy a felsorolt tulajdonságok tükörképei azoknak, amelyek az ő életét nehezítik meg. Borúsan nézzünk a jövő elé? Nem lehet, hiszen nem a félelemnek lelkét kaptuk Istentől.

Mit kell tennünk?

Amikor behívtuk Istent az életünkbe, akkor mindnyájan  kaptunk egy felkenetést Atyánk keze által. Megkaptuk az Ő szellemi ajándékait is, amelyeknek birtokosai vagyunk. De ha nem csomagoljuk ki és nem vesszük azokat használatba, akkor csak értéktelen ajándékok maradnak. Bennünk vannak és értékessé tehetjük azokat, ha felgerjesszük magunkban a hitet, a szeretetet  és az erőt. Ne üljünk magunkba roskadva, várva a csodát. Tegyünk érte! Mélyedjünk bele a biblia üzenetébe, cselekedjük a jót, és sugározzuk a fényt, csillogjunk, mint a csiszolt gyémánt.

Mindenki egyetértett ezekkel a gondolatokkal, csak a megvalósításuk tűnik nehéznek. Nincs mindenki a hitnek azon a fokán ahonnan könnyű a nehézségeket elviselni. Vannak közöttünk olyanok  akiknek a biblia értelmezése is nehézséget okoz.  Itt érkezett el  az a pillanat amikor el kellett mondanom, hogy bár mindenki erősnek lát mégis vannak harcaim mert a gonosz engem sem kímél. A hitemet most testvérem betegségével próbálja gyengíteni. Arra késztet, hogy utazzam el hozzá, elismerve azt, hogy a halál győzedelmeskedni fog élete fölött.

De Isten megerősített, hogy húgom élete az Ő kezében van, és Ő  ki tudja nyitni azokat a kapukat is melyek már zárva vannak. Bízzam Rá a tennivalókat.

Harcold meg a hit nemes harcát, ...(1Timóteus 6:12a)

Igen, fel kell gerjeszteni a kegyelmi ajándékokat. Egymásra figyeléssel és törődéssel. Testvéreim imádkoztak húgomért és értem. Megerősítették bennem a hitet Istenben és biztosítottak támogatásukról.

Kértük az Urat, hogy támogassa meg erejével minden olyan testvérünket, akiknek hitbéli erőgyűjtésre van szükségük. Segítsen visszatéríteni az elcsatangolt bárányokat, kiemelten azokat a testvéreinket, akik korábban aktív szolgálatot vállaltak csoportunkban.

Imádkoztunk az új helységért, amely lehetőséget tudna adni ahhoz, hogy a lakótelepen is végezhessük szolgálatunkat. Végül hálát adtunk Urunknak a kegyelmében eltöltött értékes időért.

 

Bácsi István 

2008.11.25.