- Részletek
- Találatok: 2949
Új testvérek bemerítése 2011
Az iskolai tanítások nyári szüneteiben a Havanna utca 7 előtt kreatív napokat tartottunk amelyeket nagy számban látogattak a közelben lakó gyermekek. Alkotásaikat magukkal vihették otthonaikba és ezekkel együtt Isten szeretetét is, az áldást amelyben részesültek a közös tevékenységek alkalmával.
Ez év augusztus, szeptember hónapokban a gyerekek hozták magukkal a szülőket, nagymamát és a dédi mamát akik részt vettek csoport alkalmainkon, a vasárnapi istentiszteleteken, a barátkozó tanfolyamokon. 2010 november 20-án az Agapé gyülekezetben 16-an, közülük csoportunkból 5-en merítkeztek be, és lettek az Agapé Gyülekezet tagjai.
Itt adjuk közre a bemerítkezéskor elhangzott bizonyságokat.
Hamzi Tamásné, Rozina
Rozina from Istvan Bacsi on Vimeo.
Én úgy ismertem meg az Urat, hogy a családom hívott, hogy "mama, ide megyünk a 7-be ide a ház alá. Azt mondták, ha van kedved akkor gyere velünk. Egy kicsit ódzkodtam de aztán elmentem velük, és nagyon tetszett amit hallottam.
Nagyon megszerettem a testvéreket, és befogadtam az Urat, és nagyon jó életem lett. Fordulatot vett az életem, boldogabb, és nyugodtabb lettem. Én mindig férfiak között dolgoztam, és rám ragadt egy kicsit a csúnya beszéd, amit egyik napról a másikra, elhagytam. Úgyhogy, dicsőség az Úrnak!
Petró Józsefné
Anna from Istvan Bacsi on Vimeo.
3 gyermekem van és 8 unokám. Lányomon keresztül fogadtam be az Urat, aki egy mély depresszióban volt, és ők kezdtek előbb gyülekezetbe járni.
Elmondta, hogy mennyire jól érzik magukat a gyülekezetben. Mondta, hogy menjek el. Elmentem édesanyámmal közösen, és engem is megfogott az Úr.
Ide a gyülekezetbe is többször eljártam, és Istvánnál befogadtam az Urat. Azóta én is letettem a bűneimet, megtisztultam.
Van nekem is egy bizonyságom, egyetlen dolog a sok közül, ez olyan amit az Úrtól ajándékba kaptam. Nem én kértem, és dicsőség az Úrnak ezért, mert mindenkit ismer az Úr föntről lefele. Én hideg helyen dolgozom már 15 éve, és bizony duplájára dagadt a térdem, a lábam, a karom és nem mozgott semmim. Én ebből anélkül, hogy kértem volna kigyógyított belőle az Úr. Köszönet az Úrnak!
Jaszovics Anikó
Anikó from Istvan Bacsi on Vimeo.
Áldjon meg mindenkit az Úr!
Én Jaszovics Anikó vagyok, 4 gyermekem van, házasságban élek és a férjem utánam tért meg. Nem tudom röviden elmondani a bizonyságomat, de megpróbálom.
1996-ban ismertem meg az Urat, akkor érintett meg engem. Egy sátoros gyülekezeti alkalom volt, mikor Terike testvérnőnél befogadtam az Urat a szívembe. Akkor úgy éreztem, hogy ez menni fog, de sajnos eltékozoltam a világban és elvesztem. Az Úr megengedett az életemben nagyon sok dolgot. Beleestem egy pánikrohamba, ez februárban volt. A roham után azt hittem, hogy végem van.
Mindenki mondta, hogy gyere el a gyülibe, mert Isten segít és ne emberektől várjam a segítséget. Én mindig azt mondtam, hogy "jó majd megyek, jó majd megyek!". Azt hittem hogy a roham után minden visszatér a régibe, de sajnos nem így történt, mert teljes félelem lett úrrá rajtam. Az egész életemet elvesztettem. A boldogságomat, a hitemet, és mindent. A saját gyerekeim is zavartak a végén, olyan szinten kerültem bele ebbe a szorongattatásba.
Egyik délután a gyerekeknek kreatív napokat csinált a Havanna Gyülekezet, és ezt az én gyerekeim is igénybe vették. Nagyon sok szép dolgot tudtak készíteni és áldással jöttek haza. Ezen a napon lehívott két testvérnő.
Lementem. Ha látnátok a képeket amik ott készültek rólam! Hát nem ilyen amilyen most vagyok. Kérdezték a testvérek, hogy imádkozhatnak-e értem? Mondtam, hogy nekem már teljesen mindegy felőlem imádkozzatok, én nem érzek semmit. 3 testvérnő imádkozott értem, az a lényeg, hogy egy hatalmas könnyebbséget éreztem, sírtam, tudtam hogy valami történt, de igazából nem tudtam hogy mi. De még másnap is éreztem a hatását, amikor is nem győztem hálát adni, Istennek, mert percről percre, óráról órára azt éreztem, hogy ezek a szorongattatások elmentek egyszerűen nincsenek ott. Felkeltem és megijedtem, hogy Úr Isten hogy lehet ez, hogy jól vagyok? És akkor ettől lettem rosszul. Felhívtam a tesókat, hogy jól vagyok, de nem értettem mi történik velem. Tudjátok utána, hogy benne voltam egy ideig és teljesen elvette Isten.
De utána hangokat hallottam: "Biztos, hogy meggyógyultál? Biztos, hogy jól vagy?"
És akkor megint: "Uram persze hogy jól vagyok, persze, hogy meggyógyultam!"
De ez egy harc volt, és én ezt a harcot megharcoltam, és dicsőség az Úrnak, hogy most már el is felejtettem milyen volt félelemben élni.
Teljesen visszakaptam az életemet az álmaimat, és ... tényleg! Dicsőség Istennek!
Mindenkinek azt mondom ebben a gyülekezetben, hogy Isten szól hozzánk, és halljuk meg ezt a szót, és cselekedjük meg amit akar, mert életek vesznek el ha az emberek magukban tartják ezeket a dolgokat. Tegnap kaptam meg, az Úrtól, hogy ezt mondjam el nektek, hogy mindenki életével terve van az Úrnak, és halljátok meg, és cselekedjétek meg, legyetek engedelmesek, mert az Úr meg akar benneteket áldani és még több jót akar nektek adni.
Dicsőség az Úrnak érte!
Mocsár István
István from Istvan Bacsi on Vimeo.
Én is úgy indultam meg, hogy a nejem Anikó lement a Havanna Gyülekezetbe ahol lakunk.
Én tudtam, hogy milyen rossz ez a pánikbetegség és nem tudtam segíteni rajta. Mindig mentőt kellett hívni, én sem találtam a helyemet, hogy most, hogy és mint lesz. Hála Istennek az Úr elvette tőle a félelmeket és a pánikot. Első nap azért kételkedtem, hogy lehet reggel azért beveszi a gyógyszert, nem tudom. De hagytam, hogy menjen le. Hívott engem is, hogy csatlakozzam, de én még akkor nem voltam kész erre.
Lement, és még ha itt bottal agyon vágtok sem tudom hogy jutottam le a gyülekezetbe, nem tudom megmondani. De azt tudom, hogy utána már vártam hogy leteljen a munkaidőm hogy mehessek a testvéreim közé a gyülekezetbe.
Elmondhatom hogy én olyan ember voltam, aki csúnyán beszélt és káromkodott, sok átok volt rajtam romaként. Meg voltam sok dologgal kötözve amiből az Úr megszabadított.
Becsuktam a szemem és kék villanást láttam. Szóltam a nejemnek, aki nem látott semmit csak imádkozott. Nem tudtam mi az. Én is 96-ban fogadtam be tiniként az Urat.
Volt egy olyan álmom, hogy Júdás vagyok. Istvánnal (pásztorral-szerk.) 8-9 éve nem találkoztunk. Én nem találtam a helyemet. Elmentünk bicajozni, és mondtam Anikónak, hogy én jobbra te balra! Együtt mentünk, de külön értünk haza. Az ördög azt súgta hogy én olyan vagyok mint Júdás. Éreztem, hogy le kell mennem az Agapé Gyülekezetbe. István pont Júdásról prédikált. Arról volt szó, hogy engem és őt is szerette és szereti az Úr. Szólt hozzám Isten. Azóta Hála Istennek látásokat kapok. Ami embernek lehetetlen Istennek lehetséges.
István from Istvan Bacsi on Vimeo.
Szekeres András
.
Én is azok közé az emberek közé tartoztam, akik nem nagyon keresték Istent, sajnos.
Az életem elkezdett rossz irányba indulni, kilátástalan lett minden. Nem segítettek a gyógyszerek, elvesztettem a munkámat, a házasságom is tönkre ment, mindig úgy éreztem hogy ebből már kiút nincs.
Az utcánkban volt egy hívő fiatalember aki meglátogatott és azt mondta, gyere haza és segített helyre állni Isten segítségével.
Én ezt megtettem, befogadtam szívembe Jézust, és kezdett az életem szépen megváltozni.
Vannak itt barátaim, akik mondták hogy jöjjek el a Havanna Gyülekezetben. És testvéreim amikor én beléptem az ajtón, én csak sírtam és sírtam. Kijött belőlem minden feszültség, és éreztem, hogy áll a levegőben a szeretet, éreztem Isten jelenlétét. És tudtam, hogy nekem itt a helyem.
És azóta nekem munkahelyem, rendezett életem van. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott. És mindenkinek ezt kívánom teljes szívemből.
Az elhanzott bizonyságokat lejegyezte Viola Zoltánné, Niki
