Blog
Azonos témakörökhöz tartozó keresztény írások gyüjtemény, tárhelye, folyamatos frissítéssel.
- Részletek
- Találatok: 47
Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet
Ugyan ki látott már rossz embert virágot öntözni, gondozni és bennük gyönyörködni. De,hogy semmit sem szabad túlzásba vinni, igazolja azt az alábbi történet:
A kertész nagyon szerette a virágokat, reggeltől estig csak az illatos növényekkel foglalkozott. Más nem is érdekelte, csak a rózsái, liliomai, a szebbnél szebb színekben pompázó virágai. Öntözgette, kapálgatta, trágyázta őket. Ám ennek a családnak volt családja is. Jó felesége, aki csak türelmesen nézte, hogy az ura egész napját a virágainak szenteli, és másra nem is futja az idejéből. De amúgy nem volt rossz ember. Volt két szép fia is, akiknek titokban fájt a szívük, hogy édesapjuk a virágokat simogatja és nem őket, a virágokkal beszélget és nem velük, a virágok növekedését lesi és nem az övékét. De hát amúgy nem volt rossz ember.
Teltek az évek. A felesége meghalt, a fiai megnősültek, és elköltöztek otthonról.
Mondhatnánk a szegény kertész egyedül maradt és szomorú lett. De nem úgy volt, szinte észre sem vette a változást. Ott voltak a virágai. Amíg ereje volt, szikrányi bírása, kapálgatta és törõdött velük. Egyáltalán nem ismerte az unokáit, mivel fiai úgy érezték, fölösleges lenne meglátogatni õt, úgy sem érdekelnék a gyerekek. Ha esetleg egy új virágfajtát hoznának neki megmutatni! De egy unokát? A kertésznek is eljött az ideje és a Teremtő magához szólította. A temetésén nem siratta senki. Csak a virágok hullatták a szirmaikat, de csak azért, mert elnyíltak vagy kiszáradtak. Hisz a virágnak nincs szíve. A kertész nem hiányzott senkinek, mert õ sem szeretett senkit, nem törődött senkivel, a virágjaival nem szerzett örömet másoknak, csak saját magának.
Azt mondják, hogy addig élünk, míg valaki emlékszik, vagy gondol ránk. A kertészre bizony nem gondolt senki.
De amúgy nem volt rossz ember.
- Részletek
- Találatok: 8103
Az utolsó fény
Az év utolsó napjai mindig különös csendet hoztak a városra. Budapest ilyenkor olyan volt, mintha mély levegőt venne: a fények ragyogtak, de mögöttük ott lüktetett valami halk, bensőséges várakozás.
István egyedül sétált végig a Csontváry úton, ahol a lámpák aranyszínű glóriát rajzoltak a járdára. A hideg csípte az arcát, de valahogy most még ez is jólesett. Az év tele volt küzdelmekkel, örömökkel, csendes győzelmekkel és néhány fájó veszteséggel is — de ahogy közeledett az év vége, mindez mintha lassan helyére került volna.
A közeli parkban egy idős férfi állt egy pad mellett, kezében apró mécsessel. A láng alig pislákolt a szélben.
– Segíthetek? – kérdezte István.
Az öreg mosolygott.
– Csak szeretném meggyújtani ezt a kis fényt az év végére. Minden évben megteszem. Emlékeztet arra, hogy a legkisebb világosság is elég ahhoz, hogy ne tévedjünk el.
István lehajolt, és a kezével védte a lángot, amíg az végre stabilan égett. A mécses fénye apró volt, mégis valami melegséget hozott a hideg estébe.
– Tudja – folytatta az öreg –, az év vége nem arról szól, hogy mindent lezárjunk. Inkább arról, hogy megengedjük magunknak a reményt. Hogy elhiggyük: amit eddig cipeltünk, azt most letesszük, és amit holnap kezdünk, azt tiszta szívvel kezdjük.
István bólintott. Valahogy pontosan erre volt szüksége. A mécses fénye tükröződött a szemében, és úgy érezte, mintha valami régi, elfeledett béke térne vissza hozzá.
Ahogy továbbindult, a város fényei már nem csak díszek voltak. Mindegyik egy-egy apró ígéretnek tűnt: hogy az új évben lesz hely a gyógyulásnak, a növekedésnek, a hitnek és a szeretetnek. És hogy minden, ami eddig történt, valahogy mégis hozzátesz ahhoz, aki most lett.
Az év utolsó estéjén István nem volt egyedül. A mécses apró lángja ott égett benne is — és tudta, hogy ez a fény át fogja kísérni az új év első napjain is.
By bacsipista
2025.12.27.
- Részletek
- Találatok: 11003
Imádkozó kéz
E művészi alkotás mögött a szeretet és önfeláldozás csodálatos története húzódik meg.
A tizenötödik század vége felé két fiatal festőművészeti iskolai tanuló, Albrecht Dürer és Franz Knigstein munkásként kereste pénzét művészeti tanulmányaihoz. A munka hosszú és kemény volt, és alig maradt idejük a művészet tanulmányozására. Végül megegyeztek, hogy sorsot húznak, és a vesztesnek kell ellátnia mindkettejüket, miközben a győztes folytatja tanulmányait.
Albrecht nyert, de megegyezett abban, hogy támogatja Franzot, miután sikeres lesz az élete, hogy barátja is be tudja fejezni tanulmányait.
Miután sikeres művész lett Albrechtből, felkereste Franzot, hogy eleget tegyen ígéretének. Hamarosan fölfedezte azonban, hogy milyen óriási áldozatot hozott barátja. Miközben Franz nehéz munkát végzett, ujjai eltorzultak és megmerevedtek. Hosszú, finom ujjai és érzékeny keze tönkrement véglegesen. Nem tudta többé kezelni az ecsetet, hogy a szükséges finom vonásokat fesse velük.
A kifizetett nagy ár ellenére sem volt keserű szívű. Örült annak, hogy barátja, Albrecht sikeres művésszé lett.
Egy napon Albrecht látta, amint hűséges barátja térdepel, és durva kezeit összekulcsolja csöndes imádsága közben. Albrecht hirtelen vázlatot készített a kezekről, és később ezt a vázlatot használta fel Az imádkozó kéz című műalkotásának elkészítéséhez.
Kép: Albrecht Dürer - Imádkozó kéz
2025.12.20
- Részletek
- Találatok: 560
A gyógyulás kertje (2021)
feliratos film
Szívmelengető történet a beilleszkedésről és a hitről, hogy ha azt akarjuk, amit Isten akar, az meghozza a gyümölcsét. Olyan emberek története, akik változásra vágynak, jobb életet élhetnek itt a földön. Egy történet, amely bemutatja, hogy ki az Isten egy kérdezősködő gyermek számára.
Eddie Nichols nyugdíjas tanár és egykori lelkész. Mikor magára marad egy lakóparkba költözik. Itt különféle emberekkel és azok különféle problémáival találkozik. Amikor Nichols egy kertet kezd ültetni a lakókocsija közelében, a szomszédok érdeklődni kezdenek. A Gyógyító kert egy hitre épülő film, melegséggel és komédiával megtűzdelve.
- Részletek
- Találatok: 541
VÁRATLAN SZERENCSE - GODSEND (2021)
feliratos film
Egy hajléktalan férfi. Egy kutya. És a lehetőség az Istennel való találkozásra.
Egy férfi fejsérüléstől szenvedve egy híd alatt tér magához. Nem emlékszik rá, hogyan került oda, nem tudja a nevét, nem tudja, hogy van e családja. Amnéziája és az emberek közönye vagy éppenséggel gonoszsága miatt kegyetlen időszak köszönt rá hajléktalanként. Mikor mindent feladni készül egy kutya menti meg az életét és szó szerint egy kutya vezeti el a férfit egy lelkészhez és ő bennük lel barátra és megértésre, miközben megismeri Isten szeretetét és kegyelmét és jó maga is Isten küldöttévé válik.
