- Részletek
- Találatok: 695
Kéz, amely felemel
I. A Sötétségben
Egy vidéki kisváross szélén, egy öreg, kopott házban élt János, akinek lelke egy sötét, viharvert hajóhoz hasonlított. Évek óta a keserűség és a magány szorításában élt, rabja volt az italnak. A kocsma sötét falai, mint egy óriási tölcsér, elnyelték a napfényt és a reményt. A közelében élő emberek sajnálkozva suttogták a nevét, emlékezve a tehetséges emberre, akit az alkohol pusztított el. A kocsma füstös levegője, a poharak csilingelése, a hangos nevetések mind csak a menekülés illúzióját adták.
II. A Titokzatos Idegen
Egy szürke délutánon, miközben a kocsmában ült, egy különös alak lépett be. Magas, karcsú, mintha a szél faragta volna, és a szeme bölcsességet sugárzott. Az idegen odalépett Jánoshoz, és leült mellé, mintha régi ismerősök lennének. "János" - szólalt meg lágy hangon - "Tudom, hogy szenvedsz, és látom a szemedben a remény szikráját. Van egy út, ami a sötétségből a fénybe vezet."
János gúnyosan felnevetett, de a szívében egy furcsa érzés támadt. "Remény? Nekem nincs reményem. Az ital az egyetlen társam, a feledés forrása, ami elrejti a fájdalmat."
Az idegen türelmesen mosolygott, mintha már tudta volna a válaszát. "Az ital csak egy illúzió, János. Egy káprázat, ami nem oldja meg a problémáidat, csak elrejti őket. Van egy másik út, egy jobb út, ami a valódi gyógyuláshoz vezet. Isten keze mindig ott van, hogy felemeljen a sötétségből, mint egy mentőöv a háborgó tengerből."
János felhorkant, de a szavai már nem voltak olyan hangosak, mint korábban. "Isten? Micsoda ostobaság! Ha Isten valóban létezne, nem engedné, hogy így szenvedjek."
Az idegen szelíden ránézett, és a szeme mélyén egyfajta megértés villant. "Isten mindig ott van, János, még akkor is, ha te nem hiszel benne. Ő a szeretet, a megbocsátás és a gyógyulás forrása. Ő olyan, mint a nap, ami akkor is süt, ha felhők takarják. Csak nyújtsd ki a kezedet, és Ő megfogja, mint egy kapaszkodót a szakadék szélén."
III. A Kéz, ami felemel
János elgondolkozott. Az idegen szavai, mint egy lágy szellő, megérintették a szívét. Lehet, hogy van igazság abban, amit mond? Lehet, hogy Isten valóban segíthet neki? A sötétségben egy kis fény gyúlt.
Hazafelé menet, a szürkületben, a szívében egy furcsa elhatározás született. Megpróbálja abbahagyni az italozást, megváltoztatja az életét, ha Isten segít neki. Elment az útba eső kis templomába, és imádkozott. Kérte a megbocsátást, és erőt a függőség legyőzéséhez.
A következő napok pokoli nehézségek voltak. A kísértések, mint a vadállatok, vadul támadtak rá. De János emlékezett az idegen szavaira, és Isten segítségére bízta magát. A harc kemény volt, de János lassan, de biztosan győzött. Elhagyta a kocsmát, új barátokat szerzett, és elkezdett újra felépíteni az életét.
IV. A Fény Újra Ragyog
Egy évvel később János már nem volt az a megtört ember, aki egykor volt. A szeme újra ragyogott, a mosolya őszinte volt. Boldog és elégedett volt az életével. Hálás szívvel köszönte Istennek a segítséget, és elkötelezte magát, hogy a szeretetét továbbadja. Segített másoknak, akik hasonló küzdelmekkel néztek szembe.
János története nem csupán egy tanúságtétel, hanem egy örök üzenet: Isten kegyelme végtelen, és mindig készen áll megmenteni azokat, akik hozzá fordulnak. Soha ne adjuk fel a reményt, bármilyen sötét is legyen a helyzetünk. Isten mindig ott van, hogy kinyújtsa a kezét, mint egy segítő kéz a mélyben, és felemeljen minket a sötétségből a fénybe.
2025.06.14
bacsipista
kép: pixabay
