- Részletek
- Találatok: 90
Olvasóink értékelése: 0 / 5
A tanító egyszer megkérdezte a gyermekektől:
– Tudjátok-e, hol lakik Isten?
Néhány tanuló jelentkezett:
– A mennyben – mondta az egyik.
– A tiszta szívben – mondta egy másik.
– A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci.
A tanító mosolyogva megkérdezte, hogy miért gondolja ezt.
– Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következőket mondta:
„Ennek a szegény embernek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is. Gyakran látnak szükséget, mégis boldogan és békességben élnek együtt.
Tudod miért, Marci?
Mert ott lakik Isten.
Tanulság:
Isten nem csupán egy helyen lakik, nem csak a mennyben vagy egy templomban található meg. Ott van mindenhol, ahol szeretet, önzetlenség, türelem és békesség él az emberek szívében.
A történet arra tanít, hogy nem a gazdagság, nem a külső körülmények teszik boldoggá az életet, hanem az a lelkület, amellyel élünk. Ahol az emberek egymást segítik, elfogadják a nehézségeket, és mégis hálával és szeretettel fordulnak egymás felé – ott valóban „Isten lakik”.
Ez egy csendes emlékeztető arra is, hogy mi magunk is lehetünk ilyen „otthonok”:
ha jóságot adunk, ha megértéssel fordulunk másokhoz, ha békét viszünk oda, ahol feszültség van.
Mert végső soron:
Isten ott él, ahol a szív nyitva van a szeretetre.
